2010.04.21.

Ma nagyon eredményes napom volt, adok is magamnak egy piros pontot (kettőt)!

Reggel az oviban kezdtem, beszéltem a vezetőóvónővel Miki várólistás, 50% esélyünk van, hogy februártól mehet Ádám csoportjába. Majd kiderül. Már ennek is nagyon örülök!

A fiúk úgy elfáradtak a reggelizésben, szükségük volt egy kis pihire. Olyan jól elfértek, elég nekik egy ágy is :-)

Utána összeszedtem Ádámot, jelenésünk volt a Korai Fejlesztőbe. Egy nagyon kedves szaki foglalkozott velünk, először engem kérdezett Ádámról, a szüléstől fogva. Gyermekem közben felfedezte a szobában a játékokat és szépen lefoglalta magát. Nagyon ügyesen kirakta a formákat, pedig most látta először. A beszélgetés után Ádám volt a soros, tárgyak képeit kellett összepározni. Természetesen először a vonatot rakta össze a vagonnal majd jöhetett szépen sorba a többi. Olyanoknak is tudta a párját amit nem is gondoltam pl: kötőtű, fonal és egy félkész sál. A számos szivacsszőnyeg összes elemét egyedül rakta össze, magától kezdeményezett beszélgetést (néha fordítanom kellett). A képeken az összes állatot felismerte és még a hangjukat is utánozta. Ezzel én eddig itthon hiába próbálkoztam a macska, kutya, pipi volt az összes tudománya. Azt is tudta, hogy a tyúk kukuji-t (kukorica) eszik. Múltkor messzi mamánál etette a pipiket :-) Hátrányos helyzetű városi gyerek, ilyet az erkélyen nem tud csinálni. :-DDD Ja és a foglalkozás után segített összepakolni. Amiért ügyes volt végig, kapott a kezére jutalom pecsétet, nagyon örült neki és akart hozni egyet Mikinek is. :-) Hazafelé megbeszéltük, hogy fürdésnél vigyázunk a pecsétre, így holnap az oviban meg tudja mutatni.

Összességében a gyerek beszédfejlődésben el van maradva a kortársaitól de értelmes, érdeklődő, sok mese, mondóka, éneklés és az ovis közeg valószínűleg elég ahhoz, hogy behozza. Szeptemberbe kell visszamennünk, akkor kiderül mennyit fejlődött, hogyan tovább.

Hazafelé útba ejtettük a cipőboltot, sajnos pont abból nincs méret ami tetszik. Amiből van jó méret, kijelentette:

- Ez nem tetszi. (nekem se :-()

Viszont kinéztük a megfelelő szandit :-)

Itthon:

- Ádám szereted apát? - apa

- Igen.

- És anyát?

- Nem.

- Mért nem, anyát is szeretni kell. Most menj oda, adj neki puszit és mond, hogy szereted.

Jön, puszit ad, rám néz:

- Nem szeetlek. (köszi)

Később valamiért összevesztek az apjával, hozzám bújt:

- Ádám most szeretsz?

Lelkes bólogatás. 

Délután a városba volt dolgom, vettem Ádámnak egy farmert, találtam Mikinek igazi kispasis zoknikat, megcsodáltam egy sor szépséges szandit amibe úgysem tudnék menni és felmértem a gyerekágynemű kínálatot, szegényes. Ami tetszik annak nem jó a mérete, ami jó méretű az ronda vagy gyönyörű de Hamupipőkés. Na nem baj majd veszek belőle magamnak :-DDD 

Ez a régi játék most került elő a kupac aljáról és nagy kedvenc lett. Eredetileg Mikié, lényegében közös. Ma egyesült erővel rakták össze, Miki hordta a darabokat, Ádám a helyére pakolta, én meg jól megdicsértem a csapatmunkát. Ha egyedül van akkor Miki is próbálja összerakni, a felhő és a nap akkor is ment amikor új volt most már az állatokkal is próbálkozik, a helyet belövi csak az igazgatást unja el.