Egy nagy hírrel kezdem: Maja hasról hátra fordul! Az egész a szemem előtt zajlott de először fel se tűnt mit csinál, nekem olyan természetes, hogy nyüzsgő gyerekek vesznek körül. Ahogy a játszószőnyegen pislogott velem szemben, belém villant, hogy én az előbb még a hátát bámultam. Kicsit örömködtünk fölötte, visszatettem a hasára erre ő megismételte a mutatványt, sőt ahányszor a hasára tettem, ő annyiszor fordult a hátára.
Délután feltámadt a szél erre Maja felébredt. Csapatösszevonás után megtámadtuk a játszót. Vittünk homokozót ezt a porszerű homokot jól fújta a szél, nagyon szórni se kellett elég volt végig menni rajta. Azért a fiúk várakozáson felül teljesítettek, Mikinek egy óra elteltével jutott eszébe, hogy haza akar jönni. Ádám nem akart, Mikit győzködtem, megoldásként találtak egy vakond túrást és teljes egyetértésben szétfötörték. A tevékenységet félig legálisnak minősítettem és igyekeztem a jó oldalát nézni: együtt játszanak BÉKÉBEN. A vakond túr magának másik buckát, valószínűleg még ma éjjel. Maja, aki addig sodródott az eseményekkel, csak akkor lázadozott ha túl sokáig álltam egy helyben itt végleg elunta. Iszonyúan sajnáltam de haza kellett terelnem a pihéseket.
Ádámnak főztem teát a köhögésére, Miki csak vizet ihat, ő nem köhög. Ezt meg is beszéltük ma legalább 6813-szor. Egyszer csak jön:
- Kéek teát!
- Te nem köhögsz. - erőltetett köhintés.
- Köhö, kéek teát!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése