2011.12.24.

Karácsonyi csoportkép
Mint minden reggel nálunk a karácsonyi is korán kezdődött. Eleve azzal, hogy Miki fél 2 tájban mellém bújt. Aztán nagyon sokáig csak ficergett, egyszer lekúszott az ágyról és elindult kifelé. A további szökés elkerülése érdekében apát finoman arrébb rugdostam, befektettem középre. Újabb ficergés és mire az én szememből kiment az álom, elaludt. Maja pedig a szokottnál is korábban kelt úgy 4 körül. Ilyen frissen, kipihenten vágtunk neki a napnak.
Igyekeztem a karácsonyt megoldandó feladatként elővezetni, elmondtam a fiúknak, hogy ma sok dolgunk lesz, mert mire jön a jézuska készen kell lenni mindennel. Bólogattak. Aztán nekiálltak szétszedni a házat, egymást ahogy mindig. Apa elment Mikivel petrezselymet vadászni, Ádámot leültettem a számítógép elé, Maja aludt én nekiálltam a vacsorának. Mikit ebéd után nagy nehezen meggyőztem az alvásról és amikor felébredt kezdtek gyorsulni az események. Feldíszítették a fát.
Ádám versenyt csinált abból (magának, mert kutya nem figyelt rá, na jó én a szemem sarkából, nehogy leborítsa), hogy milyen magasra tudja rakni a díszeket. De jó lesz jövőre ha Miki is beszáll a versenybe. Lehet én megyek sétálni a fadíszítés idejére. :-D
Miki főleg csak úgy szaladgált a díszek és a fa között.
Mézes báb is került rá, már ami eljutott a fáig.
Kész a fa. Ádám még az este valamikor megkérdezte mikor bontjuk le.
Nálunk a nyugalom érdekében korán van ajándékozás, idén három körül sikerült. Pont elég hosszú a nap így is két besózott gyerekkel. Legalább van idejük bőven játszani lefekvés előtt. Undok vagyok és karácsonykor is 8-kor takaródó van. Ők addigra már nagyon fáradtak és nyűgösek, közös játék helyett csak a civakodás megy, abból pedig jut egész nap is bőven. Valamint ott a vacsora probléma is, nekik ez nem fontos. Ha vacsora után ajándékozunk (főleg ha meg is mondjuk) három falat után otthagyják az asztalt az ajándék miatt nyivákolnak és mi sem tudunk enni. Ajándékozás után pedig elég sokáig nem lehet őket asztalhoz terelni. Azt pedig nem szeretem, hogy ők játszanak mi eszünk. Így mire eljön a vacsora, már minimális egyezkedéssel asztalhoz ülnek. Sőt Miki kifejezetten éhes volt ő már élénken érdeklődött:
- Miko eszüüüü? Akajok hajamit enni!
Itt már felöltözve várták a jézuskát. Hatalmas birodalmunkban ez úgy zajlik, hogy én bevonulok a pihésekkel a gyerekszobába, apa kint marad "beengedni a jézuskát". Ádám idén a kulcslyukon leskelődött. Kértem, tudósítson mit lát. (abból a szögből pont semmit) Mikit is felemeltem, nehogy kimaradjon a buliból. Nem akarok nagy felhajtást csinálni a higgye-ne higgye kérdésből azért hagytam. Az áruházi télapókon sem akadnak fönn, én még soha nem mondtam nekik, hogy csak egy van. A valóságban is sokan vannak, sokféle nép, sokféle szokása szerint. A világ sokszínű, ismerjék meg.
Az ajándékok. A fiúk délelőtt lerajzolták a jelüket, azt a fa alá rakták, hogy a jézuska tudja, hova kell tenni az ajándékot. Ez volt a hivatalos indok. A valódi: Ádám mindent elszed Mikitől, így legalább a jel keresgéléssel megúsztunk egy "az az enyém..." kezdetű hisztit. Természetesen az a szabály, hogy elkérjük vagy cseréljük a játékokat. Majd egyszer valamikor biztos be is tartják. A csokikészítőt közösen kapták. Apával kipróbáltuk takarodó után, ha lecseng az ünnep és az új autók varázsa akkor beüzemeljük. A gyenge pontja, hogy csak 6 forma van hozzá és egy egész éjszakát kell dermeszteni, el fog tartani egy darabig mire összejön egy tisztességesebb adag.
HA VALAKI VALAHOL LÁT HOZZÁTARTOZÓ PLUSZ FORMÁKAT ZAKLASSON BÁTRAN!
Maja barbit kapott. Természetesen korának egyáltalán nem megfelelő de mentségemre a babajátékok sem érdeklik pedig van itthon belőlük bőven. Nyilván vehettem volna egy 234-et ami színes, készségfejlesztő, hiper-szuper maximum egy egész percig forgatja, majd két hónap múlva egy dobozba zárjuk a többi babajátékkal együtt. Ennek pont annyira nincs értelme mint a barbinak. Viszont barbi még évekig vele marad. Ja és különben is, apa már annyi versenypályát és autócsodát kapott a fiúkon keresztül, én is megérdemeltem barbit! Egész évben jó kislány voltam.
Bontogatás
Majának sütöttem spéci tejmentes babakalácsot, ez bomba siker volt. Felteszem az egész ünnepi cécóból ennek örült a legjobban.
Amíg a fiúk bontottak, ő evett. El is pusztította az egészet.
A játékhoz visszaöltöztek. Nem szeretek azon pörögni, hogy "jaj vigyázz a ruhádra" inkább csak érezze jól magát.
Miki nagyon örült barbinak. Jó házigazdaként megmutatta neki a karácsonyfát és minden díszt is külön, épp a mézes bábnál tartanak. Mikinek ez a kedvence az egész karácsonyban, aznap a mézes volt az egyetlen amit elkért és meg is evett.
Barbi igazi attrakció volt a fiúknak, eddig ilyesmit nem nagyon láttak. Miki egy határozott mozdulattal spárgába hajtotta a lábát és úgy pislogott a szoknyája alá:
- Ana babijana han bubija? (barbinak van bugyija) - és képzeljétek van. Gyárilag úgy van öntve, hogy B betűs bugyi van rajta. Az enyémeknek anyu vart, hagyományosan textilből.
Ádám volt ez első bátor (vagy kíváncsi?) aki a ruhát is leszedte róla.
Maja próbálta kitalálni mit is lehetne kezdeni ezzel az izével. Eddig még alig vette a szájába, pedig szokása először mindent beszkennelni.
Majd rábukott Miki autójára.
- Maja nédd! (Miki jószívű és mindig mindent megmutat Majának.)
- Hű ez jobb mint az enyém! (A következő képkocka az lett volna ahogy operálom ki Maja kezéből a megkaparintott darabokat. A megörökítés elmaradt, kellett a kezem a mentőakcióhoz.)
Úgy különben voltak egész jó pillanatok az ajándékcseréből: Miki barbizott, Ádám Miki F1 autójával játszott, Maja Ádám Cimbijét tologatta*, apa legózott, én élveztem a békét.
*Maja szeret autózni. Egészen szabályosan tudja őket tologatni. Igaz egyik sem érdekes egy percnél tovább de rengeteg autónk van ha a fiúk hagyják, sokáig elszórakoztatja magát velük. Most azért nem kapott autót, mert szerettem volna neki megadni a választás lehetőségét, legalább legyen babája. Ha továbbra sem mutat érdeklődést, jövőre autót kap. Én sem voltam babázós kislány, oviban több fiú barátom volt mint lány.
Leesett az autó gumija, elvonult a fa alá:
- Itt vijágos han! (a csillár nem adott elég fényt)
Szint időn belül teljesítette a kerékcserét.
Apa már hetekkel az ünnep előtt azon agyalt, hova tegyük a fát, hogy Maja-biztos legyen. Nem jött meg a nagy ötlet. Maja viszont csak egyszer közelítette meg a fát önszántából, azt nem sikerült megörökítenem. Ez egy szánt szándékkal odacipelt, beállított fotó, utána rögtön tovább állt. A fa csodálatának ideje másnap reggel fél 6 körül jött el. Alig győztem fogni a terítőt, a fát és a veszélyben lévő díszeket felsőbb ágakra helyezni. Az áhítat kitartott egész nap, többször is hosszabb időt ezzel töltött. Egyszer megszántam és leszedtem neki egy gömböt. Tök jól játszott vele amíg a fiúk hagyták.
A királylányos ruhát róla is levettem. Pedig a növekvő autómánia ellenére benne van a NŐ. Felhúztuk a csini szerelést, ült a pelenkázón, még igazgattam, mikor végig simította a ruháját, majd elégedetten körbepillogott. Határozottan tetszett magának.
Az este csúcsa: csillagszórózás az erkélyen. Sajnos tavaly égen földön nem kaptunk egy darabot se, idén már jó korán beszereztük. :-) Maja az ablakból figyelte a műsort, jövőre ő is mehet pirózni. :-DDD
Az egyetlen hóemberem aki egészben megérte a karácsonyt. Finomítok a technikán és jövőre sikerülni fog.
Az idei karácsony nagy csalódása egy doboz szaloncukor volt. Apa szaloncukor rajongó és csoki rajongó (az a fajta aki a mennyiségre hajt) ő természetesen a lilatehenest is szereti. A fiúk kaptak ajándékba egy dobozzal, feketeerdő ízűt, Miki választotta. Apa minden karácsonykor elmondja, hogy jövőre kerül amibe kerül milka lesz a fán, mert az a tuti. Ezt a feketeerdőt is évek óta mondogatja. Itt volt az alkalom, díszítés közben megkóstoltuk. Én szívesebben ennék kocka cukrot mert akkor tudom mért olyan baromi édes. Apa sem volt tőle úgy oda mint előtte. Azért ha jól láttam a szaloncukros kosarat már elfogytak, még néhány túlélő a fán fellelhető. Itt jegyezném meg, hogy a piros csomagolása gyönyörűen mutat a fán a zöld (rumos-csokis) mellett. Ez egy piros pont a milkának.

A vacsorát is egész nyugalomban sikerült lerendezni (a menüről részletesebben írtam ITT) bár a készítés nem volt az. A menü idén nem a szokásos hidegtál volt, így hiába kezdtem el reggel a húsokat muszáj volt közvetlen előtte elkészíteni. Maja közben főleg velem akart volna lenni de nagylelkűen beérte azzal is ha apa sétálgat vele. A fiúk pedig folyamatosan apát nyúzták két irányból:
- De jássszunk! (játszunk)
- Vesezzzzűűű! (versenyezzünk)
- Apa épít meg heikopej/esenyutó/hajó/jepüjő! (helikopter/versenyautó/hajó/repülő) - kinek mije volt. Apa pedig Majától senkivel sem tudott játszani, azért egész jól tűrte de pár új ősz hajszállal tuti gazdagabb lett.
Ha mégsem őt nyúzták akkor, főleg Miki, a lábam alatt toporgott, elcsórta a receptem, a szakácskönyvem, a reszelőm, a tálam, a késem.
Szóval azért elkészült. Nem tartott sokáig nagyjából egy óra alatt összeraktam de az bizony intenzív volt. Leültünk enni. Miki folyamatosan kért valamit aztán belenyalt, majd mégsem. Ádám a "másodikat" várta, két féle menü volt ebből ő a halat megnézni sem volt hajlandó. Aztán tejet kért de a majonézes saláta után erről lebeszéltük. Maját szó szerint lekenyereztük egy fél szelet kenyérrel, így nekem is sikerült még melegen megkóstolnom, ezt még egyszer, csak kóstolni mindent. Közben folyamatosan felugráltam, valakinek valamiért. Találtam egy népszokást miszerint 24-én a gazdasszony vacsora közben nem állhat fel az asztaltól, hogy jól tojjanak a tyúkjai a következő esztendőben. Nagy szerencse, hogy nincsenek tyúkjaink! Utána rohantam tejpépet készíteni, apa fürdette a fiúkat, Maja is fürdött és végre csend lett. Összeszedtem a fiúk maradékát az pont kitette az én vacsorámat. Itt akartam még egy zserbót sütni aztán logisztikai problémám akadt, mert a zserbó méretű tepsimben a hal lakott. Fáradt voltam és lemondtam a zserbóról.