2011.04.29./2.

Ma csoda történt, nagyjából 20 percig pihés fiaim teljes csendben kisvakondot néztek. Alig hittem a szememnek és közben igyekeztem az ebéddel, hogy kész legyek amíg tart a csoda. Nem sikerült. És a nap hátralevő részét egymás nyúzásával töltötték. Miki Ádám fejéhez vágta a kisautót, Büdikutyát. Ádám becsípte Miki ujját, többször is, egymás lökdösése közben Miki arrébb állt Ádám homloka lendületből csapódott a szekrény élének.
Kis nyugalom reményében kiengedtem őket az erkélyre. Valaki árulja el, mért olyan izgalmas az erkély ajtón lógni? A kint töltött 20 percből 10 azzal telt, hogy egymást csukdosták ki.

A délutáni szundi után összeszedtem a bátorságom és a fészekaljat játszótér látogatás céljából. Az öltözés sorrendje nálunk: anya felöltözik összeszedi a felszerelést, közben igyekszik kikerülni és arrébb pakolni az izgatott pihéseket, a kedélyek csillapításának reményében kiosztja a játszós ruhákat. Ha szerencsém van az öltözés megy egyedül is. Amíg cipőt húznak Királylány felöltözik és elfoglalja helyét a zsebemben. A pihések addig föl-le rohangálnak a nappaliban és szétszedik az előszobát. Itt szoktam arra gondolni, hogy büntiből nem megyünk sehová, de ha jobban meggondolom az nekem bünti. Felkapom a homokozós szatyrokat és már indulhatunk is.
A játszón sem unalmas az élet pedig most egyedül voltunk. Egy terepjáróból jó hangos cigányzene hallatszott, Miki felpattant és táncolni kezdett amit az avatatlan szem ugrálásnak is értelmezhetett volna. Kicsit később csúszdázni akart, persze, hogy a nadrágjával törölte föl az aljában összegyűlt esővizet. Ádám kiszúrta a közelgő hatalmas fekete felhőt és a mászókához tartozó kisház tetejét kezdte püfölni. Közben elmesélte, hogy ő a tetőt szereli. Hagytam. Ha már a játszón sem lehet zajongani akkor mégis hol? Amíg Ádám az ács mesterséget gyakorolta Miki felkiáltott:
- Pisini ke! - és rohant a szatyorért, hogy összeszedjük a játékokat. Vaklármát sejtettem, alig 15 perccel előtte pisilt otthon. Felajánlottam a közeli bokor csendes magányát, lelkesen megpróbálta de tényleg vaklárma volt. Kár lett volna hazarohanni. Kicsit később megtettük, a felhő megérkezett és esni kezdett. Pedig a fiúk akkor már teljes 30 perce élvezték a játszót és egyik sem akart hazajönni.