Jó régen írtam. Kifogások helyett itt az igazi ok. Nem akartam megint nyafogni de most mégis fogok. Magam alatt vagyok. Itt a karácsony és egyszerűen nincs kedvem a készülődéshez és nagyjából semmihez. A napjaim is tök egyformák. Maja korán kel, reggeli előtt ordít, utána ordít, néha közbe is. Ha már felébresztette Mikit megnyugszik és elmászkál a szőnyegen, csak ne menjek ki a látóteréből. De ha már Miki is ébren van jön a szokásos Miki ne, Miki gyere le, Miki csukd be, Miki halkabban ... mire Ádám fölébred (kb 1 óra) addigra már teljesen kész vagyok. De nagy levegő (tíz, húsz) és kezdődik a reggeli osztás, közben a folyamatosan valamin civakodó fiúk szétszedése, Maja kimentése a fürdőből, aki ha már felvettem a kezembe akar maradni, ordítva tiltakozik az újabb lerakás ellen. Majával a karomban nem tudok kenyeret kenni, szánom-bánom ez még nem megy, hiába nem vagyok szuperanyu. Ha szerencsém van sikerül leszerelnem egy kis kenyérrel ha nem akkor folytatja az ordítást az etetőszékben. Fiúknak levezényelni a fogmosást, öltözést, amíg én próbálok elkészülni (már nem akarok szép lenni, az idejét se tudom mikor sminkeltem magam utoljára, csak valami olyan formát öltenék, hogy emberek között megjelenhessek) a fiúk ismét egymást nyúzzák öltözés helyett. Kijutunk a lakásból, kezdődik a ki lesz az első verseny, nyomkodják a villanykapcsolót (már világos van), a csengőt, lógnak az ajtókilincsen, újabb civakodás, ki kinek a kezét fogja. Miki folyamatosan a sárban gázolna, Ádám nem engedné rángatják egymást, égnek áll a hajam mire beesünk az oviba. Újabb nyüszögés, mire hajlandóak átöltözni, Majára rásült a ruha, békében tombol a zsebemben.
Délutánig nagyjából csönd van itthon, igyekszem kisimogatni az idegeim, hogy délután újra kezdjük az egész hazajövetel cécót és az egymás nyúzását. Nagyjából ugyanezeket tudtam volna leírni az elmúlt napokban csak pepitában. Például azzal kiegészítve, hogy Miki hol kisautókat táraz be a zsebébe, hol kavicsokat. Ezektől a kabátja jó nehéz lesz és külön élmény mikor a szőnyegre borítja, majd Maja rávetődik a kavicsgyűjteményre.
Befejeztem a nyafogást mára, megyek csinálok valami hasznosat.
Nem mellesleg ma Luca nap van tengernyi szokás tartozik ehhez a naphoz. Én főleg arra emlékszem, hogy tavaly ilyenkor legnagyobb vágyam: szülés nélkül megúszni az ünnepeket. Nos mint azóta már tudjuk ez sikerült. :-)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése