Bemutatom Hudinit. Érkezését pár évvel későbbre terveztük, jól fel is borította békés mindennapjainkat. Mondhatnám azt is, hogy a gólya hozta, mert ő bizony minden általunk felállított akadályon átküzdve magát közzénk pottyant. De ha már neki ennyire sürgős a Szeleburdi családhoz tartozni, várjuk. Lassan megszokom a 3 gyerek gondolatát és hogy jövőre nagycsalád leszünk de azért ha jobban bele gondolok remeg a térdem rendesen. Ezért inkább nem gondolok bele túl sokszor :-)
Ádám szinte minden nap megkérdezi:
- Anya megva még tehó? (meg van még a tesóm)
Megnyugtatom, megmutatom a hasam és nagyon örül. Ma a szokásos kérdés után adott egy puszit a hasamra. Miki mellettünk ült, nem tudom mit értett az egészből de ő is adott puszit a hasamra.
- Miki, itt Ádá tehó. (itt van Ádám tesója)
- Meg a Miki tesója.
- Neee é tehó!!!! (én tesóm) - tiltakozott hevesen.
Próbáltuk magyarázni, hogy is van ez, nem tudom mennyit értett belőle de ezzel zárta:
- É szetem tehó. (szeretem tesóm)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése