2011.12.17.

Pillanatképek

Miki kacsalábra húzta a bakancsát. Ezt az ovi felé, félúton már észre is vettem. Rendetlen anya vagyok és nem álltam neki Majával a hasamon a csupa víz járdán megfordítani. Így is beértünk az oviba. :-D

Maja joghurtot evett. Közben csinált egy olyat, hogy ppprrrrrrrr. Még a joghurt lenyelése előtt. Neki nagyon tetszett. Szupi volt. Nem értettem mert csak azzal szokott ilyet csinálni amit nem szeret. A joghurtot pedig szereti. Vacsoránál megismételte. Felálltam és letettem a tányérját. Gondoltam picit később megint megpróbáljuk. Közben Miki lecsapott rám, hogy ő velem akar fürdeni. Apa pedig Maja tányérjára csapott, így szerepcsere volt. Azért apa is kapott egy ppprrrrrt. :-D

Tegnap Mikivel mentünk bevásárolni. Csak mi ketten. Hááát nem volt egyszerű. Azért leszögezném, hogy Miki önmagához képest nagyon jól viselkedett. Vettünk mindent amit akartam, a bolt egyben maradt, nem tett kárt senkiben és semmiben, nem pakolt be a kocsiba semmit magától. Szerintem ennél többet nem lehet elvárni tőle. Már odafelé mondta, hogy ő nem akar beülni a kocsiba. Mivel egyedül volt, engedélyeztem, bár féltem megbánom. Megegyeztünk, ha elszaladgál mellőlem beültettem. Tartotta a szavát igaz, hogy a kocsi körül 1 méter sugarú körben folyamatosan úgy cikázott mint egy mérgezett egér de mellettem volt végig. Segített hagymát válogatni, fűszereket pakolni.

Ma diópucolás volt a program. Apa tegnap egy hegynyit megtört csak ki kellett szedegetni. Gyerekmunkásokat toboroztam. Lelkesen kezdtek. Mindössze az lett volna az elvárásom, hogy a kukacosakat a szemétbe rakják. Innentől kezdve kánonban két irányból:
- Ana néd! Ana néd! Anaaaaaaaaa ... - pedig megmutattam mi a különbség. És mégis amikor a tálba néztem épp felém nyújtózott egy kukac. Sikítozva kimentettem mellőle az egészséges szemeket. Igen sikítoztam, undorodom az ilyen jószágoktól. Különben is három pasival élek egy fedél alatt, megtehetem. Van aki megmentsen.
Nem sokkal később a lelkesedés elmúlt, Ádám Verdákat akart nézni, Miki egy picit fötörgette a diót, egy picit mesét nézett, egy picit énekelt, egy picit kiabált, csapkodott, Ádámot macerálta majd kezdte elölről, dió, mese, macerálás ... . Aztán kaptak két karton dobozt amivel elég sokáig postásost játszottak. A hálószoba lett a lakásuk, oda vitte a postás a csomagot. Általában a hálószobába nem szabad bemenni de most olyan jól elvoltak, hagytam. Mikor becsukták az ajtót akkor is csak ilyesmik hallatszottak ki: "ég a gyejtya ég", "te jeszej az apa, mot gyeje haza". Szóval ezzel is elég sokáig elvoltak. Én közben szívből gyűlöltem mindent amihez dió kell, az ujjaimmal fogni is alig tudtam, esküszöm soha többet nem sokkalom a pucolt dió árát. Aki ezt csinálja megérdemli a fizetését. Már majdnem végeztem a dióval mikor ismét kedvet kaptak a pucoláshoz az utolsó szemeken szinte összevesztek. Ha egy órával előbb kapnak észbe jobb lett volna de mindegy. A dióhegy eltüntetése után meg kellett állapítanom, hogy Hamupipőke hozzám képest csak egy amatőr. Eltakarítottam a romokat és benéztem a hálóba. Szétszedték.
Büntetés után a saját szobájukba szabadultak be és azt is szétszedték. Viszont érdekes dolog történt. Mikor észrevették, hogy ebédhez készülök:
- Gyeje jakju jendet! - Ádám (gyere rakjunk rendet)
- Segite neke! - Miki
És valóban rendet raktak mire teríteni kellett. Nagyon szeretnek teríteni. Folyamatos versengés folyik a tányér osztásért.

Délután megint eltűntek a szobában. Ádám hangját hallom:
- Kud be ajtót! Kud be! - rosszat sejtettem, benézek. Ádám a kétajtós szekrény tetején ül. Miki épp széket hurcolt be és közben folyamatosan nyafogott:
- Ne tudok főmászi! (fölmászni)

Ha még ebben az életben sikerül családi házba költöznünk berendezek nekik egy dühöngő szobát. Lesz bordásfal, gyűrű, gumiasztal. Ott mászhatnak, lóghatnak kedvükre akkor is ha kint vízszintesen esik az eső.