Maja szépen gömbölyödik, már nem ici-pici újszülött igazi baba. Szívesen nézelődik főleg apa vagy az én karomból, nagy kék szemei vannak, pont mint Ádámnak ennyi idősen. Tud egész testével örülni, olyan édes ahogy az összes kezével-lábával hadonászik és közben fülig szalad a szája. A kiságyban addig kotor, hogy saját tengelye körül megfordul ezt tudja hason és háton is valamint, főleg éjjel, kikúszik a takaró alól.Elfelejtettem írni, Miki szombaton fejest ugrott az emeletes ágyról. Rohantam be, igen épp pisilni szerettem volna, a szőnyeg közepén ordító gombócot óvatosan felemeltem, felkészültem a legrosszabbra. Nagyon megkönnyebbültem mikor nem láttam vért, figyeltem hol kezd dagadni
vagy pirulni az arca, elővettem egy zacskó borsót a fagyasztóból és rászorítottam. A délután hátralevő részét az ölemben töltötte. Közben folyamatosan figyeltem nem mutatott agyrázkódásra utaló tüneteket. Vasárnap reggelre a szeme bedagadt és lila színben pompázott. Tegnap a dokinénink alaposan megijedt a látványtól, ha már ott voltunk megvizsgálta a szemét de nem sérült a véraláfutás majd idővel lehúzódik.Miki tegnap egész délelőtt lázas volt viszonylag könnyen meggyőztem, hogy maradjon az ágyunkba pihenjen. Ádám repülőt épített neki és időnként bement hozzá szórakoztatni.
Édes csibém pár napja Leót akarja etetni esténként, még vasárnap lázasan is kérte a macskakaját. Nagy levegő, újból elmondtuk neki, hogy Leó elköltözött. Hiányzik. Mindenkinek. Éjjel megyek át a nappalin és ösztönösen lesem a szőnyeget, nehogy belerúgjak. Itt az utolsó képünk róla.Kapok egy piros pontot (kettőt) kipróbáltam egy új receptet és nagyon jól sikerült!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése