Jelentéktelen karácsonyi motívumok következnek:
Most jönnek a lényeges alkotások:
Amennyiben a rajzok nem hasonlítanak az aláírtakra akkor kérlek sürgősen iratkozz be egy képzelőerő tanfolyamra. Remek móka volt a közös alkotás, nagyon büszkén aggattam a helyére a fűzért. Lelkesedésem földhöz ragadt fiaim lombozták le időről-időre. A készítés előtt elmondtam, mit készítünk és miért, aztán közben is még vagy tízszer. Másnap reggelre került a helyére, gondoltam örülni fognak, hogy ott lóg a munkájuk erre mit kapok:
- Ana mé jaktad főőő? (mért raktad föl) - számonkérő hang.
- Emlékszel azért készítettük, hogy fölrakjuk.
- Ana miko szedjük je?
- Majd karácsony után. - és kicsit később kezdtük újból, majd másnap ismét.
- Mé han ott főőő? - (áááááá CSAK, hogy fönt legyen)
A fiúk már második napja a mamámnál vannak és kis mókus még nem akart hazajönni. Ez az utóbbi idők rekordja. Az utolsó két látogatásnál sírva követelőzött haza.
Maja pedig nem akar enni, már a sütőtököt és a répát is kiköpködi pedig eddig ezzek voltak a kedvencei. Reménykedek benne, hogy fogzik és ez minden problémánk forrása. De tekintve azt, hogy nehezen indult az emberi koszton élés és tudom, hogy éhes, mert előtte ordítva tombol az etetőszékben, alig bírja kivárni azt a kis időt amíg tálalok. Aztán az első pár falat lecsúszik és jön a ppprrrrr, a szétköpködött cuccal jól összekeni magát vagy egyszerűen nem hajlandó kinyitni a száját. Csak a tejpép és keksz amiből hajlandó enni. Ez ügyben csak tapogatózom. A fiúk fogzáskor sem voltak étvágytalanok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése