2012.02.03.

Képzeljétek Maja eszik! Nagyjából két hete ismét hajlandó köpködés nélkül enni, tegnap a zöldség levesből kiszedett répát, borsót gyümölcs nélkül ette meg és utána leküldött egy egész túrógombócot. Ma pedig egy egész üveg sütőtököt evett meg köpködés és fintorgás nélkül. Hasonló mutatványt kb három hónapja láttam tőle. Azóta a sütőtök igazi mumus volt.

Miki foga kissé hátranyomódott, enni, fogat mosni tud de az ujját csak a fogsora mellé tudja bedugni. Hétfőn délután viszem fogászatra.

Ádám az ajándék nyakláncokkal akart aludni, azt nem engedtem. Az én fiam nem adta fel, a medálokat berakta a pénztárcájába a pénztárcáját pedig becsempészte az ágyba. Olyan sikeres volt, ha reggel nem mutatja meg, nekem fel se tűnt volna. Fel kell kötnöm a gatyám mert pár év és egy Mancikát varázsol elő reggel a szobából.

Tegnap érdekes megjegyzést kaptam el. Miki Ádám elé áll és komoly hangon azt mondja:
- Ádá nadon szép a fizuád! (nagyon szép a frizurád)
Ez hogy és honnan jött? Ádám haját hónapok óta nem vágtam le (nagyfiús frizurát akarok neki és ahhoz még hiányzik 3-4 centi) Miki mégis szépnek látta.

Maja épít. Juj ez így túlzás. Van egy jó nagy kockákból álló építős játékunk, Ádám még egyke korában kapta igazi strapabíró darab, eddig az összes gyerekem imádta. A fiúk most már tényleg igazi tornyokat, autókat építenek belőle. Maja pedig próbálkozik a kezében lévő darabot a torony tetejére biggyeszteni.
Reggel is ez a játék volt elöl, mikor kiosztottam a ruhákat. Miki igazi lázadó ő öltözés helyett elmélyülten épített. Nagyjából 10 percen keresztül, eltántoríthatatlanul, csak akkor volt hajlandó nekifogni az öltözésnek, mikor az összes kocka egy tömbben volt. Akkor viszont az egész remekművet berakta a helyére. A fele királyságom is odaadtam volna ha ezt az elmélyült építkezést mondjuk negyed 6 (ma is akkor kelt) és 7 között végzi a konyhapult és az asztalon mászkálás helyett.

Reggel gyorsan és vidáman értünk az oviba. Mentek előttem egymás kezét fogva közben visítva, ugrálva örültek a hónak.
Az öltöző szobában találkoztunk Ödönkével. Vele a héten gyakran összefutottunk. Nem szeretem Ödönkét. Ő egyedül öltözik mert az anyukája a testvéreit öltözteti a másik csoportba. Na de Ödönke szereti a figyelmet és ennek érdekében a szobában össze-vissza rohangál, vetődik. Az enyémek azt hiszik nekik is lehet és ők is elkezdenek futkosni. Alap állásban sem könnyű két gyereket rávenni az öltözésre Majával a hasamon, futkosva pedig végképp nem. A héten odáig fajult a dolog, hogy Ödönke megrúgta Mikit. Rászóltam. Ma pedig igaz, hogy először Miki lökdősődött, Mikire is rászóltam. Aztán Ödönke nadrágdobálósat játszott, hozzá vágta Mikihez, megint rászóltam, aztán hozzám vágta a nadrágot. Elszakadta cérnám. Nem sok hiányzott, hogy lendületből visszadobjam a nadrágot. Még időben lefékeztem a kezébe nyomtam és megkértem, hogy hagyjon minket békén. Behúzta fülét, farkát felöltözött és átoldalgott az anyjához.