Mindjárt kezdődik a nap. Az enyém már fél 4 óta tart. Miki akkor jött, inni kérni, csuklott. Vissza felé a kutyáját kérte, mire megtaláltam Maja felébredt. Kiszöktem és reméltem vissza alszik, 10 perc múlva csend lett, már majdnem visszaaludtam mikor ismét nyílik a gyerekszoba ajtó.
- Kakini keee. - áll meg az ágyam mellett Miki.
- Menjünk. - a gyerekszobában csend én kockázatot mérek. Ha Miki a mi ágyunkba fekszik Maja nem ébred fel, én ugyan már nem alszok de legalább csend lesz. Ha vissza megy az ágyába Maja talán nem ébred fel és én is alhatok még. Nem tudtam dönteni. Miki elkészült, csak pisilt, majd határozottan a mi szobánk felé vette az irányt. Elhelyezkedtünk majd a másik szobából:
- eeeee! - kicsit vártam, reménykedtem de nem, ez a legrosszabb forgatókönyv. Maja határozottan nem akart aludni. Tettem pár kört a nappaliban és a vállamon egyenletes szuszogásba kezdett. Megcéloztam a gyerekszobát, abban a pillanatban felemelte a fejét és mire az ágyához értünk már ordított. Újabb pár kör a nappaliban ismét alvást színlel, ránézek a gyerekszoba ajtóra ezt megszimatolja és felemeli a fejét, közben jól állon vág és vigyorog. Akkor reggelizzünk, imádok Majával a karomon tejpépet kotyvasztani. Utána letettem a szőnyegre és fél 6-kor kezdte az álmosság jeleit mutatni. Először nem akartam letenni, mindjárt kelnek a fiúk erre kis időre minek. Aztán nagyon nyüglődni kezdett, letettem. Most mindenki alszik, én is alhatnék (hupsz fölöttem valamelyik szomszéd leesett az ágyról - vajon mikor kopognak, megmutathatnám, hogy mind alszik) de ha Miki mellé kúszok be, felébred ha Miki üres ágyába fekszek be Maja ébred fel. Fele királyságom adom még egy szobáért!
Közben fél 7 lett és mindenki felébredt. Miki öklendezik éljen!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése