2012. február 7., kedd

2012.02.07./2.

Vasárnap a dédihez voltunk hivatalosak ebédre, Miki már három nappal előbb elkezdett pakolni először egyesével szállította hozzám az autókat, repülőket, plüss állatokat meg mindent ami a kezébe akadt:
- Etis hozhato dédihez?
- Igen hozhatod de addig tedd vissza a helyére. - semmi kedvem nem volt azon nyafogni, hogy nem hozhatja a dédihez a teljes építőkocka felszerelést, mikor a látogatás csak 3 nap múlva lesz és addigra úgyis elfelejti, hogy a fél szobát vinni akarja. Na de az én fiam igen eltökélt tud lenni és minden darabot amit megmutatott az asztalomra rakott, ez egy akkora halmot eredményezett, hogy a laptop teljesen eltűnt alatta.

Ádám a déditől egy pár kutyás mamuszt kapott (bimbi kék színben pompázót) és egy verses könyvet gyerekeknek. Nagy Bandót humoristaként szerettem, vásárlóként is járt nálam többször, igazán szimpatikus ember de ezektől a versektől zsibadt az agyam. Eleve nem szeretem a verseket de mikor 10 sorból 6 ugyanaz akkor nagyon unalmas olvasni. Vasárnap este olvastam belőle párat Mikinek tegnap mikor előhozta fellázadtam és másik könyvet fogtam.
A mamuszt Ádám meglátta és kijelentette, hogy ő nem ilyet kért. Tényleg, mert olyat kért amilyen a Mikié de az ő méretében nem volt. Miki viszont szabad prédának tekintette az elhagyott ajándékot és csak is abban volt hajlandó közlekedni, úgy három ujjnyival nagyobb mint a lába. A béke kedvéért hazahoztuk, aludni is abba akart, végül megegyeztünk, Miki az ágyba mamusz az ágy mellett alszik. Ádám tegnap este volt hajlandó először fölhúzni és természetesen rögtön tetszett neki, vissza akarta kapni de ez a hajó már elment. Duzzogott.
Azért kapott olyat is aminek örült, egy Villám McQueen-es táskát.

Tegnap popsitepsikkel felszerelve mentünk oviba. Miki az úton kotorta vele a havat egy néni megdicsérte milyen ügyes, hogy lapátol, ja az eltakarított járdára túrta a havat. Gondosan rajzoltam rájuk jelet és megkértem őket, hogy aki ép nem csúszik adja kölcsön olyan kis pajtásnak akinek nincs csúszkája.
Délután mentem értük szedegettem a száradó ruhák közül a sajátunkat, közben észre vettem, hogy Miki csúszkája nincs meg. Egy Mancika véletlenül hazavitte. Sajnos a jelrajzolás nem volt hóálló, Ádáméról is lekopott az alkoholos filc. Dadusnéni megígérte, hogy intézkedik.
Ma új infóként elárulták, hogy ők elásták a hóba az oviudvaron. Az én fiaim teli vannak meglepetéssel, egyszer csak meg lesz az a csúszka.

Ovi után fogorvosnál is voltunk. Mikit felkészítettem: beül a székbe, nagyra nyitja a száját és dokibácsi megnézi a balesetes fogát. Nem is volt semmi gond a váróig. Ott elkezdett sírni, hogy ő nem akar itt lenni, menjünk haza. Isten bizony nem riogattam semmi foghúzással de még csak fájdalommal sem. Aztán végre bejutottunk és Miki megszeppenve ugyan de hagyta, hogy a dokibácsi beültesse a székbe és szépen együttműködően kinyitotta a száját, hagyta dokibácsit vizsgálni, ült nyugodtan, fogta a kutyáját és a kezemet. Megdicsértem, büszke voltam rá, a kezdeti nehézségek ellenére a vizsgálat sima volt. Kapott egy egész matrica táblázatot. Az eredmény: szerencsére semmi komoly a fogával most nem kell csinálni semmit ha esetleg elszíneződne vagy érzékennyé válna akkor kell vissza menni. Valamint ha nőnek az állandó fogai akkor kell figyelni mert előfordulhat, hogy megsérült a csontfog csírája. Dokibácsi azt is elmondta, hogy a dőlésszögből adódóan nagy valószínűséggel nem sérült meg.

Reggel már majdnem indultunk, az ajtóból léptem vissza a telefonhoz. A mamám aggódott, hogy ugye nem viszem oviba a fiúkat mert iskolaszünet van. De igen, mert ők ovisok. Jaaaaaj de úúúúgy fúúúúj a szééééél! Az oviban nem fúj, ráadásul a mi ovinknak saját kazánja van, gondnok bácsi mindig ügyel rá, hogy ne fázzanak a gyerekek. Szóval elindultunk. A szél nem fújt jobban mint egy átlagos hóesős napon. Az oviban az óvónő is meglepve mesélte, hogy valóban csak ügyeleti nap van, ma és holnap, ő is csak reggel érkezéskor tudta meg. A holnapi napot lemondtam. A többit nem. Mi gyalog járunk oviba és hó ide vagy oda én pont ugyanúgy dolgozom minden nap.

Egy aranyköpés Mikitől:
- Akoját ámodtam mint a Maja! (akkorát álmodtam mint a Maja)
Persze, hogy adok autogrammot!
Rámolok
Reggeli öltözködés nehéz volt őket egy képre tenni. Részletekben:
Miki pizsama fölsőben, farmerban, Ádám sapijában.
Ádámnak az volt a lényeg, hogy a kesztyűje is a képen legyen.
Maja Miki sapijában.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése