Pár hete Ádám minden reggel elmondja, hogy nem akar oviba menni de aztán csak sikerül fogat mosni, felöltözni és mire kilépünk az ajtón minden rendbe van, az oviba pedig röpül a többiek közé játszani. Ma reggel a szokásosnál jobban tiltakozott, leültettem, próbáltam kiszedni belőle mért nem akar menni. Nem sikerült. Azt tudom, hogy van egy fiú aki piszkálja, egyszer láttam is amikor ők már a szobában voltak én meg beszéltem az óvónővel. Igazából semmi végzetes nem történt, sőt élőben láthattam, hol tanulta azt a piszkálódást amit Mikivel művel és hetekbe telt leszoktatnom róla. Délután mondtam Ádámnak, hogy ha ilyen van, szóljon az óvónéninek, ő azért van ott, hogy rendet tegyen. Nem hiszem, hogy ebben az esetben a "védd meg magad fiam" tanács a megoldás. Azóta ezt szinte minden nap megbeszéltük az ovi felé menet. Öltözés közben meg kellett győzni, hogy Percy itthon marad, nagyon-nagyon-nagyon el akarta vinni az oviba, de végül is sikerült kiegyezni. Mikor megyek érte, viszem magammal Percyt is. Ezzel rendben voltunk. Tartogatott másik meglepetést, az oviba lépve kapta elő a zsebéből az aktuális kedvenc Mini Morrisát ezt ott a helyszínen elkoboztam, vártam a visítást és a hisztit. Én lepődtem meg a legjobban, hogy szó nélkül belenyugodott.
Délelőtt Mikivel boltba mentünk, jó nagyot sétált a csöppöm, itthon ebéd és szundi. Még aludt mikor elindultam Ádámért.
Ma kivételesen ebéd után mentem érte útközben azt mondta jól érezte magát és ma nem piszkálta a másik fiú. Kíváncsi vagyok, holnap reggel lesz-e műsor. Ovi után a védőnőhöz mentünk 4 éves státusz vizsgálatra. Kérdezett egy csomó furcsa dolgot, pl: egyedül öltözik? Képes rá, az oviban többször is megdicsérték milyen ügyesen öltözik egyedül itthon csak a megfelelő motiváció, segít megyünk szánkózni/homokozni/tandemugrani ilyenkor mínusz másodperc alatt elkészül de a sima reggeli felöltözésnél lassan de biztosan visszaszoktunk az öltöztetésre, mert délre se érnénk be az oviba ha rá várunk. Lényegében rendben van a gyerek, hallása jó, látása jó, korának megfelelő dolgok érdeklik, vérnyomást mérni nem engedett. Pedig nagyon igyekeztünk meggyőzni, de meglátta a gépet és egyértelműen az ősellenség kategóriába sorolta. Talán majd legközelebb.
Hazafelé reméltem, hogy talán még mindig alszik, kértem Ádámot, hogy halkan menjünk, de már a lépcsőfordulóban hallottam Miki hangját. A lépcsőházba reklámtartó rekeszt szereltek és az ütvefúró hangjára minifütyi fölébredt. Apa kimondhatatlanul boldog volt :-( A rövid szundi eredményeképp Miki este 6-kor már alig bírt magával. Semmi sem volt jó, kicsit előbb is tettük le őket mint szokásos.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése