2011.12.22.

Pillanatképek

Miki felháborodva jön ki a szobából a kezében egy telefont lobogtat:
- Ki jakta be ágyikómba? - számonkérően néz rám.
- Biztos te. - még mindig elégedetlenkedik.
- Mért egy Hófehérkének jobban örültél volna? - bocs, kicsúszott de ő nem értette. :-D
- Autóva akajtam ajudi!
- Válassz egy autót.

Hétvégén csupa feltűnő fejsérülést szereztek. Miki egy kisautóval fejbe dobta Ádámot akinek hamar dudor nőtt a homlokára és picit vérzett is. Másnap átesett a legnagyobb autóján és egy zöld csík lett a homlokán. Már valamivel jobban néznek ki, talán karácsonyra elmúlik és nem úgy fognak kinézni a fotók mint egy verekedés utáni látlelet.

Tegnap Miki volt a legvirgoncabb, pakolás helyett gyorsan levetkőzött és bemászott a kádba, majd onnan ordibált:
- Ana benn hagyok a kádba! BENN HAGYOK A KÁDBA!!!!!!!!!!!!!! - szerintem három utcával arrébb is hallották.
Természetesen mikor észleltem mire készül többször is elmondtam neki, hogy még ne vetkőzzön, pakolni kell, Maját még etettem, Ádám lázat mért, esélyem sem volt elrohanni kisfelséget megfürdetni. Ő ezzel nem foglalkozott én pedig az ordításával nem törődtem. Na jó, voltak pillanatok amikor nem is tűnt olyan rossz ötletnek zoknit tömni a szájába.

Tudjátok minden napot azzal a szent elhatározással kezdek, hogy ma nem fogok kiakadni semmin, nem fogok kiabálni, türelmes leszek és ha rosszat csinálnak akkor is nyugalmam megőrizve osztom ki a büntetést és nem fogok drámázni ha valamit elrontanak. Az anyagi javak jönnek-mennek, minden pótolható (idővel). Aztán mindig kiderül, már megint tudnak olyat csinálni, hogy én megint kiakadjak. Ma a mikrónál játszottak, nagyjából két lépésre ültem tőlük, Maja uzsonnázott. A mikró havonta egyszer kerül sorra mint játékszer, tekergetik a gombokat, kinyitják, becsukják, bekapcsolják üresen, kikapcsolom, összeszidom. Elmúlik. Ma is így indult de egy óvatlan pillanatban egy kis műanyag edényben 5 fém kisautót raktak bele és be is kapcsolták. Rögtön kapcsoltatnám ki de mindkettő áll mellette lemeredve. Itt még nem tudtam mi van benne csak hallottam, hogy valami nem frankó. Eldobtam a tányért (asssszem szó szerint) átverekszem magam a gyökeret vert pihések közt, a mikró szikrázik, füstöl. Végre sikerül kikapcsolni. Én úgy de úgy kiakadtam és úgy kiosztottam őket. Ott és akkor az összes nevelési tanácsadót is páros lábbal rúgtam volna ki. Maradjak türelmes, higgadt mikor épp felrobbantani készülnek a mikrót. Ennyire nem hideg a vérem. Nyilván más lenne a helyzet ha bármikor tudnám pótolni a kimúlt mikrót. Akkor talán még én magam állítanám oda őket had bámulják a szikrázó autókat (tényleg nem mindennapi látvány volt), természetesen csak is tudományos megfigyelés céljából majd elmesélném milyen nagyon veszélyes és tilos fém tárgyakat a mikróba tenni. Majd kézen fognám a bandát és elmennénk venni egy másik mikrót. Egy ideális világba valószínűleg így tennék de ez itt a valóság. Most nem mehetnek a mikró közelébe.
A mikró túlélte, három autó és az edény itt-ott szenes lett, ezektől búcsút vettünk.