2011.12.03.

Tegnap reggel azzal az elhatározással futottam neki a napnak, hogy türelmes leszek a fiúkkal, nem akadok ki ha szétszedik a lakást. Büszkén jelentem, hogy ez nagyjából sikerült is, ha jól emlékszem tegnap a büntit se sikerült kiérdemelniük. De azért nem váltak hirtelen elmélyült sakkozó bajnokká, nem ám! Milyen szerencse, különben nem lenne mit írnom, max az aktuális állást és a sakkbajnokság közvetítése ... hááát nem túl izgalmas. Na de nálunk tegnap is zajlott az élet! A délelőtt szerényen kezdődött, Maja hajlandó volt aludni, addig a pihéseknek kreatív programot szerveztem. Igazán jól sikerült, élvezték. Már majdnem befejeztük amikor Maja röpke 3/4 óra után felébredt. Itt kezdtek gyorsulni az események. Az utolsó munkadarabokat még be kellett fejezni, biztonságba helyezni száradni, elpakolni a romokat, a pihéseket kimosni a festékből, ezzel egy időben folyamatosan megakadályozni, hogy a fülig festékes Miki berontson Maját is összekenni. Csodával határos módon sikerült. A kész művek megmenekültek, maradék anyagok szintén, a hulladékot sem hordták szét és Maja sem lett festékes, pedig Miki nagyon kitartó volt ez ügyben. De elkaptam! A fürdőben próbáltam róla levakarni a festéket, közben folyamatosan csacsogott, ahogy mindig:
- Mi ez?
- Körömlakk lemosó.
- Mért? (ez a kedvenc kérdésem: CSAK!!!!)
- Mert az a neve. (mégis mi a manót lehet erre mondani?)
- Had né(zz)em meg!!! - Ádám és az én kezem még vissza volt, undok módon nem adtam a kezébe a flakont.
- Mindjárt nézheted egészen közelről. - már dörgöltem is az ujjáról a festéket.
- Téééeg köömjakkjemosóóóó! - lelkendezik.
- Nekem nem hitted el?
Mire végeztünk Ádám is kész lett az utolsó munkadarabbal, Mikit beengedtem Majához, Ádámról is leszedtem a festéket, elpakoltam, letakarítottam az én kezem is. És végre kiszabadítottam Maját a kiságyból. Szerencsére a fiúk körülötte maradtak, így ordítás helyett őket figyelte. Aztán a fiúk pillanatok alatt szétkapták az ágyaikat, Ádám matraca ismét egészen véletlenül lemászott az emeletes ágyról. De most csapatként összefogtak és hamar vissza is rakták. Mellesleg a matracot tilos ledobálni az ágyról, a bünti visszarakást viszont már-már jobban élvezik mint a leszedést. Milyen hatékony büntetés, éljen. Ja és amíg tilosban járnak képesek békében, csöndben együtt lenni. Ilyenkor nincs futkosás, dübörgés, visítás, egymás püfölése. A gyerekszoba helyreállítása után Ádám előszedte a létező legnagyobb autót és a lakás teljes hosszában gurult vele föl-le. Szerintem még a szomszéd házban is hallatszott. Csak akkor szóltam rá, mikor a bejárati ajtóra csapódott föl egy-egy érkezéskor. Én is szó nélkül tűröm este fél 10-kor felettünk kettővel lakó tündérmackó futkosását. És különben is munka nap délelőtt (se) fog sakkozni a gyerekem.
Délután kalácsot sütöttem de nem sült át. Természetesen mire ez kiderült már nem lehetett korrigálni. Nem tudom mért de most sokkal jobban bántott a dolog mint máskor. Egész délután magam alatt voltam, vagy a kalács alatt?

Miki tegnap délután elment a mamához, csak ma jön haza. Nagy örömmel készült, mosolyogva integetett és iszonyú boldog volt, hogy csak ő megy. Azért egész délután vártuk a telefont, hogy mégis csak haza jön aludni de nem jött.
Itthon azóta egészen nyugodt az élet. Néha olyan mintha gyerek se lenne a házba. Ádám békében lefoglalja magát egyedül, Maja alszik, én pedig ráérek itt pötyögni. Ez egy egészen különleges nap. Általában Ádám mamázik, Miki pedig itthon unalmában Maját macerálja, szétszedi a lakást, a csilláron lóg.

Életképek

Készültünk a fiúkért az oviba, Maja még az uzsonnája maradékát csipegette. Elkezdtem öltözni, Maja ruháit összekészíteni:
- Ha végeztél megyünk a fiúkért az oviba.
- Iiiiiiii! - és közben jelentőségteljesen rám nézet. Mintha tényleg egy igent mondott volna.

Az ovi felé az egyik ház kertjében egy nyuszi él. Feltételezem valaha húsvéti nyúlként kerülhetett a családba de két évvel ezelőtt, mikor Ádám kezdő ovis volt, már akkor is kifejlett jószág volt. Szóval öreg nyuszi de látszik rajta, hogy gyerekekhez van szokva. Ha a fiúk észreveszik odamegyünk a kerítéshez, Ádám elénekli neki a "Nyuszi ül a fűben" kezdetű örökzöldet* és tép neki egy kis füvet. Néha Miki is csatlakozik vagy csak vihogva követi az eseményeket.
Szóval valamelyik nap ismét meglátogattuk a nyulat. Nyuszi is felfedezett minket és örömében teljes sebességgel rohant a kerítéshez. Miki úgy meglepődött, hogy gyorsan rükvercbe kapcsolt és három lépést hátraugrott.
*Ez tőle így hangzik:
Nuszi üj a fűbe,
Szépe szudikája,
Nuszi tallan beteg hagyol,
Hogy máne is ugohatsz,
Nuszi hopp, nuszi hopp, mási egyet el is kapot!

Az életre nevelés visszaüt.
A fiúkat folyamatosan arra biztatom, hogy védjék meg magukat az oviban. Mikit lassan vissza kell fogni mert ő már akkor is üt ha nem kell. És a nagyobb baj, hogy itthon is egymást gyepálják. De a konkrét eset. Miki öltözés helyett szétszórta a pizsamákat a nappaliban. Ádám kész lett a fürdéssel, meglátta, kiakadt, majd a nappali négy sarkába szórta Miki pizsijét. Én itthon nem szeretem ezt a visszaütősdit (sőt sehol) ember feletti feladat megértetni velük, mért lehet az oviban ha itthon nem, mert itthon nem lehet és kész. Ádámnak csak csöndben megjegyeztem, hogy csúnyán viselkedett és ezt nem szeretem. Magától összeszedte a pizsit. Azt nagyon megköszöntem és megdicsértem érte.