2011.11.30./3.

Pár kép a napokból:
Maja és a banán
Egészen apróra tudja olvasni
A fényképen nem látszik de úgy tologatta mint aki tud menni.
Családunk legújabb divatdiktátora

2011.11.30./2.

Kaptam egy idézetet, egészen elfogott a karácsonyi hangulat:

"Nől a dér, álom jár,
hó kering az ág közt.
Karácsonynak ünnepe
lépeget a fák közt."

(Weöres Sándor)

A karácsony közeledtét persze már régóta tudjuk, a közeli boltokba már október közepe(!) óta kapható stollen, szaloncukor, télapó figura ééééés üveges forralt bor. Megtapogattam, tök hideg. Ha már úgyis melegíteni kell tényleg olyan nehéz beledobálni a fűszereket? Még pár év és kapható lesz a forralt bor por is, az lesz csak a csudijó! :-DDD

Ne csak fanyalogjak, tegnap vettem a pihéseknek adventi naptárt, csokisat. Holnap fogják megkapni és nagyon bízom benne, hogy menni fog az egy nap - egy csoki. Tavaly is nagyon szerettem volna venni nekik de a várható egy nap alatt bezabálás miatt letettem róla. Azóta sokat fejlődtek ezen a téren, remélem.

Tavaly előtt ez volt a kedvenc karácsonyi dalom:

Ezt is nagyon szeretem:

Az egész album a kedvencem, tavaly hallgatása közben gyártottam a mézesbábokat.

És a nagyvilágból is:

Mára ez volt az utolsó, rengeteg kedvencem van ha mindet most keresem meg karácsonyig itt fogok ülni. :-D

2011.11.30.

A múlt hét jó hosszú volt tele koránkelésekkel. Cserébe tegnap és tegnap előtt henyélős napot tartottam, amikor Maja aludt én is.
Amire emlékezni akarok:
Miki már három napja nem akarja megenni a mézeskalács házat pedig továbbra is az asztalon lakik. Kíváncsi vagyok meddig bírja mert a ragasztáshoz használt karamell folydogálni kezdett.

A fiúk tegnap nagyon köhögősen jöttek haza az oviból a hétre betegszabit kapnak.

A korán kelésről akartam nyafogni egy sort, múlt héten volt, hogy 3-kor keltem. Éjszakáimat Miki is színesíti, időnként megáll az ágyam mellett és inni kér vagy a kutyáját keresi. Tegnap épp fél 3-kor jött:
- Hó a kuham? - mitomén, keresd meg, helyette át osontunk és persze, hogy ott volt a takarón. Általában nincs messze de nagy élmény az éjszaka közepén, sötétbe kutatni. Vissza fektetem, puszi, kimegyek, pont mire ismét elaludnék megint az ágyamnál van:
- Folyi ojjjjom. - alig jön belőle valami, pityeregni kezd. Féltem, hogy felébreszti Maját ezért bepakoltam az ágyunkba. Fél óra múlva elaludt én is próbáltam de csak fél kómában heverésztem és Maja fél 4-kor kukorékolni kezdett. Fogalmam sincs mi lelte de annyira ordított, hogy enni sem akart. Csak ordított és kiköpködte, pedig a tejpépet szereti, szinte korlátlan mennyiséget meg tudna enni belőle. Sétálgattunk. És egyszer csak negyed 6 körül a vállamra tette a fejét és egyenletes szuszogásba kezdett. Gyorsan beraktam az ágyába és visszakúsztam Miki mellé, aludni már nem tudtam de legalább még 6-ig csönd volt.
A tegnap este sem volt sima. Maja esténként sem akar csak úgy elaludni, 5-10 perc sírás mindig van, hetek óta. Fogalmam sincs miért mert amikor elhagytuk az esti szoptatást három nap után beletörődött és két hétig mukk nélkül aludt. Szóval műsor van. Épp mire csend lett Miki jött ki pisilni, Maja azt hitte ő is kijöhet és újra rázendített. Aztán később már majdnem aludtam mikor Miki kezdett köhögni és visítani, átrohantam de nem is volt ébren, hiába vittem teát még a szemét sem nyitotta ki. Mire elhallgatott és befordult Maja fölébredt. Szerencsére egy kis vízzel (gyakran nem fogadja el, ellöki a poharat) megnyugtattam. Válságtervnek azt találtam ki, ha Miki éjjel megint szirénázik, inkább átrakom a mi ágyunkba. Már majdnem visszaaludtam, Mikor ismét köhögés, nyöszörgés, léptek hangja és Ádám ment ki pisilni. Azt nem tudom ehhez mért kellett hüppögni, ritkán megy ki éjjel pisilni de gyakran olyan csöndbe, hogy már kint van mire meghallom. Adtam neki egy kis teát, abbahagyta a nyüszögést, visszafeküdt, én is. Ezek után már nem sok jóra számítottam és 4-kor arra riadtam fel, hogy még mindig csönd van. Persze mire elhittem, addigra Maja már ébredezett.

Hétfőn kutyát műtöttem. Ádám és Ödönke szinte letépték Büdikutya fejét, egy egészen pici rész tartotta csak. Ödönke arrébb akarta tenni, Ádám támadásnak vélte és el akarta tőle szedni, akkor már persze, hogy Ödönke sem hagyta, Miki pedig sírt. Anya is sírt volna. Assssszem említettem már egyszer (százszor), hogy gyűlölök varrni. De Büdikutya esete azonnali beavatkozást igényelt. Nem is lett szép de szerencsére az érintettet nem zavarja a varrást pedig pont takarja a nyakán lévő szalag.

2011.11.27.

Új aktuális kedvenc mesém (vagy film?) van. A hupikék törpikék film változata. Enegem megvettek vele, jókat röhögtem rajta. Egy a sok közül:
- Milyen színű a rendetlen törp?
- Kupikék!

Az igazság az, hogy ha filmet nézek, elsősorban szórakozni, kikapcsolódni szeretnék. Ebből kifolyólag vevő vagyok a limonádé vígjátékokra, romantikusokra és bármire aminek már a címéből lehet tudni, hogy hepiendes. Szeretem még az életrajzi filmeket és az igaz történeten alapulókat is. Ha igazán elgondolkodtatóra vágyom akkor pedig ott vannak az ismeretterjesztő csatornák, a valóság is ad gondolkodni valót bőven.

Egyébként csendes napunk volt. Kiraktam a karácsonyi ajtódíszt. Miki ha épp nem "akajt hajamit" akkor a lakást bontotta vagy Maját macerálta. Délután hazajött Ádám akkor együtt játszottak lakás szétszedőst és mikor apa elunta leültette őket büntibe. Így apa nem csak látta de hallotta is az F1 szezonzáró futamát. Éljen, most márciusig egy vasárnapi idegbaj program kimarad.

2011.11.26.

Ma a mamámnál ebédeltünk, Ádám ott is akart maradni, így csak négyen jöttünk haza.
Ezen kívül pár képet szeretnék mutatni.
Holnap lesz az első adventi vasárnap, a héten apa felszerelte az erkélyre a világítást, ez volt a jelmezes próba.
A tegnap épített házikónk. Asssszem a szép házak újságba nem fog bekerülni de mentségemre eredeti gyerekmunkával készült és az alapanyag sem volt olyan jó mint tavaly. Nagyon puhák, sületlenek a lapok, tuti más receptet használtak.
Ezeket a héten gyártottam. A háttérben a falon egy eredeti Szabó Ádám freskó látható, jó pénzért szívesen dolgozik más otthonába is. :-)))
A mikulás virágos lesz idén az asztaldíszünk. Nálunk nincs adventi koszorú. Egyszer egy nagyon kedves asszony, aki papokra főzött, elmesélte a koszorú történetét, jelentését és azt is, hogy az igazira 3db lila és 1db rózsaszín gyertya kerülhet. Bár nagyon tetszett de akkor jöttem rá, hogy nem tudok vele azonosulni, nekem a karácsony egészen mást jelent. Divatból, szokásból nem teszem az asztalra, amíg én élek az otthonomban nem lesz koszorú.
De a mikulás virág az más. Első találkozásunkkor elbűvölt, élénk színeivel (sokáig művirágnak hittem) és minden évben vágyakozva néztem a kirakatokban csak a pirosat. Mivel már akkor is tudtam, hogy rám felelőtlenség növényt bízni, az ő érdekükben maradtam a nézegetésnél. Idén viszont felcsillant a remény, hogy talán megkockáztathatunk egyet. Apa szeret virágot gondozni, a fiúk már nem kotorják ki a virágot, Maja még nem, és sajnos macskánk sincs. Már épp elkezdtem körbenézelődni, keresni a Szabó család mikulás virágja cím jelöltjeit, mikor egy riportból megtudtam, hogy a növény erősen allergén. Ádám nem csak a szőrökre de egy csomó giz-gazra is allergiás (élen a parlagfűvel, éljen). Lehet erre pont nem de asssszem érthető ha nem akarom kísérleti nyúlnak használni a gyereket. Mikulásvirág akció újratervezése, beszereztem egy szál műanyagot. Ezt jövőre csak frissíteni kell. Ja és tuti nem múlik ki az ünnepig, nekem való darab. :-DDD
Emlékeztek, mikor mindenki övre tűzött mobillal szaladgált? Annál rémesebb csak a nyakba akasztós korszak volt. :-D

2011.11.25.

A héten apa szabadságon van, így én is, rohangáltam, ügyintéztem.
Szerdán iskolába voltam, beszéltem egy nagyon szimpatikus tanárnővel sajnos ő jövőre kap elsősöket, így Ádámot nem fogja tanítani. Ez akkora bánat nekem, hogy újra elkezdetem azon gondolkodni, mi lenne ha mégis suliba vinném jövőre. Még nem kapkodok, várom az ovis iskolaérettségi vizsgálat eredményét, aztán döntök.
Csütörtökön is iskolába voltam, akkor egy olyan tanárnővel beszéltem aki a két év múlva kezdő elsősöket fogja tanítani. Ő nem volt szerelem első látásra de nagyon tetszett amit mondott. Pillanatnyilag úgy gondolom Ádám nála is jó helyen lesz.

Ma az oviba karácsonyi készülődős nap volt. Délután mentem a pihésekért és építettünk egy mézeskalács házikót. Ádám volt a főépítész, ő segített az összeállításnál, Miki kapta a dekor részt, ő festette pirosra a tetőt, a habdíszítést rám hagyták. Igyekezetem olyan hatást elérni, mintha valódi hó lepte volna be. Jó móka volt, tetszett a fiúknak és a körülményekhez képest a ház is egész jó lett. Ádám garázst és kerítést is akart hozzá készíteni de nem voltak megfelelő elemek. Megbeszéltük, hogy majd készítek tésztát és itthon pótoljuk. De lehet az egész házat újra gyártjuk mert nagyon vékony és puha a tészta. És keresek valami biztonságosabb ragasztót mert a karamellel idén is megégettem az ujjam.

Haladunk az életre neveléssel. Ott tartunk, hogy verekedést nem kezdeményezünk de védjék meg magukat, sőt egymást is. Ők ketten vannak, fogjanak össze. Minden nap megkérdezem a pihéseket verekedés ügyben, állítják, hogy visszaütnek Ödönkének. A héten volt egy fröcskölős eset amikor Miki cserébe megütötte. Mondjuk Miki a talpra esettebb fiam.

Gyerekszáj:

Miki mutat egy hatalmas fekete foltot a papíron:
- Ana né, nuszi!
- Hol van a nyuszi? - erősen meresztgettem a szemem.
- Há ebújt! (elbújt)

Apa kitartóan beszélni tanítja Maját. Pontosabban csak az "apa" szót akarná hallani tőle:
- Mond szépen apa. - Maja időnként hadonászik vagy vigyorog illetve ezeket kombinálja de nem mond semmit. Miki is gyakran tanúja a leckének. Egyik hajnalban csoportosan ücsörgünk az ágyba, Maja már túl a reggelin, Miki épp nem akart reggelizni, anya félkómában. Miki Majával szembe ül:
- Mod szépe Miki!

És az utolsó aranyköpés Mikitől:
- Ha nagy lesze pisiok! (ha vissza tudod tartani addig :-D) És visze Ádámot oviba, meg Majat is!

Valamelyik délután télapósat játszottunk. Ádám kirohant az előszobába onnan kiabált:
- Kud be szemed! (csukd be a szemed)
Aztán berohant és mindenki elé lerakott egy autót, mi pedig örültünk. Ezt megismételte még jóóó sokszor, egyre több autót kaptunk egyszerre a legtöbbet én kaptam. Egy egész hegynyi autó heverészett előttem. Aztán Miki is télapó akart lenni, ő is kirohant, majd be, elém dobott egy autót, Ádám elől pedig fölkapott hármat. Smucig télapó. :-)

Ádám:

gumikucor - gumicukor
hopa - holnap
fütez - füzet
kiag - csillag
posi - popsi
tupa - csupa

Miki:

cupor - cukor

2011.11.23.

Szolgálati: raktam föl képet IDE.
Érdekes dolgok amivel a napokban találkoztam:

Ez egy közösségi oldalról:

"A koszos edények azt bizonyítják,hogy etetem a családom, a teli szemetes, hogy takarítok utánuk; a rendetlenség azt hogy hagyom hogy a gyermekeim jól érezzék magukat és felszabadultan játszanak; a felhalmozott vasalni való azt, hogy tiszta ruhában járatom a családom; a nedves kád pedig hogy lefürdetem a gyermekeim mindennap. Ezért ha legközelebb nálunk jársz, kétszer gondold meg, mielőtt ítélkeznél! Ha azért jössz, hogy meglátogass minket, gyere hozzánk bármikor, ha a lakásomra vagy kíváncsi, jelentkezz be, mielőtt jönnél! Másold át a státuszodba ezt, ha te is egy büszke szülő vagy!"

Szánom-bánom (vagy mégsem? :-D) de nem szívügyem a havi ablakpucolás, két nap múlva gyerek magasságban úgyis opálos a tenyérlenyomatoktól, a szekrény teteje rendszeres portalanítása, ez Leó feladata volt, ajtó mosás, szekrény nyalogatás. Ja és vasalni sem szoktam, úgy teregetek, hogy nincs rá szükség. Pont elég a disznóól és a steril műtő közti állapotokat fenntartani. Akinek nem tetszik a rendszerem, már adom is a takarító felszerelést a vasalót nem mert fogalmam sincs hol van. :-DDD

Ez pedig egy nagyon jó írás a konyhai "majd egyszer jó lesz valamire" polcon heverésző áhított ám feleslegesnek bizonyult vagy ajándékba kapott dolgokról. Ezek közül semmit sem kérek karácsonyra, köszönöm! :-DDD
Nekem is vannak ám ilyen cuccok a szekrénybe. Egyszer kaptam egy aprítót ajándékba, habverő és saláta centrifuga adapterrel. De kézi tekerős volt. Az aprításhoz egyszerűen nem tudtam elég erőt kifejteni, habveréssel nem is kísérleteztem, méretei miatt max 3 saláta levél fért bele. Egyik lomtalanításnál kidobtuk.
Másik gyengém a mércés kancsó, az nem felesleges de nekem van vagy 5 és ebből az egyik már igen csak gyengélkedik, csupa karc, Miki kiharapott belőle egy darabot de mégsem tudok tőle megválni. Pedig apa vett nekem hiper-szuper hőálló, mosogatógép álló Pirexeket, a fél literes napi használatban van, a literest dugdosom a pihések elől. Ők is szeretik a kancsókat, túl drága volt ahhoz, hogy a konyhakövön végezze.
Nektek valami felesleges és nélkülözhetetlen? (elsősorban nem a sablon éles kés, botmixer, fazék fakanál és társaira gondolok)

2011.11.22./2.

Nálunk reggel 6 előtt kezdődik az élet, egyik nap így:
Osszatok nekem is!
Máskor így.
Maja kikéretőzött.
Miki diktálja a divatot. A zoknit is egyedül húzta ha nem lenne egyértelmű. :-DDD
Szeretem a brokkolit!
Ritka pillanat, nem is tartott sokáig. :-)
Üvegfestettünk, pontosabban szatináltunk ezek a próba darabok. Ádámnak nagyon tetszett, az ujjlenyomat teljesen eredeti rajta. A másikat Miki (is) csinálta.
Itt talán jobban látszanak.
Felhívás! Akinek van fölösleges üvege (bébiételes, tormás, bármilyen érdekes formájú vodkás, whiskeys) gondoljon kezdő művészeimre, kérésre vissza is juttatjuk. Éljen az újrahasznosítás!
Zoárd baba szorgalmasan eszik és növekszik. Asssszem elég egyértelmű, hogy békében van a világgal.

2011.11.22.

Gyerekszáj:

Ádám bánatos szemekkel rám néz:
- Ú hiánzi cicám! (úgy hiányzik a cicám) - nem is fájt a szívem, á dehogy. :-(((

Múlt héten valami dér szerű dolog lepte el a környéket a pihések ujjongva készültek az oviba:
- Ehi hó, ehi hó!!!!! (esik a hó) - természetesen elmagyaráztam, hogy ez csak dér, bár helyenként olyan mély (vastag?) volt, hogy tényleg hónak tűnt. Szóval maradtunk a dérnél. Az ovi felé az út kb. 10 perc gyerek tempóban ők egész úton váltva:
- Ehi hó, ehi hó!!!! - pedig folyamatosan a dér mellett kardoskodtam de ez rajtam kívül senkit nem érdekelt.

Tegnap reggel készülünk az oviba Miki reggel 5(!) óta folyamatosan oviba akart menni, egyszer csak megáll:
- Fáj a haham. (hasam) - még nem volt messzi a szombati gyomorrontása de kis pihésem előadása nem volt meggyőző. Még egyszer megemlítette a dolgot öltözés közben, én nem csaptam körülötte nagy hűhót és elmentünk az oviba. Úgy voltam vele ha tényleg baj van, majd hazahozom. Délután a szokott időben mentem értük, semmi baja sem volt.
Ma Ádám hasa fájt reggel, de ő is simán elment oviba.

Tegnap volt apa szülinapja de csak este későn ért haza a munkából, ezért mi délután ettünk a sütijéből. Még vasárnap készítettem és nem bírtam volna még egy délutánt azzal tölteni, hogy a folyamatosan sütit követelő Mikit 10 percenként kiszedjem a hűtőből. Szóval megbeszéltük, ehetnek sütit de csak egy szeletet mert ez apa sütije. Ádám hamar megértette a lényeget:
- Akko é hagyo apának is! - nagyvonalú gyermek. :-DDD

Miki reggel öltözik, szokás szerint tele van a zsebe kaviccsal, apa felhúzza rá a kesztyűt is. Nyivákolni kezd:
- Apa de han benne kaics! (van benne kavics) - és tényleg a mutató ujjában két kavics volt.
- Mért tetted bele?
- Hogy ne fúj ej széj! (ne fújjon el a szél)

Maja hétvégén tapsolni tanult, a nagy hadonászásban egyszer csak sikerült összecsapnia, hangja is volt. Egy pillanatra a növésben is megállt a Leány úgy meglepődött.
A másik mókás tudománya, közeledik négy keréken közben a kilógó nyelvével folyamatosan evez, mert már a kiszemelt céltárgyra koncentrál.
Maja esetében hajról még nem igazán beszélhetünk, egyenlőre ritka szép frizurát hord mint a nagypapája. Viszont meglévő pihéi már elég hosszúak, el is tudja őket feküdni. Valamelyik nap igazi tarajjal ébredt és akárhogy simogattam úgy is maradt fürdésig. :-)))

2011.11.20./2.

Kedves Télapó!

Rendkívül jó gyerek voltam ebben az évben is, ezért kérlek idén kivételesen teljesítsd a kívánságom. Csak egyetlen dolog de nekem alapvetően változtatná meg az életem:
KÉREK EGY ZSÁK ÁLOMPORT!!!!!!
Köszönettel maradok hitetlenkedő híved

Maja hajnal 3-kor kelt. Fogalmam sincs mért nem akar aludni vagy mit tehetnék a helyzet javítására. Tök mindegy:
- mit vacsorázik
- mennyit vacsorázik
- mennyit van levegőn
- mennyit alszik napközben
Már egy MUTE gombbal is beérném. Hiszek a szabadság jogokban, ha nem álmos nem kell aludni, de mért nem tudja csöndbe bámulni a plafont? Miki rendszeresen felébred amikor Majával a nappaliban motozunk, de felébred arra is ha bemászkálok Majához itatni és felébred a sírásra is. Ha Miki felébred, elkezd lakásszétszedőset játszani vagy csak szimplán szaladgálni. Arra felébred Ádám is és ha már ketten ébren vannak, jön a szokásos egymás macerálása, kis dübörgéssel, visítással. Én pedig várom a szomszédokat. Ma különösen, mert tegnap este kettővel fölöttünk tündérmackó fél 10-kor még igen csak futkározott.
Egyéb híreinkben Miki tegnapi hányós-fosós akciója ma nem jelentkezett, még diétázik de már lázad ellene. Szóval egyenlőre úgy tűnik gyomorrontás volt.

2011.11.20.

Megpróbálom összeszedni a tegnapi napot. Reggel 4-kor Maja kukorékolt, fél 5-kor már reggelizett és nem sokkal 5 után már mindenki ébren volt. Többnyire békében tomboltak az ágyamba, Miki időnként kirohant fölkapcsolni a villanyt, fölmászni a konyhapultra, szétrámolni a játékokat. A nadrágzsebemből kitúrta a bevásárlókocsis pénzeket. Nagyjából két hete ez az egyetlen tevékenység ami hosszabb időre lefoglalja. Kiszedi a pénzt és akár tíz(!) percig egyedül, békében pakolássza, szorongatja, zsebreteszi, előszedi. Most is megszerezete a kincset és mellettem csörgött vele amikor gúvadó szemekkel fuldokolni kezdett. Az első amit megláttam, hogy csak két pénz van a kezében, Maja az ölemben ücsörgött így mozgásomban erősen korlátozottan, hirtelen nem tudtam az ölembe kapni, hogy nyomkodhassam a rekeszizmát, viszont egy nagyot nyelt és a szemei visszakerültek a helyükre, két kisebb köhintés után a fuldoklást is befejezte. Miközben a színe is ismét normálisra váltott, próbáltam megtudni, hogy mi is történt. Váltig állította, hogy lenyelte a húszast. Nagyon csodálkoztam mert Miki ehetetlen dolgokat nem vesz a szájába, ez Ádám szokása. Mivel volt már lenyelős esetünk és a fuldoklás elmúlt, tehát akármi volt is, az már úton van a gyomra felé, így nem kezdtem ész nélkül ügyeletre rohanni. Igazából csak azt szerettem volna tudni, hogy egy húszas akadálytalanul tud-e távozni. A távozás pedig legkorábban is csak másnapra várható, így negyed 6-kor nem álltam neki kutatni, gondoltam 8 után is ráérek keresni valami telefonos orvost aki tud nekem válaszolni. Már egészen megnyugodtam, mikor egyszer csak valamelyik elhúzta a takarót és a ráncában ott csillogott a húszasom. Tényleg kár lett volna fejvesztve ügyeletre rohanni. Minden esetre a pénzt elkoboztam.
A nap másoknak még el sem kezdődött mikor Miki kakilni ment, jó folyósra sikerült, majd fél óra múlva megismételte és a hasát fájlalta, olyan keserves sírással kísérve amit ritkán produkál. Itt kezdtem érezni, hogy ma mégis az ügyeleten kötök ki. Ott még úgy sem jártam és minden vágyam a szombat délelőttöt ott tölteni három gyerekkel. Azért adtam egy esélyt a gyomorrontásnak, nem vagyok pánikolós alkat és rendületlenül hiszem, ha komoly baj van azt meg fogom érezni időben. Óvatosan tapogattam a hasát, kontrollnak Ádámét, nem éreztem különbséget és nem is volt érzékeny az érintésre. Miki kapott reggelire kekszet és teát. Tíz perc múlva fülig érő vigyorral jött:
- Má ne fáj a haham! (hasam)
Elkezdetem fölrakni az ebédet, Maját letettem aludni, a fiúk az összes létező játékukat kiszórták a nappaliba. Miki egyszer csak megállt és kirakta a reggelijét, amitől jól megijedt, visítani kezdett. Alig bírtam megnyugtatni, hogy el tudjam vinni rendbe rakni. Be kellett raknom a kádba mert a ruháját is sikerült végig hánynia. Levetkőztettem, lemostam, törölközőbe csomagoltam, feltakarítottam. Megbeszéltük, ha megint hánynia kell elrohan a kádhoz. Nem sok reményt fűztem hozzá, hogy megteszi de legalább megpróbáltam. Ha vödröt rakok a szobába azt játéknak veszik és pont mire kellene úgysem lesz a helyén vagy tele lesz játékkal. Szóval maradt a kád. Nagyjából fél óra múlva Miki ismét furcsán kezdett toporogni, elment kakilni de nem kakilt viszont a fürdőből kifelé megint hányt, Maját még épp fel tudtam kapni, közben nyugtattam a gyereket, ne törődjön semmivel csak rakjon ki mindent. Ismét rendbe raktam, közben Ádám belemászott a hányásba. Feltakarítottam, a kádas forgatókönyvet ismét megbeszéltük de szerencsére ez volt az utolsó akció.
A folyamatos takarítás mellett elkészült a leves, Maja ebédje, Mikinek főztem krumplit, aztán menet közben úgy döntöttem, jobb ha csak teát kap ebédre. Nem is nagyon tiltakozott a délelőtt folyamán többször nem panaszkodott hasfájásra.
Még reggel bekevertem egy adag élesztőt kovásznak, aztán az események elsodortak, szerencsére a kovász megvárt. A probléma ott kezdődött, hogy egyszerre kellett kifőznöm az ebédhez a tésztát, Maját etetni, aki nem igazán rajongott a borsóért. Így szaladgáltam, egy kanállal betöm, tészta keverés, megint egy kanál, megint kever ... Közben Ádám is egyre jobban ebédelni akart. Maját letettem aludni, leszűrtem a tésztát, összedagasztottam a kalácsot, közben Ádám megterített. Mikor mindenki megebédelt Mikit bevittem a szobánkba, 20 perc múlva aludt. Jó nagyot aludt, közben befejeztem a kalácsot, készítettem neki külön diétásat. Alvás után már semmi baja sem volt, egész délután amortizálták a lakást és az idegeimet. Kb 4,5-szer láttuk* a Verdák második részét, röpke egy hét után a lemez szemmel láthatóan vékonyabb és bizonyos részeken a szöveget már fejből tudom, bár még mindig nagyon szeretném egyszer úgy végignézni, hogy csak arra koncentrálok.
* láttuk = főleg hallottuk, mert közben egy csomó mást is csináltunk, nálunk nem jellemző a tévé merev bámulása, inkább csak háttérzajnak megy. Pedig néha nem bánnám ha csendben végignéznének egy 1,5 órás rajzfilmet.
A délutánt tovább színesítette, hogy Büdikutya eltűnt, nagyjából egy órán keresztül kerestük, először Miki, aztán én is, feltúrtam az egész lakást de sehol. Végül Ádám mint valami varázsló előszedte a fiókból (azt pont nem néztem meg). Erős a gyanúm, hogy ő tette oda.
Ádám megszerelte a konyhaszekrényem, az egyik fiókról leszedte a gombot és gondosan beledobta csavarostul, majd becsukta. Kérdeztem tőle, hogy most hogy fogom kinyitni. Nem esett kétségbe, kihúzta az alatta lévő fiókot, majd a hibásat is, sőt még a gombját is visszacsavarozta. Mégis csak megy a probléma megoldás.

2011.11.19.

Reggel 4-kor kezdődött a napom és picit sem volt könnyű, majd holnap megírom. Most elfeledett képeket mutatok. Már rég föl akartam rakni csak elmaradt.

Legyőztem!!! (mellét döngeti :-D)
Mikor nem figyeltünk oda egyedül megmászta a várat. Aztán meg kellett menteni a Királylányt mert lemászni már nem tudott.

2011.11.18.

Tegnap az oviból hazafelé már az út nagy részét letudtuk amikor észrevettem, hogy Ádám kezéből hiányzik a kacsa. Enyhe pánik fogott el, mi lesz ha nem találjuk meg: világvége, és borzalmasan mérges voltam, hogy most a teljes menetfelszereléssel vissza kell fordulni, keresgélni. Miközben fél szemmel az utat vizslattam, másikkal a Ádámot figyeltem, próbáltam Miki folyamatos csacsogására értelmesen válaszolni (gyakran nem sikerült) és még a járdát keresztező utakon is körbenézni, azon gondolkodtam mikor láttam utoljára a gyerek kezébe. Próbáltam meggyőzni magam, hogy az oviban maradt a padon és akkor tuti megtaláljuk de sajnos szinte majdnem biztos voltam benne, hogy a kapun kifelé jövet még a kezében volt. Tehát mentünk visszafelé rendületlenül és akkor az ovitól egyetlen háznyira megtaláltuk a földön. Boldogság, megnyugvás, örömtüzek, ütemes vastaps és ismét elindultunk haza. Miki folytatta a csacsogást, én figyeltem Ádámot és a kacsát és az utat és a forgalmat, Maja a sapijával küzdött, közben néha állon vágott. Szerintetek mennyire örültem mikor végre gyerekestül, kacsástul, kutyástul beestünk a lakásba és becsukhattam magam mögött az ajtót? Rögtön új törvényt alkottam, ezentúl a jószágok csak és kizárólag táskában utazhatnak.
Ádám ugyanis a múlt héten is megszívatott a kacsájával, a gyerek mentségére nem szándékosan. Apával mentek reggel oviba a lépcsőházban még a kezében volt. Kicsit később apa telefonál, hogy a kacsa otthon maradt de most ő tüdőszűrőre megy ha hazaér átszalad vele az oviba. Engem a szívroham kerülgetett, mert tudtam, hogy a lakásból kacsával távozott, Maja már 15 perce aludt. Mire apa hazaér a tüdőszűrőről, valaki szemétnek nézi a kacsát vagy kutyajátéknak (kedvelt kutyasétáltató hely az ovi felé vezető út). Szóval vettem egy nagy levegőt és olyat csináltam mint még soha, rázártam a biztonságba alvó Majára az ajtót* és végigrohantam az oviig, meg vissza, 10 perc múlva már itthon is voltam de a kacsa nem lett meg. Maradt a remény, hogy kacsa az oviban esett be a pad alá és ismerve a pasik keresési technikáját (áll a szoba közepén: anya hol van a kulcsom/telefonom/kacsám/helikopterem/akármim?), nem vették észre. Mikor apa hazaért bementem az oviba és bizony a kacsa ott heverészett a pad mellett a földön.

* Ez volt az a helyzet amikor az egy eltévelyedettért ott kell hagyni a nyájat, főleg, hogy biztonságban volt. Mikor hazaértem bekukucskáltam hozzá, békésen szuszogott. De isten bizony ilyet nem csinálok kényelemből, pedig tök jó lenne egyedül pl. boltba menni amíg alszik. A boltot látom az ablakomból de akkor sem teszem.

Ma reggel igen határozottan kellett kiállnom az új törvény mellett de sikerült, kacsa és kutya is táskában utazott.

2011.11.17.

Jó dolog a szülinap, jövő héten is tartok egyet! Az apukámtól kaptam Boci csokit, az embertől étcsokikat és még virágot is kaptam:
A rózsa a kedvencem, milyen szerencse, hogy 3 pasival élek!

Az oviban is zajlik az élet. Ádám kedden egy harapással a karján jött haza. Mondtam neki, hogy legközelebb ne hagyja magát, szaladjon el, játszon mással. Tegnap egy horzsolás volt a fején, harapós Ödönke fejbe vágta*, Miki ezt meglátta odament és Ödönkét ütötte meg. Magamban piros pontot kapott a gyerek de azért neki azt mondtuk nem szabad verekedni. Aki őket akarja bántani, hagyják ott, játszanak egymással. Kíváncsi vagyok ma mi jut.
Kezdem unni, hogy az én fiam az áldozat, ez már a harmadik Ödönke aki sportot űz Ádám macerálásából és fogalmam sincs, mit mondjak a gyereknek, hogy hatékonyan le tudja őket szerelni. A legkézenfekvőbb, persze az "üss vissza" ebből az lett, hogy mikor Ödönke ellökte, Ádám ökölnyi kavicsokkal dobálta meg. Mindketten büntetést kaptak ami jogos de megpróbálta nem hagyni magát mégis ráfázott. Ha passzívan arrébb megy, Ödönke sosem hagyja abba a macerálást. Tehát mit tanul meg, akármit csinál, úgyis megszívja. Éljen!

* Az eset nem egészen tiszta, Ádám azt mondta, Ödönke megcibálta a sálját és ő így esett el, akkor ütötte be a fejét.

Ádámot beírattam néptáncra, nagyon tetszik neki! Igazából tornára is beírattam, pontosabban jelentkeztünk és úgy döntöttem azt fizetem be amelyik jobban tetszik a gyereknek. Ez a tánc lett. Ennek nagyon örülök és év végén lesz egy bemutató ahol megmutatják mit is tanultak.

Miki kesztyűt kapott. Készítettem hozzá akasztót, hogy be lehessen fűzni a kabátba, így nem kell kóbor fél pár kesztyűket kutatni az ovi udvaron, a pad alatt, úton-útfélen. Az akasztót hozzáöltögettem a kesztyűhöz, ez barom nagy tett tőlem mert uuuuuuuuutálok varrni. Miki még aznap este kitépte. Elszámoltam tízig, húszig, százig és takarodó után vissza varrtam.

Majának tegnap kibújt a második foga. Tudom ezt már kb két hete is beharangoztam de az az igazság, hogy utána a fog eltűnt, tegnap viszont teljes szélességében előbújt.

Ádám olvas, egyre jobban érdeklik a könyvek. Ja és a képen nem látszik, hogy ez egy német nyelvű mesekönyv. Maja is tud olvasni, ha meglátja a kezemben a babakekszes dobozt, majd kiugrik a pelenkájából. :-DDD
Amikor az öcsém nálunk jár.
Maja a háttérben szerényen pislog: "Ezeknek elment az eszük!"
Maja és a sajt

Tegnap iskolába voltam. Nem tanulni, beiskolázni. Juj ez nagyképű volt. Szóval Ádám jövőre még nem megy suliba de ezt az évet arra szeretném használni, hogy véglegesen kiválasztom hova is fog menni, így jövőre nem kell kapkodnom csak elmegyek beiratkozni a kiválasztott helyre. A kör igen szűk Waldorf vagy a város egyik legerősebb hagyományos iskolája. Nagy a kontraszt a két intézmény között de az az igazság a hagyományos iskolák között elsősorban földrajzi különbséget látok. A követelmények nagyjából hasonlóak. Az utóbbiban voltam tegnap tájékoztatón/fórumon/szülőin (ahogy tetszik). Anyu itt dolgozik ezért sok információ nem volt új csak másoktól hallottam, az iskola hagyományos de ennek keretein belül nagyon gyerek centrikus, igen vannak elvárások, teljesíteni kell de a tanárok ezt nem kényszerrel érik el. Egy tanító pár viszi végig a gyerekeket negyedik osztályig. Az iskolában fő vonal az angol nyelv ezt első osztálytól kezdve tanulják, mindig életkornak megfelelő szinten. Alsóban tananyagként van jelen a néptánc, ahol nem csak táncolnak, hanem a hozzátartozó népszokásokkal is ismerkednek, erősítve a magyar identitást őrizve a hagyományainkat. Több féle sportra van lehetőség, a számítástechnikai park korszerű. Délután szakkörök működnek, ahova a gyerekek kedvük szerint csatlakoznak, nem kötelező egész éven keresztül agyagozni járni ha 3 alakalom után nem tetszik, akár mindet végig próbálhatja, váltogathatja kedve szerint*.
Az iskola nagyon eredményesen szerepel városi és országos tanulmányi, sport versenyeken. Tanulmányi eredményük sok éve benne van az ország 100 legjobbjába legutóbb 28. volt. Két évente a felsősök Angliába mehetnek tanulmányi kirándulásra, ott helyi családoknál laknak, helyi iskolába járnak és természetesen várost néznek, világot látnak.
Ez mind szép és jó dolog, nekem is tetszik de még mindig nem tudom, hogy Ádámból ez a közeg kihozza-e a legjobbat.

* Gyerekként utáltam mindenféle szakkört és különórát, mert a toborzást azzal kezdték, hogy aki most jelentkezik annak életfogytig de év végéig mindenképp járni kell punk-tum. Aki mégis kijelentkezett arra hetekig ujjal mutogattak.

2011.11.16./2.

Bemutatom Zoárd babát 1450g és 45 centi.

2011.11.16.

Hogy is kezdjem? Talán a lényeggel:


Bizony ma "ÉN vagyok a szülinapos"! A idő ugyan nem napos, konkrétan még vak, sötét hajnal van de hangulatom csak azért is remek. És még egy idézet jut az eszembe: "Road 66, mint a moziban a XXX ...".


Szóval ha eddig nem lett volna egyértelmű 30 éves vagyok. Ez egy küszöb és ilyenkor szokás nyavajogni a húszas évek elvesztésén. Na kérem, örömmel tudatom, hogy én remekül érzem magam a bőrömben. Mert van 3 szép gyerekem, jó férjem, a bank megengedi, hogy a lakás a nevünkön legyen és már közel 12 órája nagynéni is vagyok. Valamint azt csinálom amire gyerekkorom óta vágyom: anya vagyok és feleség. Megtaláltam a helyem a világban. Szerintem ez pont elég ok az elégedettségemre. Bár ajándéknak elég lett volna ha Maja mondjuk 6-ig alszik, majd jövőre.

2011.11.15.

Nagynéni lettem. Ma délután negyed 5-kor megérkezett az unokaöcsém Zoárd 1450g. Minden rendben csak apró, próbálunk nem aggódni és várjuk az új híreket.

Egyebek

Gyerekszáj:

tip-tip jóka - csip-csip csóka (Miki)
Miki múlt héten mindent a dédinél, dédivel akart csinálni:
- A dédiné jakombe (pisilés közben a fütyijét)
- A dédiné mosom meg (a kezét)
És minden kezébe akadó dolgot a dédihez akart elvinni.

Maja a zsebemben szokott utazni, bár egyre nehezebb a vállamnak összességében még mindig így tudunk a legkönnyebben közlekedni. De az úton-úton félen sajnálkozó néniktől már hullik a tollam:
- Jaj, meg ne fázzon a picike! Jaj, nem fázik a picike!
NEM!!! Évszaknak megfelelően van öltöztetve, ráadásul a kabátom alá is bedugom, amiben én is benne vagyok, mint biofűtés. Szerintem a babakocsiban nincsenek ilyen extrák. Ő egyébként nagyon szeret ott lenni. Hétvégén a játszótéren békésen szemlélte a fiúkat egyszer csak azt mondta:
- Hö.
Tegnap és ma reggel is apa itthon volt, Maja nélkül mentünk oviba. Kimondottan fáztam egyedül a kabátomban.

Maja korán kel. Ez nem új. Ma épp 4-kor. Próbálom keresni a megoldást. Tegnap este egy egész üveg répapürét evett hússal de a korán kelés maradt. Hajnalban tejpépet készítettem neki utána visszatettem aludni, nem sikerült. Miki is korán kelő volt egy időben de ő evés után visszaaludt. Maja nem alszik, ő sétálgatni akar. Miki felébred a mászkálásra ha szerencsém van sikerül bedugnom a mi ágyunkba. Általában nincs szerencsém Miki villanyt kapcsolgat, tévét kapcsol, dvd-t indít persze nem nézi, szétpakolja a játékokat és nem játszik. Mire Ádám fél 7-7 körül felébred, az én lábam már térdig lefagyott, a derekam nem érzem, az idegeim cafatokban lógnak Miki folyamatos akcióitól. Micsoda eredmény lenne ha Maja legalább 6-ig aludna. (mély sóhaj)

Két napja új kedvencünk van: Verdák 2. Ma épp csak kétszer néztük meg. Nekem nagyon tetszik, bár szívesen megnézném egyszer úgy is, hogy csak a filmre figyelek. A délutáni programunk ugyanis a következőképpen alakult. Hazaértünk az oviból, Ádám a filmet akarta nézni, berakta, nézte. Maja mivel korán kel, este 5 után már nagyon álmos, szenved ilyenkor már nem tehetem le aludni mert akkor éjjel kukorékol, tehát sétálgatunk föl-le. Miki unalmában lakásszétszedőset játszik, én pedig alig várom, hogy eljöjjön a vacsora és a takarodó.

Ma láttam egy kiadó családi házat. Mit veszíthetek alapon felhívtam, igazából csak a bérleti díj érdekelt volna de odáig nem jutottunk el, a pasi meghallotta, hogy 3 gyerek és azt mondta, hogy az ki van zárva. Most komolyan, egy kb 100nm-es családi házat kinek akar kiadni??? Egyedülálló nem költözik ekkorába, a házaspároknak előbb-utóbb gyerekük lesz és egyetlen gyerek is képes amortizálni a környezetét. Vagy duhajkodó egyetemistákra hajt???

2011.11.11.

Állítólag ma a sok egyes miatt valami szerencse nap van. Az előbb mondták a tévébe, hogy nagyüzem van a házasságkötő termekben és a szülőszobákon. Én csak finom, ropogós sült libát ennék, olyat amit nem nekem kell elkészíteni. Majd egyszer máskor, talán.

A fiúk ma itthon voltak az oviba szünet van. Egészen jó napunk volt, kicsit kreatívkodtunk, kicsit játszótereztünk, kicsit szétszedték a lakást, kicsit büntiben ücsörögtek, szóval semmi szokatlan.

Van egy csomó kép amit szeretnék megmutatni:
Azt hitted alszom? (a forgóval játszott)
Az ősz örömei: levél szórás
Pont elfér még egy gyerek. :-)
Csoportkép
A fogmosást nem lehet elég korán kezdeni.
Ovis alkotások
Kosárbababa vagy kosárbaba?
Kiflit sütöttem
Micimackót nézett
Megtanítalak trombitálni
Itt még nagyon koncentrál
Mit lehetne még lerámolni?
A piros vödröt!
Ezt együtt építették, békés csapatmunkával.
Másnap reggel öltözés helyett is építettek.

2011.11.10./2.

Márton nap volt az oviba. A libás napról kb 10 éve hallottam először, mi azóta sem tartjuk, nem eszünk libát ilyenkor sem. Talán majd egyszer. Addig is járunk az oviba, lámpás körmenetre, ez jó móka volt idén is.
Indulás előtt. A lámpásokat ők készítették a héten.
Kis mókus
Apró baba a zsebemben.
Elindult a menet.
Végig ludas dalokat énekeltek, Ádám bár halkan de végig énekelt, Miki csak itt-ott kapcsolódott be, Maja a zsebemben időnként élénken teljes szókincsévél csatlakozott: "ba-ba-ba-ba".
Fény az éjszakába.
A körmenet után zsíros kenyér és tea parti volt az udvaron. Mi összeszedtük a motorokat és hazatereltük a gúnár palántákat.