Részemről jöhet az ősz csak akkor jöjjön már, ez a folyamatos frontátvonulás nagyon nem tetszik Hudininek, nekem sem. A héten többször volt kemény a hasam mint nem, lassan magnézium mérgezésem lesz.
Csütörtökön nagy orvoslátogatást rendeztem, voltam a háziorvosomnál belgyógyászati vizsgálaton, szerencsére ott helyben az EKG-t is megcsinálták azért nem kell külön máshova rohangálnom. Utána Mikit vittem tanácsadásra. Mivel a két doki szinte szomszéd, és arra számítottam, hogy csak beutalót kapok, ő is jött velem. Nagyon ügyesen és türelmesen viselkedett, egész meglepődtem, de nagyon büszke voltam rá. Egy mukkanás nélkül kivárta a vizsgálat végét. A tanácsadáson is türelmes volt, életében másodszor ordítás nélkül kibírta a hosszmérést, mert olyan rettenetes dolog különben. Ezen kívül nem sok érdekes történt, gyerekkel minden rendben 87 cm, 11.11 kg.
Az orvos után a dédinél ebédeltünk, Ádám ott maradt, így Mikivel kettesben (két és felesben) jöttünk haza. Annyira hosszúra nyúlt a délelőtt, hogy már a 3. buszmegállónál aludt. Ez a leszállást igen megnehezítette, még a buszon előkotortam a kulcsom, átügyeskedtem a vállamra az alvó pihést, majd kecsesen lelibbentem a buszról (had emlékezzem így az eseményre). Ezután már csak egy zebrán (természetesen nem álltak meg), két rácson, egy kapun, és egy ajtón kellett bejutnom. Nem könnyen de simán ment a dolog és a nappali közepén az én szemem fénye nyitogatni kezdte a szemét. Gyorsan letettem az ágyára, lekapkodtam róla a cipőt, sapit, és mint aki ott sem volt, kiosontam. Majd reménykedtem. És győztem, visszaaludt.
Délután boltba mentünk, hazafelé, nagyon elfáradt, leült a padra pihenni.
Tegnap tett egy kört a nappaliba majd megkérdezte:
- Ádá ovi? (Ádám oviba)
- Ádám a dédinél van, tegnap ott maradt, emlékszel.
Azért napközben még kereste párszor. De alapvetően élvezi az osztatlan figyelmet, kicsit (nagyon) aggódom milyen nagy tesó lesz.
Délután sütit készítettünk Mikivel. Már másodszor ugrom neki ennek a receptnek de a végeredmény még mindig nem nyűgözött le. Lehet feladom. Azért Miki élvezte a folyamatot, még be is öltözött.
Apa új dolgot tanított Mikinek:
- Hogy hívnak?
- Iki. (még mindig gyakran "Ádá"-t mond)
- Hány éves vagy?
- Ketőőő. - és az ujján is mutatja
- Hol laksz?
- Péte. (Pécsen)
Miki ma megalkotta élete leghosszabb mondatát:
- Apa képez Ádá ment dédi. (Apa képzeld Ádám a dédihez ment.)
Nem félsz ennyit cipelni Mikit? Én féltelek! És Hudinit is!
VálaszTörlés