2011.12.01.

A ma reggel nálunk fél 4-kor kezdődött. Miki állt hüppögve az ágyam mellett:
- Fáj a haham! (hasam)
- Kell kakilni? - csak még jobban nyekeregni kezd és rázza a fejét.
- Kérsz egy kis teát? - rázza a fejét.
Beraktam az ágyba. Közben mégis kért teát. Aztán kakilni is elindultunk de csak pisi lett belőle. Visszafeküdtünk. Már kezdtem reménykedni, hogy elalszik de újra nyöszörögni kezdett, megint kimentünk kakilni de ismét nem történt semmi. Újabb sírás után a karomba fészkelte magát és elaludt.
Mindezek közbe Maja is felébredt, apát átzavartam megitatni. Nem lett jobb a helyzet. Mikor Mikit óvatosan le tudtam fejteni magamról, elkészítettem Maja reggelijét. Evés után sétáltunk a nappaliban. Negyed 6-kor megpróbáltam letenni, ordított. Ismét sétáltunk, közbe is ordított. Szupi volt. Háromnegyed 6-kor ismét letettem, bekúsztam Miki mellé de mire elhittem, hogy csönd van, alhatok Maja azt mondta nyek, meg ÁÁÁ semmi több de ezt 10 percenként ismételte. Aztán Ádám fél 7-kor felébredt, Miki is mocorogni kezdett, Maja pedig csatlakozott. Szerencsére Ádám odaült az ágya mellé és szórakoztatta pár percig amíg összekapartam magam.
Köhögés miatt itthon vannak a fiúk. Ez azt jelenti, hogy ma egész nap alig párszor hallottam őket köhögni cserébe egész nap bontottak mindent ami a kezükbe került. Ádám folyamatosan nyávogott:
- A Mikiiiiiii nem adiiii ideee az autóm/zoknim/akármim!
- A Mikiiiiii fölmászott/elvette/rám nézett!
Nagyjából 8 körül megkértem, hogy hagyja abba mert az eddigi nyivákolást beosztom hétfőig.
Amíg az ebédet főztem ők behúzódtak a gyerekszobába. Ádám szétszedte a ruhásszekrényét de a polcot is kivette belőle. Mikit kizavartam, Ádám büntiből bent maradt rendet rakni. Jót játszott közben, ezt Miki is kiszúrta és folyamatosan be akart menni, az egyik próbálkozásnál sikerrel járt. Akkor kezdtek ágyszétszedőset játszani, ez olyan jól sikerült, hogy még Ádám matracát is letúrták az ágyról. Bezavartam őket rendet rakni és kilátásba helyeztem az ebédmegvonást, sőt azt is ha nem rakják vissza a matracot Ádám ott fog aludni ahol van. Mikinek nem akaródzott segíteni, Ádám küzdött a matraccal, betúrta a kiságy alá. Itt Maja végzett az ebéddel, megszántam és segítettem föladni az ágyra. A többi már hamar elkészült, Ádám kirakta a szoba elé a behurcolt játékokat is. Ádám az asztalhoz ülhetett. Miki itt kezdte érezni, hogy az ebédmegvonás komoly és a játékokat a helyére rakta.
Ebéd után alvás helyett egy darabig sikerült legalább heverészni aztán a kis csapat felfedező útra ment. Megtámadták az adventi naptárt (óránként kétszer mondtam el, hogy egy nap - egy csoki), eláztatták a fürdőszobát. És a csúcs amikor pakoltam a mosogatógépet, fura pusmogást hallottam, Ádám biztatta Mikit, mire az asztalhoz értem Miki az asztalon hasalva nyalogatta a mézesház tetejét amiből előzőleg ki is harapott pár darabot. Itt elszakadt a cérnám. Ordítoztam egy sort és büntetésbe raktam őket jó messzi egymástól. Közben megbántam mert igazából túlreagáltam, az mégis csak egy dísz, többé-kevésbé ehető de akkor már mindegy volt. Egyszerűen tetőzött az egész napi rombolásuk, lassan egy hete szajkózom, hogy az a ház csak dísz és nem esszük meg, az építése közben szerzett égésem még mindig fáj és a jelek szerint mire begyógyul a ház már nem is lesz sehol.
Szóval nehéz napom volt. Tudom, hogy fúj-fúj tévé de tényleg olyan borzalmas lenne ha a lakás amortizálása helyett rajzfilmet bámulnának amíg megcsinálom a dolgom? Így egyszerűen nem jutok semmire mert mire valamivel végzek, mehetek helyreállítani és/vagy büntetni. Ha egyszer eljutunk odáig, hogy egy 1,5 órás mesét csendes áhítattal végignéznek, pezsgőt fogok locsolni az erkélyről!

Azért kicsit segítettek. Próbálom összeállítani a karácsonyi menüt. Kérdeztem a fiúkat is mit szeretnének enni.
Miki: kajácsofááááát (karácsonyfát) és közben mutogatott a mézesbábos dobozokra. Szóval ő csak mézes sütit akar.
Ádám: tefő, szomini, tojas, husi (tejföl, szalámi, tojás, husi)
Most már sokkal előrébb vagyok, segítőkész gyerekek. :-D