Mikor mindenki felébredt elkezdtük a napot. Reggeli után fölpakoltam a csapatot, az ünneplős ruhákat és elmentünk az oviba. Az udvaron már állt a fa, azt jól megcsodálták, alig bírtam őket beterelni. A csoport is gyönyörűen fel volt díszítve, alig bírtam őket elkapni, mentek volna be bakanccsal.
Délelőtt itthon ténykedtem kicsit, mikor Maja aludt én is lefeküdtem. Kettővel fölöttünk tündérmackó épp futóversenyt rendezett én pedig azt álmodtam, hogy a fiúk jöttek haza és ők rohangálnak a nappaliban. De azt is tudtam, hogy egyedül nem jöhettek haza, ha mégis kulcs nélkül nem tudnak bejönni az ajtón. Álmomban küzdöttem magammal, hogy ezt csak álmodom, a gyerekek oviban vannak. De egyre valóságosabbnak tűnt a dübörgés így végül nagy nehezen kifeszegettem a szemem és megláttam a föl-le futkosó fiúkat. Úgy megijedtem, hogy most már tényleg felébredtem, természetesen a nappali tök üres volt, így megpróbáltam visszaaludni. Nem sikerült.
Dél körül hívott az óvónő, hogy Miki nem akar enni, játszani, semmit és hőemelkedése van. Összekaptam a lányt a gumicsizmákat (nem tudtam eldönteni, hogy hó vagy eső esik) és elmentünk kis mókusért. Kicsit szipogott mikor meglátott, hagyta magát felöltöztetni és ahogy kiléptünk az udvarra a hóeséstől felvillanyozódott. Hazáig csacsogott, tócsában fürdött. Mire hazaértünk fogalmam se volt miért is hoztam haza. A hőmérő is kemény 36,4-et mutatott, evett egy kis levest, kekszet. Kérdezgettem a délutáni szereplésről, bólogatott. Aztán letettem aludni ami ellen kicsit tiltakozott.
Három óra után kezdtem készülődni, ébresztgetem Mikit, alig akarja kinyitni a szemét, sír, elesett. Az egész teste forró, 38,4. Újratervezés: apa megy Ádámhoz az ünnepségre, Maját hagytam aludni, Mikit egy fél lázcsillapítóval bedugtam a mi ágyunkba. Hamarosan el is aludt.
Ádám fülig érő szájjal jött haza, apával megálltak kicsit a sötét, havas játszón szaladgálni. Miki is felébredt, továbbra is meleg volt és elesett. Az este hátralevő részét a karomban töltötte. A fürdés ellen is kézzel-lábbal tiltakozott. Apa csinált neki kedvet engedett a kádba vizet és jó nagy habot csinált. Miki szinte fejest ugrott a habok közé. Kipecázni is alig bírtuk. Egy újabb adag lázcsillapítóval ment aludni.
Ádám pásztort alakított a szövegét is szépen elmondta.
Miki ott ücsörgött volna. Két hete azt mondta kakas lesz, múlt héten ez malacra módosult. Sajnos nem volt alkalma megcsillogtatni tehetségét. Majd jövőre.
Az udvari karácsonyfa.
Hóangyal (ördög? :-D) Ha tudom, hogy estére így megmarad a hó nem viszek neki gumicsizmát.Maja új tudományai:
- nagyon szeret állni, már csak egy kézzel támaszkodik picit, ha épp mindkét keze foglalt pár másodpercre kapaszkodás nélkül is megáll.
- négykézlábból égnek emeli a seggét, közben a nyelvét kilógatja a szájából
- közeledik négy keréken (4x4 meghajtással) meglát, örömében sikít és rohanás közben kint felejti a nyelvét
A fiúk bátyusésajízt játszottak. Ádám kiosztotta a szerepeket ő volt bátyus Miki, Alíz és letették Szoádot (Zoárd) aludni. Nem sikerült megegyezni egy szereplőben így nálunk két Zoárd alszik az ágyban.Ezt mind tegnap akartam leírni de napközben nem volt net, este pedig az ihletem szállt el. Ezt is már kb fél 6 óta írom közben Maja elunt itt ücsörögni, egyedül nem akart játszani, a fiúk is fölébredtek, meglátták a havat és már hatkor szánkózni akartak. A reggelivel és egyebekkel sikerült elhúzni az időt nyolcig. Maját letettem aludni, fölraktam az ebédet, fél kézzel besózott gyereket öltöztettem, és közben még az elnök is felhívott, hogy mentsem meg a világot. A fiúk hazajöttek a havazásból, száraz ruhában, rajzolást imitálva táncolnak apa idegein, az ebéd kész és most már az írást is befejezem. Postára kell mennem. Vagy meteort vadászni. :-D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése