A legrosszabb még csak most jön. Apára ilyenkor rájön a bizonyítási kényszer és folyamatosan veszekszik a fiúkkal a csendes járás, ajtócsukás, szaladgálás, visítás stb. miatt. Természetesen ezekért én is folyamatosan szólok de ami a legfontosabb igyekszem jó példával elöl járni. Ez nem egy gyors módszer de hosszútávon hatásos. Tehát halkan mozgok a lakásba, reggel különösen, a fiúkkal is csendesen beszélek a "ne üvöltsééééél!" csatakiáltás helyett a "halkabban mert Ádám/szomszédok alszanak" kérést alkalmazom. Ha másfél óra kérlelés után elszakad a cérnám akkor is próbálok nem teli torokból ordítozni.
Azért van ám dicsekedni valóm is. A fiaim igenis képesek tanulni, fejlődni. Már írtam, hogy a hó által beszűkült járdák miatt napok óta gyakoroljuk az egyes oszlopba fejlődést amikor valaki szembe jön. (ha nincs hó ez nem olyan nagy dolog, bemennek a fűbe) Természetesen ezt nekik nem ebben a hivatalos megfogalmazásban adtam elő. És akkor most dobpergés, ma megtörtént a csoda: Miki észlelte a szembe jövő gyalogost és szó nélkül beállt Ádám mögé sőt a művelet közben lökdösődés nélkül, zavartalanul haladtak tovább! Jól meg is dicsértem őket, aztán a következő gyalogosnál nem sikerült, majd a maradék három szembejövőnél megint maguktól felvették a libasort. Összességében baromi büszke vagyok rájuk! Kedves szomszédok egyszer a hajnali csendes lét is sikerülni fog.
Ma volt az ovis farsang. Nálunk a szülinap óta kalózláz van. Őszintén szólva hatékony propagandám eredménye ez. Ősszel Ádám róka Miki meg talán egér (már nem emlékszem) akart lenni. Ilyen jelmezeket készíteni nem tudok, kölcsönözni macerás, mert ne arról szóljon a buli, hogy "jaj a jelmezt el ne szakítsd". Messzi mama szépen varr de mit csinálok utána a felesleges jelmezekkel? Akkor jött a kalózosdi, ahhoz lényegében van itthon minden ruha. A szülinapon csak kifestettem őket, amit imádtak, a buli után csendesen megkérdeztem mik akarnak lenni farsangon: "KAJÓÓÓZ!!!!" bingó, nyertem. :-D Következő héten lepróbáltuk a ruhákat, tegnap kardokat készítettem, ma reggel kifestettem a bandát (egy szembejövő bácsi meg is jegyezte micsoda marcona legények :-D) és megcéloztuk az ovit.
Jól érezték magukat, egymás szavába vágva meséltek délután, Ádám tejszínhab nyaló versenyt nyert, a kardja két darabban került elő. Miki azt sérelmezte, hogy lemosták róla az arcfestést és boldogan lobogtatta a még egyben lévő kardját.Itthon vettem észre, hogy Miki hátán fura maszatok vannak, jobban szemlélve azért mert az eleje volt hátul amit ebédnél leevett.
Délután kreatívkodtunk, zörgőt gyártottunk. Mondhatnám, hogy igazi élvezet volt a gyerekekkel alkotni, minden pillanat megérte és felejthetetlen élmény volt. Ami bizonyos szemszögből igaz.
Kiteregettem az asztalra az újságpapírokat, előszedtem az eszközöket, anyagokat. A fiúk közben izgalmukban egyesével mindent háromszor megkérdeztek. Aztán asztalhoz ültek elkezdtük a munkát. Miki folyamatosan vinnyogot:
- Éniiii kéek jagasztóóóóó, hojan a ojjóóóóó, é akajom jevágiiiii ... (én is kérek ragsztót, hol van az olló, én akarom levágni) és minden mondatot háromszor levegővétel nélkül. Igyekeztem sorba osztani a ragasztót, segíteni, mutatni, mit, hogyan kell csinálni, hol fogja, hogy megragadjon stb. Közben folyamatosan Mikit próbáltam meggyőzni, hogy vinnyogás helyett várja ki a sorát, jövök, mondom, mutatom csak várjon meg. A program színesítésére Miki elkezdett föl-le pattogni a helyéről, közben rántotta magával a fél kész művet, a papírszemetet, az ollót csak kétszer koboztam el Majától. Aki természetesen ha épp nem a lepottyanó ollóra startolt akkor a lábamba kapaszkodva ordított, vagy az asztalról lelógó újság sarkáért nyújtózott amit rendre el is ért és magával rántott. Imádom a csendes nyugodt alkotó munkát.
Amikor végre elkészültek a zörgők (fotó később) naívan azt hittem, hogy ezzel nyerek legalább 10 perc nyugit, hiszen zörög, lehet rázni mégsem olyan hangos, hogy a szomszédok is hallják. Ez mind igaz lett volna ha közben nem ugrálnak, de ők ugráltak ezt betiltottam és megmutattam a helyes használatot, 3 percen belül elvesztették érdeklődésüket.
Ezt a sok perecet a bulira sütöttem, arra külön büszke vagyok, hogy nincs köztük két egyforma, valódi kézműves termék!
Ovis alkotások
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése