2010.08.08.

Ádám tegnap hazajött:

- Jól érezted magad?

- Ige.

- Mész máskor is?

- Ige. - ezzel az élménybeszámoló véget is ért. Pedig egyik éjjel sátorba aludt, kint kempingeztek az udvaron. Ez megint egy olyan dolog amit az erkélyen nem lehet csinálni :-)

Ma reggel ismét próbálkoztam hátha mesél:

- Mit csináltál a mamánál?

- Háááá, jóóóó. - na most aztán mindent tudok :-D

Délelőtt mama küldött nekem egy kis karfiolt cserébe apu elrabolta ebédre Ádámot. Úgy örült a kis pihés, hogy mehet a dédihez! Én meg megint itt maradtam Ádámtalanul. Sebaj, Miki és a szilvásgombóc kitöltötte a délelőttöt, délután vártuk haza Ádámot. Meg is érkezett de a kacsa ott maradt. Spuri vissza érte. Ádám pedig kijelentette, hogy ő bizony vissza akar menni a dédihez. Hosszas egyezkedés, a könnyek csak nem apadnak, végül is megegyeztünk, hogy most visszamegy a papával és majd jön haza kacsástul. Közben a mamám telefonált és elkérte éjszakára is. Holnap a papa hozza és az ovi előtt találkozunk. Jó, hogy lassan vége a nyárnak, olyan elfoglalt volt elsőszülöttem, hogy alig láttam. Ha így folytatjuk, jövő nyár elején kapok róla egy fényképet mert a mamák elrabolják, ősszig nem is látom :-D

Miki ma reggel kihasználta a pillanatott és fölmászott az asztal tetejére, mutogatja a vitrinbe a Ferrárikat:

- Ez mi?

- Autó.

- Neeee faji!!!!! (Ferrari) - igaza van, nem mindegy.

A héten egyik nap fürdés után addig tapogatta a vitrint, hogy megtalalálta azt a pici rést ahol el van törve. Az ujja pont befér és pont elvágta. Nem nagy vágás de jól vérzett. Próbáltam szorítani, aztán tettem rá ragtapaszt, leszedte, itt kedzett ordítani. A vágás nem érdekelte, az ápolásnak álcázott macera annál jobban bosszantotta. Nehogy egyszerű legyen, pont az ujja hegyét vágta el, körbe rá se tudtam tekerni a tapaszt. Egy újabb felkűzdött majd leszedett tapasz után találtam valami spéci kórházi ragasztót az elsősegély dobozomba, azt ragasztottam rá, sikerrel. De mire idáig eljutottunk a pelenkázó és környéke úgy nézett ki mint egy mészárszék. A gyerek meg ... hagyjuk, jó, hogy nem akkor jártak erre a gyerekvédelmisek :-) Azért a kitartó munka eredményeként másnapra csak egy picit látszott a seb és Miki tudomást se vett róla többet.