Két napja nincs kölcsön lányom, nincs is miről írni :-) Deee azért akad. Ádám tegnap hazajött a mamától, a küszöbről rögtön berobbant a nappaliba:
- Apa, aapaaaaa!
- Szia Ádám, én is örülök, hogy megjöttél. Apa dolgozik.
Napirendre tért fölötte, átöltözött és ment minden mint máskor. Hozott egy kiszuperált de még életjeleket mutató mobilt. Természetesen rögtön Miki is azzal akart játszani, némi hiszti és egyezkedés után megkapta. Nagyon élvezte, hogy megnyomja és reagál, párszor telerakta a képernyőt ötösökkel. Aztán ahogy szokás minden jónak eljön a vége, a telefon lemerült, végleg. Még párszor felvillant de ennél többet nem lehetett kihozni belőle. Itt szabadult el a pokol, Ádám siratta újdonsült kedvenc játékát és az öcsét vádolta. Megpróbáltam menteni a menthetőt, hogy ha legközelebb megy a mamához majd ő föltölti bla-bla-bla. Ebből a föltölt szó jutott el a tudatáig és tombolva követelni kezdte, hogy most azonnal töltsem fel. Tízig számol, nagy levegőt vesz, legyőzi a késztetést és nem zárja be a szekrénybe a visító gyereket, majd újra nekiugrik elmagyarázni, hogy a töltő a mamánál van. Nem voltam meggyőző, ismét fontolgatni kezdtem a szekrényes megoldást, majd egy ősi elterelő hadművelet jutott eszembe: a tévé! Éljen a modern kor e csodája és éljen a rajzfilmcsatorna! Talán nem a legkreatívabb megoldás de bevált. Szépen ölembe vettem mindkettőt és békésen bámultuk az esti mesét. Utána Ádám kikapcsolta és magától jött segíteni elpakolni, sőt mikor Mikit kivontam a forgalomból (túlbuzgó gyermek kettőt bepakolt ötöt ki) elzavart és teljesen egyedül fejezte be. Olyan szép katonás sorba állította az autókat, hogy nem győztem megdicsérni! Le is kellett volna fényképezni, nem tudom mikor látok ilyet megint, mert ma még segíteni sem volt hajlandó. Az este utána már a szokásos forgatókönyv szerint zajlott, picit szaladgáltam, hogy minden pizsi, törölköző és egyéb kellék a helyén legyen. Ezt apa szokta intézni.
Mai napunk csúcsa a forma 1-gyel kezdődött. Apa nagyon szereti nézni és ő még nem tanulta meg, hogy kell a fecsegő gyerek miatt kiesett mondatokat elképzelni. Mellesleg a közvetítés alatt, nagyon gyakran ki is írják az infókat, a belógó fejek által kitakart részeket pár perc múlva ismét meg lehet tekinteni. Na mindegy, a családi béke érdekében és mielőtt a tévé úgy ordít, hogy a város másik végében is hallható, összeszedtem a pelyheseket és lementünk a játszóra. Alig telt el fél óra, Ádám haza akart jönni, pedig Miki tőle szokatlanul jól érezte magát. De Ádám nem tágított, összepakoltunk és hazajöttünk. A futam még tartott, gondoltam örülnek egy kis pattogatott kukoricának, már a folyamat is egy program, ahogy a szemek az edényben elkezdenek pattogni. Annyit rázogattam lehet holnapra izomlázam lesz, de majd a porszívózással rádolgozom (ne tudjátok meg, hogy néz ki a szőnyegem :-)) és rendben lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése