2011. április 1., péntek

2011.04.01.

Tegnap este mindenkit lefektettünk és leléptem bevásárolni EGYEDÜL. Jelen életemben ez az "éjszakai" program kimerítette a bulizás fogalmát. :-D Ritkán megyek ilyen későn (8 után) vásárolni mert ilyenkor már csak korlátozott dolgokra vagyok képes a gondolkodás pedig igen nehezemre esik. Ezért nem is értettem mi a manót keres ilyenkor a boltban 2 éven aluli gyerek, nem is egy. Mondjátok, hogy vaskalapos vagyok, este 8 után a gyereknek már ágyban a helye de legalábbis otthon. Ha apu el tudja kísérni gyerekestül anyut a boltba, simán otthon is maradhat bébiszitterkedni. Vagy attól fél, anyu nem talál haza? :-DDD

Felfedeztem pár jó dolgot macska nélküli életünkbe. Ha este kiveszem a húst a fagyasztóból, hagyhatom a pulton nem támadja meg senki, a szekrény tetejére tehetünk szobanövényt, ha vágott virágot kapok nem kell dugdosni, teregethetem bárhova a féltett kötött pulcsikat, senki nem fekszik rá, elfelejthetem a "ne piszkáld a cicát" mondatot, éjjel senki nem surran utánam a gyerekszobába, nem nyivákol, nem futkározik hajnalban. Ezekkel vigasztalom magam akkor amikor a szemem hiába keresi a tévén, a széken, az ablakpárkányon, az ágyon, a takaró alatt, a kádban, a mosógépben, a szennyes tartó mögött, a radiátoron. Nem alszik senki a takarómon éjjel, nem dorombol. Ma éjjel azt hittem Leó ücsörög az ágy mellet de csak a porszívó volt. :-(
Gyakran elképzelem mit csinálhat most az új családjánál, az első két napot valószínűleg a kosarában kucorogva töltötte vagy bebújt valami bútor mögé és nem érti mért nem a megszokott emberek, tárgyak veszik körül. Mikor ide költöztünk két napig semmivel nem tudtuk kicsalni a WC mögül. A szívem szakad meg.
Van egy vidámabb variációm. Mikor apa berakta az autóba és rájött, hogy ő most költözik megkönnyebbülten hátradőlt, letörölte a homlokát, mély sóhaj:
- Éljen, megszabadultam Szeleburdiéktól! - majd pezsgőt bontott. :-D
Viccen kívül tegnap kaptuk a hírt, jól érzi magát. Remélem hamar megbarátkozik az új hellyel és még hosszú boldog élete lesz nélkülünk is.
Ami furcsa, hogy a fiúk nem keresik. Tegnap csak annyi volt, hogy mikor a patikába indultunk, Miki visszalépet és elköszönt, pedig már nem volt kitől:
- Szia cica! - tőlem tanulták, ha elmentünk és ő egyedül maradt itthon, mindig elköszöntem tőle, rábíztam a házőrzést valamint a lelkére kötöttem, hogy élvezze amíg egyedül van.

2 megjegyzés:

  1. Szia!
    Az én fiam is allergiás pici korában a cirkuszban képes volt kiköhögni minden erejét a lótrágyaszagra.
    Aztán a tűszurkálós pöttyös vizsgálat megállapította az állatallergiát is kutyára, macskára lóra, viszont nem volt allergiás birkára, nyúlra, patkányra. Én ezt nem is értettem. Tehát nálunk voltak tengerimalacok és hörcsögök..... :) Remélem Leó megbékél és jól fogja érezni magát.
    Látom bánkódsz utána, küldök neked egy linket egy japán cicáról, nézd meg a videót, jót derültem rajta. És igen közben néha eljárok macskakiállításra és sírok, mert nekem sem lehet .....
    Ime a link
    http://videa.hu/videok/allatok/maru-a-legbugyutabb-macska-cica-japan-Ti04eO4LUjeFiheX

    Bocs de csak a bemásolós linkberakást tudom így idepöttyinteni neked...
    A játszótérrel megnyugtatlak, a régi homok is ilyen koszolós volt, csak akkor még nem voltak zártak a játszóterek, én inkább a kutyagumis cipőpucolást útáltam.
    Puszi!

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm, nagyon édes jószág! Mindjárt elmegyek az én Leómért. (keserédes mosoly)

    VálaszTörlés