2011.04.20.

Tegnap lemaradt. Megvan Ádám sapija. A második házban volt ahova hétfőn becsöngettünk de egy nagyon "szép korú" (ahogy ő mondta) néni jött ki és annyira a bokrok alatt volt, hogy ő nem látta. A néni egyébként nagyon kedves volt, megszámolta három csemetémet, helyeslően bólogatott, megdicsérte őket, elmondta, hogy neki is van három (feltételezem már dédunokája is van néhány), majd még hozzá tette, hogy inkább négy legyen mint egy se. Képzeljétek egyre gyakrabban találkozom olyan emberekkel akiknek teljesen természetes, hogy három gyerekkel mászkálok, örülnek, gratulálnak, megcsodálnak. Mindezt nagyon kedvesen és nem csak illemből ami mögött az ember lánya érzi, hogy a sorok között egészen mást gondol. Sőt az utóbbi egy-két évben gyakran találkozom 3-4 gyerekes családokkal. De lehet ez azért van mert érintettként jobban észre veszem őket.
Elkalandoztam, szóval tegnap reggel Ádám és apa az ovi udvaráról meglátták a sapkát, apa célirányosan átment érte és bekéretőzött a kertbe. A néni emlékezett ránk és ő is nagyon örült, hogy meglett a sapi. Délután vittem Ádámnak, az óvónéni is nagyon örült. Egyenlőre nem sikerült minden szempontból megfelelő büntit kitalálnom Ödönkének viszont szeptembertől Miki is abba a csoportba fog járni. Ő nem szívbajos és visszaüt. Szerintem simán megvédi Ádámot. :-D

Az oviba tegnap járt a nyuszi. Ádám kapott egy zacskó édességet, volt benne egy ujjbáb és egy buborék fújó (ennek tartalma később a nappali parkettáján landolt). Kapott még egy nagyon ötletes kis ajándékot: egy papírnyuszi ölébe fél tojáshéjat ragasztottak pici földbe valami csírák zöldelnek. Nagyon aranyos, ma megkérdezem mi növekszik benne ha szükséges át tudjuk ültetni.
Ádám öltözés helyett rögtön a csokit akarta megenni, ezt megvétóztam, némi hiszi és egyezkedés után nyertem. Itthon a csomag bontogatása közben (Mikit lekenyereztük egy túró rudival a hűtőből) elmesélte, hogy ő látta a nyuszit akinek nagy füle volt. Nagyon meggyőző volt az előadás lehet egy beöltözött nyuszi is járt náluk, bár Ádám fantáziája is rendben van.

Miki napok óta a havat és a télapót várja. A cseresznyefa már levirágzott de fehér szirom még bőven szokott szállni a szélben. Ettől függetlenül is időnként az ablak elé áll és kérdezi:
- Esi hó?
Valamelyik nap pedig a mesében esett a hó, kuglófom kicsi mazsolája meglátta és:
- Esi hó, megyü szákózi!!!!!!!!! Jö téapó! - hiába hosszú volt a tél na. Azért rendületlen türelemmel újból és újból elmondom, hogy most tavasz van aztán jön a nyár és az ősz. A tél meg a hó majd csak ezek után. Ilyenkor nagy lelkesedéssel örül minden szavamnak, már-már elhiszem, érti amit mondok, majd kicsit később:
- Esi hó?

Ádám reggel meglátta a spenótos dobozt a konyhába, csillogó szemekkel kérdezi:
- Anya főző neke peno? Hasz neke is? - egy doboz tartalma csak kettőnknek elég Mikivel, ő ma még az oviban ebédel, mikor hazaérünk nem szeretek főtt kaját tálalni mert akkor nem vacsoráznak. Gyorsan megígértem neki, hogy jövő héten amikor itthon lesz akkor is főzök spenótot.
Apa ma az erkélyen szerelt, Miki a szobából felügyelte a műveletet, kis főnök elégedett volt a munkával, bár jobban szeretett volna kint, aktívan segíteni.