Tegnap Ádám életében először volt egyedül anyósoméknál. Reggel már nagyon várta a mamát, rekord sebességgel felöltözött, majd puszit adott, Mikinek is. Délután nagy mosollyal jött haza, lelkendezve mesélt, ült kombájnon, látott traktort, volt cica hintázott, pipit etetett. Ilyesmit az erkélyen nem lehet :-)
- Ádám, jól érezted magad?
- Ige!
- Mész máskor is?
- Igeee!
Mi itthon Mikivel elsétáltunk a bankba. Útközben láttunk kicsi kutyákat (azt a fajtát amit táskában szoktak hurcolni), gyermekem lelkesen mutogat:
- Cica, cica, cica!
- Az kutya.
- Kuha???
Kicsit nyűgös, jön a foga és náthás is, ezért úgy döntöttem mindenkinek jobb lesz ha Büdikutya is velünk jön. Eggyel több figyelni való de még mindig egyszerűbb mint fél kertvároson átcipelni egy hisztiző gyereket. Tulajdonképpen jobban ment mint reméltem és csak egyszer dobta le a kutyát. Hazafelé vettem neki egy kiflit, hátha az érdekesebb lesz mint a kutya de nem. Hamar elunta és visszakérte. Kicsit később egy felkéretőzés alkalmával visszaszerezte a kiflit is és onnan egyik kezében a szeretett jószág másikban a kifli én meg fogjam a kezét ahogy tudom.
Később mikor apa hazaért elmentünk a boltba elintéztük a húsvéti bevásárlást. Természetesen Büdikutya most is velünk jött de már biztosra mentem. A bank felé baktatva kitaláltam, hogy pórázt kötök a jószágra majd a másik végét Miki ruhájához kötöm, így tuti nem hagyjuk el :-D Már csak kenyér kell, meg a sonka főzés, tojás festés egyéb készülődés van vissza.
Miki megtanulta kimondani: Leó.
Felébredtek, mennem kell, kezdődik a nap.
Ezt a cicát Tamara hogy irigyelte, mikor meglátta Ádám kezében!!!
VálaszTörlés