2010.08.24.

Reggel megyek be a fiúkhoz, Ádám még Miki ágyán heverészett, Miki alig várta az ajtónyitást.

- Jó reggelt!

- Jege! - mondta Miki és azzal slisszolt is kifelé.

- Jege cica! - Leó még szeretett volna békében pihizni a széken.

A reggel szokott módon telet, mikor hazaértünk arra a lehetetlenre vállalkoztam, hogy rakott krumplit készítek. Ismét megfogadtam, gyerekkel a sarkamban soha többet. Az eleje simán ment, föltettem a krumplit, a tojást és vártunk. De aztán kész lett a tojás, míg pucoltam Miki szorgosan nyitogatta a hűtőt, kapcsolgatta a tűzhelyt, a mikrót. Közben megfőtt a krumpli is, mindenki biztonsága érdekében átköltöztem az ebédlőasztal közepére, sikerült úgy becélozni, hogy ne érje el a forró krumplit. Valami mégis kell, folyamatosan elcsórta és megette a krumplihéjat. Már csak 3 krumpli volt vissza mikor elfogyott a fejemből a vér és muszály volt keresnem valami vízszintes helyet. Gyorsan biztonságba helyeztem a krumplikat és eldőltem Miki ágyán, szerencsére velem jött és szórakoztatott amíg kissé magamhoz tértem. Utána igyekeztem volna befejezni a művet de megint kezdtük a hűtő nyitogatást és hasonlókat. Még az idegösszeomlás előtt beraktam a sütőbe, addigra a gyermek is elfáradt így együtt telepedtünk le bámulni a tévét amíg sül.  

Az oviban vártuk Ádámot. Miki kivett egy fésűt és fésülködni kezdett. Rendetlen anya vagyok, a 0,5 cm-s hajukhoz nem vettem fésüt, tehát ez a dolog az oviban nagyon izgi. Megjelenik "Ödönke" és kezdi kicsavarni Miki kezéből a fésűt:

- Nem a tiéd!!!

- Mért veszed el tőle? Csak megfésülködik és visszarakja, nem fogja megenni! Neked meg menni kell fogatmosni! - rögtön elengedte a fésüt és megszeppent. A kutyafáját, ha más játékát veszi el és a tulaj jogosan követeli vissza az egy dolog, de egy fésűn már nehogy fennakadjunk! "Ödönkének" sem árt ha megtanul osztozkodni. Miki befejezte a frizuráját, nem maradt benne csomó, ellenőriztem :-DDD és szó nélkül ment visszatette a fésűt oda ahonnan elvette. Rendszerető gyermek. :-)

- Ádám jól érezted magad az oviba?

- Jó, nem sítam! (milyen szerencse :-DDD)

Hazajöttünk az oviból Miki elment aludni, Ádám heverészett a tévé előtt, a fölöttünk lévő lakásból isszonyú dübörgés, dörömbölés hallatszott, mintha valami elefánt csorda bulizott volna. Úgy vártam mikor jönnek a kedves szomszédok, kopogni. Annnnnyira szerettem volna az orruk alá dörgölni, hogy az enyémek épp pihennek, keressék máshol a zajforrást.

Korszakalkotó dolgot fedeztem fel. Ha csak kicsit is koszos lesz Miki keze már rohan a fürdőszobához:

- Keze, keze. - kezet mosni. De nem azért mert olyan rendes gyerek, nem. Ő tudja, hogy ilyenkor nyílik a csap és lehet pancsolni!

Délután a szokásos öltözős program, Ádámon nadrág, pulcsi:

- Esi eső! (áll a nappali közepén, kint hétágra süt a nap)

- Hol???

- Há fönt! (világos)

Kiszalad az előszobába a cipőmben tér vissza:

- Szombato haza jövö, godozni (dolgozni) mentem, este hazajövö. - ezt így mind egy mondatban.

- Akkor most este jösz vagy szombaton?

- Este.

Miki az egész esemény alatt végig szorosan Ádám sarkában és halandzsa nyelven mondott utána mindent.

Közben elkészült a süti is, alig bírták kivárni, hogy meghűljön, végre a szeleteléshez értünk, gyorsan kiosztottam az első kört meg a másodikat is és mire a harmadikhoz értünk addigra sikerült leporcukroznom. Odateszem Miki elé, csodálja mint aki még életében nem látott porcukrot, majd beledugja az orrát és lelkesen szimatolni kezdni. Felemeli a fejét vigyorog és az orra hegye fehér a cukortól (tényleg porcukor volt). A látványt a fantáziátokra bízom, mert ezt a jelenetet a fénykép sem adná vissza.

A süti finom volt, csak sajnos ez abba a kategóriába tartozik ami hamar elkészül és még hamarabb elfogy. Legközelebb duplát sütök, különben nem érdemes nekiállni :-D