2011.12.31./2.

Mindjárt vége az évnek. Apával 12 évvel ezelőtt ismertük meg egymást. Ez a mi igazi évfordulónk.

Ez pedig az egyik kedvenc szilveszteri számom, minden év utolsó napján a fülben cseng már reggeltől:



BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNUNK!

2011.12.31.

Maja ma - dobpergés, hatásszünet - fél 5-kor kelt! Mondhatni hasára sütött a nap. Akár kockásra alhattam volna a fejem de szerencsére akadt aki ezt megelőzze. Miki fél 12-kor jött át. Arra ébredtem, hogy egy tenyérnyi helyre próbálja befészkelni magát. Apa békésen hortyogott az ágy közepén én a szélén egyensúlyoztam, Miki pedig próbált helyet csinálni magának. Segítettem rajta. Közben köhögni kezdett. Elhelyezkedtünk, inni kért. Kikúsztam, ismét elhelyezkedtünk, megbeszéltük, hogy később visszaviszem. Kettőkor arra riadtam fel, hogy alszom. Miki már stabilan, szállíthatóan aludt de mivel Majánál ilyenkor már sanszos az ébredés úgy gondoltam erre az egy órára maradhat a mókusom.

Házi mestertolvajunk legfrissebb akciói:
Tegnap Mikivel mentünk sétálni, itthon megbeszéltük, hogy nem hoz autót, tudunk gyalogolni. Többször is próbálkozott, végül letette az autót. Elindultunk még épp csak kiléptünk a lépcsőházból amikor elővarázsolja a zsebéből az autót.
Ma reggel a boltban kezdtünk, kutyát akart hozni, többször is lerakattam vele öltözés közben de mégis kicsórta. Délután a játszóra szintén magával hurcolta. Bevezetem a távozás előtti motozást.
Pusztítjuk a maradék mézes sütit, az a szabály, hogy az asztalnál ülve lehet enni. Maja fölébredt, rögtön beáradtak hozzá a fiúk. Ádám kérdezi:
- Maja ehet sütiííí?
- Nem. - rosszat sejtettem. Nézek be a szobába és Maja egy mézessel a kezében ücsörög az ágyban. Miki csempészte be. Amint meghallotta, hogy nem szabad, már tépte volna ki a kezéből. Megesett a lányon a szívem, nem engedtem tőle elvenni de azt is többször elmondtam, hogy többet nem kaphat. Egyet megevett az nem dönti romlásba. De továbbra is bogaras vagyok hozzátáplálás ügyben. A mézes csupa olyasmit tartalmaz amit két éves kor alatt nem szoktam adni. Töménytelen mennyiségű cukor, nagy adag aromás fűszer, tojásfehérje kezeletlenül, nyersen, méz. A méz alattomos, mert rengeteg cukrot tartalmaz és mivel a méhecske az autópálya mellől is gyűjtöget az ólmot is összeszedi a virágporral. A pollenallergiát pedig csak zárójelben említem. Szóval kőszívű vagyok és ilyesmiket nem adok két éves kor alatt. Addigra fokozatosan megedződik a szervezte.

Miki másik mai akciója:
Szokása levetkőzni és egy szál fütyiben szaladgálni. Ilyenkor legalább fél óra mire sikerül rávennem a felöltözésre. Ma is ez volt a soros. Maja meglátta Miki fütyijét és úgy gondolta megnézi közelebbről, meg is markolta. Miki azt hitte ez jó játék (pasi):
- Maja megfogi füfimet!!!!
- Akkor csomagold el végre. - nem tette csak elszaladt. Indultam utána felöltöztetni mikor annyit hallok a szobából:
- NÉ PISIOK, PISIOK!!!
- Ana a Miki pisi! - és szánt szándékkal a szőnyegre pisilt. Olyan de olyan mérges lettem, gyorsan elszámoltam magamban tízig majd húszig és százig is nehogy beledörgöljem az orrát. Maját beültettem az etetőszékbe, Mikit összeszidtam, kezébe adtam a rongyot és felpucoltattam vele a szőnyeget. A véletlen balesetekből nem szoktam ügyet csinálni de ez szándékos volt.

2011.12.30.

Maja egész héten 4.11-kor kelt, tegnap már terveztem, hogy hozzá igazítjuk az órát. Nem volt rá szükség. A mai nap még a szokottnál is korábban indult. Arra ébredek, hogy:
- eeee! - próbálom kifeszegetni a szemem, már 4 óra van? Tisztul a kép, nézem az órát hármassal kezdődik. Közben csend lett. Oké csak próbálkozott. Aztán megint:
- eeeeee! - és újabb csönd. Vártam. A következő 20 percet ezzel töltöttük és mikor a sok eeeee között már nem volt csönd, átmentem érte. Sétáltunk a nappaliban. Reméltem útközben visszaalszik, volt már ilyen. Most nem jött be, nyekereg, ordít. Márpedig 4 előtt nem vagyok hajlandó reggelit osztani, ilyenkor aludni kell és kész. Apa ront ki a szobából kekszet kotor de azt sem engedem odaadni. Hajnalban nincs evészet. Dühöng egy sort, mert ő szegény sosem alhat. Kikapja a lányt a kezemből, ő elhallgat, sétálnak pár percet és visszarakja a kiságyba. Maja ordítani kezd, apa dühöngve visszarohan a hálóba. Mindig nagy segítség ha felkel Majához, minden pillanatát élvezem.
Kicsit vártam, bementem Majáért és kezdtük újból a sétát. Közben 4 óra lett, elkészítettem a reggelijét és evés után a szőnyegre telepedtünk játszani. Aztán ismét sétáltunk és 5 óra előtt úgy tűnt álmosodik az alany. Gyorsan beraktam az ágyába én pedig bekúsztam az enyémbe, 20 perc múlva megjelent Miki, Maja az ajtónyitásra ismét azt mondta eeeee. Miki elheveredett mellettem, csend és béke egy egész percig aztán Ádám is átjött újabb eeeee kiáltás kíséretében de újabb csönd. Kicsit fötörtek körülöttem az ágyban Maja ismét jelezte, hogy örülne némi társaságnak. A mentőcsapat pedig azonnal elindult. Behurcolták a legnagyobb játékos ládát, a tartalmával beterítették a szobát de nagyjából csöndben (már amennyire élő gyerek csöndben tud játszani) eltöltöttek így több mint fél órát. Maja nagyon örülhetett a társaságnak mert onnantól kezdve csak nevetni hallottam. Azért nagyon szeretnék egyszer arra ébredni, hogy kialudtam magam és még nincs eeeeee.

Egyéb hírek:
Főzés közben szó szerint megtámadtak és segíteni akartak. Mikire bíztam a hagymapucolást, Ádámra a tojás feltörést. Életében először kapott ilyen feladatot, az utolsó tojást 2,5 éves korában sunyiban lopta ki a hűtőből ami a padlón végezte. Most a kezébe adtam:
- Törd föl a tojást. - örült, az asztalhoz csapta majd ahogy szétválasztotta az egész az arcába pattant és rögtön vissza az asztalra. Ádám pislogott a homlokáról tojásfehérje csöpögött, a tojás nagy része elterült az asztalon a héj pedig a tojásnak kijelölt tálban landolt. Igyekeztem nem túl nagyot nevetni, elengedtem kezet mosni közben eltakarítottam a romokat. Majd máskor is megpróbáljuk.

Tegnap lemaradt a nagy hír: a két markoló szinte épségben tért haza a mamától. Annyi baleset történt, hogy az egyik iránytó kar letört Miki távirányítójáról, ettől függetlenül simán használható maradt.
Ma reggel is játszottak vele de hamar elemkiszedős lett belőle. Ádám begyűjtötte mind a nyolc elemet a sapkájába rakta, majd a fejére és folyamatosan potyogtatta a parkettára. Elkoboztam.

Megint eszembe jutott, hogy tavaly ilyenkor már a sokadik olyan estém volt amikor úgy mentem lefeküdni, hogy ma éjjel még nem akarok szülni. Maja akkor még olyan engedelmes és csöndes gyermek volt.

2011.12.29./2.

Ismét mindenki a fedélzeten! A fiúk berobbantak és megtelt a ház a csacsogásukkal, már nagyon nagy volt a csönd nélkülük. Mikor kicsit megnyugodtak lebontottuk a karácsonyfát. Ádám először szomorú volt de megígértük, hogy jövőre megint felállítjuk így már boldogan segédkezett. Egész hamar meg is voltak vele. Közben megették a mézes sütiket de szaloncukrot enni egyiknek sem jutott eszébe. Még meg is van mind ami a fáról lejött.
Maja is remekül szórakozott. A délután nagy részében ücsörgött az autóhalmok között és szemlélte a körülötte cikázó fiúkat.

Az újrahasznosítás jegyében szendvicskrémeket gyártottam. A maradék tyúkot lecsontoztam fölaprítottam összekevertem vajjal, fokhagymával. Melegszendvicsként tálaltam. A maradék lazac is az aprítóban végezte egy kis vaj, mustár és citromlé társaságában. Apa alig bírta abbahagyni az evést. Mikinek is nagyon ízlett, Ádám csak nagy unszolásra volt hajlandó beleharapni majd azt mondta "nem fiom". Ádám nem szereti a halat. Ez van.

2011.12.29.

Hol is kezdjem? Kicsit kidugtam az orrom és új remények csillognak előttem. Időnként meg kell jelennem a munkanélkülibe pofavizitre. Az időrabláson kívül semmire nem jó: bemegyek megállapítják, hogy babaállományban vagyok, kapok egy új időpontot és kész. Jelen ellátásom nem tőlük kapom de ezt a cécót mégis végig kell csinálnom. Szóval ma is ott voltam és érdeklődtem tanulási lehetőségekről. Nagyon szeretnék valamit tanulni, kezdeni az életemmel valamit. Igen szeretek anya lenni, de hiányzik az érzés, hogy pénzt keresek. A saját szakmámba nem tudok visszamenni, félállásban a fizetésem nagyjából fedezné a bébiszittert, egész állásba alig látnám a gyerekeket. Azt pedig csak súgva teszem hozzá, hogy két gyerekkel sem kellettem sehová, hát akkor hárommal? Ez pedig már nem fog változni. Tanulnék valamit ami rugalmas munkaidőben vagy itthon végezhető. Nekem fontos a családom, Maját nem akarom bölcsibe adni (ez a heppem, egyetlen gyerekemet sem adom bölcsibe), olyan munkát keresek ami nem megy a család rovására. Hiszek benne, hogy ha kitartóan keresek megtalálom a megfelelő megoldást.
Szóval böngésztem a faliújságot és találtam egy hirdetést esküvő szervező tanfolyamról. Évek óta nagyon szeretnék ilyesmivel foglalkozni. Egy álmom válna valóra.

Más.
Jupiiiiiiii, jupiiiiiiii, jupiiiiiii Maja ebédre egy egész üveg répás babakaját megevett! Azt nem mondom, hogy falta de csak egyszer volt prrrrrrr, az utolsó falatnál.
A babával továbbra is próbálkozunk bár egyre reménytelenebb. Apa tegnap Maja kezébe adta a babát aki egy laza mozdulattal elhajította, közben tömören ennyit mondott:
- Veeee!
Viszont nagy kedvence a szaloncukor papír (fólia?), csupa remek tulajdonsága van: színes, zörög, csillog. A másik nagy kedvenc ez a gömb:
remekül pattog a parkettán, Maja pedig macskához hasonlatosan kergeti és hangosan kacag.
Amikor sikerül elkapni gondosan körbetapogatja a zsákmányt.
Maja a hercegnős fehér kabátjához piros szettet kapott. Én terveztem, anyu készítette. Sajnos felpróbálni még nem sikerült mert az első kísérletnél a pompon Maja kezében maradt amit rögtön tömött volna a szájába. Restaurálásra várunk és egy letéphetetlen pomponra. :-D
Most befejezem a láblógatást nem sokára visszakapom elrabolt fiaim.

2011.12.28.

Többé-kevésbé karácsonyhoz tartozó képek
Luca búza, az oviban minden évben ültetnek a gyerekek, a karácsonyi ünnepség után pedig hazahozzák. A mi búzánk elérte a 30 centit karácsonyra, jó termés várható birodalmunkban. Majd fölássuk az erkélyt. :-D
Ajándék, a fiúk készítették, eredeti gyerekmunka az ujjlenyomatok alapján beazonosítható melyiket ki készítette.
Karácsonyi zászlókészítés, Maja is kapott papírt ceruzát, talán hihetetlen de tényleg firkálgatott.
Aztán a fiúk is beszálltak ...
... és letúrták a papírról.
A kész mű
Aki nem tudja elolvasni a felirat: BOLDOG KARÁCSONYT! Miki írta.
Jelentéktelen karácsonyi motívumok következnek:
Hópelyhek
Hóember (fejjel lefelé van mert Ádám következetesen megfordította a papírokat)
Gyertya
Most jönnek a lényeges alkotások:
Rakéta
Hajó
Vijjjámmekíííín (Villám McQueen)
Amennyiben a rajzok nem hasonlítanak az aláírtakra akkor kérlek sürgősen iratkozz be egy képzelőerő tanfolyamra. Remek móka volt a közös alkotás, nagyon büszkén aggattam a helyére a fűzért. Lelkesedésem földhöz ragadt fiaim lombozták le időről-időre. A készítés előtt elmondtam, mit készítünk és miért, aztán közben is még vagy tízszer. Másnap reggelre került a helyére, gondoltam örülni fognak, hogy ott lóg a munkájuk erre mit kapok:
- Ana mé jaktad főőő? (mért raktad föl) - számonkérő hang.
- Emlékszel azért készítettük, hogy fölrakjuk.
- Ana miko szedjük je?
- Majd karácsony után. - és kicsit később kezdtük újból, majd másnap ismét.
- Mé han ott főőő? - (áááááá CSAK, hogy fönt legyen)

Tölgyfánk van

A fiúk már második napja a mamámnál vannak és kis mókus még nem akart hazajönni. Ez az utóbbi idők rekordja. Az utolsó két látogatásnál sírva követelőzött haza.
Maja pedig nem akar enni, már a sütőtököt és a répát is kiköpködi pedig eddig ezzek voltak a kedvencei. Reménykedek benne, hogy fogzik és ez minden problémánk forrása. De tekintve azt, hogy nehezen indult az emberi koszton élés és tudom, hogy éhes, mert előtte ordítva tombol az etetőszékben, alig bírja kivárni azt a kis időt amíg tálalok. Aztán az első pár falat lecsúszik és jön a ppprrrrr, a szétköpködött cuccal jól összekeni magát vagy egyszerűen nem hajlandó kinyitni a száját. Csak a tejpép és keksz amiből hajlandó enni. Ez ügyben csak tapogatózom. A fiúk fogzáskor sem voltak étvágytalanok.

2011.12.25-26.

A karácsony hátralevő részében vendéget vártunk. Első nap anyuék jöttek, ők beszálltak a közösségi ajándékozásba, együtt voltunk ebédeltünk, jó volt.
Délután a fiúk kimentek motorozni én megcsináltam a másnapi sütit.
A második napon a mamámékat vártuk ebédre. Ő ragaszkodott a saját ajándék vásárláshoz, sőt kikötötte, hogy távirányítós autót vesz. Apa ment el segíteni kiválasztani. Mamám nagyon szeret hatalmas dolgokat venni, NAGY autó, NAGY baba. Ezért apával előre megbeszéltük a méreteket, hogy aztán minden be is férjen a lakásba. A boltban még egy utolsó kísérletet tett, hátha mama meggondolja magát de nem. Azért igazán jól sült el a dolog.
Apa ragaszkodott az ajándékok fa alá rendezéséhez, ezért ismét betereltem a csapatot a gyerekszobába. A fiúk egész türelmesen vártak, ki se akartak lógni, beérték a kulcslyukkal. Ádám csak azt kérdezte, hogy a család többi része a másik szobába fog bújni. Ezt ráhagytam. Megbeszéltük, hogy a gyerekszobába kicsi a hely ennyi embernek.
Én nem bántam volna ha a szatyorból rögtön kézbe kapják az ajándékot de tény, hogy így kényelmesebb volt az átadás, mintha a fiúk az előszobába tolonganak a papa körül.
Támadás
- Ana néd kamion!
- Jendőjutó!!!!
Maja a babáját nagy ívben elhajította, majd percekig forgatta ezt a dobozt. (jövőre télllleg autót kap) Ennél még a barbit is alaposabban megnézte.
Mamám nem az a fajta aki csak úgy feladja de neki sem sikerült kedvet csinálni a babához. Maja szerzett magának valami csomagoló anyagot és azzal nagyon boldog volt. A babával azóta is csak addig foglalkozik amíg arrébb dobja az útjából. Pedig ez tényleg egy pihe-puha korosztályának nagyjából megfelelő darab.
Kié megy messzebbre? Ez a két markoló volt a nap sztárja. Egész hamar megtanulták irányítani bár a tolatással akadtak nehézségek és mély döbbenet következett mikor a madzag nem engedte tovább menni. Sajnos meglehetősen érzékeny szerkezet csupa apró alkatrészekkel. A mamám többször is megfenyegette őket, hogy ha összetörik, jövőre nem kapnak semmit de szerintem meg se hallották. Ebéd után a mamám magával hurcolta a fiúkat akik természetesen a markolókat is vitték. Meg leszek lepve ha egybe hozzák őket haza.
Egy pillanat béke
Hógömb
Maja próbálgatja a szárnyait, izé lábait. Egy két hete jött rá, hogy így hatékonyabban halad, egyre nagyobb távolságokat tesz meg. Sőt már a bútorokba kapaszkodva is lépked saját erejéből.
Amíg nem figyelnek, ezt leszedem. Még egy kicsit kinyújtom a nyelvem, hogy magasabb legyek.

2011.12.24.

Karácsonyi csoportkép
Mint minden reggel nálunk a karácsonyi is korán kezdődött. Eleve azzal, hogy Miki fél 2 tájban mellém bújt. Aztán nagyon sokáig csak ficergett, egyszer lekúszott az ágyról és elindult kifelé. A további szökés elkerülése érdekében apát finoman arrébb rugdostam, befektettem középre. Újabb ficergés és mire az én szememből kiment az álom, elaludt. Maja pedig a szokottnál is korábban kelt úgy 4 körül. Ilyen frissen, kipihenten vágtunk neki a napnak.
Igyekeztem a karácsonyt megoldandó feladatként elővezetni, elmondtam a fiúknak, hogy ma sok dolgunk lesz, mert mire jön a jézuska készen kell lenni mindennel. Bólogattak. Aztán nekiálltak szétszedni a házat, egymást ahogy mindig. Apa elment Mikivel petrezselymet vadászni, Ádámot leültettem a számítógép elé, Maja aludt én nekiálltam a vacsorának. Mikit ebéd után nagy nehezen meggyőztem az alvásról és amikor felébredt kezdtek gyorsulni az események. Feldíszítették a fát.
Ádám versenyt csinált abból (magának, mert kutya nem figyelt rá, na jó én a szemem sarkából, nehogy leborítsa), hogy milyen magasra tudja rakni a díszeket. De jó lesz jövőre ha Miki is beszáll a versenybe. Lehet én megyek sétálni a fadíszítés idejére. :-D
Miki főleg csak úgy szaladgált a díszek és a fa között.
Mézes báb is került rá, már ami eljutott a fáig.
Kész a fa. Ádám még az este valamikor megkérdezte mikor bontjuk le.
Nálunk a nyugalom érdekében korán van ajándékozás, idén három körül sikerült. Pont elég hosszú a nap így is két besózott gyerekkel. Legalább van idejük bőven játszani lefekvés előtt. Undok vagyok és karácsonykor is 8-kor takaródó van. Ők addigra már nagyon fáradtak és nyűgösek, közös játék helyett csak a civakodás megy, abból pedig jut egész nap is bőven. Valamint ott a vacsora probléma is, nekik ez nem fontos. Ha vacsora után ajándékozunk (főleg ha meg is mondjuk) három falat után otthagyják az asztalt az ajándék miatt nyivákolnak és mi sem tudunk enni. Ajándékozás után pedig elég sokáig nem lehet őket asztalhoz terelni. Azt pedig nem szeretem, hogy ők játszanak mi eszünk. Így mire eljön a vacsora, már minimális egyezkedéssel asztalhoz ülnek. Sőt Miki kifejezetten éhes volt ő már élénken érdeklődött:
- Miko eszüüüü? Akajok hajamit enni!
Itt már felöltözve várták a jézuskát. Hatalmas birodalmunkban ez úgy zajlik, hogy én bevonulok a pihésekkel a gyerekszobába, apa kint marad "beengedni a jézuskát". Ádám idén a kulcslyukon leskelődött. Kértem, tudósítson mit lát. (abból a szögből pont semmit) Mikit is felemeltem, nehogy kimaradjon a buliból. Nem akarok nagy felhajtást csinálni a higgye-ne higgye kérdésből azért hagytam. Az áruházi télapókon sem akadnak fönn, én még soha nem mondtam nekik, hogy csak egy van. A valóságban is sokan vannak, sokféle nép, sokféle szokása szerint. A világ sokszínű, ismerjék meg.
Az ajándékok. A fiúk délelőtt lerajzolták a jelüket, azt a fa alá rakták, hogy a jézuska tudja, hova kell tenni az ajándékot. Ez volt a hivatalos indok. A valódi: Ádám mindent elszed Mikitől, így legalább a jel keresgéléssel megúsztunk egy "az az enyém..." kezdetű hisztit. Természetesen az a szabály, hogy elkérjük vagy cseréljük a játékokat. Majd egyszer valamikor biztos be is tartják. A csokikészítőt közösen kapták. Apával kipróbáltuk takarodó után, ha lecseng az ünnep és az új autók varázsa akkor beüzemeljük. A gyenge pontja, hogy csak 6 forma van hozzá és egy egész éjszakát kell dermeszteni, el fog tartani egy darabig mire összejön egy tisztességesebb adag.
HA VALAKI VALAHOL LÁT HOZZÁTARTOZÓ PLUSZ FORMÁKAT ZAKLASSON BÁTRAN!
Maja barbit kapott. Természetesen korának egyáltalán nem megfelelő de mentségemre a babajátékok sem érdeklik pedig van itthon belőlük bőven. Nyilván vehettem volna egy 234-et ami színes, készségfejlesztő, hiper-szuper maximum egy egész percig forgatja, majd két hónap múlva egy dobozba zárjuk a többi babajátékkal együtt. Ennek pont annyira nincs értelme mint a barbinak. Viszont barbi még évekig vele marad. Ja és különben is, apa már annyi versenypályát és autócsodát kapott a fiúkon keresztül, én is megérdemeltem barbit! Egész évben jó kislány voltam.
Bontogatás
Majának sütöttem spéci tejmentes babakalácsot, ez bomba siker volt. Felteszem az egész ünnepi cécóból ennek örült a legjobban.
Amíg a fiúk bontottak, ő evett. El is pusztította az egészet.
A játékhoz visszaöltöztek. Nem szeretek azon pörögni, hogy "jaj vigyázz a ruhádra" inkább csak érezze jól magát.
Miki nagyon örült barbinak. Jó házigazdaként megmutatta neki a karácsonyfát és minden díszt is külön, épp a mézes bábnál tartanak. Mikinek ez a kedvence az egész karácsonyban, aznap a mézes volt az egyetlen amit elkért és meg is evett.
Barbi igazi attrakció volt a fiúknak, eddig ilyesmit nem nagyon láttak. Miki egy határozott mozdulattal spárgába hajtotta a lábát és úgy pislogott a szoknyája alá:
- Ana babijana han bubija? (barbinak van bugyija) - és képzeljétek van. Gyárilag úgy van öntve, hogy B betűs bugyi van rajta. Az enyémeknek anyu vart, hagyományosan textilből.
Ádám volt ez első bátor (vagy kíváncsi?) aki a ruhát is leszedte róla.
Maja próbálta kitalálni mit is lehetne kezdeni ezzel az izével. Eddig még alig vette a szájába, pedig szokása először mindent beszkennelni.
Majd rábukott Miki autójára.
- Maja nédd! (Miki jószívű és mindig mindent megmutat Majának.)
- Hű ez jobb mint az enyém! (A következő képkocka az lett volna ahogy operálom ki Maja kezéből a megkaparintott darabokat. A megörökítés elmaradt, kellett a kezem a mentőakcióhoz.)
Úgy különben voltak egész jó pillanatok az ajándékcseréből: Miki barbizott, Ádám Miki F1 autójával játszott, Maja Ádám Cimbijét tologatta*, apa legózott, én élveztem a békét.
*Maja szeret autózni. Egészen szabályosan tudja őket tologatni. Igaz egyik sem érdekes egy percnél tovább de rengeteg autónk van ha a fiúk hagyják, sokáig elszórakoztatja magát velük. Most azért nem kapott autót, mert szerettem volna neki megadni a választás lehetőségét, legalább legyen babája. Ha továbbra sem mutat érdeklődést, jövőre autót kap. Én sem voltam babázós kislány, oviban több fiú barátom volt mint lány.
Leesett az autó gumija, elvonult a fa alá:
- Itt vijágos han! (a csillár nem adott elég fényt)
Szint időn belül teljesítette a kerékcserét.
Apa már hetekkel az ünnep előtt azon agyalt, hova tegyük a fát, hogy Maja-biztos legyen. Nem jött meg a nagy ötlet. Maja viszont csak egyszer közelítette meg a fát önszántából, azt nem sikerült megörökítenem. Ez egy szánt szándékkal odacipelt, beállított fotó, utána rögtön tovább állt. A fa csodálatának ideje másnap reggel fél 6 körül jött el. Alig győztem fogni a terítőt, a fát és a veszélyben lévő díszeket felsőbb ágakra helyezni. Az áhítat kitartott egész nap, többször is hosszabb időt ezzel töltött. Egyszer megszántam és leszedtem neki egy gömböt. Tök jól játszott vele amíg a fiúk hagyták.
A királylányos ruhát róla is levettem. Pedig a növekvő autómánia ellenére benne van a NŐ. Felhúztuk a csini szerelést, ült a pelenkázón, még igazgattam, mikor végig simította a ruháját, majd elégedetten körbepillogott. Határozottan tetszett magának.
Az este csúcsa: csillagszórózás az erkélyen. Sajnos tavaly égen földön nem kaptunk egy darabot se, idén már jó korán beszereztük. :-) Maja az ablakból figyelte a műsort, jövőre ő is mehet pirózni. :-DDD
Az egyetlen hóemberem aki egészben megérte a karácsonyt. Finomítok a technikán és jövőre sikerülni fog.
Az idei karácsony nagy csalódása egy doboz szaloncukor volt. Apa szaloncukor rajongó és csoki rajongó (az a fajta aki a mennyiségre hajt) ő természetesen a lilatehenest is szereti. A fiúk kaptak ajándékba egy dobozzal, feketeerdő ízűt, Miki választotta. Apa minden karácsonykor elmondja, hogy jövőre kerül amibe kerül milka lesz a fán, mert az a tuti. Ezt a feketeerdőt is évek óta mondogatja. Itt volt az alkalom, díszítés közben megkóstoltuk. Én szívesebben ennék kocka cukrot mert akkor tudom mért olyan baromi édes. Apa sem volt tőle úgy oda mint előtte. Azért ha jól láttam a szaloncukros kosarat már elfogytak, még néhány túlélő a fán fellelhető. Itt jegyezném meg, hogy a piros csomagolása gyönyörűen mutat a fán a zöld (rumos-csokis) mellett. Ez egy piros pont a milkának.

A vacsorát is egész nyugalomban sikerült lerendezni (a menüről részletesebben írtam ITT) bár a készítés nem volt az. A menü idén nem a szokásos hidegtál volt, így hiába kezdtem el reggel a húsokat muszáj volt közvetlen előtte elkészíteni. Maja közben főleg velem akart volna lenni de nagylelkűen beérte azzal is ha apa sétálgat vele. A fiúk pedig folyamatosan apát nyúzták két irányból:
- De jássszunk! (játszunk)
- Vesezzzzűűű! (versenyezzünk)
- Apa épít meg heikopej/esenyutó/hajó/jepüjő! (helikopter/versenyautó/hajó/repülő) - kinek mije volt. Apa pedig Majától senkivel sem tudott játszani, azért egész jól tűrte de pár új ősz hajszállal tuti gazdagabb lett.
Ha mégsem őt nyúzták akkor, főleg Miki, a lábam alatt toporgott, elcsórta a receptem, a szakácskönyvem, a reszelőm, a tálam, a késem.
Szóval azért elkészült. Nem tartott sokáig nagyjából egy óra alatt összeraktam de az bizony intenzív volt. Leültünk enni. Miki folyamatosan kért valamit aztán belenyalt, majd mégsem. Ádám a "másodikat" várta, két féle menü volt ebből ő a halat megnézni sem volt hajlandó. Aztán tejet kért de a majonézes saláta után erről lebeszéltük. Maját szó szerint lekenyereztük egy fél szelet kenyérrel, így nekem is sikerült még melegen megkóstolnom, ezt még egyszer, csak kóstolni mindent. Közben folyamatosan felugráltam, valakinek valamiért. Találtam egy népszokást miszerint 24-én a gazdasszony vacsora közben nem állhat fel az asztaltól, hogy jól tojjanak a tyúkjai a következő esztendőben. Nagy szerencse, hogy nincsenek tyúkjaink! Utána rohantam tejpépet készíteni, apa fürdette a fiúkat, Maja is fürdött és végre csend lett. Összeszedtem a fiúk maradékát az pont kitette az én vacsorámat. Itt akartam még egy zserbót sütni aztán logisztikai problémám akadt, mert a zserbó méretű tepsimben a hal lakott. Fáradt voltam és lemondtam a zserbóról.

2011.12.23./3.

Boldog Karácsonyt kívánunk!

Szabó család