Alvás után felöltöztettem a bandát és lementünk a játszóra. Öltözés fél óra ebből a ténylegesen öltözéssel töltött idő, maximum 10 perc a maradék abból áll, hogy Ádámot noszogatom "Húzd fel a zoknidat!" x 20 és ezt minden ruhadarabbal eljátszuk. Mire végre kész lesz, Miki már kabátban rontana ki az ajtón tokostul, én is felöltöztem, Maja a hasamra kötve teljes menetfelszerelésben. De ma is sikerült a csoda, lejutottunk a játszóra, szaladgálás, ordibálás, minden amit itthon nem (lenne) szabad. Aztán tíz perc után Miki keze fázni kezdett, megmelegítettem így nyertem még szűk tíz percet és akkor már Ádám is haza akart jönni. Itthon vetkőzés helyett tíz perc dulakodás az előszobában, közben a latyakos bakanccsal jól összetopogtak mindent. Kreatív programot szerveztem. Karácsonyi zászlófűzért készítettünk, én vagdostam a háromszögeket, ők rajzoltak rá. A végeredmény művészi értéke picit sem érdekelt, eltöltöttünk vele egy szűk órát minimális visítozással. Még Maja is békében fötört a lábam alatt. Az este hátralevő részét egymás nyúzásával és a lakásban föl-le futkosással töltötték. Direkt kerültem egész délután a karácsony, jézuska, ajándék szavak használatát, főleg ezek egy mondatba tömörítését, mert akkor tuti a plafonig ugrálnak. Így is pont eléggé be vannak sózva.
Vacsora után rontottak a kádba, Maja még épp csak a vacsorája felénél tartott. Ők addig összepisilték a kádat (apa délelőtt takarította ki) és abba csúszkáltak. Mire Maja befejezte az evést, előkészítettem a törölközőket már rendesen vakarózott mindkettő. Fürdés után kiosztottam a fogkeféket kiszaladtam a törölközőkért, mire visszaértem Ádám öblítés után Mikire köpködte a vizet. Marha nyugodtan szájon vágtam. Nálunk a köpködésért szájon vágás jár és pont. Ezt ők is tudják, régi törvény.
Tegnap a tévében karácsonyi szokások eredetéről kérdezgették az embereket. Egészen érdekes dolgokat tudtam meg. Ismerek karácsonyi szokásokat de csak felületesen, most kicsit utána néztem. Csak kicsit mert rengeteg van és akarok hagyni kutatni valót jövőre is. Ezt a részt bemásolom:
Magyar karácsony [szerkesztés]
Magyarországon a katolikus keresztények számára Jézus születésnapjának fénypontja a karácsonyi misén való részvétel (24-én éjfélkor vagy 25-én napközben). December 24-én hagyományosan a családok böjtölnek (karácsony böjtje), és csak este fogyasztják el a böjti vacsorát. Ez eredetileg alma, dió, méz és fokhagyma, majd vajas bableves hús nélkül (böjtös bableves), végül mákos guba volt, de újabban kialakult hogy hal, illetve töltött káposzta kerül ilyenkor az asztalra.
A néphagyomány szerint a karácsonyi asztal fontos szerepet játszott az ünnepkor. Az asztal díszítésének és az étkezésnek szigorú rendje volt. A feltálalt fogásoknak mágikus erőt tulajdonítottak. Régebben a karácsonyi abroszt tavasszal vetőabrosznak használták és abból vetették az első gabonamagvakat, hogy bő termés legyen. A megterített asztalra gabonamagvakat helyeztek és abból adtak a baromfiaknak, hogy jól tojjanak, az asztal alá pedig szalmát tettek, annak emlékére, hogy Jézus jászolban született. Később ezt a szalmát a jószág alá tették, hogy egészséges legyen, de volt ahol a gyümölcsfákra is kötöztek belőle, jó termést remélve.
A szigorú rituálékhoz tartozott, hogy a gazdaasszony nem állhatott fel vacsora közben az asztaltól, hogy jól tojó tyúkjai legyenek.
December 25-én következik a karácsonyi ebéd vagy karácsonyi vacsora. A család, esetleg a nagyobb rokonság ilyenkor összegyűlik, hogy együtt fogyassza el a karácsonyi ételeket. A magyaroknál a bennsőséges családi együttlét általában 24-e estéje (szenteste), míg a nyugat-európai országokban többnyire 25-e.
A nem vallásos, de keresztény kultúrkörbe tartozók számára a karácsony általában a szeretetet, a családi együttlétet jelképezi. Karácsonykor elterjedt szokássá vált megajándékozni szeretteinket. Az üzletek és áruházak a szentestét megelőző hetekben igyekeznek kihasználni az ajándékozás szokását és reklámdömpinggel próbálják bevételüket többszörözni – ezzel sokszor pusztán fogyasztási lázzá torzítva az ünnep hagyományos és valódi lényegét.
Régebben a betlehemezés a legismertebb és legelterjedtebb karácsonyi szokások közé tartozott, amely egy több szereplős dramatizált játék volt és az egész országban ismertek, nagyon sok helyen ma is gyakorolják. A falusi betlehemezés legfontosabb eleme a betlehemi pásztorok párbeszédes, énekes játéka volt. A dramatizált játék fő eleme a Kisjézust imádó három pásztorról szóló bibliai történetre, köztük a nagyothalló öreg pásztor tréfás párbeszédére épült. A betlehemezés fő kelléke egy templom alakú betlehem volt, amelyben a Szent Család volt látható. A pásztorjáték szereplői voltak a kistemplomot vivő két angyal, a három pásztor, illetve a szatmári országrészben őket kiegészítette a huszár és a betyár alakja.
Teljes cikk ITT.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése