2011.04.30.

Lelkendezve felcsapja a laptopot, türelmetlenül vár amíg a gép magához tér és:
ÓRRRIÁSI SZENZÁCIÓ!!!!!!! A SZABÓ FIÚK EGYÜTT LEGOZTAK BÉKÉBEN, ÓRÁKON KERESZTÜL! Hihetetlen volt!
Ebéd után Miki elment aludni, Ádám ilyenkor szokott Legozni. Ilyenkor nyugodtan építkezhet kicsi tank nem fötör bele a játékába. Mire Miki felébred elpakol. Ma nem akart elpakolni én pedig merész voltam és kiengedtem kis mókust aki rögtön boldogan beült a kupac közepébe és a kész autókkal játszani kezdett, majd építkezni próbált. Ádám mellé telepedett és mutatta, hogy kell összerakni. Én csöndben vártam mikor jön az ilyenkor szokásos katasztrófa. De nem jött! Előkaptam a gépet és lefényképeztem őket, akkor még úgy gondoltam a következő max tíz percben vége a csodának. És még mindig nem volt vége. Az első két órában egyszer vesztek össze, hamar elrendeztük nagyon kevés visítással és egyszer szóltam, hogy csöndesebben szirénázzanak. A tűzoltóautó sürgős esethez rohant na, ilyenkor nem lehet csendben osonni. :-D
Annyira jól eljátszottak, hogy én közben teljes nyugalomban elkészítettem egy kuglófot. Amíg a művem sült, beültem a fiúk közé akik rögtön elláttak feladattal. A vonulásban megsérült tűzoltóautót restauráltam, összeraktam egy futurisztikus száguldós autót (bizony, ilyet is tudok - juj de nagyképűűű, ha van papír bármit összerakok :-D), csapatban mentünk újabb tűzesethez.
Közben kint vihar készülődött, Ádám már jó előre beharangozta a fekete felhő érkezését. Kicsit később megállapítottuk, hogy esik az eső. A dörgéssel sem foglalkoztak sokat:
- Anya döög a ég. - hosszabb szünetnél megállapították, hogy vége, aztán azt is, hogy újra kezdte. Ezzel le is zártuk a dolgot. Ádám két éve ilyenkor vagy az asztal alá vagy a takaró alá bújt. Mikit figyeltem de őt idén sem hozta ki a sodrából az égi háború. Kuglófom kisebb mazsolája csillogó szemekkel áll az ablaknál és lelkendezve darálja:
- Esi eső, megyü motoozi!!!!!!!
- Esőbe nem megyünk motorozni, csibe.
- Nem?
- Nem.
- Akko jó. - és visszament a tűzoltóautóhoz.
Tele volt a szoba Legoval? Igen. Élvezték a pihések? Igen. Érdekelt a rumli? Nem. Már csak azért sem, mert mikor késő délután szemmel láthatóan elunták a játékot, első szóra jöttek és segítettek összepakolni.

Reggel egy rég látott játékokkal teli kosarat vettem elő nekik. Ádám rácsapott a mágneses betűkre és pakolászta a hűtőre. Kirakta a saját nevét és Majáét, természetesen Ádámírással. Miki lelkesen segíteni akart, Ádám először szelíden elhajtotta:
- Na Miki ha béké ege, játsz a töpieke! Ne veszü(nk) össze. (hagyj békén engem, játssz a törpikékkel)
Miki pár másodpercre visszaült a törpökhöz. Ádám viszont folyamatosan fecsegett és mutatta nekem a kirakott betűket. Miki megint visszasomfordált mellé de csak állt és figyelt. Ádám tényszerűen megállapította:
- Anya láto Miki milye szépe néz enge?

Ilyen izgalmak után komoly feladatot kaptak. Egy kiságyba való szivacs várt mosásra, beraktam a kádba ráállítottam a két pihést taposni. Időnként megfordítottam alattuk, vizet is cserélgettem és mikor kész lett kaptak egy kis vizet pancsolni.

2011.04.29./2.

Ma csoda történt, nagyjából 20 percig pihés fiaim teljes csendben kisvakondot néztek. Alig hittem a szememnek és közben igyekeztem az ebéddel, hogy kész legyek amíg tart a csoda. Nem sikerült. És a nap hátralevő részét egymás nyúzásával töltötték. Miki Ádám fejéhez vágta a kisautót, Büdikutyát. Ádám becsípte Miki ujját, többször is, egymás lökdösése közben Miki arrébb állt Ádám homloka lendületből csapódott a szekrény élének.
Kis nyugalom reményében kiengedtem őket az erkélyre. Valaki árulja el, mért olyan izgalmas az erkély ajtón lógni? A kint töltött 20 percből 10 azzal telt, hogy egymást csukdosták ki.

A délutáni szundi után összeszedtem a bátorságom és a fészekaljat játszótér látogatás céljából. Az öltözés sorrendje nálunk: anya felöltözik összeszedi a felszerelést, közben igyekszik kikerülni és arrébb pakolni az izgatott pihéseket, a kedélyek csillapításának reményében kiosztja a játszós ruhákat. Ha szerencsém van az öltözés megy egyedül is. Amíg cipőt húznak Királylány felöltözik és elfoglalja helyét a zsebemben. A pihések addig föl-le rohangálnak a nappaliban és szétszedik az előszobát. Itt szoktam arra gondolni, hogy büntiből nem megyünk sehová, de ha jobban meggondolom az nekem bünti. Felkapom a homokozós szatyrokat és már indulhatunk is.
A játszón sem unalmas az élet pedig most egyedül voltunk. Egy terepjáróból jó hangos cigányzene hallatszott, Miki felpattant és táncolni kezdett amit az avatatlan szem ugrálásnak is értelmezhetett volna. Kicsit később csúszdázni akart, persze, hogy a nadrágjával törölte föl az aljában összegyűlt esővizet. Ádám kiszúrta a közelgő hatalmas fekete felhőt és a mászókához tartozó kisház tetejét kezdte püfölni. Közben elmesélte, hogy ő a tetőt szereli. Hagytam. Ha már a játszón sem lehet zajongani akkor mégis hol? Amíg Ádám az ács mesterséget gyakorolta Miki felkiáltott:
- Pisini ke! - és rohant a szatyorért, hogy összeszedjük a játékokat. Vaklármát sejtettem, alig 15 perccel előtte pisilt otthon. Felajánlottam a közeli bokor csendes magányát, lelkesen megpróbálta de tényleg vaklárma volt. Kár lett volna hazarohanni. Kicsit később megtettük, a felhő megérkezett és esni kezdett. Pedig a fiúk akkor már teljes 30 perce élvezték a játszót és egyik sem akart hazajönni.

2011.04.29.

Ádám tegnap meglátta, hogy spenót lesz az ebéd:
- Penót? (lelkendezve vigyorog) Pont ezt akatam!!! - és örömében futott három kört a szobába. A szomszédok is biztos örültek. Két tányérral meg is evett ebédre.
Ma kezdek rendezkedni az ebédfőzéshez, Ádám sündörög mellettem:
- Ma főző penótot?
- Tegnap ettünk spenótot.
- Aj! (orrlógatás) Akko ma mi eszü?
- Tarhonyás husit.
- É szeetem! (tudom)
Ma még a husit is megette a tarhonyával együtt. Pár hete nem hajlandó húst enni, csak rizst, tésztát kér szafttal. Valószínűleg az oviból hozta haza, egyenlőre nem pörgök rajta, majd elmúlik.

Maja ha ébren van társaságra vágyik. Kaptunk kölcsön egy utazó ágyat nappal abban heverészik. Jobban szeret a földre terített játszószőnyegen szabadon nézelődni de akkor ott kell ücsörögnöm mellette mert Miki túláradó szeretettel először csak óvatosan mellé heveredik aztán egy hirtelen fordulattal már a Leányon fekszik.
Tegnap Maja újat tanult. Megfogta a csörgőt és a szájába tömte, ezzel egészen sokáig szórakoztatta magát.

2011.04.27./3.

Ádám nagyon köhög, ma csak a locsolkodás miatt engedtem el oviba, ebéd után hazahoztam és a héten már nem is megy. Reggel kérdeztem tőle emlékszik-e még a locsolóversre amit hétfőn tanultunk csak bólogatott de nem mondta el. Nem nyúztam reggel 6-kor. Mikor az oviban kérdeztem a locsolásról már darálta is a verset:
- Ádá vagyo szép és laza, locsoak vagy mehe haza? (Ádám vagyok szép és laza, locsoljak vagy menjek haza?)
Nem a világ legszebb verse de a direkt gyerekeknek való kupacban méteres hosszúságúak voltak. Ismerem Ádám képességeit a sikerélményre törekedtem.
Kapott egy kicsi csokinyulat és egy csokigolyót. Legalábbis ennyi maradt meg mire odaértem. :-)

Délelőtt beszélgettünk Mikivel:
- Mi leszel ha nagy leszel?
- Katona! - vágta rá azonnal.
Délután Ádámtól is megkérdeztem, az ő válasza nem volt gyors ám annál meglepőbb:
- Moto. - vagyis a fiam motor lesz ha nagy lesz. Oké, biztos "motoros"-ra gondolt igazából de ez így eredeti szöveggel mókásabb. :-)

2011.04.27./2.

Nekem nagyon tetszett, terjesztem

2011.04.27.

Már régóta kering a neten most megint rátaláltam és megosztom. Kicsit olyan mint egy tökéletes világ férfiaknak. Kibővítettem a saját gondolataimmal

Háztartástan, nőknek 1955-ből

Néhány tanács a kézikönyvből:

"Készítse el a vacsorát időben. Már reggel tervezze meg, vagy akár előző este, hogy a férjét finom vacsora fogadja amikor hazaér a munkából. Így adja tudtára, hogy gondolt rá, amíg ő dolgozott és gondját viseli a szükségleteinek. A férfiak többsége éhes amikor megérkezik a munkahelyéről és a kedvenc ételének elkészítésével kielégíti a meleg fogadtatás iránti vágyát. (ez a rész rendben van, hisz ezért is vagyok itthon) Készüljön fel a fogadására. Pihenjen 15 perccel az érkezése előtt, így ön friss és üde lesz amikor megérkezik. (ühüm, a gyerekek addig szétszedik a lakást) Igazítsa meg a sminkjét, tegyen szalagot a hajába (nagy estélyit ne húzzak? :-DDD) és nézzen ki frissen. Az ön férje sok időt töltött a munkahelyén fáradt emberek között. Legyen érdekes és vidám. A munkanapja unalmas volt és szüksége van egy kis szórakozásra és az ön egyik kötelessége, hogy ezt biztosítsa. (ez menni fog, nálunk mindig zajlik az élet) Csökkentse a zajt. Amikor a férje hazajön a munkából kapcsolja ki a háztartási berendezéseket és mondja meg a gyerekeknek, hogy ők is csendesedjenek el. (apró széria hiba, a gyerekeken nincs MUTE gomb) Legyen boldog, hogy láthatja őt. Melegen mosolyogjon rá és mutassa ki őszinte vágyát, hogy teljesítse a kívánságait. (mi vagyok én? Dzsin? :-DDD) Hallgassa meg amit mondani akar és még ha Önnek is sok mondanivalója van számára ne tegye azt közvetlenül a hazaérkezését követően. Először ő beszéljen, biztosan fontosabb dolgok kavarognak a fejében önnél. (mert én a lábamat lógatom itthon egész nap) Ne zavarja. Ne panaszkodjon, ha a férje későn érkezik haza, vagy ha este el akar menni vacsorázni ön nélkül. Vita helyett, próbálja meg megérteni mekkora nyomás alatt van a munkája miatt. (akkor mért nem a munkáját vette feleségül?) Amikor otthon van, biztos pihenni és ellazulni szeretne. És végezetül ne tegyen fel szükségtelen kérdéseket és ne gyanakodjon az ítélőképességében vagy fedhetetlenségében. Ne felejtse el, hogy ő a ház ura és mint olyan mindig keresztülviszi a saját akaratát becsületesen és igazságosan. (hát persze - kaján vigyor)
És jegyezze meg, a jó asszony tudja hol a helye." (hol? - szendén pislog)

2011.04.26./2.

Egy nagy hírrel kezdem: Maja hasról hátra fordul! Az egész a szemem előtt zajlott de először fel se tűnt mit csinál, nekem olyan természetes, hogy nyüzsgő gyerekek vesznek körül. Ahogy a játszószőnyegen pislogott velem szemben, belém villant, hogy én az előbb még a hátát bámultam. Kicsit örömködtünk fölötte, visszatettem a hasára erre ő megismételte a mutatványt, sőt ahányszor a hasára tettem, ő annyiszor fordult a hátára.

Délután feltámadt a szél erre Maja felébredt. Csapatösszevonás után megtámadtuk a játszót. Vittünk homokozót ezt a porszerű homokot jól fújta a szél, nagyon szórni se kellett elég volt végig menni rajta. Azért a fiúk várakozáson felül teljesítettek, Mikinek egy óra elteltével jutott eszébe, hogy haza akar jönni. Ádám nem akart, Mikit győzködtem, megoldásként találtak egy vakond túrást és teljes egyetértésben szétfötörték. A tevékenységet félig legálisnak minősítettem és igyekeztem a jó oldalát nézni: együtt játszanak BÉKÉBEN. A vakond túr magának másik buckát, valószínűleg még ma éjjel. Maja, aki addig sodródott az eseményekkel, csak akkor lázadozott ha túl sokáig álltam egy helyben itt végleg elunta. Iszonyúan sajnáltam de haza kellett terelnem a pihéseket.

Ádámnak főztem teát a köhögésére, Miki csak vizet ihat, ő nem köhög. Ezt meg is beszéltük ma legalább 6813-szor. Egyszer csak jön:
- Kéek teát!
- Te nem köhögsz. - erőltetett köhintés.
- Köhö, kéek teát!

2011.04.26.

Az ünnep legnagyobb durranása, hogy vasárnap este öcsém nálunk aludt. Szerintem a fiaim ezt jobban várták mint a nyuszit. Este fürdés után köré telepedtek:
- Báhu mesész? - és bátyus mesélt.
Reggel még alig nyitották ki a csipájukat már ugrottak is a nyakába, szerintem ennek nem örült annyira mint a pihések. :-DDD
Tegnap még mindig tartott a húsvét, a mamámhoz mentünk ebédre. Majára is igazi csajos szerelést adtam, gyorsan le is fényképeztük, mert ezt a ruhát tuti kinövi a következő alkalomra. A fiúk újabb adag csokit zsebeltek be.
Miki nagyon tiltakozott a délutáni szundi miatt de olyan fáradt volt, hogy mire a párnára ért a feje már aludt. Jóval később ment aludni mint szokott, és nehogy átaludja a délutánt fölébresztettem. Ezt legalább annyira zokon vette mint a lefekvést. Kis sütievés után megcéloztuk a játszót. Kaptak új labdákat azokat akarták kipróbálni. Természetesen a labda mindössze addig volt érdekes amíg átértünk a játszóra. Ott meglátták a széthagyott homokozó játékokat, megtámadták. Mivel a közelben nem láttam hozzátartozó gyereket, elterelgettem őket. Ha elkérik a játékot, vagy cserélnek az ő játékukra az teljesen rendben van de nem szeretem ha ráröpülnek a gazdátlannak tűnő játékokra.
Láttam egy apukát a két lányával, a kicsi még pelenkás. Apu igazán talpraesetten előszedte a pelenkázó táskából a felszerelést, levadászta a kislányt és a világ legtermészetesebb módján tisztába tette. Meglátta ezt az én Mikim:
- Anya nézd, tö(r)li húgi!
- Miki ő nem a te húgid.
- Neeem? - elképedés, majd újra kezdte:
- Töli húgi!

Ma már vége az ünnepnek, Ádámnak csak holnaptól lesz ovi. Ha lesz. Reggel fél 6-tól köhög, nagyjából levegővétel helyett. Miki csak fél 7-kor kelt 7-ig megvolt a reggeli, fogmosás, addigra Maja is felébredt, őt is rendberaktam. Addig nagyon jó lett volna ha a fiúk feltalálják magukat de ők a ki nyúzza jobban a másikat játékot választották és váltva visítottak. Lényegében ebédig ez volt a program. Ép elmém megőrzése érdekében kb fél óránként büntetésből a székre ültettem őket. Mikor megnyugodtak visszamehettek játszani és kezdődött minden elölről. Megpróbáltam kiengedni őket az erkélyre, hátha sikerül bepakolnom a mosogatógépet amíg motoroznak. Az ötödik nekifutásra összejött, ez idő alatt a fiúk felöltöztek, motoroztak, visítottak, büntiben ücsörögtek, visítoztak, bejöttek.
Közben vége a szabadfoglalkozásomnak Miki felébredt, ki kéne menni a játszóra de Maja alszik, őt mégsem hagyhatom itthon.

Ezek csak az ünnep túlélői.

2011.04.24./2.

Már megint lemaradt pár dolog.
Pótlólag feltettem egy képet a szárazföldi hajósokról IDE.
A szomszédoktól is kaptak kis csomagot a fiúk. Volt benne egy-egy zacsi gumicukor. Ádám életében először ette meg, közben gyakorolta a nevét: kumiucor. Nem az igazi de már közel van.

Felhívás
Kedves Mindenki!
Részt veszünk a Dzsungelmánia játékban, aki rendszeresen a Sparokban vásárol de nem gyűjti a matricákat gondoljon ránk. Valamint cserében is benne vagyunk.

Ádám új kedvenc kérdése:
- Anya e ho készűűű? (hogy készült) - a tárgy teljesen mindegy, csoki, kisautó, gémkapocs, csillár, polc, villanykörte, bármi. A dolog szépsége, hogy elmesélem (hadoválok valamit szerintem, hogy készülhetett) alig rakom ki a pontot a mondat végén, Miki, aki addig csöndes áhitattal hallgattot, megszólal:
- Ho készü? - és rámutat ugyanarra amiről eddig beszéltünk.

2011.04.24.

Eget rengető hírrel kezdem: nálunk járt a nyúl (többször is)! Ki gondolta volna? :-DDD
Ádám ajándékát hiába kerestük/intéztük több mint egy hónapja kis híján kútba esett. Az utolsó előtti pillanatban lett meg, apa és Miki tegnap délelőtt mentek el érte. Legalább nem kellett dugihelyről gondoskodni. :-)
Amíg ők az ajándékot intézték mi Ádámmal tojást festettünk, pontosabban csak a héját mert nálunk mindenki utál színes főtt tojást pucolni. Szóval hetek óta gyűjtöttem a sütésből visszamaradt göngyöleget. A végeredménnyel elégedett vagyok, jövőre is így csináljuk, sőt az idei túlélő darabokat újrahasznosítom. :-D
Megbeszéltük apával, hogy nálunk korán fog megjönni a nyúl, semmi kedvem nem volt a szokásos sonkafőzés, vacsi készítés, másnapi süti készítés mellett két besózott gyerekkel, percenként:
- Miko jö a nyúl? - kérdésekkel tölteni a délutánt. Tehát nálunk délutáni alvás után a fiúk fészket raktak behúzódtunk a hálószobába, Ádám énekelt a nyuszinak aki minden bizonnyal meghallotta mert egy biciklit egy kis konyhát és egy univerzális autó/vonat/repülő pályát hagyott az erkélyen. Még Maja is kapott egy csörgőt. Azért csak egyet mert kb 2 szatyor babajátékunk van. A barbi baba pedig még nem aktuális. :-) Valamint ő elsősorban azért kapott ajándékot, hogy a fiúk lássák.
A délután hátralevő részében boldogok voltak az új játékokkal, Ádám duplán jól járt mert Miki játékával ő is játszhat. Miki viszont még kicsi a biciklijéhez. Azért kipróbálta.
Ma én voltam a soros vendéglátó az ebéd finom lett: savanyú becsinált leves és egy új recept, csirkemell füstölt tarjával, sajttal vagy valami hasonló a neve. Ja és a tegnap előkészített tortám. Ez a recept életemben először sikerült úgy ahogy elképzeltem. Igaz az eredeti receptet már alaposan személyre szabtam. :-)
Bicikli tulajdonos. Ez a bukó majdnem nagyobb sikert aratott mint a jármű. Viszont kicsit nagy és úgy fest benne mintha egy első világháborús rohambilit aggatunk volna rá. Így apával minden furfangot bevetve lebeszéltük a viseléséről. Ő még nem megy olyan gyorsan és olyan helyeken ahol indokolt lenne a bukó.
Miki fantáziáját is piszkálta.
Ezt mind én kaptam!
Ezt ho ke szétszedniiiii???
A pálya egyenlőre Ádámnak tetszik jobban.
Én is kipóbáhato?
A legnagyobb sikere ennek a doboznak volt.
Ugye gyönyörű? Nagyon furmányos máz jön a tetejére (nem is igazi máz valami átmenet a krém és a máz között) már karácsonykor is küzdöttem vele de most tökéletes lett.
Vámpíros :-D

2011.04.22./3.

Kis mókus felébredt és lemaradt néhány dicsekedni valóm. Most pótlok.
Ádám énekel:
"Boci, boci tata,
oda megyü aki,
aho túó pöpö kapi!" (túó pöpö -> túró pöttyös -> túró rudi)

Egy hónapja fedeztem fel, hogy Maja szempillái pont olyan ritka szépek mint apáé. Ma ismét nézegettem ez a Leány szépséges dús és hosszú pillákat növesztett. Lehet mégis a gólya hozta? Csak nehogy hosszú piros lábakat is növesszen, a plasztikai sebészet sokkal drágább mint a szempillafestés. :-DDD

Délután ismét az erkélyen tomboltak a fiúk. Ez egy nagyszerű találmány! Így ki-be járkálva, időnként motorozva, órákig elvannak. Egyetlen hátránya, hogy közben a legyek bejönnek. Kell szereznem valami fegyvert ellenük. Leó hiper-szuper korszerű öko-bio légyfogóként működött, ha nem is azonnal de pár nap alatt levadászta azokat akik engedély nélkül röpködtek a légterünkben.

2011.04.22./2.

Boldog nyuszit, teli fészket, piros tojást, sok locsolót (nem túl büdi kölnit :-D) kívánunk!

2011.04.22.

Az elmúlt napok eseményeiből.
Talán a legnagyobb: Ádám egyedül lezuhanyzik amíg én Mikit felöltöztetem. Mire beérek hozzá csak a hátánál kell segítenem.
Az erkélyünket ismét birtokba vettük, tekintve, hogy átlagosan 3 percenként visítottak valamin a szomszédok is biztos élvezték. Mért nem viszem ki őket? Mert Majával a hasamon nem tudom levinni a motort, biciklit az emeletről, Miki 20 perc után elunja a motorozást a játszóteret és nyüglődni kezd. A parkoló és a játszótér itt van az erkélyünk alatt, a szomszédok pont ugyanúgy hallanak mindent. Maja sem rajong az elmenős programokért. Az erkélyen adott a szabad levegő, a fiúk kedvükre járkálhatnak ki-be, Maja alhat az ágyikójában békében. Kint ha szűkösen is de lehet motorozni, Ádám maradék buborék fújóját elfújkálták és szétlocsolták. Jó móka volt 10 percig. És ilyen rövid idő alatt is sikerült szétszedni, ott ahol amúgy nem kéne. Miki szokatlan módon arra is hamar rájött, hogy kell visszarakni.
Tegnap papírhajókat úsztattak egy tál vízbe, rövid időn belül (10 másodperc) mindet átalakították tengeralattjárókká, végül vizes papírgalacsinként fejezték be rövid, ám igen tartalmas pályafutásukat. Nem is győztem elég gyorsan gyártani az utánpótlás hajókat. Ádám kicsit besegített és egy egész hajót ő egyedül hajtogatott. Az segítség nélkül is elmerült. :-) De remekül szórakoztak a pihések egész hosszan, előkészületekkel, elpakolással együtt közel fél órát tartott a program.
Képzeljétek a fiúk képesek visítás nélkül együtt játszani! Gyorsan lefényképeztem. Valószínűleg Ádám ötlete volt és Miki nagyon élvezte a tologatást, kicsit később fordítva is kipróbálták, Miki lelkes volt de Ádám még nehéz neki.
Maja kezdi aktívabban felfedezni a világot. A fiúk lelkesen a segítségére vannak, körbepakolták szép színes autókkal (mi mással :-D), sikere volt. Minden színes dologra nagyon figyel. Miki nagylelkű és néha Büdikutyát is felajánlja Majának.

Ezt pedig csak úgy a végére, ilyen szépséges kifliket tudok sütni.

2011.04.20./2.

Sokat gondolkodtam de végül is leírom, mert annnnnyira bosszant!
Tegnap jöttünk haza az oviból, Maja a hasamon, Miki kezét fogom Ádám fogja Miki kezét. Így szépen csapatban felsorakoztunk a zebra mellett. Láttam a közeledő buszt, hátrébb léptem, kis csapatom is hátrébb parancsoltam de a busz megállt! Elindultunk, közben a távolabbi sávban közeledő kisbuszt figyeltem, hogy megáll vagy legalább lassít, lassított. Már majdnem az út felénél tartottunk (két sávos út) mikor iszonyú fékcsikorgást hallottam. A vandál, fülén telefonnal, a miattam ácsorgó busz mellett csörtetett előre, tőlünk 5-6 lépésre állt meg! Erősen remegő térdekkel léptem fel a járdára a túloldalon. Nem értem mégis mit gondolt, a busz hobbiból ácsorog a zebra előtt?

A másik bosszantó de legalább nem életveszélyes, valaki magyarázza el ha VAN hely parkolni, mért a járdán áll meg az autójával? Már nem először fordul elő, hogy az autó teljes szélességében a járdán ácsorog én meg választhatok, hogy a forgalmas út felé vagy a virágos kertbe/sárba/kutyakakis fűbe kerülöm ki. Ma olyan jól sikerült, ha történetesen babakocsival mentem volna csak röpülve lett volna esélyem kikerülni a járdán álló autót. Szerintetek mennyire érdekelt, hogy Miki pont keresztül trappolt az egyik kultúrnövényen?

2011.04.20.

Tegnap lemaradt. Megvan Ádám sapija. A második házban volt ahova hétfőn becsöngettünk de egy nagyon "szép korú" (ahogy ő mondta) néni jött ki és annyira a bokrok alatt volt, hogy ő nem látta. A néni egyébként nagyon kedves volt, megszámolta három csemetémet, helyeslően bólogatott, megdicsérte őket, elmondta, hogy neki is van három (feltételezem már dédunokája is van néhány), majd még hozzá tette, hogy inkább négy legyen mint egy se. Képzeljétek egyre gyakrabban találkozom olyan emberekkel akiknek teljesen természetes, hogy három gyerekkel mászkálok, örülnek, gratulálnak, megcsodálnak. Mindezt nagyon kedvesen és nem csak illemből ami mögött az ember lánya érzi, hogy a sorok között egészen mást gondol. Sőt az utóbbi egy-két évben gyakran találkozom 3-4 gyerekes családokkal. De lehet ez azért van mert érintettként jobban észre veszem őket.
Elkalandoztam, szóval tegnap reggel Ádám és apa az ovi udvaráról meglátták a sapkát, apa célirányosan átment érte és bekéretőzött a kertbe. A néni emlékezett ránk és ő is nagyon örült, hogy meglett a sapi. Délután vittem Ádámnak, az óvónéni is nagyon örült. Egyenlőre nem sikerült minden szempontból megfelelő büntit kitalálnom Ödönkének viszont szeptembertől Miki is abba a csoportba fog járni. Ő nem szívbajos és visszaüt. Szerintem simán megvédi Ádámot. :-D

Az oviba tegnap járt a nyuszi. Ádám kapott egy zacskó édességet, volt benne egy ujjbáb és egy buborék fújó (ennek tartalma később a nappali parkettáján landolt). Kapott még egy nagyon ötletes kis ajándékot: egy papírnyuszi ölébe fél tojáshéjat ragasztottak pici földbe valami csírák zöldelnek. Nagyon aranyos, ma megkérdezem mi növekszik benne ha szükséges át tudjuk ültetni.
Ádám öltözés helyett rögtön a csokit akarta megenni, ezt megvétóztam, némi hiszi és egyezkedés után nyertem. Itthon a csomag bontogatása közben (Mikit lekenyereztük egy túró rudival a hűtőből) elmesélte, hogy ő látta a nyuszit akinek nagy füle volt. Nagyon meggyőző volt az előadás lehet egy beöltözött nyuszi is járt náluk, bár Ádám fantáziája is rendben van.

Miki napok óta a havat és a télapót várja. A cseresznyefa már levirágzott de fehér szirom még bőven szokott szállni a szélben. Ettől függetlenül is időnként az ablak elé áll és kérdezi:
- Esi hó?
Valamelyik nap pedig a mesében esett a hó, kuglófom kicsi mazsolája meglátta és:
- Esi hó, megyü szákózi!!!!!!!!! Jö téapó! - hiába hosszú volt a tél na. Azért rendületlen türelemmel újból és újból elmondom, hogy most tavasz van aztán jön a nyár és az ősz. A tél meg a hó majd csak ezek után. Ilyenkor nagy lelkesedéssel örül minden szavamnak, már-már elhiszem, érti amit mondok, majd kicsit később:
- Esi hó?

Ádám reggel meglátta a spenótos dobozt a konyhába, csillogó szemekkel kérdezi:
- Anya főző neke peno? Hasz neke is? - egy doboz tartalma csak kettőnknek elég Mikivel, ő ma még az oviban ebédel, mikor hazaérünk nem szeretek főtt kaját tálalni mert akkor nem vacsoráznak. Gyorsan megígértem neki, hogy jövő héten amikor itthon lesz akkor is főzök spenótot.
Apa ma az erkélyen szerelt, Miki a szobából felügyelte a műveletet, kis főnök elégedett volt a munkával, bár jobban szeretett volna kint, aktívan segíteni.

2011.04.19./2.

Miki szótár

szepatasz - sebtapasz
butakoha - konyhabútor
feadat - feladat
dogomam - dolgom
megkapoatatom - megkaphatom
kuhamam - kutyám (Büdikutya)
kajajó - takaró
jó fázo - fázom/hideg van
nadga - nadrág

Éééés a mai nap gyöngyszemei:
- Báhu ho macica? (bátyus hoz matricát?) Hétvégén öcsémtől matricát kaptak, azóta is emlegeti.
- Dédi ho/micsiá? (hol/mit csinál) Reggel beszélt a dédivel telefonon és utána egész nap azt kérdezgette, mikor jön a dédi, hol van és mit csinál.

Dicsekedek egyet a végére. Két napja enyém a teljes esti program levezénylése és mikor eljön a pakolás ideje csak berakom a pakolós zenét, megkérem őket és pár perc alatt rendet raknak. Miki még nem olyan aktívan de azért segít. Nagyon ügyesek. :-)

2011.04.19. - Maja tabló

Múlt héten Maja egy egész fotó sorozatban csillogtatta meg modell arcát.
Cumis
Boldog bébi
Szerény mosoly
Csak komolyan
Vendégségben: - Nini, egy csaj van az ágyamban!

2011.04.18.

Vége a gyöngy életnek, apa mától új beosztásban dolgozik, így mindjárt elsőre hosszú nappal kezd, ami azt jelenti, hogy reggel még sötétben lelépet és még mindig nincs itthon.
Ádámot fél 6 után keltettem, hiába osontam az ajtónyitásra Ádámon kívül mindenki felemelte a fejét, és rajta kívül senki sem akart aludni (na jó, én de ez mellékes). Alig bírtam kipiszkálni az ágyból, a piszkálás szó szerint értendő mert az emeletes ágy tetején bebújt a fal mellé ott pedig csak az ujjam hegyével érem el, hiába állok a fotelbe. Nagy nehezen sikerült elkapni a karját magamhoz húztam és mint egy zsákot cipeltem ki. Miki bezzeg önként és dalolva jelentkezett az oviba induláshoz, őt visszatettem az ágyába és fohászkodtam, az összes általam ismert vallás egyetlen/fő és mellék istenéhez. Ez most is kevésnek bizonyult mert nem aludt vissza. Maja se. Vele kicsit egyszerűbb volt a dolgom mert a mi ágyunkon heverészve megvárta amíg Ádám reggelijét elkészítem, utána evett. Miki közben többször is kopogással jelezte, hogy kijönne, de ma nem volt kedvem a szomszéddal ugyanazt a kört lefutni, így a gyerek raboskodott.

Délután itthon lévő csemetéimmel csapatban mentünk Ádámért. Miki fénysebességgel felöltözött, már a cipőjét és a cipzárját is fel tudja húzni egyedül. Hihetetlen gyorsan tanul. Maja szívesen kihagyta volna a programot de igazából ma semmivel sem lehetett a kedvében járni. Az öltözés legizgalmasabb pontja a harisnya. Próbáltatok már egy pár folyamatosan bicikliző lábra harisnyát húzni? Az első láb viszonylag sima fölhúzom a combjáig, amíg a másik szárát szedném össze az első már a térde alatt van. Ha nincs szerencsém le is veti és kezdhetem elölről az egészet. A fiúkra csak nagy zimák alkalmával adtam harisnyát, akkor is utáltam.
Mikit beírattam az oviba, ez nagyon hamar ment mert már tavaly egyszer kitöltöttem a papírt, akkor még az volt a terv, hogy Miki február végén 2,5 évesen kezd. Aztán Maja átszervezte az életünk így Miki haladékot kapott. Az oviban viszont megőrizték a papírját így most automatikusan bekerült a kezdők mappájába. Tehát csak annyi dolgom volt, hogy megköszönjem a bölcs előrelátásukat. :-)

Ádám óvónénije azzal fogadott, hogy nagy baj történt. Rögtön sebesülést, friss kötést kutattam a gyereken. De nem. Ödönke átdobta a szomszéd kertjébe Ádám sapkáját. Összességében megkönnyebbültem, ez orvosolható probléma. Az óvónők megpróbálták visszaszerezni de nem volt kint senki, így megmutatta a házat. Ádám átöltözött, majd elindultunk a sapiért. Három házban is megkérdeztük de senkinél nem volt a sapi. Mikor a harmadik szomszéd is fejcsóválva jött vissza a kertből akkor már nagyon bosszantott a dolog. Remélem holnapra meglesz, ez Ádám kedvenc sapija. Azóta valami frappáns büntin töröm a fejem. Valószínűleg Ödönke anyukája készséggel vesz nekünk egy másik sapit. De az nem bünti Ödönkének. Ez az az Ödönke aki régóta macerálja Ádámot és valami olyasmit szeretnék kitalálni amit tényleg megjegyez, egy életre. Pár generációval ezelőtt az elfenekelés lett volna a legenyhébb. Én beérem valami farppáns de emlékezetessel is. Azt nem várnám meg míg újat varr Ádámnak. Kerti munkára nem foghatom be mert az erkélyünket viszonylag ritkán kell fölásni, gazolni. Itthon már régóta mosogatni sem kell. De majd igyekszem.
Ilyen kalandok után hazafelé bementünk a boltba kenyérért. A pénztárnál csak ketten álltak előttem de az első olyan lassan pakolt, hogy teljesen megakasztotta a sort. Maja már nagyon unta a banánt, a fiúk is folyamatosan zsizsegtek, én pedig már csak haza akartam érni.

2011.04.17.

Közel két hét szabadság után apa tegnap dolgozni ment, semmi beszoktatás, rövid munkaidő a szombatra való tekintettel, rögtön egész napra. Reggel mire a pihések felébredtek ő már nem volt sehol és este csak a fiúk fürdésére esett haza. Miki kelt először, tíz perc múlva Ádám is jött és akkor már Maja sem akart egyedül maradni. Elkezdtük a napot mint mindig.
Az ebéd főzés mellett kacsát műtöttem. Pár napja alvós kacsa egyik szeme letörött, bemosakodtam, steril ruhát öltöttem, előkotortam a ragasztót, körém gyűlt az asszisztencia és így buzgó szurkolásukkal sikerült visszaragasztani a szemet. Egyedül biztos nem ment volna. :-DDD Utána a beteget a szekrénybe raktuk lábadozni, délutánra már megkapta a zárójelentést, tanácsokkal ellátva emitáltuk (haza engedtük - ezt a kórházi zárójelentéseimről lestem, gondoltam menőzök vele egyet :-D).
Az életmentő beavatkozás után színeztünk, kerek 10 azaz tíz percig! Szerintem családi csúcsot teljesítettünk, sőt Ádám tovább javítva az eredményen a szobánkba folytatta. Mikitől ez is óriási eredmény volt, igaz, főleg azt nézte én, hogy színezek, cserébe ennyi idő alatt csak két ceruza hegyét harapta ki és csak kicsit firkált bele az én oldalamba. Menni fog ez ... egyszer biztosan.
Ádám a szülinapjára kapott egy kockakirakót, sikere azóta is töretlen. Miki már nem csak úgy pakolgatja, hanem az egy meséhez tartozó darabokat rakja kupacba. Még egy kicsit gyakorol és a képet is kirakja. Le akartam fényképezni, mire előszedtem a gépet elmúlt a varázs. Ádám próbált neki segíteni de ő ezt nem díjazta a szokásos ki visít hangosabban verseny lett a vége. Ilyenkor baromi nehéz igazságot tenni, mert Ádám segíteni szeretne, Miki meg egyedül játszani, Ádám pedig nem érti mért.
Miki szeme már egész jól gyógyul, nehogy harci sérülés nélkül maradjon tegnap az arcát zúzta össze. A porszívó csövét vitte a helyére, közben feltétlenül ki kellett próbálni, milyen hangja van és dudálás közben száján a csővel, hasra esett egy széthagyott játékban. Anya megy, összeszedi, fagyasztott borsóval lejegeli. Elsősegélyben nagy vagyok. Most van egy zöldes lila csík az arcán.
Tegnap alvás után összeszedtem a fészekaljat és megcéloztuk a játszóteret. A lépcsőházban olvastam a közeli közösségi ház tojásfestős programját, épp kezdtem örülni és tervezni, hogy is tudnánk elmenni, mikor jobban megnéztem a dátumot, fél órája vége. Hol volt ez a hirdetés egész héten? Ide még három gyerekkel is el mertem volna menni, ha előbb tudok róla. Mindegy maradt a játszótér, izgalom volt bőven. Ádám csak labdát akart vinni, Miki hintázni akart, így a homokozó felszerelés cipelését megúsztam. Nem nehéz csak nagy a két traktor, egy dömper, egy utánfutós traktor, két vödör és pár apróbb kellék két nagy szatyorba fér bele. Általában segítenek vinni, Miki gyakran húzza maga után és a betonon hamar fogy a szatyor feneke, szóval gyakorolni kell ezt is. Megérkeztünk, egy másik csapattal együtt. Ádám nagyjából első lendülettel berúgta a labdát a hinta alá amiben Miki lengedezett. A másik csapathoz tartozó néni számomra rejtélyes okból kötelességének érezte Ádám szemmel tartását is és mikor meglátta a hinta alatt a labdát valamint Ádám szemében a szándékot lecövekelt mellettünk. Pedig pont akkor beszéltük meg Ádámmal, hogy a labda most ott marad amíg Miki hintázik, ő játszik valami mást. Kicsit bűvölte a labdát aztán a mászóka mellett döntött. Néni elfehéredve nézte a fiamat és nem bírta ki szó nélkül:
- Jaj, le ne ess! - De utálom ezt a mondatot! Mért esne le? Nem szokott, ügyes gyerek. A mászóka azért van, hogy fölmásszanak rá. Ha meg mégis leesne ennek a nyamvadt EU-szabvány szürke homoknak egyetlen előnye, hogy mindig puha és a gyerek ijedségen kívül max, poros lesz. Közben Miki elunta a hintát, csúszdáztak, homokot fötörtek és nap csúcsaként Ádám berúgta a labdát a bokorba. Éljen. Mondtam neki, hogy menjen utána és szedje ki mert én Majával a hasamon nem tudok bokorba kúszni. Nekiindult majd vissza hozzám:
- Bogaj, bogaj!
Odamentünk megnézni, pont eltalálta a dongók földbe ásott odúját. Igyekeztem nagyon meggyőzően elmagyarázni, hogy a dongó csak nagy de nem bánt mert nincs fullánkja. Tehát nyugodtan bemehet a labdáért mert az Miki labdája és én nem tudok érte menni, itt hagyni pedig nem szeretnénk. Figyelmesen végig hallgatott majd fénysebességgel elrohant és elbújt a csúszda házikójában. A labda kiszedése pedig rám maradt. Az akciót Miki a hintából szurkolta végig, amikor ismét mellé értem, haza akart jönni. Itt befejeztük az utóbbi hetek leghosszabb játszótér látogatását kerek 40 percig tartott. Úton vagyok a bezzeganyaság felé, juhéj!
Hazafelé felszerelkeztünk néhány ingyenes újsággal, amíg a fiúk uzsonnáztak olvasgattam, persze, hogy jó kis gyerek program volt az egyik népszerű kirándulóhelyen! Arcfestés, légvár, akadály pálya, erről is lemaradtunk.

Ma pizzát sütöttünk, nem tipikus vasárnapi de ez volt a kívánság és mi nem ragaszkodunk a hagyományos és méltán népszerű húsleves-rántott hús menühöz. Természetesen a készítéshez, mint mindig, önkéntesek hada jelentkezett "segíteni".
A látszat ellenére a deszkán is maradt liszt.
Két elégedett paradicsomos pofi, kit érdekel a szétszórt liszt? (talán apát, ő porszívózott fel utánunk :-))
Maja egyre jobban rám hasonlít, mutatom:
Kicsi én (hajunk pont ugyanannyi :-DDD)
Maja

2011.04.15./2.

Ádám ma azzal jött haza az oviból, hogy mindjárt jön a nyuszi és hozza a biciklijét. Az ujján számolgatott:
- Hétfő, kedd, szerda és jö nyuszi hoz bicigi.

A héten megtanítottam egyedül fürdeni, már egész ügyes csak kicsit kell felügyelni.

Miki fel tudja húzni egyedül a cipőjét, a játszós tépőzáras cipőhöz segítség sem kell. Az utcainál nekem csak be kell kötnöm.

Maja is tanult újat, a fogást gyakorolja. Ami a látóterébe kerül érte nyúl és megfogja. A mozdulat még tétova és jobban hasonlít a hadonászáshoz de egymás után többször is megismétli, tehát ez már tudatos. Kicsit rágyúr és tökéletes lesz a dolog.

2011.04.15.

Tegnap Majával meglátogattuk a dokinénit, köszöni jól van. Maja 5kg és 59cm ez azt jelenti, hogy az utolsó mérés óta 80 dekát hízott és 3 centit nőtt. Viszont mivel ránézésre még mindig igen apró (az én vérem :-D) nagyot csodálkoztak méretein. A szokásos vizsgálat után, megkapta az oltást, ennek nem örült de legalább túl vagyunk rajta. Mint mindig dokinéni most is figyelmeztetett a lázra de mint mindig most sem történt semmi. A fiúk sem lázasodtak egyik oltásnál sem. Hazarobogtunk, Leány evett egy nagyot és a délután nagy részét alvással töltötte. Lehet altató is volt a szuriban, mert az utóbbi egy hét legnagyobb nappali alvását produkálta.

Miki tegnap éjjel leesett az ágyról vagy alvajáró esetleg zöld festékért indult nem tudom. Már legalább 10 perce alhattam mikor sírásra riadtam fel. Miki a szoba közepén hüppögve ácsorgott. Fölkaptam, vigasztaltam, kérdezem tőle:
- Leestél? - bizonytalan bólintás. Megnyugodott visszatettem, betakartam. Mikor beléptem már láttam, hogy Maja is emelgeti a fejét, kifelé menet őt is betakartam, megsimogattam és fohászkodtam mindenhez ami eszembe jutott, hogy szépen aludjon vissza. Nem jött össze. Tíz perc múlva nyekergett majd az éjszaka hátralevő részében kétóránként megismételte. Hogy fogjuk így elhagyni az éjszakai evést?

2011.04.12.

Maját nem tudom mi lelte, péntek óta alig alszik napközben és most már éjjel is 1,5-2 óránként fölsír. A tej valószínűleg elég mert ha túl kitartóan próbálkozom a szoptatással, kibukja. Próbálom a szélre fogni, mert az bizony most is fúj. Este szépen átrendezte az erkélyünket is.

Ma nagy kalandra vállalkoztam: összeszedtem a két fiút és elmentünk a városba cipőt venni. A busz úgy robbant be a megállóba, ahol az első ajtónak kellett volna lenni ott most a csukló volt. A járdától épp csak fél méter választotta el. Ádám már nagy és ügyes ő föl tudott szállni de Mikit alig bírtam fölrakni. A folyosón a szokásos nyuszis húsvéti dekoráció, megcsodáltuk a nyuszikat, először közelről, később az emeletről is. A cipőboltban egyszerre kellett figyelnem a két zsiványt és polcokat. Ilyenkor nem is tűnik olyan nagy baromságnak a gyerekpóráz. Mikinek hamar találtunk, lepróbáltuk, jó lett. Ádám méretében siralmas volt a felhozatal. Több boltba is benéztünk, én is szerettem volna magamnak cipőt, na ez volt a legmerészebb tettem egész nap. Amíg igyekeztem próbálni a fiúk a polcok között bóklásztak, győztem őket szemmel tartani. Fel is adtam a dolgot, majd egyszer máskor egyedül neki futok újból.
Hazajöttünk, leadtam Mikit cipőstül apának és Ádámmal elmentünk még egy boltba. Itt megtaláltuk az igazit. Klassz nagyfiús, vagány cipő.
Összességében a mérleg sikert mutat, a fiúk kaptak cipőt, a boltokat nem szedték szét, polcokat nem rámoltak le, hazahoztam őket teljes létszámban.
Most pedig megyek aludni, amíg Maja hagy.

2011.04.10.

Mindenki a fedélzeten, ismét teljes a létszám itthon. Szokás szerint a fiúk jól érezték magukat, Miki haza sem akart jönni. Mióta itthon van csak a dédit emlegeti. Mikor megjöttek azt mondta jól érezte magát de máskor csak a dédihez megy, papához nem (a papa és a dédi együtt laknak). Kicsit később módosította és a papához is megy máskor. Dédi azt mondta jók voltak, civakodtak de nagy gond nem volt, nem fáradt el nagyon. Próbálom elhinni de szinte látom ahogy távozásuk után nekidőlt az ajtónak és törölgette a homlokát. :-D Legközelebb mi megyünk apával, jók leszünk, szót fogadunk, nem civakodunk, megeszünk mindent. :-)

Nekem úri dolgom volt itthon, tegnap Maja csak negyed 9-kor kelt, pontosabban csak picit nyöszögött aztán csend lett, én épp azon gondolkodtam, hogy most akkor menjek vagy ne menjek. Apa közben két kakaós csigával jelent meg a háló ajtajában. Szóval maradtam az ágyba és megettem a reggelim. Maja pedig visszaaludt és csak 9 után csengetett reggeliért.
Múlt héten kezdte bontogatni a virágait a szomszéd cseresznyefája, azóta már teljes pompájában díszeleg. Az első virágok megjelenésekor Ádám nagy újongásban tört ki:
- Hujjjá! Itt a tajasz!!!!!!!!
Nézegettem ezt a képet és azon gondolkodtam, hogy 10-15 év múlva pihés fiaim magas, széles vállú daliák lesznek és ember legyen a talpán aki Maja közelébe merészkedik. A Leány kicsit rebegteti a szempilláit az önkéntes testőrség fölé magasodik és csak alapos vizsgálat után szigorú felügyelet alatt lehet vele beszélgetni. A szülés után a doktornő is megjegyezte, hogy ő nem szeretne két fiú után húgi lenni. :-D Én sem de Maja más, határozott csaj (az én vérem - büszkén kihúzza magát, nő 10 centit). A fiúkat terveztük, vártuk, Maja meglepetésként érkezett, ő minket választott, ez nem lehet véletlen. Sőt, még az is lehet, hogy az én csöpp lányom menti meg a bátyjait. :-DDD

Ma ajándék sütit készítettem, pontosabban az adóbevallásomért cserébe. Nem egészen terveim szerint sikerült, mondjuk úgy, hogy rusztikus lett de nagyon finom. Szokás szerint a csokimáz volt a gyenge pont de nem adom fel. Egyszer csak megtalálom azt a mázat ami ehhez a recepthez tökéletes.

2011.04.09.

Üres a ház, nagy a csönd, nincs alkotói légkör. Azért igyekszem összekapni magam.
Tegnap gyerekpszichológusnál jártam. Hónapok óta nagyon nehéz a fiúkat kezelni, főleg ha együtt vannak. Most egy kívülálló segítségére volt szükségem. Egyenlőre elégedett vagyok az útravalóval amit kaptam. Minden látszat ellenére a fiúk nem ördögök és én sem vagyok az anyák utolsója. Eddig sem jártam rossz úton csak több határozottságra és kitartásra van szükség. Kipróbálom.

Kis pihéseim a mamámnál töltik a hétvégét, palacsintán és kakaós csigán tengődnek, mily sanyarú sors. A mamás hétvége a világ legnagyobb találmánya. Elvileg itthon most csönd és béke honol de Maja nem szereti a szelet, két napja alig alszik a csibém, délutánra teljesen kiborul és minden mindegy fürdésig csak ordít. Szóval nem unatkozunk.
Tényleg nem vagyok formába, semmi nem jut eszembe amit írni akartam. Majd pótlok.

2011.04.07.

Maja nem sokkal 6 után úgy döntött reggel van, kiloptam a szobából és betelepedtünk apa mellé reggelizni. Közben apa felébredt, felkelt Maját letettem a helyére, én is elheveredtem és még egy órát szusziztunk így mi ketten csajok (juj de jó volt ezt leírni, mégy egyszer: mi ketten csajok, de jó :-DDD) az alvás köztudottan szépít. :-)
Volt már ilyen, hogy Maja a mi ágyunkban kötött ki reggel, akkor amíg kimentem pisilni a hadonászására fölébredt apa és mire visszaértem ott pislogott a Leány fölött:
- Este még nem ez a csaj feküdt mellettem.

Folyamatosan szőrtelenítjük a lakást ma a szőnyegpucolás volt a soros. Apa reggel még frissen nekiállt, Maját beraktam az ágyába nézelődni, közben az egyenletes gépzúgásra elaludt. Ha jól emlékszem utoljára a kórházi pólyában volt hajlandó háton aludni. A fiúk az egész akciót az asztalon ülve (nálunk időnként szabad az asztalon ülni) szurkolták végig.

Ma az oviba húsvéti készülődés volt. Ádám ugyan betegszabin van de szóltam az oviba, hogy a programon szeretnénk részt venni, így vártak. De Ádám apával az egész várost körbejárta, biciklit néztek és nem volt kedve jönni. Miki viszont azonnal önként jelentkezett. Gondoltam egy merészet darab-darab, összeszedtem és átmentünk ketten. Az óvónénik sem akadtak fönn a cserén, kicsit hiányolták Ádámot. Lehetett koszorút készíteni, agyagtojást festeni, kifújt tojást (ezt mi vittük) festeni. Mi az utóbbi mellett döntöttünk, ez tűnt a leggyorsabban kivitelezhetőnek. A számításom be is jött mire kész lettünk a tojásokkal Miki haza akart jönni. A tojásainknak még száradni kellett azokat az óvónéni gondjaira bíztuk, majd Ádám hétfőn hazahozza. Jó kis program volt én még szívesen maradtam volna.
A végére pedig egy friss Maja mosoly.

2011.04.06.

Két hete a szomszéd úgy fölbosszantott a fenyegetőzésével, hogy még aznap felhívtam a gyerekvédelmiseket én magam. A telefonban egy nagyon kedves hangú segítőkész hölggyel beszéltem aki megígérte, hogy kijönnek. Ma jöttek. Személyesen is nagyon kedvesek voltak Miki szemétől* sem kaptak szívrohamot. Meggyőződtek róla, hogy vékonyak a falak, a hangoskodás nem szándékos. Megnyugtattak, hogy a szomszéd fenyegetőzhet és mehet a gyámhatósághoz is, nem fognak vele foglalkozni. Erről fog kapni egy hivatalos levelet is. Utána nem tudom mi lesz, gondoltam rá, hogy bekopogok hozzá és meglepem egy doboz altatóval és egy pár füldugóval. Vagy aludjon a másik szobába. Egyedül él egy két szobás lakásban, ő tud szobát cserélni én nem tudom a gyerekek reggeli programját (reggeli, fogmosás) a hálószobánkban megoldani. Éééés szabadon élhet a költözés jogával, mi a lakáshitel miatt kötve vagyunk de ha esetleg egyszer elköltözik az erkélyről fogok pezsgőt locsolni.
* Miki szeme már a szivárvány minden színében pompázik, gyermekem úgy néz ki mint aki egy tömegverekedésből szabadult. Ez egy friss mai kép.

2011.04.05./2.

Maja szépen gömbölyödik, már nem ici-pici újszülött igazi baba. Szívesen nézelődik főleg apa vagy az én karomból, nagy kék szemei vannak, pont mint Ádámnak ennyi idősen. Tud egész testével örülni, olyan édes ahogy az összes kezével-lábával hadonászik és közben fülig szalad a szája. A kiságyban addig kotor, hogy saját tengelye körül megfordul ezt tudja hason és háton is valamint, főleg éjjel, kikúszik a takaró alól.

Elfelejtettem írni, Miki szombaton fejest ugrott az emeletes ágyról. Rohantam be, igen épp pisilni szerettem volna, a szőnyeg közepén ordító gombócot óvatosan felemeltem, felkészültem a legrosszabbra. Nagyon megkönnyebbültem mikor nem láttam vért, figyeltem hol kezd dagadni vagy pirulni az arca, elővettem egy zacskó borsót a fagyasztóból és rászorítottam. A délután hátralevő részét az ölemben töltötte. Közben folyamatosan figyeltem nem mutatott agyrázkódásra utaló tüneteket. Vasárnap reggelre a szeme bedagadt és lila színben pompázott. Tegnap a dokinénink alaposan megijedt a látványtól, ha már ott voltunk megvizsgálta a szemét de nem sérült a véraláfutás majd idővel lehúzódik.
Miki tegnap egész délelőtt lázas volt viszonylag könnyen meggyőztem, hogy maradjon az ágyunkba pihenjen. Ádám repülőt épített neki és időnként bement hozzá szórakoztatni.
Édes csibém pár napja Leót akarja etetni esténként, még vasárnap lázasan is kérte a macskakaját. Nagy levegő, újból elmondtuk neki, hogy Leó elköltözött. Hiányzik. Mindenkinek. Éjjel megyek át a nappalin és ösztönösen lesem a szőnyeget, nehogy belerúgjak. Itt az utolsó képünk róla.

Kapok egy piros pontot (kettőt) kipróbáltam egy új receptet és nagyon jól sikerült!

2011.04.05.

Nagyon elmaradtam és esemény is volt bőven. Ádámot péntekre gyógyultnak nyilvánítottam, úgy volt, hogy megy oviba. Hétvégén újabb tüneteket produkált, a fülét fájlalta és véres cucc folyt az orrából. Nem az orra vérzett, mert az nem így néz ki és nem is ütötte be. Vasárnap estére Miki is belázasodott és nagyon elesett látványt nyújtott. Hétfőn megint meglátogattuk a dokinéninket, már olyan régen jártunk nála, kerek egy egész hete. Miki a láza ellenére nem veszélyes, lázcsillapító, orrcsepp ha szükséges, Ádám kapott beutalót a fülészetre.

Apa is lázas már péntek óta, alig él. Vasárnap elkezdtem neki mondogatni, hogy hétfőn, irány az orvos. Nem tetszett neki. Hétfőn reggel még mindig magas lázat mért de az orvos ellen összes maradék energiájával tiltakozott. Itt megfenyegettem, vagy megy önszántából vagy a fülénél fogva rángatom el a nyomaték kedvéért emlékeztettem, hogy van sodrófám és használni is tudom (tésztanyújtásra kiválóan, pssszt el ne mondjátok neki!). Kialkudott még egy napot, de aztán mégis csak elment még tegnap. Túléli.

Ma reggel telefonáltam a fülészetre, már jártunk ott Ádámmal, rutinosan hívtam a számot, terveztem, hogy könyörgöm be magam kőszívű dokinénihez még mára. Na de az élet mért lenne egyszerű? Mondom a nyavajáim dokinéni félbeszakít, nem az ő körzete vagyunk, megadja a jó számot. A jó hír, hogy nem kell a világvégére zarándokolni, a rossz az, hogy már gyerekként is utáltam abba rendelőbe menni. A remény hal meg utoljára, talán ide is eljutott azóta a változás szele és már nem is olyan rémes hely. Hívom a számot, kérnék időpontot de ott nincs ilyen urizálás, oda kell menni, sorszámot húzni és várni. Jó tanácsként azt kapom menjek minnél előbb mert most is sokan vannak. Tök logikus, növeljük a tömeget, nekem meg úgysincs is jobb dolgom mint egy váróban ücsörögni. Tehát nem rohantam fejvesztve. Apa fél 12-kor ért haza, Maja épp aludt, Ádám öltözik, spuri. Hárman voltak előttünk plusz egy épp bent. Jaj de jó hamar végzünk. Aha. Még mindig ketten voltak előttünk, mikor apa telefonál, hogy Maja vigasztalhatatlanul ordít. Innentől kezdve csak ez járt a fejembe. Egy egész óra alatt sikerült az előttünk lévőket megvizsgálni, az előttünk lévő kijött a rendelőből, kattant a zár és magukra zárták az ajtót. Tíz percig álltunk az üres rendelő előtt bebocsájtásra várva, közben folyamatosan érkeztek az új betegek és megint tele lett a váró. Egyik gyerek jobban nyüglődött mint a másik, Ádám is nagyon unta már a banánt. Egy darabig igyekeztem visszafogni nehogy lebontsa a csempét a falról, de ahogy telt az idő az én türelmem is fogyott és kezdett picit sem érdekelni, a váró épsége. Komolyan fontolgattam, felhívom a betegjogi képviselőt. Mikor végre bejutottunk, megcsapott a kávé illat, ha már kávé szünetet tartanak legalább szóltak volna, vagy túl sokat várok?
Leültettek gyerekestül a vizsgáló székbe, lefogatták velem a gyereket, majd pillanatok alatt dokinéni megnézte az összes lyukat a fején. Ádám szépen fordult és hagyta magát megvizsgálni a lefogás teljesen szükségtelen volt. A másik dokinéni ezt a vizsgálatot simán megcsinálta nélkülem és mindenféle lefogás nélkül. Az eredmény: fogalmam sincs mi baja a gyereknek, azt nem mondta meg, egy fülcsöppöt kaptunk amit recept nélkül ki lehet váltani gyulladás és fájdalomcsillapító hatású, valamint adjak neki naponta háromszor orrcsöppöt. Ez utóbbit legalább ötször elmondta. Ja és pénteken menjünk vissza. Ez az egész tartott kb 3 percig. Ezért vártunk ott több mint egy órát. Legalább az antibiotikumot megúsztuk. Mért nem kérdeztem? Azt levágtam, hogy nagy katasztrófa nincs, ha tudom a füle melyik része van begyulladva a kezelésen nem változtat és már nagyon túl akartam lenni az egészen.
Ezek után saját felelősségemre úgy döntöttem, hogy én oda a lábam be nem teszem többet! A gyereket kezelem és ha legközelebb fülészre lesz szükségem, megyek a kőszívű dokinénihez, nem bájolog de érti a dolgát és korrekt módon tájékoztat. Majd azt hazudom a telefonba, hogy tősgyökeres karakószörcsögi lakos vagyok. :-)

2011.04.01./3.

Maja az ágyunkon heverészik élvezi a kilátást itt minden sokkal csudaizgibb mint a kiságyban. Ádám felfedezi a húgát, csapot-papot hátrahagyva rohan és mellé ül szórakoztatni. Duruzsol neki, nézegeti. Előkapja a babajátékos zsákot (pár hete kaptuk ajándékba) kivesz belőle egy spéci pihe-puha csörgős labdát és gurítja Maja felé:
- Guji vissza! - de nem gurította csak jókat vigyorgott kedvenc legnagyobb bátyjára.

A Minimaxos rajzfilmek stáblistájánál gyakran előfordul egy név: Szabó Miklós. Múltkor az én Mikim felkapta rá a fejét:
- Ne Szabó Mikó, é Szabó Mikó!

Apa szokta mondogatni Mikinek:
- Ne sírj, nem vagy anyámasszony katonája.
Könnyei között hüppögve:
- Ne, é dédi katonaja! - dédi szokott nekik kis kenyérkockákra szalámit tenni és fogpiszkálóval eszegetik a "katonákat".

2011.04.01./2.

Annyit nyafogtam a fele mondani valóm lemaradt.
Maja reggel fél 6-kor úgy gondolta ideje felkelni. Ilyenkor kilopom a szobából, hogy a fiúkat ne ébresszük fel. Tegnap egész nap nem kakilt ezért nem ért akkora meglepetésként, ahogy csúsztattam alá a kezem, valami folyós meleg anyagot tapintottam, hónaljig kakis volt. A pelenkázón próbáltam rendbe rakni, közben sikerült felébreszteni a fiúkat. Mikor kész lettem Mikit visszatettem az ágyába. Majával betelepedtünk a hálóba. Kicsit később nyílik az ajtó Ádám elment pisilni, Miki garázdálkodni való után nézett volna. Megint visszatettem az ágyába. Ádámot közben meggyőztem, hogy sokkal szuperebb lesz ha bejön hozzám és mesét nézünk. Miki nem aludt el de legalább 7-ig csöndben volt a szobába. Ha Ádám visszamegy abból pillanatok alatt katasztrófa lett volna. Látjátok kedves szomszédok ami tőlem telik megteszem de ez nem működik mindig.

Tegnap gyönyörűséges idő volt de egyszerűen nem volt szívem felébreszteni Maját a játszótér látogatás kedvéért. Mire felébredt addigra belőlem szállt el az erő és semmi kedvem nem volt azért a 20 percért összeszedni az egész bandát. Nem leszek bezzeganya. (lemondó sóhaj) De ma ha Miki felébredt kimegyünk, Ádám épp az ágyunkat szedi atomjaira.

Maja tegnap kb 3-ig csak evett és aludt utána pedig főleg a karomban akart lenni. Estére annyira elfáradt, hogy vacsora helyett pár slukk után egyszerűen elájult. Hiába próbálkoztam bármivel csak heverészett a karomban mint valami rongy. Letettem, már majdnem indultam volna a boltba mikor felébredt és eszébe jutott, hogy ő lemaradt a vacsiról. Visszamentem, Miki még ébren volt és az ágyban fekve mondogatta a vers részleteit amit Ádámnak kellett megtanulni pár hete logopédia órára. Édes volt. :-)

2011.04.01.

Tegnap este mindenkit lefektettünk és leléptem bevásárolni EGYEDÜL. Jelen életemben ez az "éjszakai" program kimerítette a bulizás fogalmát. :-D Ritkán megyek ilyen későn (8 után) vásárolni mert ilyenkor már csak korlátozott dolgokra vagyok képes a gondolkodás pedig igen nehezemre esik. Ezért nem is értettem mi a manót keres ilyenkor a boltban 2 éven aluli gyerek, nem is egy. Mondjátok, hogy vaskalapos vagyok, este 8 után a gyereknek már ágyban a helye de legalábbis otthon. Ha apu el tudja kísérni gyerekestül anyut a boltba, simán otthon is maradhat bébiszitterkedni. Vagy attól fél, anyu nem talál haza? :-DDD

Felfedeztem pár jó dolgot macska nélküli életünkbe. Ha este kiveszem a húst a fagyasztóból, hagyhatom a pulton nem támadja meg senki, a szekrény tetejére tehetünk szobanövényt, ha vágott virágot kapok nem kell dugdosni, teregethetem bárhova a féltett kötött pulcsikat, senki nem fekszik rá, elfelejthetem a "ne piszkáld a cicát" mondatot, éjjel senki nem surran utánam a gyerekszobába, nem nyivákol, nem futkározik hajnalban. Ezekkel vigasztalom magam akkor amikor a szemem hiába keresi a tévén, a széken, az ablakpárkányon, az ágyon, a takaró alatt, a kádban, a mosógépben, a szennyes tartó mögött, a radiátoron. Nem alszik senki a takarómon éjjel, nem dorombol. Ma éjjel azt hittem Leó ücsörög az ágy mellet de csak a porszívó volt. :-(
Gyakran elképzelem mit csinálhat most az új családjánál, az első két napot valószínűleg a kosarában kucorogva töltötte vagy bebújt valami bútor mögé és nem érti mért nem a megszokott emberek, tárgyak veszik körül. Mikor ide költöztünk két napig semmivel nem tudtuk kicsalni a WC mögül. A szívem szakad meg.
Van egy vidámabb variációm. Mikor apa berakta az autóba és rájött, hogy ő most költözik megkönnyebbülten hátradőlt, letörölte a homlokát, mély sóhaj:
- Éljen, megszabadultam Szeleburdiéktól! - majd pezsgőt bontott. :-D
Viccen kívül tegnap kaptuk a hírt, jól érzi magát. Remélem hamar megbarátkozik az új hellyel és még hosszú boldog élete lesz nélkülünk is.
Ami furcsa, hogy a fiúk nem keresik. Tegnap csak annyi volt, hogy mikor a patikába indultunk, Miki visszalépet és elköszönt, pedig már nem volt kitől:
- Szia cica! - tőlem tanulták, ha elmentünk és ő egyedül maradt itthon, mindig elköszöntem tőle, rábíztam a házőrzést valamint a lelkére kötöttem, hogy élvezze amíg egyedül van.