2010.08.16.

KI CSERÉLTE KI A FIAMAT???

Nem tudom mi történt Ádámmal de ma a sokéves átlagon is túltesz! Reggel malackodással kezdte. Nem az a fő probléma, hogy malackodott és takarítani kellett utána, hanem, hogy DIREKT csinálta! Először könyékig belenyúlt a tejesbögrébe, majd szétcsöpögtette és kente az asztalon. Mikor enni tanult akkor sem csinált ilyet. Aztán nem akart oviba menni, ez nem újdonság de most nem múlt el. A csoportszoba előtt olyan zokogásba kezdett, hogy tényleg majdnem hazahoztam. Hiába próbáltam kutatni mi baja az ovival, mért nem akar maradni csak azt hajtogatta, hogy nem akar oviba menni. Rossz volt így otthagyni. Ebéd után mentem érte, az óvónő megnyugtatott, hogy pár perc alatt megnyugodott és utána minden rendben volt. Engem is jókedvűen fogadott.

Itthon letettük Mikit aludni, én is próbáltam kicsit pihenni, Ádám közben kitúrta a bárszekrény tartalmát, talált egy tollat és az összes szabad falfelületet összefirkálta. Később a macskát zaklatta. Szerencsétlent követte és rugdosott felé, az ilyen durva vislkedésért harapok!  Mikor Miki felébredt megették a maradék tortát, pontosabban Ádám evett, Miki élvezte, hogy nem az etetőszék fogságában van és össze-vissza mászkált a lakásban. Természetesen a tortás tányérhoz közben nem volt szabad hozzányúlni mert rögtön jött vad vísítással:

- Neeeee még esze!!! (eszem)

- Akkor ülj ide és egyél. - újabb két másodpercig a helyén maradt. Hogy fogunk így kiszokni az etetőszékből lövésem sincs. Pillanatnyilag ha rajtam múlik tuti abba fog enni kb 18 éves koráig :-DDD

A torta után megkíséreltem bepakolni julist, gyermekeim behúzódtak a gyerekszobába és kitúrták a ruhásszekrény felső polcát. Ott tartom a nem összetúrható ruhákat. A látványt a fantáziátokra bízom. És most villámgyorsan megyek fülöncsípem mindketőtt mert megint a gyerekszobába vandálkodnak. Juj de hosszú lesz ez a délután. Ígértek valami vihart lehet az a felfordulás oka, én sem vagyok a toppon, gyakran elfogy a fejemből a vér és le kell feküdnöm mielőtt elájulnék.

Folyt.

Bizony hosszú volt még a délután! Volt:

* kockadobálás 

* hűtőnyitogatás, ez mért olyan izgi, nem értem. Odamegyek becsukjuk, összeszidom, elzavarom, leülünk mást játszani, már megint oson a hűtőhöz. Ezt ma eljátszottuk pontosan 10.813-szor, a kismama tornát legalább megspórolják nekem. 

* tévé kapcsolgatás, nem az a gond, hogy lemaradok a Mr. Bean aktuális részéről, amit mellesleg már 18-szor látok három napon belül, hanem, hogy ki-be kapcsolgatja mint valami diszkólámpát. Nem szeretném ha ezért menne tönkre a gép. 

* autódobálás, Ádám simán hozzám vágott egy autót csak úgy, tényleg mint akit kicseréltek. 

* polclerámolás, Ádám bevallotta, hogy ő a tettes (Miki nem is tud olyan magasra mászni, még - mély sóhaly), büntiből bezártam a szobába rendet rakni. Kicsit később jön elő:

- Nincs kedve pakoni. (nincs kedvem pakolni)

- Milyen szerencse, hogy a szétpakoláshoz volt kedved!

* tesópüffölés ezért ma mindekttő sarokba állt. 

* anya idegeire menés. 

Eredetileg azt terveztem, hogy kimegyünk a játszóra, de olyan rövid időt tudtam csak biztonságosan állni, hogy nem mertem bevállalni a programot.

Ne csak nyavajogjak, azért pici időre aranyosak voltak. Találtak két cipősdobozt, megtöltötték autókkal és Ádám vezetésével felsorakoztak előttem. Ádám énekelt:

- Boldog szüimapot, boldog szüimapot... (szülinapot) - majd átadták az ajándékot. Igazán édesek voltak! (nincs szülinapom de Ádám a saját szülinapja óta gyakran játszik ilyet)