Ma lekváros kenyér volt a reggeli. Ádám meglátja az üveget:
- É ne szejete lekvá. (nem szeretem a lekvárt)
- Tegnap még szeretted. - lerakom Miki elé a kenyeret, szokás szerint rábukik mint aki már 3 napja nem evett. Ádám méltatlankodni kezd:
- Nekem nincs kenyejem.
- Mert nem ülsz a helyeden. Látod Miki a helyén ül, kapott reggelit. (he-he az etetőszékből nincs hová menni :-D) - Ádám is leül, elé rakom a kenyeret.
- Finom barack lekvár, messzi mama küldte.
- Messzi mama kűte??? (küldte) É szejetem lekvájos kenyé!!! - (3 perce még nem szerette) érdekes módon lekvárosan még a kenyér héjja is el fogyott.
Ma Miki volt a soros tejborogatásban. Kiöntötte a tálcára és boldogan tapicskolt benne a tenyerével. Ádám azzonal jött árulkodni, pedig csak szerettem volna egyedül pisilni. Majd egyszer 10 év múlva talán megint részem lesz ilyen luxusban. :-) Feltakarítottam a tejet és azon gondolkodtam lehet egyszerűbb lenne ha minden nap rögtön a parkettára önteném az adagot. Készítem össze a mosogatógépet, nagyon kacifántos az öblítő tartálya (vagy mi nem találjuk az egyeszerű módszert) fogóval lehet csak rendesen kinyitni. Kinyitom, nézem, mennyi van benne, a döbbent pelyhesek felváltva tiltakoznak:
- Anya te szejesz??? Apa szejej!!! (szerel)
- Igen tudom de apa most nincs itthon, én szerelek. (Talpra esett lány vagyok tudom, hogy működik a fogó :-DDD)
Öltözünk, készülünk az oviba, Miki egyik pólója már koszos, tegnap elfeljtettem betenni a szennyesbe, ma pótolom. Visítva jön utánam:
- Neeeeee én pójóm!!!!!! - kiszedi a szennyesből, hiába ajánlgatom a másik tisztát. Szerencsére a pelenkázón már elfelejtette, így a tisztát húztuk föl és egy óvatlan pillanatba a koszost becsempésztem a szennyesbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése