Ma reggel Miki már 6 előtt felébredt alig tíz perc alatt a bátyját is felébresztette. Kijöttünk reggelizni, gyanítom nem voltunk csendesek. Komolyan mondom már utáltam a saját hangom: ne dobolj az asztalon, hagyd abba, ne kiabálj. Vártam mikor jön valamelyik szomszéd. De lehet megszöktek :-DDD
Már majdnem indultunk, mikor Ádám cipőhúzás közben csak úgy csacsog (érthetően! igen, már ilyet is szokott):
- Képez megi apa eljöt értem! (képzeld megint apa jött értem - tegnap apa ment érte oviba)
- Anya szombato megi megyük Balatonra? (szombaton megint megyünk Balatonra)
- Nem megyünk Balatonra. Honnan vetted? - rángatja a vállát. Lehet emlékszik a tavalyi nyaralásunkra? Pedig mostanában nem is beszéltünk róla.
Eljutunk az oviba, az egyik pad alatt egy szuper autószállító kamion áll, valamivel kisebb mint Miki. Természetesen mágnesként vonza a pihéseket. Próbálom Ádámot rábírni az öltözésre, Mikit meg arra, hogy tegye vissza. Egyszerűbb feladatnak tűnik a Balaton-Los Angeles autópálya kiépítése. Miki felfedezi, hogy a rámpát ki lehet nyitni sőt még villog és börrög is. Nagy nehezen Ádám átöltözik sikerül visszatenni a csodamasinát a helyére és mindezt megúsztuk hiszti nélkül. Nagyon igyekszem de nem értem mi a fenének ekkora, feltételezem nem olcsó, járművet elcipelni az oviba??? Oké azt még megértem, hogy a reggeli hiszti elkerülésére "Ödönke" elhozza a fél lakást, de mért kell otthagyni? A szobába úgysem lehet bevinni. Ebéd után megint összeakadtunk a kamionnal (hurrá :-(). Miki magához ragdta, Ádám rögtön jön fogkefével a szájában, csak háromszor zavartam vissza. Közben megjelenik "Ödönke 1":
- Le fog merülni. (igen a villogós, elemes játékokkal ez gyakran előfordul, nem fogat kéne mosnod? - ezt nem mondtam ki)
Jön "Ödönke 2", hamar kiderül ő a csodamasina tulajdonosa, habozás nélkül, két kézzel tépkedi ki Miki kezéből. Felébredt bennem az anyatigris de még időben visszafogtam és nem tömtem be a gyereket a zsákba. Cserébe nagy nehezen lefejtettem Mikit az autóról, meglepően hamar megnyugodott és túllépet a dolgon vigasztalásként beengedtem a csoportszobába, ott egyedül garázdálkodhatott a teljes játékfelhozatallal. Majdnem egyedül mert két túlbuzgó csemete, önkéntes idegenvezetést vállalt. Miki nem túl boldogan de türte. Közben sikerült Ádámon kicserélni a cipőt. Összeszedtem a csapatot és sikerült elhagynunk a szobát. Egy kislány még utánunk szólt, hogy ő holnap is várni fog minket. Szerintem a kedvéért nem nyitják ki az ovit :-DDD Ez a kislány amúgy sem a szívem csücske, vagy az összevonások miatt van itt, vagy új, két hét múlva kiderül. Szóval picit túlárad benne a szeretet, különösen Mikiért van oda és folyton a sarkában van, ölelgeti, puszilgatja, ami alapvetően kedves dolog de az én nehezen barátkozó csemetémnek ez sok. Talán sikerül valahogy összeszoknunk.
Hazafelé Ádám megígértette velem, hogy neki is veszünk ilyen kamiont, egész pontosan megegyeztünk, hogy ír a jézuskának kamion ügyben. Úgyis régóta tervezzük, hogy beszerzünk valami nagyobb méretű járművet, busz, kamion, kukásautó, vagy valami hasonló. Természetesen mindjárt kettőt, azon sokkal de csudajobban lehet veszekedni :-DDD
Esti pakolás, Miki szokás szerint lelkesen szedegetni kezdi az autókat, Ádám a szőnyegen hervad:
- É ne pakook. (nem pakolok)
- De gyere te is segíts az öcsédnek.
- É ne pakook mer köhögök.
- Nem is köhögsz.
- De! - és erőltet pár köhintést.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése