Hol is kezdjem? Kicsit kidugtam az orrom és új remények csillognak előttem. Időnként meg kell jelennem a munkanélkülibe pofavizitre. Az időrabláson kívül semmire nem jó: bemegyek megállapítják, hogy babaállományban vagyok, kapok egy új időpontot és kész. Jelen ellátásom nem tőlük kapom de ezt a cécót mégis végig kell csinálnom. Szóval ma is ott voltam és érdeklődtem tanulási lehetőségekről. Nagyon szeretnék valamit tanulni, kezdeni az életemmel valamit. Igen szeretek anya lenni, de hiányzik az érzés, hogy pénzt keresek. A saját szakmámba nem tudok visszamenni, félállásban a fizetésem nagyjából fedezné a bébiszittert, egész állásba alig látnám a gyerekeket. Azt pedig csak súgva teszem hozzá, hogy két gyerekkel sem kellettem sehová, hát akkor hárommal? Ez pedig már nem fog változni. Tanulnék valamit ami rugalmas munkaidőben vagy itthon végezhető. Nekem fontos a családom, Maját nem akarom bölcsibe adni (ez a heppem, egyetlen gyerekemet sem adom bölcsibe), olyan munkát keresek ami nem megy a család rovására. Hiszek benne, hogy ha kitartóan keresek megtalálom a megfelelő megoldást.
Szóval böngésztem a faliújságot és találtam egy hirdetést esküvő szervező tanfolyamról. Évek óta nagyon szeretnék ilyesmivel foglalkozni. Egy álmom válna valóra.
Más.
Jupiiiiiiii, jupiiiiiiii, jupiiiiiii Maja ebédre egy egész üveg répás babakaját megevett! Azt nem mondom, hogy falta de csak egyszer volt prrrrrrr, az utolsó falatnál.
A babával továbbra is próbálkozunk bár egyre reménytelenebb. Apa tegnap Maja kezébe adta a babát aki egy laza mozdulattal elhajította, közben tömören ennyit mondott:
- Veeee!
Viszont nagy kedvence a szaloncukor papír (fólia?), csupa remek tulajdonsága van: színes, zörög, csillog. A másik nagy kedvenc ez a gömb:
remekül pattog a parkettán, Maja pedig macskához hasonlatosan kergeti és hangosan kacag.
Amikor sikerül elkapni gondosan körbetapogatja a zsákmányt.
Maja a hercegnős fehér kabátjához piros szettet kapott. Én terveztem, anyu készítette. Sajnos felpróbálni még nem sikerült mert az első kísérletnél a pompon Maja kezében maradt amit rögtön tömött volna a szájába. Restaurálásra várunk és egy letéphetetlen pomponra. :-D
Most befejezem a láblógatást nem sokára visszakapom elrabolt fiaim.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése