2011.12.06.

Ma télapó van de kezdjük az elején sok az elmaradásom.

Miki szombaton délután jött haza a mamától, a kimaradt vinnyogást gyorsan bepótolták. Először csak az arcán vettem észre fura pöttyöket, aztán az egész törzsén is. Nem tűnt veszélyesnek, bárányhimlősek tavaly voltunk a többi pöttyös kórra be van oltva. Arra gyanakodtam, hogy evett valamit. Vasárnap reggel egészen borzalmasan festettek a pöttyei, az ügyeletet is fontolgattam de nem volt láza sem más gyanús jel, kicsit később a pöttyök is halványodtak.
A dolog persze nem hagyott nyugodni, tegnap kihagyta az ovit, délután orvoshoz mentünk. A dokinénink bőrgyógyász is.
Reggel leadtuk Ádámot az oviba, utána elmentünk boltba. Miki már jó előre elkezdte mondani, hogy ő nem ül be a kocsiba, nem is akartam nagybevásárolni csak kosarat vittünk. Pontosabban ő vitte és végig szépen mellettem maradt, nem matatott semmit. Megdicsértem és megígértem neki ha a másik boltba is ilyen ügyes lesz kap egy kiflit. Tartotta a szavát, én is, a kiflit ő választotta ki és rakta a zacskóba, majd hozta hazáig, levetkőzött a ruháját, bakancsát a helyére rakta és csak utána ült le a tévé elé kiflit enni. Ez történelmi pillanat volt, mert ilyet magától még sosem csinált. Jól meg is dicsértem érte!
Délután összeszedtem a csapatot, az ablakból nem tűnt olyan veszélyesnek az eső és elindultunk. A busz 10 perc késéssel érkezett, várakozás közben Miki folyamatosan a tócsákba akart ugrálni, a bakancsa vízálló, egy darabig, Maja pedig ordítani kezdett és közben folyamatosan csapkodott, csipkedett. Amíg eljutottunk a rendelőig Miki folytatta a tócsában ugrálást. Úgy estünk be a váróba, mint akik egy vízesés alól szabadultak.
Miki pöttyei csak csalán kiütések, különösebb kezelést nem igényel, kapott igazolást, mehet oviba. Hazafelé Miki az egyik eresz csatorna alá simán bedugta a lábát, persze a víz akkor már mindenhol ömlött, egyszerűen nem volt hol kerülgetni a tócsákat, legalább Maja bukiját lemosta a kabátjáról, ő ugyanis az ebédje egy részétől több menetben megszabadult. Az egyik úton úgy mentünk át, hogy Mikit is a hónom alá csaptam mert én is bokáig merültem a mély vízbe. Mikor a buszmegállóhoz értünk Miki kissé nyafogósan:
- Pisini keeee!
- Vissza tudod tartani hazáig? - tétován bólintott.
Kicsit később:
- Han benne íz! (van benne víz) - mutat a bakancsára.
Szerencsére a busz most időben indult de az összes létező piros lámpát elkaptuk, Mikim minden megállónál elmondta, hogy pisilnia kell, felállítottam, hogy talán állva nem nyomja annyira a hólyagját. Végre megérkeztünk rögtön az ovinál szálltunk le, berohantunk mint akit üldöznek, Mikit zavartam a mosdóba pisilni. Hihetetlen módon odaért. Bár bennem volt, hogy itt most közli mégse kell neki. Képes rá.
Összeszedtük Ádámot és hazaúsztunk. Itthon mindenkit bezavartam a fürdőbe és megkértem várják meg amíg Maját száraz ruhába tekerem. Megtették szépen a fürdőben állva megvártak. Őket is szárazba csomagoltam. Ádám bakancsa száraz maradt, tényleg vízálló de az eresz és a bokáig érő tócsák ellen csak a gumi csizma a nyerő.
Délután a papa hozta a mikulás csomagot. Előtte és utána is szobaszétszedőset játszottak. Miki még a redőnyt is szétkapta. Maja nem akart nélkülem élni, így Majával a karomba, egy kézzel is tudok redőnyt szerelni. Azt hagyjuk miket gondoltam a bambuszredőny kitalálójáról. Gyerekállóságra tuti nem tesztelték a terméket. :-DDD

Na és akkor télapó. Nálunk ma reggelt járt a szakállas, amerikai iskolabuszt kaptak (ők "baátikobusz"-nak nevezik a varázslatos iskola busz a tévéből). Az oviba is ma megy a piros ruhás, kíváncsi vagyok mi marad a csomagokból mire odaérek. :-)))