2011.12.30.

Maja egész héten 4.11-kor kelt, tegnap már terveztem, hogy hozzá igazítjuk az órát. Nem volt rá szükség. A mai nap még a szokottnál is korábban indult. Arra ébredek, hogy:
- eeee! - próbálom kifeszegetni a szemem, már 4 óra van? Tisztul a kép, nézem az órát hármassal kezdődik. Közben csend lett. Oké csak próbálkozott. Aztán megint:
- eeeeee! - és újabb csönd. Vártam. A következő 20 percet ezzel töltöttük és mikor a sok eeeee között már nem volt csönd, átmentem érte. Sétáltunk a nappaliban. Reméltem útközben visszaalszik, volt már ilyen. Most nem jött be, nyekereg, ordít. Márpedig 4 előtt nem vagyok hajlandó reggelit osztani, ilyenkor aludni kell és kész. Apa ront ki a szobából kekszet kotor de azt sem engedem odaadni. Hajnalban nincs evészet. Dühöng egy sort, mert ő szegény sosem alhat. Kikapja a lányt a kezemből, ő elhallgat, sétálnak pár percet és visszarakja a kiságyba. Maja ordítani kezd, apa dühöngve visszarohan a hálóba. Mindig nagy segítség ha felkel Majához, minden pillanatát élvezem.
Kicsit vártam, bementem Majáért és kezdtük újból a sétát. Közben 4 óra lett, elkészítettem a reggelijét és evés után a szőnyegre telepedtünk játszani. Aztán ismét sétáltunk és 5 óra előtt úgy tűnt álmosodik az alany. Gyorsan beraktam az ágyába én pedig bekúsztam az enyémbe, 20 perc múlva megjelent Miki, Maja az ajtónyitásra ismét azt mondta eeeee. Miki elheveredett mellettem, csend és béke egy egész percig aztán Ádám is átjött újabb eeeee kiáltás kíséretében de újabb csönd. Kicsit fötörtek körülöttem az ágyban Maja ismét jelezte, hogy örülne némi társaságnak. A mentőcsapat pedig azonnal elindult. Behurcolták a legnagyobb játékos ládát, a tartalmával beterítették a szobát de nagyjából csöndben (már amennyire élő gyerek csöndben tud játszani) eltöltöttek így több mint fél órát. Maja nagyon örülhetett a társaságnak mert onnantól kezdve csak nevetni hallottam. Azért nagyon szeretnék egyszer arra ébredni, hogy kialudtam magam és még nincs eeeeee.

Egyéb hírek:
Főzés közben szó szerint megtámadtak és segíteni akartak. Mikire bíztam a hagymapucolást, Ádámra a tojás feltörést. Életében először kapott ilyen feladatot, az utolsó tojást 2,5 éves korában sunyiban lopta ki a hűtőből ami a padlón végezte. Most a kezébe adtam:
- Törd föl a tojást. - örült, az asztalhoz csapta majd ahogy szétválasztotta az egész az arcába pattant és rögtön vissza az asztalra. Ádám pislogott a homlokáról tojásfehérje csöpögött, a tojás nagy része elterült az asztalon a héj pedig a tojásnak kijelölt tálban landolt. Igyekeztem nem túl nagyot nevetni, elengedtem kezet mosni közben eltakarítottam a romokat. Majd máskor is megpróbáljuk.

Tegnap lemaradt a nagy hír: a két markoló szinte épségben tért haza a mamától. Annyi baleset történt, hogy az egyik iránytó kar letört Miki távirányítójáról, ettől függetlenül simán használható maradt.
Ma reggel is játszottak vele de hamar elemkiszedős lett belőle. Ádám begyűjtötte mind a nyolc elemet a sapkájába rakta, majd a fejére és folyamatosan potyogtatta a parkettára. Elkoboztam.

Megint eszembe jutott, hogy tavaly ilyenkor már a sokadik olyan estém volt amikor úgy mentem lefeküdni, hogy ma éjjel még nem akarok szülni. Maja akkor még olyan engedelmes és csöndes gyermek volt.