2012.02.14.

Megpróbáltam aludni de ez a mai (hupsz már tegnapi) dolog nem hagy nyugodni. Ha leírom talán jobb lesz.
Délután bekopogott a szomszéd (az amelyik a korlátot verve takarította a havat az erkélyéről), hogy a fiúk ne szaladgáljanak. Munkanap délután 5-kor. Mondtam, hogy nem. De ő nem a mostra gondol hanem hétvégén negyed 7-kor a fiaimra ébredt. Én pedig szinte minden nap este fél 8 és fél 10 (van, hogy még később) az ő tündérmackóját hallgatom, szerényen megkérdeztem, hányszor mentem föl. Kerek szemekkel közölte, hogy a gyerek csak 1,5 éves és van köztünk egy emelet. Ja, az egészen más, lefelé nem terjed a hang, én kérek elnézést. A hangszigetelés hiányának érzékeltetésére elmondtam, hogy azt is hallom ha a porszívót húzza a parkettán. De ő hétköznap porszívózik, akkor sem terjed a hang csak hallucináltam. Találjak valami megoldást mert ez így nem jó. Igen nagyon, nagyon szeretnék elköltözni, lehetőleg családi házba hallássérült szomszédok közé. Ennek hiányában beérem egy 3 centi vastag perzsával és valakivel aki azt takarítja. Önként felkarolta a többi szomszéd védelmét (akik alig vannak itthon). Hősiesen döngette a mellényét, hogy ő leviszi a fiát szaladgálni. És rászól ha a lakásban szaladgál. Ezt én mind el is hiszem de a parketta alatt nincs lépészajcsökkentő nem kell szaladgálnia ahhoz, hogy lehallatszon, ezt ő nem hitte el. Mellesleg az én fiaim oviba járnak, ott minden nap kimennek az udvarra (kivéve ítélet időbe) szaladgálni, az oviba gyalog, megyünk, gyalog jövünk, hétvégén amikor lehet kimegyünk a játszóra, most télen ez korlátozott és Maja miatt nem is lehetünk kint annyit amennyit a fiúk bírnának. Mit tehetnék még?
Tudjátok baromira elegem van! Ők ketten vannak egy gyerekre, milyen jogon oktat ki??? Marha nehéz egy hangszigetelés nélküli házban 3 gyereket csendes elfoglaltságra bírni. Gyakran egyedül vagyok itthon, Ádám igényelné a foglalkoztató feladatokat (az csendes) de amíg elolvasom a feladatot, elmagyarázom, megmutatom Miki szétszórja a ceruzákat, belefirkál Ádám füzetébe, Ádám visít. Persze, hogy Miki is kap füzetet amit 10 másodperc alatt telefirkál majd tépkedni kezdi, a cafatokat Maja szedi össze a ceruzákkal együtt. Maja felfedezi, hogy nem vele foglalkozom a lábamba kapaszkodva ordít, ha felveszem a hadonászásától alig tudok olvasni. Ilyen programmal reggel meg se próbálkozok mert a visítozás miatt a másik házból is küszöbömön toporogna a szomszédság. Igen korán kelnek, igen ha már felkeltek mászkálnak is, gyerekek tehát ezt nem lábujjhegyen teszik, igen rájuk szólok, büntetek, hangos játékot elszedek de kikapcsolni nem tudom őket.
Búcsúzóul beígérte, hogy ezentúl le fog jönni reggelente. Állok elébe, kávét nem kap.
Annyira fölbosszantott, hogy egy órán keresztül remegett mindenem. Mászkáltam föl-le mint egy ketrecbe zárt oroszlán persze a feszültséget Maja is átvette, csak a karomban volt hajlandó csöndbe lenni ha az ölembe ültettem akkor is ordított, szóval sétálgattam. A fiúk szerettek volna játszani velem de nekem alig jutott el a tudatomig mit mondanak. És most sem tudok aludni. Megéri? Mi a fenét foglalkozom vele? Mert bánt, mert zavar, hogy reggel 5-től vért izzadva dolgozom azon, hogy a gyerek csendben legyen erre szemrehányást kapok mert a szomszéd negyed 7-kor miattunk ébredt föl. Könyörgöm, több mint egy órát csöndben voltak, mit várnak még???
Aki Nanny McPhee-vel találkozik azonnal irányítsa hozzám!