2010.11.11.

Éjfél körül arra riadtam, hogy Ádám sír. Felpattantam az ágyból (szeretnék így emlékezni rá) és rohantam a másik szobába, útközben próbáltam magamhoz térni, még alig egy órája aludtam. Ádám ült az ágy közepén és visított. Szokás szerint nem volt magánál, kikísértem pisilni. Ilyenkor muszáj elkísérni egészen a fürdőig mert képes és letolt gatyában nem ül rá a bilire csak összepisil mindent. Természetesen az egész hadművelet közben visított. Ezt nem tudom mért csinálja, ha éjjel felébred az esetek többségében nincs magánál, érdemben kommunikálni nem lehet vele és visít mint akit nyúznak. Szerencsére Miki már nem ébred föl rá, remélem ha Hudini is velünk lesz ő is hamar hozzászokik.

Márton nap volt az oviba. A gyerekek lámpást és liba bábút készítettek, délután gyerekműsor volt a tornateremben. Utána lámpástul, libástul felvonultunk az ovi körül. Mikinek nagyon tetszett, Ádám már öltözés után haza akart jönni. De aztán a többiektől kedvet kapott. A kör után énekeltek az udvaron és megvendégeltek minket (liba)zsíros kenyérrel meleg teával. Ádám csak egy pohár teát kért és utána már tényleg nagyon haza akart jönni, így el is indultunk. Nagyon aranyos program volt, nekem tetszett.

Estére Ádám belázasodott, egy adag lázcsillapítóval ment aludni. Várom a reggelt. Ha nem lázas lehet elviszem oviba, pénteken van logopédia nem szeretem ha arról lemarad, legfeljebb ebéd után hazahozom.