2011. december 20., kedd

2011.12.20./3.

Miki reggel láztalanul ébredt (ez egész nap így is maradt), természetesen visítva szánkózni akart menni reggel 6-kor, az sem zavarta, hogy tök sötét van.
Ádám hunyorogva botorkált elő:
- Josszat ajudtam. (álmodtam) - de nem mondta el mit.

Miki az egész napot csacsogással töltötte, szerintem levegőt is a fülén vett. Pakoltam ki a mosogatógépet ott tolongtak segíteni. Összekapkodták a dió daráló részeit, majd megpróbálták összerakni. Annyira sikerült, hogy tekerni lehessen de hamar elunták. Miki hozza:
- Ana öszejakod?
- Mindjárt összerakom, tedd le. - szerettem volna legalább azt letenni ami a kezembe van. Ő inkább szorongatta és újra kezdte:
- Ana öszejakod?

Ádám ebéd után fél órával nyivákolni kezd:
- Ana ehetek. Minnná éhen fogok hani! - ó te szegény.

A nagy haldoklásban arra volt erejük, hogy egymást nyúzzák. Befogtam őket takarítani. Miki porszívózott, Ádám port törölt és felmosott. Marhára élvezték. Az eredmény nem érdekelt a délutánból eltelt 20 perc, fél 1 volt és már csak az este 7-ig fennmaradt időre kellett programot szerveznem.
Miki ébredés után nyafogással folytatta a napot:
- Fáj a jábam. - egy rózsaszín folt volt rajta, befújtuk. Éljen a placebo hatás.
- Fáj a haham. - pont előtte ivott meg fél liter vizet.
- Fáj a szemem. - vannak hipohonder hajlamai.
Mikor elkezdtünk szánkózós ruhát húzni, hirtelen minden fájdalom elmúlt. Ez a program volt a délután csúcsa. Nagyjából 20 perc alatt sikerült felöltöznünk. Felhúztam három harisnyát, két szánkózós nadrágot, két gumicsizmát (a bakancsok még vizesek voltak a délelőtti havazástól), három pulóvert, három kabátot, sapkákat, sálakat, kesztyűket. A harisnyákkal izzadtam a legjobban. A fiúk nem ismerik a harisnya húzás rejtelmeit. Ők csak a szánkózások alkalmával találkoznak ezzel a ruhadarabbal, így évről évre elfelejtik.
Kint voltunk talán 20 percet, majd itthon újabb fél óra mire mindenkiről leszedtem és kiteregettem a ruhákat. Rögtön utána kiosztottam az uzsonnát, mert a fiúk, ahogy lekerült róluk a vizes ruha követelőzni kezdtek:
- Kéek inni!
- Kéek enni!
Rajtam még kabát volt. Maja az ágyába ordított ruhástul, csak a kabátot kaptam le róla de a fiúk ez idő alatt is összetopogták a fürdőszobát, majd szétszórták a kövön a sapkákat és a sálakat, amik addig nem voltak vizesek.
Vacsorára tejbegrízt (bejgegííííz) kértek. Ádám evett néhány kanállal, Miki talán meg se kóstolta. Valószínűleg elég sokáig nem főzök nekik, hiába kérnek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése