2010.04.29.

A kezdeti riadalom elültével, szerintem Miki nem rotás. Ma is csak egy akció volt, már nem is olyan folyós és jobb kedve volt mint a sokéves átlag. A nap nagy részében remekül érezte magát, jött ment, játszott és ami a lényeg mindezt főleg EGYEDÜL tette. Assssszem már írtam egyszer (százszor), hogy neki büntetés ha 5 percig egyedül kell lefoglalnia magát. Szóval akármi is volt gyógyul. 

Ádám holnap a mamához megy, két napja számolgatja mennyit kell aludni. Reggel megszámoltuk, hogy már csak egyet de ő még az ovi felé menet is kettőt akart aludni.

Délután kettesben mentünk bevásárolni, hihetetlen de egész úton fecsegett, fogalmam sincs mikor vett levegőt de be nem állt a szája. Kár, hogy csak minden 5. szót értettem.  

2010.04.28.

A mai nap legfontosabb eseménye, délután összeszedtem minifiút és elmentünk az orvoshoz. Ma már láztalanul ébredt de három nap diéta után még mindig folyósat kakilt. Tehát irány a dokinéni. Rota vírus, kerüljetek el minket pár hétig, mert ez egy nagyon agresszív vírus valószínűleg csak idő kérdése és mi is elkapjuk. Szerintem így is összetehetem a kezem, hogy Miki napi egy de igen folyós produkcióval megúszta eddig. Szigorú diéta, sok folyadék, probiotikum. Szerencsétlen gyereknek már keksz undora van. Ma vettünk neki ropit, és holnap megpróbálom a főtt rizst.

Miki megtanulta egyedül működtetni Ádám fúróját. Eleinte mindkét keze kellett, az egyikkel támaszt a másikkal nyomja a gombot, közben vigyorog. Nagyon tetszett neki, hogy forog a tokmány, megpróbálja elkapni, elengedi a gombot, mire odaér a keze már nem forog. Kezdi elölről, a tizedik próbálkozás után segélykérően pillog rám. Megtámasztom és így végre meg tudja fogni a forgó tokmányt. Micsoda boldogság! Ma már teljesen egyedül jött ment, egyik kezével nyomja a másikkal tapogatja a tokmányt. A kitartás mindig meghozza az eredményt lényegében karácsony óta kísérletezett, hogy is tudná egyedül használni.

Ádám ma új dalt tanult az oviba, sajnos nem emlékszem a címére az előadásból pedig csak az utolsó sor volt felismerhető: "ide néz, oda néz, szét pislant". Emlékeim szerint ez is valami nyuszis dal.

Tegnap a szomszéd bácsitól kaptam egy bokor orgonát, még mindig csodás illata van, betölti az egész lakást!

2010.04.27.

Egy egész falunak való petrezselyemzöld lapult a hűtőben, ma megmostam és felaprítottam, beraktam a mélyhűtőbe. Miki természetesen szorosan mögöttem felsorakozott segíteni:

- Vijá, vijá,vijá!!!!

Adtam neki egy darabot de nem kérte, még csak meg se fogta.

Ádámnak hihetetlen memóriája van. Egy hónapja találkoztunk a nagynénémmel az ovi melletti buszmegállóba. Utána pár napig még kereste, majd elmúlt. Ma közeledtünk a buszmegálló felé és keresni kezdte.

Tegnap a bolt felé a bank mellett mentünk el és arra is emlékezett, hogy szoktunk oda menni.

Jó figyelni mennyire különböznek.

Ádám nagyon ügyesen mozog, jól feltalálja magát egyedül de szereti a társaságot, könnyen barátkozik (néha már túl könnyen).  A beszédfejlődése lassú. Sokáig nem érdekelte a mese, az ügyességi játékok. Hónapokig időről időre elővettem mutogattam neki a különböző színű, méretű formákat, hogy kell egymásba pakolni. Megvárta amíg befejezem majd szétrombolta. Fel is adtam a készségfejlesztő játékok gyűjtését. Aztán egyik nap amikor főztem, kirámolta a konyhaszekrényt és tök egyforma színű de különböző méretű műanyag tálakat tökéletes sorrendben egymásba pakolta. Nesze neked hiper-szuper készségfejlesztő játék, csak nézzünk körül a lakásba :-)

Miki kicsi korától kezdve utál egyedül lenni, de az idegeneket is sokáig utálta még most sem ugrik mindenkinek a nyakába elsőre. A keze sokkal ügyesebb apró dolgokat korán ügyesen megfogott, a világ működését is jobban érti. Ügyesen kommunikál, az evéssel kapcsolatos kérdésekre már egy éves kora után bólintással válaszolt, mutogatott, tapsolt. Most alig múlt 1,5 és lehet mondani 20-25 darabos szókincse van. Oké nem tisztán de tudatosan használja. Neki az elindulás ment nehezen de most már bátran gyalogol.

2010.04.26.

Reggel Ádám ébredt először, mellém bújt de még alig helyezkedett el igazán, már kukorékolt a másik kakas is. Ádám átrohant köszönteni, a következő beszélgetés hallatszott:

- Apa, apa, aapaaaaaaaaa!

- Apa ement godozi. (apa elment dolgozni)

De Miki nem tágított amíg átértem ezt még megbeszélték párszor.

- Jó reggelt Miki, én is jó leszek?

Rám néz, vigyorog, majd határozottan megrázza a fejét.

- Ha nem hát nem, ébredezzél egy kicsit mindjárt visszajövök.

Mire a fürdőbe értem:

- Anya, anya, aanyaaaaaaaaa!

- Na most már én is jó leszek? - nem mondott semmit csak hagyta, hogy elvigyem reggelizni.

Az ovi felé az egyik háznál egy nyuszi él. Ma a kerítésre rakott fűből eszegetett mikor odaértünk. A fiúk megcsodálták, Ádám megkérdezte:

- Nyuszi szeeti füjet? (szereti füvet)

- Igen szereti. Meg a répát és a káposztát. 

Hazafelé már nem evett csak nézelődött a kerítésnél és ahogy meglátott kicsit közelebb is jött.

- Miki nézd ott a nyuszi.

- Nyucszi? (valami fura hangot mond a c és az sz között ezt nehéz leírni)

- Hogy mondtad? Te ilyet is tudsz? (hihetetlen gyorsan tanul, karácsonyra verset fog mondani :-))

- Nyucszi, nyucszi. 

Miki délután lázasan ébredt de jó kedvvel, nem volt túl magas, meleg pulcsiba csomagoltam kicsit had dolgozzon a szervezete. Fürdés előtt már 38,6-ot mértem alvás előtt kapott egy adag lázcsillapítót és egy nagy kanál mézet, ez mindenre jó :-). Reggel majd felülvizsgálom a gyereket és ha kell megyünk a dokinénihez.

2010.04.25.

Újítani támadt kedvem, kerestem a neten egy amerikai almás pite receptet. Állítólag ez az eredeti, majd ha arra járok megkérdezek egy helyi nagyit. Szóval ma kipróbáltam. Nem kellett hozzá semmi beszerezhetetlen hozzávaló, az elkészítése sem bonyolult, a sütési idő baromi hosszú és a végeredménytől kicsit többet vártam. Külsőre hasonlított az amerikai filmekben mutogatott pitékre, a hosszú sütés után kiraktam az erkély párkányára hűlni mint a Tom és Jerry-ben, a fílíng megvolt de a mi hagyományos piténk finomabb, holnap sütök is egy adagot a mamám receptje alapján.

Délután kihasználtuk a jó időt és a játszón voltunk. A fiúk traktor versenyt rendeztek, homokoztak, döciztek, lassan Miki is megtanul csúszdázni. Szedtek nekem virágot, meg fújkálták a magba borult pitypangokat. Ez Mikinek is nagyon tetszett, természetesen pillanatok alatt elleste Ádámtól a technikát. A tavasz egyik csodája mikor a nyárfa szöszöl, ma kezdte még csak olyan szerényen hullajtja. Ádám nagy örömmel, jött a hírrel:

- Esi hó!

- Ez nem hó csak a nyárfa.

- Fa? - és fontosabb dolgai után nézett.

Apa megpróbálta egyszerre lefényképezni őket. A kihívás ott kezdődik, amikor a kettőnek egyszerre kellene a kamerába mosolyogni vagy legalább arra nézni, azért sikerült (nem leégtek, pirosak a melegtől). A nagy munka után apa bejelentette, hogy elmegy cigizni, jó hangosan, hogy a fiúk is hallják, természetesen csapatban rohantak utána majd a kerítésen lógva várták vissza. Miki majdnem kimászott a két rács között, még épp fülön csíptem. Pedig azt hittem ennél nagyobb a pocakja. 

Miki keveset aludt ebéd után, gondoltam a játszón elfáradt, letettem aludni de nem akart, kikéretőzött és lényegében végig nyüglődte a délutánt.

Ádám ma egy új dallal lepett meg minket volt benne nyuszi, mókus meg még egy rakás halandzsa. Megpróbáltam kideríteni, hol tanulta, nem sikerült, lehet ez is valami saját szerzemény. Valamint próbáltunk mi is újakat tanítani neki a Cirmos cica haj és a Boci boci kezdetű örökzöldeket vettük elő. Szerintem így elsőre egész jól teljesített. Már amikor hajlandó volt beszállni.

- Ádám énekelj te is.

- Nem, te!

És ezzel vége is volt az énekórának. 

2010.04.24.

Ádám egyre többet énekel, néha csak úgy magától és ami a lényeg érthető szavakat használ. Egyenlőre szerény a repertoár na de minden művész volt egyszer kezdő. A legjobban a Nyuszi ül a fűben megy ezt szinte végig érthetően énekli, aztán van még a Süti, süti pogácsa, itt hiányzik pár sor, cserébe felsorolja a teljes családot sőt még a Leónak is süt, nagylelkű gyermek. :-) A Süss fel napból is csak az első és utolsó sor megy, valamint szokott énekelni valami mentőautósat ez vagy saját költés vagy az oviban tanulta mert én még életemben nem hallottam. Természetesen az előadást mindig nagy ovációval és vastapssal jutalmazzuk.

A nagyfiúk délután elmentek focizni apa elmondása szerint Ádám szívesebben szaladgált a labda után mint rugdosta. Apportírozni legalább már tud. :-D Mi Mikivel befejeztük a sajtos sütit és épp indultunk volna a sportolók után mikor beléptek az ajtón. Miki felöltözve, süti becsomagolva így családilag megcéloztuk a játszóteret. Kiskorúakat leraktuk a homokozóba apa felügyelt, én meg a padon olvastam. :-) Egészen jól alakult minden mikor egy hatalmas sötét felhő jelent meg, a játszótérről kezdett elpárologni a nép és mi is a távozás mellett döntöttünk. Itthon a szokásos vetkőzés a kádba (de utálom a szürke homokot) süti, víz osztás majd mire mindenki feltalálta magát a felhő ahogy jött úgy el is ment. Bántam, hogy feljöttünk de már nem volt kedvem előröl kezdeni az öltözködést.

Este egy hajnyírás volt esedékes a fiúknak. Miki kezdte a sort, a fél fejéig jutottunk mikor sírni kezdett. Ezzel új rekordot állítottunk fel, általában szinte az egészet végig ordítja, kemény 3 perc alatt kész is vagyok a kis bukóval de ez nagyon hosszú 3 perc! Ádám is hisztizett egy sort amíg az alsó részt vágtam, pedig ő egészen pici korától békében kivárta amíg végzek. Csak a gépet szerette volna megkaparintani néha. Pár hónapja van ez a cirkusz, azóta mindig cakkos a tengerészgyalogos frizurája :-( Most még apa van vissza és mára befejeztem a fodrászkodást.

2010.04.23.

Reggel előkerült egy kis színes golyó, természetesen nagy ordítás lett belőle. Az első vihar elcsendesedésével, gurigázni próbáltunk Miki még nem érti a játék lényegét így felváltva visítottak, attól függően hol volt épp a labda. Találtam egy másik hasonló méretű golyót ez pár percre megoldotta a helyzetet aztán lehetett azon veszekedni kinél legyen két labda. Éljen! A kicsi guruló tárgy Leó érdeklődését is felkeltette, először csak a polcról figyelt, aztán az asztal fedezékében közelebb húzódott. Nagyon nyújtogatta a nyakát de végül is nem állt be. Délután megszerezte és a szobában, egyedül, teljes békében játszott.

Ádám ma anyósomnál volt, már egész héten ezt várta, reggel be is volt sózva rendesen. Délután hazajött és rögtön élménybeszámolót tartott. Amit megértettünk (remélem): papával kiment az udvarra és a papa talált tojást (toja), voltak nyuszik, állítólag simogatta is, a pipik még mindig kukoricát (kukuci) esznek, látott kecskét (ketke), lovat (jó), és traktorozott. Majd megmutatta kezén a friss sebet:

- Megkamot a cica.

- Mért karmolt meg?

- Me bántottam.

Apa kapott két új kankalint, ezek még virágzanak, el is ültette. Ádám mikor meglátta:

- Óóóó kakaki! Szép!

Honnan tudta, hogy az a virág kankalin, fogalmam sincs, mert mi nem tanítottuk neki. Ezer bocs de a botanikai ismeretek előtt általános szavakra koncentrálunk :-) Valószínűleg figyelt amikor beszéltünk róla. Nagyon megdicsértük :-)

Miki új szavakat gyakorol: kek (keksz) és autó, ez utóbbit nagyon szép tisztán mondja! Valamint tegnap fürdés előtt megint bilibe pisilt, nagyon megdicsértük és ujjongtunk fölötte picit.

2010.04.22.

Ma reggel Ádám ébresztett, mellém hasalt az ágyban és először óvatosan suttogva:

- Ébesztő, kukuji.

- Még egy kicsit maradhatok? - próbáltam kinyitni a szemem.

- Ühüm. - azzal tapintatosan kiment a szobából.

Délelőtt Mikivel tanácsadáson voltunk 10,47 kg, 82 cm. Dokinéni megszámolta mind a 16 fogát, megdicsérte, milyen keveset beteg, főleg tanácsadáson szoktunk találkozni, majd megbeszéltük, hogy augusztusba a 2 éves státuszon találkozunk.

Utána a mamánál ebédeltünk. Amíg készült a lángos, Miki feltűnően jól érezte magát. Máskor fél 10-kor már éhen akar halni. Maradtam segíteni a mamának elmosogatni, apa hazahozta Mikit.

Délután egy rendezvényre mentem segíteni teremdíszítés, asztal terítés, kajaosztás. Nekem szórakozás volt pár gyerekmentes óra.

2010.04.21.

Ma nagyon eredményes napom volt, adok is magamnak egy piros pontot (kettőt)!

Reggel az oviban kezdtem, beszéltem a vezetőóvónővel Miki várólistás, 50% esélyünk van, hogy februártól mehet Ádám csoportjába. Majd kiderül. Már ennek is nagyon örülök!

A fiúk úgy elfáradtak a reggelizésben, szükségük volt egy kis pihire. Olyan jól elfértek, elég nekik egy ágy is :-)

Utána összeszedtem Ádámot, jelenésünk volt a Korai Fejlesztőbe. Egy nagyon kedves szaki foglalkozott velünk, először engem kérdezett Ádámról, a szüléstől fogva. Gyermekem közben felfedezte a szobában a játékokat és szépen lefoglalta magát. Nagyon ügyesen kirakta a formákat, pedig most látta először. A beszélgetés után Ádám volt a soros, tárgyak képeit kellett összepározni. Természetesen először a vonatot rakta össze a vagonnal majd jöhetett szépen sorba a többi. Olyanoknak is tudta a párját amit nem is gondoltam pl: kötőtű, fonal és egy félkész sál. A számos szivacsszőnyeg összes elemét egyedül rakta össze, magától kezdeményezett beszélgetést (néha fordítanom kellett). A képeken az összes állatot felismerte és még a hangjukat is utánozta. Ezzel én eddig itthon hiába próbálkoztam a macska, kutya, pipi volt az összes tudománya. Azt is tudta, hogy a tyúk kukuji-t (kukorica) eszik. Múltkor messzi mamánál etette a pipiket :-) Hátrányos helyzetű városi gyerek, ilyet az erkélyen nem tud csinálni. :-DDD Ja és a foglalkozás után segített összepakolni. Amiért ügyes volt végig, kapott a kezére jutalom pecsétet, nagyon örült neki és akart hozni egyet Mikinek is. :-) Hazafelé megbeszéltük, hogy fürdésnél vigyázunk a pecsétre, így holnap az oviban meg tudja mutatni.

Összességében a gyerek beszédfejlődésben el van maradva a kortársaitól de értelmes, érdeklődő, sok mese, mondóka, éneklés és az ovis közeg valószínűleg elég ahhoz, hogy behozza. Szeptemberbe kell visszamennünk, akkor kiderül mennyit fejlődött, hogyan tovább.

Hazafelé útba ejtettük a cipőboltot, sajnos pont abból nincs méret ami tetszik. Amiből van jó méret, kijelentette:

- Ez nem tetszi. (nekem se :-()

Viszont kinéztük a megfelelő szandit :-)

Itthon:

- Ádám szereted apát? - apa

- Igen.

- És anyát?

- Nem.

- Mért nem, anyát is szeretni kell. Most menj oda, adj neki puszit és mond, hogy szereted.

Jön, puszit ad, rám néz:

- Nem szeetlek. (köszi)

Később valamiért összevesztek az apjával, hozzám bújt:

- Ádám most szeretsz?

Lelkes bólogatás. 

Délután a városba volt dolgom, vettem Ádámnak egy farmert, találtam Mikinek igazi kispasis zoknikat, megcsodáltam egy sor szépséges szandit amibe úgysem tudnék menni és felmértem a gyerekágynemű kínálatot, szegényes. Ami tetszik annak nem jó a mérete, ami jó méretű az ronda vagy gyönyörű de Hamupipőkés. Na nem baj majd veszek belőle magamnak :-DDD 

Ez a régi játék most került elő a kupac aljáról és nagy kedvenc lett. Eredetileg Mikié, lényegében közös. Ma egyesült erővel rakták össze, Miki hordta a darabokat, Ádám a helyére pakolta, én meg jól megdicsértem a csapatmunkát. Ha egyedül van akkor Miki is próbálja összerakni, a felhő és a nap akkor is ment amikor új volt most már az állatokkal is próbálkozik, a helyet belövi csak az igazgatást unja el.  

2010.04.20.

Tegnap Ádám megtalálta a családi fénykép albumot DVD-n rögtön meg akarta nézni. Nagyon tetszett neki, hogy a tévében láthatja magát, a nagy izgalomban teljesen rámászott a tévére. Többször megkértük, üljön le, onnan is lát de kis idő múlva már megint a képernyőre lapulva örvendezett. Igazi narrátorként elmondta a képen látható szereplőket, néha az eseményt is. Így kárpótolva mindenkit a háta mögött a kitakart részekért. Miki hol ülve, hol állva tátott szájjal megbabonázva nézte a diasort.  

Délután:

- Ádám szereted apát? - apa

- Ige.

- És anyát?

- Anya szeeti Miki. (anyát szereti Miki)

- De anyát is szereted, igaz?

- Anya szeeti Miki! (köszi Ádám)

Ma este olyan történt mint még soha. Miki bilibe pisilt!!!!!!!!!!!!!! Tapsvihar, ováció, fáklyás felvonulás, még a híradóba is tessék bemondani. Oké, oké térjünk vissza a földre, nagy valószínűség szerint véletlen volt de azért együtt csodáltuk a produkciót és meg is tapsoltuk. Pár hónapja van porondon a bili lecke első része, miszerint ismerkedünk a tárggyal. Először ruhástul ült rá, megdicsértük mert ráült. Aztán alkalom szerűen fürdés előtt hagytuk ráülni, majd megint megdicsértük. Ez már olyan jól megy, hogy le se akar szállni. Valódi közel harcot kell vívni, hogy bejussunk a kádba, pedig minden nap megígérem, holnap is ráülhet. Ezen apró lépések után ma sikerült a produkció is.

2010.04.18.

Két napja nincs kölcsön lányom, nincs is miről írni :-) Deee azért akad. Ádám tegnap hazajött a mamától,  a küszöbről rögtön berobbant a nappaliba:

- Apa, aapaaaaa!

-  Szia Ádám, én is örülök, hogy megjöttél. Apa dolgozik.

Napirendre tért fölötte, átöltözött és ment minden mint máskor. Hozott egy kiszuperált de még életjeleket mutató mobilt. Természetesen rögtön Miki is azzal akart játszani, némi hiszti és egyezkedés után megkapta. Nagyon élvezte, hogy megnyomja és reagál, párszor telerakta a képernyőt ötösökkel. Aztán ahogy szokás minden jónak eljön a vége, a telefon lemerült, végleg. Még párszor felvillant de ennél többet nem lehetett kihozni belőle. Itt szabadult el a pokol, Ádám siratta újdonsült kedvenc játékát és az öcsét vádolta. Megpróbáltam menteni a menthetőt, hogy ha legközelebb megy a mamához majd ő föltölti bla-bla-bla. Ebből a föltölt szó jutott el a tudatáig és tombolva követelni kezdte, hogy most azonnal töltsem fel. Tízig számol, nagy levegőt vesz, legyőzi a késztetést és nem zárja be a szekrénybe a visító gyereket, majd újra nekiugrik elmagyarázni, hogy a töltő a mamánál van. Nem voltam meggyőző, ismét fontolgatni kezdtem a szekrényes megoldást, majd egy ősi elterelő hadművelet jutott eszembe: a tévé! Éljen a modern kor e csodája és éljen a rajzfilmcsatorna! Talán nem a legkreatívabb megoldás de bevált. Szépen ölembe vettem mindkettőt és békésen bámultuk az esti mesét. Utána Ádám kikapcsolta és magától jött segíteni elpakolni, sőt mikor Mikit kivontam a forgalomból (túlbuzgó gyermek kettőt bepakolt ötöt ki) elzavart és teljesen egyedül fejezte be. Olyan szép katonás sorba állította az autókat, hogy nem győztem megdicsérni! Le is kellett volna fényképezni, nem tudom mikor látok ilyet megint, mert ma még segíteni sem volt hajlandó. Az este utána már a szokásos forgatókönyv szerint zajlott, picit szaladgáltam, hogy minden pizsi, törölköző és egyéb kellék a helyén legyen. Ezt apa szokta intézni.

Mai napunk csúcsa a forma 1-gyel kezdődött. Apa nagyon szereti nézni és ő még nem tanulta meg, hogy kell a fecsegő gyerek miatt kiesett mondatokat elképzelni. Mellesleg a közvetítés alatt, nagyon gyakran ki is írják az infókat, a belógó fejek által kitakart részeket pár perc múlva ismét meg lehet tekinteni. Na mindegy, a családi béke érdekében és mielőtt a tévé úgy ordít, hogy a város másik végében is hallható, összeszedtem a pelyheseket és lementünk a játszóra. Alig telt el fél óra, Ádám haza akart jönni, pedig Miki tőle szokatlanul jól érezte magát. De Ádám nem tágított, összepakoltunk és hazajöttünk. A futam még tartott, gondoltam örülnek egy kis pattogatott kukoricának, már a folyamat is egy program, ahogy a szemek az edényben elkezdenek pattogni. Annyit rázogattam lehet holnapra izomlázam lesz, de majd a porszívózással rádolgozom (ne tudjátok meg, hogy néz ki a szőnyegem :-)) és rendben lesz.

2010.04.16.

Ádám reggel:

- Ádám délután jön érted a mama.
- Mama?
- Igen, ovi után haza jössz és mész a mamához.
- Miku mama?
- Igen a Mikus mama.
- Én szeetem Miku mama!
Aztán még halandzsa nyelven elmondta, mi fog történni ma vele: elmegy oviba, ott játszik, ebédel, alszik és mikor haza jön megy a mamához. Bocs ezt eredeti szöveggel nem tudom leírni, de minden második szó kb érthető volt.

Sütöttem kakaós sütit, Miki lelkesen segített mosogatni, még a tálat is a fejére húzta, hogy hatékony legyen. Utána a feje hátul is kakaós volt :-D

Ma már három kölcsön lányunk volt. Még egy kicsit rágyúrok és jövő hét végére rám lehet bízni egy fél ovis csoportot. Na ez erős volt, ha apa nincs itthon nagy bajba lettem volna. Láttatok már 5 db 5 év alattit egy helyen? Csöpp nappalink életre kelt, mindenhol mozgott valaki. Megpróbáltam egy képre összeterelni a csapatot, meggyőződésem, hogy a Pécs-Los Angeles autópályát még a magyar autópálya építők is előbb megépítik. Azért sikerült néhányat kattintanom az eredményt majd összevágjuk. (fotó később)

Leót a 6 hónapos és a saját biztonsága érdekében a hálóba zártuk de őkelme minden áron ki akart jönni, a nagyok meg cicázni akartak. Kiengedtük. Ádám vezetésével 4 gyerek vetette magát a macska után, aki lábon kihordott egy infarktust, elbúcsúzott a 27. életétől és a gondolatot is elátkozta amikor ki akart jönni a szobából. Apa megmentette, visszavitte. Köztudott, hogy a macskák nem hisznek a saját szemüknek sem és megmenekülése után nem sokkal már megint az ajtót kaparta. Ezt eljátszottuk még párszor. Esküszöm ezzel a szőrmezsákkal volt a legtöbb baj egész délután!

Ádámért jött anyu, felajánlottam neki, hogy magával vihet még egy-két gyereket, van választék. Udvariasan hárított. Vajon miért? Ádám kicsit nehezen öltözött, úgy örült a társaságnak de a mamát várta egész nap. Végül is elkészült és búcsúzóul mind a három lánynak magától adott puszit. Linit olyan óvatosan közelítette meg és lehelt puszit a feje búbjára, hogy én is meglepődtem. Tamarával addig egyezkedtek ki merre forduljon, hogy szájra puszi lett a vége (psssszt, még lecsuknak liliom tiprásért :-D).

A csökkent létszámon felbátorodva elindultunk a játszóra, Lini itthon maradt apával, mi a nagyokkal a szomszédok csodálkozása közepette (igen az éjjel rajzoltam még két gyereket :-)), megszálltuk a játszót. Miri kicsit nehezen oldódott de aztán győzött a homok. Onnan már egész sima volt minden.

Jó volt kipróbálni milyen élőben ennyi gyerekkel. Nem könnyű. De továbbra is nagy családot szeretnék és még két gyereket, ha apa a hátvédem nem félek semmitől! 

2010.04.15.

A ma reggel egész simán indult, Ádám az apjával akart menni oviba de csak én voltam itthon. Cserébe megígértem Ádámnak, hogy jövő héten szerdán apa viszi oviba így rendben voltunk.

- Menj válassz zoknit és pólót addig számold ki hányat kell aludni jövő hét szerdáig. (elterelő hadművelet) - a szekrény felé félúton mondja:

- Kettőt!!!!!

Tőle szokatlan sebességgel végzet a póló és zokni húzással, gondoltam ha már ilyen ügyes volt, Mikire ráadhatom a dzsekit, Ádám is gyorsan nadrágot, dzsekit húz és indulhatunk. De nem. Szemem fénye elvonult kakilni, Mikiről dzseki le, várunk. Akció után folytattuk az öltözést.

- Miki te Szabó Miki vagy? - Ádám

Miki bólint.

- Beszé!!!!! Anya, Miki beszé!!!! Majd azzal a lendülettel megpróbálta rávenni, hogy utánozzon egy szót de Miki addigra már a kutyás hátizsákjára figyelt.

Beszéltem Ádám óvónőjével, nagyon megdicsérte a fiam (nőttem 10 centit), érdeklődő, értelmes gyerek, magától beáll és csinálja a nagycsoportosok feladatát. 

Ma két kölcsön lányom volt :-) Miri mosollyal jött de aztán a jókedve hamar elmúlt, semmivel sem sikerült felvidítani. Csak ücsörgött az ölemben és hagyta, hogy olvassak neki. Miki is igazán megpróbált a kedvében járni, próbálta magára vonni a figyelmet de csak akkor sikerült mikor elrohant Lini pelusával. Igazi nagytesó módjára rögtön visszakövetelte a leltári darabot és akkor nyugodott meg amikor a pelus visszakerült a gazdájához. Lini az egész felfordulásból nem észlelt semmit, számára kerek volt a világ a megszerzett szivacsszőnyeg darabbal :-) Ő remekül érezte magát, nem nagyon tudta, hova tegyen de volt helye mozogni, a nővérét látta és a neki kijelölt terület határán egy csomó érdekes színes dolog volt. Ennyivel be is érte. Ádám volt ilyen önálló ekkora korában :-)

Kaptam egy díjat, ha így folytatom lassan meg lesz az Oscar is :-DDD Szóval született tehetség vagyok :-) De miben is? Természetesen mindenben, köszönöm, hogy végre valakinek feltűnt, dörömböl bennem az egoista. De pillanatnyilag talán a számítógépes tudásom emelném ki, ugyanis minimális távsegítséggel letöltöttem, ezt a díjat és behelyeztem ide. A férjem büszke lesz rám, általában az ilyen bonyolult műveleteket rábízom :-)

Itt a díj szabályzata:
1. Ha valaki adja, én elfogadom, ellenvetés nélkül.
2. A logót kirakom a blogomba.
3. A szabályzatot kirakom a blogomba.
4. Megnevezek hat másik blogot, akiknek átadom a címet.
5. Kitöltöm a tesztet, és kirakom a blogomba.

Név: Szabó Emili 
Becenév: Mesi, aanyaaaaaaaaaa
Lakhely: Pécs, Magyarország
Születési hely: Pécs
Magasság: 160 cm 
Névnap: júli. 5.
Foglalkozás: 24 órás ügyeletben anya, aktív munkakereső
Testvérek: egy öcsém
Anyanyelv: magyar
Beszélt nyelvek: több igen lelkes és kitartó tanerő kísérletezett a német nyelv tudását átadni, a mai napig nem értem, hogy úsztam meg bukás nélkül, maradjunk annyiban, hogy ismerek pár angol szót ezeket összeszedtem innen-onnan 
Gyűjtemény: elsősorban pénzt gyűjtenék a bankba meg a cihába varrva, meg bárhova ahol elfér, viccen kívül tényleg van egy szerény érmegyűjteményem, főleg rég nem használt pénzekből, a papám fertőzött meg ezzel és megmaradt, de gyűjtök még recepteket, népi gyógymódokat, információkat, hogy kéne egészségesen élni
Kedvencek: a mamám krémese, jácint, karácsony, mindenféle alkotó, kreatív munka amihez én ügyetlen vagyok
Háziállatok: egy lusta vörös kandúr aki már csak papíron fiú talán egyszer megörvendeztettem egy akváriummal és akkor lesz arany halam is naponta kifogom és vissza dobom :-)

Ezt a díjat Edittől kaptam de én más blogot nem olvasok így most nem tudom továbbadni. De amit találok arra érdemes szerzőt továbbítom ígérem :-)

2010.04.14.

Megvannak a fakanalaim!!!!!!! Apa egyik este kihúzta a sütő fiókját és vajon mi volt benne? Igen, az elveszettnek hitt fakanalaim! De a történet azért nem ennyire szimpla, Szeleburdiéknál mi az? :-D A fiúk karácsony táján voltak rápörögve a sütő fiókjára, kihúzták, majd mindketten beleültek "autózni" Ádám vezetett. Szegény fiók egy darabig tűrt de aztán megadta magát. Mért hagytam? Mert nem használom azt a fiókot és olyan jót játszottak vele amíg tartott. :-) Szóval a fiók végleg feladta, azóta nem lehet kihúzni. Viszont van egy pici rés amin pont befér egy fakanál, meg még egy és egy kés is. Lehet érdemes lesz ezt a fiókot bizonyos időközönként ellenőrizni. :-)

Ma rövid időre volt egy kölcsön lányom. :-) Pici nyöszörgéssel indult, kis szipogás az ölemben, majd feltűnt a macska és megjelent az első mosoly. Közben hagyta magát levetkőztetni. Miki először biztonságos távolból szemlélte ki is ücsörög az ő helyén, az ölembe. Majd Leó mint közös érdeklődési pont megoldotta a problémát és pillanatokon belül két 1,5 éves kergette őkelmét. Pár kör után lusta kandúrom a tévére menekült majd lenézően pillogott az érte nyújtózkodó rajongóira. A gyerekek lelkesedése kis idő után alább hagyott és elindultak felfedezni a gyerekszobát. Leó kihasználta az alkalmat és bebocsájtásért esedezett a hálóba. Engedélyeztem. Nem sokkal később, lebuktunk és a csipet csapat égre földre keresni kezdte a cicát. Próbálkoztam az elbújt, alszik dologgal de nem voltam elég meggyőző. Kerestem egy plüss cicát dublőrnek, az bevált. Aztán építettünk tornyot, összeraktuk a szivacs szőnyeget, majd még nagyobb lelkesedéssel atomjaira szedtük. Miki közben felfedezte a szobába fejlejtett cipőt és gondosan kivitte a helyére a cipős polcra. Nem lehet itt csak úgy széthagyni a cipőket, rend a lelke mindennek!:-) Autóztunk is, Miri talált egy traktort:

- Mi?

- Traktor.

- Autó?

- Végül is kereke van meg motorja, ha nem mondod el a fiúknak lehet autó, ne bonyolítsuk :-)

Végül megszállták Ádám ágyát. Mirinek nagyon tetszettek az autók a falon. 

Miki igazi házigazdaként produkálta magát és bemutatott mindent vendégünknek, még a ruhás szekrényüket is (az a legújabb kedvenc búvóhelye). Nagyon örültem, hogy ilyen jól érezték magukat. Ééééén is akarok egy kislányt!!! (kettőt)

Apa délután összeszámolta az 5 ft-os gyűjteményét, természetesen segítőkész fiainkkal a sarkában. Az eseményt Ádám is összefoglalta:

- Apa nagyo megszámota pénzet!

Egész nap jöttek-mentek a felhők fölöttünk, estére megjött az idei első dörgős-villámlós vihar. Ádám tavaly félelmében a takaró alá bújt és semmivel nem tudtuk kicsalogatni. Gondoltam ha ott érzi magát biztonságba, maradjon. Most kíváncsian vártam a fejleményeket. Mondta, hogy fél és elszalad az előszobába de sikerült meggyőznöm, hogy csak kint van rossz idő, itt bent minden biztonságos. Nem túl bátran de mellém somfordált és amíg dörgött meg villámlott nem is mozdult onnan. Ahogy csendesedett az idő, megnéztük a sok jeget ami esett, itt már Ádám is oldódott, de a fő attrakció a szivárvány volt, rögtön dupla! Főleg amíg tartott. 

- Ho tüt sziániá? (hová tünt a szivárvány)

Megkíséreltem elmagyarázni nem sok sikerrel, aztán még a hiszti roham előtt sikerült kiegyezni, ha legközelebb esik az eső és süt a nap akkor megint lesz szivárvány. Kicsit később az ablakba várta a felhőket az újabb szivárvány reményében.

Miki elbűvölten állt az erkély ajtó előtt. Ő a tavalyi viharokat is kifejezetten élvezte pedig akkor még alig látszott ki a pelusból. A szivárvánnyal nem foglalkozott cserébe nagyon örült, hogy végre kedvére lóghat az ablak kilincsen. 

Akit legjobban megviselt az égi háború az Leó volt a rettenthetetlen. Az első dörgésekre vadul kaparni kezdte a háló ajtaját és amint kifért a feje mint akit puskából lőttek ki rohant a fürdőbe. Ahogy csöndesedett a vihar előmerészkedett de a padlóra lapulva várta a végét az asztal alatt. Amint a hanghatásnak vége lett vagányan a gyerekszoba ablakába ült.

2010.04.13.

Esik az eső. Két napja megállás nélkül. Tegnap reggel vízhatlan csomagolással láttam el a fiúkat, a jól ismert útviszonyok miatt úgy döntöttem Mikinek jobb lesz a zsebemben, magamra kötöztem és elúsztunk az oviig. Jó döntésnek bizonyult, mert útközben egymást érték a 1,5 évesnek bokáig érő tócsák, még a 4 éves is alig bírta kikerülni vagy átlépni.

Ma ismét így indult a reggel azzal a különbséggel, hogy Mikivel ortopédiára kellett menni. Reggel 7-kor ébresztő, Ádámot csak a reggelivel tudtam kicsalni az ágyból, gyors öltözés, kicsi a zsebbe, az eső természetesen most esik a legjobban, indulás. Oviba Csipet lead, spuri a buszmegállóba. Olyan jó időt futottunk, hogy elértem az eggyel korábbit. Kis keresgélés és egy nem túl kedves, ám annál rendre utasítóbb recepciós után megérkeztünk. Nem sokkal később a papírt is be tudtuk adni, egy unott asszisztensnek, majd vártunk. Ekkor még nem voltunk sokan és azon álmodoztam milyen jó lenne ha előbb bemehetnénk. De nem. Dokibácsi érkezése után kb 10 percig nem történt semmi azonkívül, hogy a  váróba nőtt a tömeg. Majd mikor már alig fértünk el, végre bemehetett az első szerencsés. Miki tőle szokatlan türelemmel ücsörgött az ölemben az első fél órában. Utána sétálgattunk, felfedeztük a várót, főleg a rendelő ajtaja vonzotta, ami természetesen kifelé nyílt, ablak nincs rajta, a gyanútlan kilépő pont orrba vágja a hatósugárban tartózkodókat. Közben körülöttünk jöttek mentek az emberek, a tömeg nem fogyott csak az összetétel változott, türelmesen kivártuk a protekcióst is, aki egy dokibácsival érkezett. Mikor szemmel láthatóan kezdte unni a banánt, végre mi is bemehettünk. Épp 20 perccel a kapott időpontunk után, éljen!

Bent a dokibácsi unottan kérdezgetett, némi türelmetlenséggel a hangjában utasítgatott mit csináljak a gyerekkel. Mintha nekem ezeket már tudnom kéne. Bocs nem vagyok ortopéd orvos, ezzel a problémával életemben először járok itt, lövésem nem volt mit akar vizsgálni. Az asszisztenssel is ugyanezen a hangszínen beszélt, győztem fülelni melyik utasítás szól nekem. Végeredmény: a gyerekkel minden rendben (fölöslegesen zaklattuk a nagy fehér köpenyest), lábtartása ebben a korban normális, ősszel kontroll. A vizsgálat öltözéssel együtt 4 percet vett igénybe. Amíg öltöztünk, asszisztens nyomtatta a leletet, dokibácsi belemélyedt az újságjába. Nehéz az orvosok élete. Nem félreérteni nem kell kinyalni a seggem de elvártam volna, hogy úgy beszéljen velem mint egy emberrel. Mióta anya vagyok elég sok orvossal találkoztam mindenféle szűrővizsgálatok, rutin vizsgálatok miatt és eddig kedves, mosolygós, gyerekbarát orvosokkal volt dolgunk. Ez a pasi nagyon nem illet be a sorba. Remélem az őszi kontrollon nem ő lesz.

2010.04.11.

Reggel még frissen a tömeget elkerülve mentem el szavazni. A személyim áttanulmányozása után első szavazónak néztek. Igazán jól esett bár egy számlálóbiztostól elvártam volna, hogy tud számolni.

Itthon tavaszi nagytakarítást tartottunk, hatalmas palotánkba ez mindössze azt jelenti, hogy a nehezen elérhető helyeket kipucoltuk ágy mögött, alatt és a hűtő alatt. Előkerült néhány elveszettnek hitt játék, színes ceruza, hűtőmágnes és pár marék macskaszőr de a fakanalaimnak nyomát se láttuk. Az ágynemű tartóból előkerült még egy mesekönyv, tele sok-sok új mesével. :-) Megvolt a tavaszi függöny mosás is. Apának el kellett mennie és a lelkemre kötötte, hogy a nappali függöny fölrakásával várjam meg. Nem szereti ha székre állva akrobatikázom. De én vagány csaj vagyok és mire hazaért, fölraktam a függönyt. :-)

Délután ismét a szivacsszőnyeg volt a soros, lassan csukott szemmel is ki tudom rakni. Új kihívásként kockát építünk belőle. Néha sikerül még mielőtt valaki beleülne :-) 

Ádám délután nagy mosollyal jött haza a mamától, kaptam egy csokor piros tulipánt, ismét egy darab tavasz költözött a lakásba. :-) Elmesélte, hogy volt szavazni, meg még egy csomó mást is. Aztán a szokásos hisztiáradat, hol ezért, hol azért, főleg azért ami épp Miki kezében volt. Végül sikerült megegyezni és Ádám ötlete nyomán gurigázni kezdtek egy autóval a nappaliban. Miki kicsit nehezen értette a lényeget, ezért apa is beszállt én meg szorgalmasan szurkoltam. Nagyon jót játszottak! Leó a konyhaajtóból nézte az eseményeket, először kíváncsian aztán a szokásos lenéző modorában. Kicsit később a fiúk egész belejöttek az együtt játszásba, behúzódtak a szobájukba és remekül érezték magukat. Mi kintről tippeltünk mennyire szedik szét a szobát. Minimális kárral megúsztuk, csak a ruhás szekrényt rámolták ki. Olyan jó, hogy egyre többet tudnak együtt játszani. Sajnos még gyakran valami drámába fullad, ordít mindkettő vagy elemi csapást mérnek a lakás egy pontjára de minden kezdet nehéz kérem. Azonkívül ne felejtsük el, hogy két kisméretű energiabombáról beszélünk. :-D 

Lefekvéskor derült ki a nap tragédiája: Thomas a mamánál maradt. Némi hiszti és sírás után, megbeszéltük, hogy amint lehet hazahozatjuk az elveszett kedvencet. Engesztelésül pedig jöhetett a mese. 

2010.04.10.

Tegnap sokat szorgoskodtunk Mikivel. Reggel beraktam egy mosást, aztán takarítottunk, idén először az erkélyt is lemostam. Mindjárt itt a jó idő és ismét birtokba vehetjük a rezidenciánkhoz tartozó teraszt. :-) Ebéd után letettem aludni, kiteregettem és reméltem az erkélyen megszárad. De a szél nem így gondolta, be kellett hoznom a szárítót mielőtt fölkapja.

Délután elvertük a kajajegyet. Kaptunk egy ajándék nyerő kártyát, ami természetesen "sajnos nem nyert", de legalább a hűtő tele van :-)

Hazafelé Miki megcsodált minden kavicsot, egészen közelről, leguggolva. Sikeresen belenyúlt egy frissen széttaposott fagyöngybe is, alig bírtuk letenni. Juj de szupi volt brrrrr!

Ezt még múlt héten kaptam a barátnőmtől de csak most tudom kitenni mert egy számítógépzseni veszett el bennem - végleg és egyedül nem tudtam letölteni :-D Szóval most itt van a díjam:

2010.04.09.

Reggel Ádámot leadtuk az oviba, ma nem tudom mi történt mert Miki is csak 7 körül ébredt, Ádámot pedig szabályosan úgy kellett a reggelivel kicsalogatni az ágyból fél 8 előtt. Így a szokásosnál később értünk az oviba, a csoportszoba tele volt gyerekekkel, sőt az öltöző is. Miki most nem is vágtatott be olyan bátran mint szokott. Csak pislogott és várta, hogy átöltözzünk. Az ovi felé láttunk egy cicát az egyik kerítés előtt mosakodni, lelkes fiaim rögtön kiszúrták. Szerencsére biztonságos távolságban volt tőlünk, így csak az ováció jutott neki belőlünk. Hazafelé még mindig ott ücsörgött, élvezte a napsütést. Miki most is nagyon örült neki, alig tudtunk továbbmenni.

A városba volt dolgunk, Mikivel buszra szálltunk. A szokásos tömeg, szerettem volna hátrébb menni a gyerekkel de levegőt venni alig lehetett. Egy fiatal lány megsajnált átadta a helyet. Miki boldogan az ablakra tapadt és élvezte az utazást. Életében talán először, igazán tetszett neki. Általában a buszon hangos nyivákolásba kezd vagy unalmában tekereg és ficánkol, vagy csak szimplán unott képpel várja a végét. Mögöttem két néni épp nagy egyetértésben megváltotta a világot, közben Mikire vigyorogtak. Hazafelé út is hasonlóan érdekesen alakult, egy hölgy átadta volna a helyét de amíg szerencsétlenkedett a kimászással kaptunk helyet máshol. A csöppöm addigra már kellően elfáradt, őriztem nehogy elaludjon.

Ádámért délután jött apu, a dédinél tölti a hétvégét.  

2010.04.08.

Ma reggel fél hétkor arra riadtam föl, hogy CSÖND van. Igen jól hallok, ma is csönd, pedig már világos van! Az óraátállítás óta közel 7-ig alszanak a kakasaim. Szeretem az óraátállítást, esetleg lehetne kérvényezni, hogy közkívánatomra az őszi átállás maradjon el? Aztán ébredés után ismét elindult a nap a szokásos sorrendben, reggeli, közben anya Mikibiztossá teszi a nappalit, fogmosás előtt Ádám csak kicsit nem akart oviba menni, majd sikálás közben ezt el is felejtette, sőt amíg Mikit pelenkáztam teljesen egyedül választott magának zoknit, pólót és felöltözött. Mire Miki is felöltözött már az előszobában volt. A cipő már nem volt ilyen sima, azt tíz perc szépen kérés-kérés-határozott kérés-ultimátum után sikerült felhúzni.

Ünnepek után az élmény lecsengésével próbálom objektíven végig gondolni az eseményeket, tanulságokat levonni, elraktározni, hogy a következő jobban sikerüljön. Az idei egyik tanulság a tojásfestés. Szóval jövőre mindenképp kifújt héjakat festek, lehet már most elkezdek gyűjteni és a jól sikerült darabok gondos tárolás mellett évekig asztalunk díszei lehetnek. Történt ugyanis, hogy a hagyományos szombati vacsorához a sonkalébe főzöm meg a tojásokat, megpucolom (szokás szerint nekem jut az uncsi pepecs meló) és így kerül az asztalra, a festésre szánt tojásokat külön főzöm meg. Az ünnep elmúltával sonka még maradt de tojás már csak festett volt. Életem Értelme nekiállt pucolni őket de a héja nem jött le simán, ettől bedühödött és közölte, hogy nem főztem meg eléggé (zöld csík volt a sárgáján-túlfőztem) egyet ki is dobott, mérgében, majd a nehezen megszerzett tojásokkal leült enni. Azóta sem értem, hogy függ össze a tojás kicsomagolási nehézsége a főzési idővel. Talán egyszer beavat a titokba. :-D Vacsora után kicsit nyugodtabban, közölte, hogy ha nem csinálok valamit (pucoljam meg helyette, úgy megeszi) a színes tojásokkal akkor akár ki is dobhatom. Ennek megfelelően ma rakott krumplit főztem, régi módszer a színes tojás dömping eltüntetésére :-) 

Mikivel hazaértünk az oviból, fölraktam a krumplit főni és nekiálltam a tojáspucolásnak, a kezem utána a szivárvány színeiben pompázott de nem ám csak úgy külön-külön, hanem összecsúszva egységes barnát alkotva. Miki szorgosan segített lényegében az összes munkafázisban. Kivéve azt a pár percet amíg belógott a hálóba és kitúrta a szekrényem tartalmát. Rendrakás közben felfedeztem néhány elveszettnek hitt régi fölsőm, valamint megejtettem a téli-nyári átrendezést. Bizonyos szempontból tiszta haszon egy minden lében kanál 1,5 éves a családban. :-D Ő az a fajta lelkes segítség aki nem éri be azzal ha mellettem állhat. Konkrétan hoz valamit amire föl tud állni, szerencsés esetben egy stabil játékos rekeszt, melynek tartalmát előtte gondosan szétszórja a szobában, de beéri egy csöppet sem biztonságos, ám igen jól guruló dömperrel is (ezt igyekszem elcserélni valami stabilabbra). Majd a megszerzett "samlival" jön arrébb túr és a helyemre rakja, legtutibb ha a lábam ott marad. Persze ahogy arrébb lök, viszem magammal a hagymavágást is, ezzel a módszerrel remekül körbe lehet járni a konyhát mire az ebéd a tűzhelyre kerül. Ma is ezt játszottuk, néha sikerült lefoglalnom egy "véletlenül" ott felejtett fazékkal, fakanállal (már két fakanalam veszett el végleg a lakásban), imád kevergetni de ami forró és én csinálom, az bizony sokkal-sokkal csudaizgibb! Múlt héten egy ilyen főzés alkalmával ahogy levettem a lapról a fazekat már tette is rá a kezét. Szerencsére csak két ujja hólyagosodott fel a gyors, gondos aloés kezelésnek köszönhetően egy óra múlva el is felejtette a dolgot és már alig látszik. Az alapanyagok előkészítése után szerettem volna tepsibe pakolni. Segítőkész fiam alig várta, hogy az asztalról elcsórjon valamit, mindegy mit csak az asztalról legyen. De mi legyen az? Ha ehetőt visz:

- betömi és vad visításba kezd egy újabb adagért

-a szőnyegbe döngöli és vad visításba kezd egy újabb adagért.

A nem ehető dolgokra szükségem van és nem is igazán egy 1,5 kezébe való, kés, tojás szeletelő, tepsi. Azért a szeletelőt megszerezte és én lepődtem meg a legjobban mikor kérésemre vissza is hozta (ember lesz belőle - egyszer). Némi sakkozás és visítás után elcsórta a sós üveg tetejét. Ez kitartott egészen addig amíg előkerült a tejföl. (Itt ezredszerre megfogadtam, hogy soha többet nem csinálok rakott krumplit egyedül gyerekkel a lábam alatt.) Újabb vad visítás, tejföl gyorsan rádob, pohár mehet a gyereknek. Amíg a kanállal elkenegettem, addig drága gyermekem úgy gondolta a laminált parkettának kifejezetten jót tesz egy kis tejfölös pakolás, nem habozott, rögtön munkának látott. Közben kész lettem, elkunyizta a kanalat, a lakás további betejfölözését megelőzendő, beraktam az etetőszékbe. Hamarosan a feje búbja is tejfölös lett és elgondolkoztam a menüváltoztatáson rakott krumpli helyett tejfölös Miki hmmmmm.

A viszontagságos készítés ellenére az ebéd finom lett, az utána következő mosogatás leáztatta a nyomokat az ujjaimról. Bezzeg ha mosogatógépem lenne, most itt pötyögés helyett ázhatnék domestosban :-D

Felébredt a despotám, szép idő van, megkérdezem akar-e játszóra menni. Igaz épp az apját szólongatja de talán beéri velem is.

2010.04.07.

Pár hete Ádám minden reggel elmondja, hogy nem akar oviba menni de aztán csak sikerül fogat mosni, felöltözni és mire kilépünk az ajtón minden rendbe van, az oviba pedig röpül a többiek közé játszani. Ma reggel a szokásosnál jobban tiltakozott, leültettem, próbáltam kiszedni belőle mért nem akar menni. Nem sikerült. Azt tudom, hogy van egy fiú aki piszkálja, egyszer láttam is amikor ők már a szobában voltak én meg beszéltem az óvónővel. Igazából semmi végzetes nem történt, sőt élőben láthattam, hol tanulta azt a piszkálódást amit Mikivel művel és hetekbe telt leszoktatnom róla. Délután mondtam Ádámnak, hogy ha ilyen van, szóljon az óvónéninek, ő azért van ott, hogy rendet tegyen. Nem hiszem, hogy ebben az esetben a "védd meg magad fiam" tanács a megoldás. Azóta ezt szinte minden nap megbeszéltük az ovi felé menet. Öltözés közben meg kellett győzni, hogy Percy itthon marad, nagyon-nagyon-nagyon el akarta vinni az oviba, de végül is sikerült kiegyezni. Mikor megyek érte, viszem magammal Percyt is. Ezzel rendben voltunk. Tartogatott másik meglepetést, az oviba lépve kapta elő a zsebéből az aktuális kedvenc Mini Morrisát ezt ott a helyszínen elkoboztam, vártam a visítást és a hisztit. Én lepődtem meg a legjobban, hogy szó nélkül belenyugodott. 

Délelőtt Mikivel boltba mentünk, jó nagyot sétált a csöppöm, itthon ebéd és szundi. Még aludt mikor elindultam Ádámért.

Ma kivételesen ebéd után mentem érte útközben azt mondta jól érezte magát és ma nem piszkálta a másik fiú. Kíváncsi vagyok, holnap reggel lesz-e műsor. Ovi után a védőnőhöz mentünk 4 éves státusz vizsgálatra. Kérdezett egy csomó furcsa dolgot, pl: egyedül öltözik? Képes rá, az oviban többször is megdicsérték milyen ügyesen öltözik egyedül itthon csak a megfelelő motiváció, segít megyünk szánkózni/homokozni/tandemugrani ilyenkor mínusz másodperc alatt elkészül de a sima reggeli felöltözésnél lassan de biztosan visszaszoktunk az öltöztetésre, mert délre se érnénk be az oviba ha rá várunk. Lényegében rendben van a gyerek, hallása jó, látása jó, korának megfelelő dolgok érdeklik, vérnyomást mérni nem engedett. Pedig nagyon igyekeztünk meggyőzni, de meglátta a gépet és egyértelműen az ősellenség kategóriába sorolta. Talán majd legközelebb.

Hazafelé reméltem, hogy talán még mindig alszik, kértem Ádámot, hogy halkan menjünk, de már a lépcsőfordulóban hallottam Miki hangját. A lépcsőházba reklámtartó rekeszt szereltek és az ütvefúró hangjára minifütyi fölébredt. Apa kimondhatatlanul boldog volt :-( A rövid szundi eredményeképp Miki este 6-kor már alig bírt magával. Semmi sem volt jó, kicsit előbb is tettük le őket mint szokásos.

2010.04.06.

Húsvétkor vettem észre, hogy a szomszéd cseresznyefája virágzik. Akkor még csak az alsó ágakon díszelgett néhány virág. Tegnap reggel Ádám áll az erkély ajtó előtt majd lelkendezve:

- Itt a tajasz, itt a tajasz! (tavasz)

Nem tudom ezt így hirtelen miből vonta le, mert a cseresznyevirágról neki nem szóltam, az ő magasságából nem is látható, az erkélyen pedig vihar utáni állapot uralkodott.

Kicsit később jött érte anyu és együtt töltötték az egész napot. Este nagyon boldogan jött haza.

Mikivel elsétáltunk a patikába, kapott az alkalmon és az előszobába, félreérthetetlenül közölte, hogy ő a kutyás hátizsákja nélkül sehová nem megy. Fölhúztuk, megfogta Büdikutyát és indultunk. Hazafelé jól is jött a zsák, belefért a vásárlás. Csúnya, kizsákmányoló anya a gyerekkel cipelteti haza azt az egy doboz tablettát. :-D

Mikor Ádám hazaért még volt egy kis idő vacsoráig, megint a szivacsszőnyeggel játszottak. Apa épített belőle kockát és váltva a fejükre a húzták, aztán nem bírták kivárni a sorukat, kiderült ketten is beleférnek. Természetesen ismét civakodás lett a vége. Lassan atomjaira tépik.

A nap csúcsaként ismét eljött a lefekvés és a meseolvasás ideje, Ádám pedig egészen könnyen beleegyezett, egy új mesébe de a régi könyvből :-) Anyának is kell valami szórakozás :-DDD

2010.04.05.

Tegnap anyuék voltak nálunk. Reggel bevetettem magam a konyhába, mire megjöttek már majdnem minden kész volt. Okozott némi nehézséget az abrosz előkotrása, meg tábori konyhám felszereltsége igényel némi leleményességet és plusz munkát de a végére minden a helyére került, mindenki jóllakott. 

Az ebéd fénypontja Ádám volt. Ő hamar befejezte az ebédet és az asztal körül sertepeltélt, majd eltűnt a WC-ben. Kicsit később, szólt, hogy kész van és amíg apa eltakarította a művet, ő boldog mosollyal jött újságolni:

- Szépet kakitam! (köszi, erre pont most volt kíváncsi mindenki :-)) 

Eredetileg azt terveztem, hogy amíg én konyhatündérkedem addig a fiúk a játszón élvezik az új játékokat. Az idő közben téliesre fordult hát megoldottuk házon belül a fütyicsapat lefoglalását. Átlagon felül sikerült, már régen főztem ilyen nyugodtan, alig-alig tévedtek be hozzám és akkor is főleg inni kértek.

Öcsémtől kis vonatokat kaptak (Thomas és Percy), szokás szerint nagy sikere volt. Ádám azért örült mert ez az egyik kedvenc meséje, Miki meg azért mert kereke van és pont ilyen pici kezekbe illő darab. Este Ádám vitte az ágyába Thomast és Mikinek is gondosan bekészítette Percyt. Lefekvéskor nagyon örült neki. Elalvás után be szoktunk menni, betakargatni őket, tegnap apa volt a soros. Mind a kettő a mozdonyt szorongatva aludt. :-)

Mikor a vendégek elmentek, elpakoltam és pihentem egy nagyot. Közben apa elmosogatott és letakarította a szorgos munkával összekoszolt tűzhelyemet. Délután Ádám lovas rajzfilmet akart nézni, Miki közben a tévé gombjával diszkózott. Mire meggyőztük, hogy valami más játékban sokkal sikeresebb lesz, addigra Ádámnak is játszani támadt kedve, természetesen azzal amivel Miki. Az mindegy, hogy két tök egyforma van belőle. (vége lesz ennek egyszer?) Kis civakodás után, újra pár perc béke és ez nagyjából így ment vacsoráig. Este megint az új könyvből kellett mesélnem, ez igazából azért említésre méltó mert csak egyetlen mese van benne és nekem picit uncsi. A másik könyvben 12 mese van és még a végére sem értünk de gyanítom még pár napig az új könyv lesz a nyerő. Azért megpróbálom hátha ma már jó lesz a régi könyvből de egy új mese.

2010.04.04.

Vasárnap a mamánál ebédeltünk. Természetesen itt is az ajándék volt a lényeg, Ádámot alig lehetett levetkőztetni, legszívesebben a küszöbről dobbantott volna a szobába. Kaptak egy csomó fiús dolgot, főleg egyformát. Szeretetem azzal áltatni magam, hogy az egyformából nincs veszekedés, majd egyszer talán tényleg így lesz :-)

Miki gondos átöltözés után kapott pár réteg takarót a feneke alá és rendesen az asztalnál ülve evett, mint a nagyfiúk. Ettől igazán boldog volt! Az ebédnél megtörtént az ami már évek óta nem, percekig csönd volt, csak az evőeszközök koppanása hallatszott. Mindkét fiam ült a helyén és evett. A mama hófehér damaszt abrosza, hogy nézett ki utánuk azt inkább hagyjuk, maradjunk annyiban, nagy találmány a mosógép :-D

Ebéd után apa hazajött Mikivel aki már a buszon elaludt, majd itthon az ágyába folytatta. Mi még Ádámmal maradtunk kicsit, segítettem a mamának elpakolni. Mikor hazaértünk Miki még mindig durmolt, gondoltam én is pihenek kicsit. Mire igazán elhelyezkedtem, fölébredt. Apa összeszedte Ádámot és lementek kipróbálni az új homokozó felszerelést. Miki segített nekem elkészíteni a hétfői sütit, aztán utánuk mentünk.

Este gyors vacsi, fürdés és mese az új könyvből.

2010.04.03.

Tegnap Ádám egész nap mindennek az ellenkezőjét csinálta, tiszta dinnye volt. A csúcs szundi időben jött el. Elmentek anyuval boltba, majd mikor hazaértek azt hitte megy tovább anyuval, de nem. Vad visításba kezdett, nem hatotta meg sem a szép szó, sem a nyuszi, semmi. Mire sikerült lehalkítanom egy rajzfilmmel, addigra Miki ébredt fel. Nem volt jó kedvű :-(

Ma reggel korán fölraktam az ebédet meg a sonkát főni, és a festeni szánt tojásokat. Gondolkodtam a kifújáson de most hirtelen nincs szükségem ennyi tojásra, maradt a jól bevált főzés. Ádám segített festeni, főleg a fényesítésben volt ügyes, csak egy törött el, Miki az etetőszékből élvezte a műsort. Hamarabb kész volt mint gondoltam. Mellesleg most csináltam ilyet először, felnőttként. Fura volt a másik oldalon állni :-)

A tojás hadművelet után átmentünk a boltba kenyérért. Ádám igazán nagyfiúsan viselkedett, hagyta Mikit a kocsiba ülni. Meg akartuk nézni az állatboltba a nyuszikat. Múlt héten nyuszi simogatást hirdettek de egy fél darab plüss nyulat sem láttunk nem, hogy igazit! :-( Bánatunkba lelegeltük a fészek építéshez szükséges füvet. Mindjárt megyünk az erkélyre fészket építeni, aztán epedve várjuk a nyulat :-D

Sütöttem egy adag sajtos sütit, Ádám is kapott egy kis tésztát meg kiszúrót, jól elgyurmázgatott vele. A végén kisütöttük.

Utána jött a nyúl és az erkélyen hagyta az ajándékot, újabb adag autókat (mi mást?). A nagyfiúk lementek rögtön kipróbálni, mi Mikivel befejeztük a vacsora előkészületeit. Ádám a vacsoránál főleg a sonkát és a sajtot eszegette, meg a majonézes tormát akár magába is megette volna. Miki a sajtot részesítette előnyben a többibe csak belekóstolt majd kipakolta a tányér mellé. 

2010.04.01.

Tegnap Ádám életében először volt egyedül anyósoméknál. Reggel már nagyon várta a mamát, rekord sebességgel felöltözött, majd puszit adott, Mikinek is. Délután nagy mosollyal jött haza, lelkendezve mesélt, ült kombájnon, látott traktort, volt cica hintázott, pipit etetett. Ilyesmit az erkélyen nem lehet :-)

- Ádám, jól érezted magad?

- Ige!

- Mész máskor is?

- Igeee!

Mi itthon Mikivel elsétáltunk a bankba. Útközben láttunk kicsi kutyákat (azt a fajtát amit táskában szoktak hurcolni), gyermekem lelkesen mutogat: 

- Cica, cica, cica!

- Az kutya.

- Kuha???

Kicsit nyűgös, jön a foga és náthás is, ezért úgy döntöttem mindenkinek jobb lesz ha Büdikutya is velünk jön. Eggyel több figyelni való de még mindig egyszerűbb mint fél kertvároson átcipelni egy hisztiző gyereket. Tulajdonképpen jobban ment mint reméltem és csak egyszer dobta le a kutyát. Hazafelé vettem neki egy kiflit, hátha az érdekesebb lesz mint a kutya de nem. Hamar elunta és visszakérte. Kicsit később egy felkéretőzés alkalmával visszaszerezte a kiflit is és onnan egyik kezében a szeretett jószág másikban a kifli én meg fogjam a kezét ahogy tudom.

Később mikor apa hazaért elmentünk a boltba elintéztük a húsvéti bevásárlást. Természetesen Büdikutya most is velünk jött de már biztosra mentem. A bank felé baktatva kitaláltam, hogy pórázt kötök a jószágra majd a másik végét Miki ruhájához kötöm, így tuti nem hagyjuk el :-D Már csak kenyér kell, meg a sonka főzés, tojás festés egyéb készülődés van vissza.

Miki megtanulta kimondani: Leó.

Felébredtek, mennem kell, kezdődik a nap.