2012.02.05.

A havazás okozott pár mókás és nem olyan mókás pillanatot a hétvégén. Pénteken az egész napos hóesés ellenére nem nagyon maradt meg de az én szomszédom 2-3 óránként lelkesen söpört az erkélyen közben gondosan verte a korlátot is. Napközben ez még nem is volt annyira zavaró inkább csak unalmas. Na de ő éjszaka sem adott esélyt az erkély behavazódására és fél 12-kor ismét kongatta a korlátot. Élveztük. Szombaton már ritkábban járt ki söpörni és este is letudta az utolsó kongatást fél 10-kor. Ilyenkor nincs olyan lelkifurdalásom ha Miki reggel fél 6-kor énekel az előszobában, vagy végig fut a nappalin. A gyereket nem tudom kikapcsolni de azt ne magyarázza meg, hogy a hó elszalad ha nem takarítja le éjjel.
Apa szombaton ugyan nem dolgozott de ő egy igazi lovag és elment segíteni havat lapátolni. Azért péntek este igyekezett sajnáltatni magát majd mikor másnap reggel hazaért kiderült, hogy egy quaddal kellett szegénynek havat kotorni amit természetesen baromira élvezett.
Ádám kereste az apját:
- Apa még aszik?
- Nem, apa elment havat lapátolni.
- Milyen színű a hójapát? - ez központi kérdés maradt egész reggel.
- Nem tudom, ha hazaért megkérdezed.
- Hazahozza a japátot?
- Nem. - egy világ omlott össze a gyerekbe. Alig bírtam összekaparni, hogy az egy bolti lapát és ott van rá szükség nem lehet csak úgy hazahozni.
Szombat délelőtt Tomi anyukája telefonált és óvatosan érdeklődött a buliról mert őket nem tartja a vissza a hó ha minket sem. Gyorsan megbeszéltük, hogy NAGYON várjuk Tomit mert ő az egyetlen vendégünk. A program mindössze szánkózással bővült és feltétlenül kérünk hóban hempergős ruhát.

A buli előtti héten fontolgattam, hogy a szomszédokat egy rövid levélben felkészítem a várható zajártalomra:
Kedves Szomszédok!

Gyerekzsúrt tartunk és a szokottnál is hangosabbak leszünk. A falverés teljesen felesleges mert a zsivajtól nem fogjuk hallani.

Aztán az éjszakai kolompolás után elment a kedvem. Ha szabad éjjel korlátot verni akkor szabad szombaton délután a gyerekeknek játszani. Fél 8-kor már csönd volt, aludtak a kalózaim.

A buli végén levettük a kalózjelzést az ajtóról, Ádám görbülő száját látva kompromisszumot kötöttünk: Jolly Roger az ajtón lakik de most már belülről.

Apa megtanította Maját tapsolni. Pontosabban kérésre tapsolni. A tudás már a birtokában volt de most akkor csinálja ha apa "tapsi-tapsit" kér tőle. Gyorsan tanul a lány, lehet holnap megtanítom főzni. :-DDD

Epedve várom a nyári időszámítást! Fogalmam sincs Miki hogy csinálja de reggel 5 és fél 6 között gond nélkül kel. Hétvégén kísérleteztem, szombaton délelőtt kint voltunk szánkózni, ebéd után nem tettem le aludni, délután ismét kint voltunk havazni, estére már alig látott olyan fáradt volt, szerintem mire becsuktam az ajtót ő már aludt. Ma reggel mégis frissen, kipihenve pattant a konyhapultra fél 6-kor és kezdődött a szokásos "Miki gyere le", "Miki ne mássz föl", "Miki halkabban" nem szándékosan ordít csak ő alapállásban kiabálva beszél. Remélem a nyári időszámítással reggel nyerek egy órát.

Gyerekszáj:
cupor - Miki így hívja Maja fogkeféjét, a szára áttetsző rózsaszín és valószínűleg a cukorra emlékezteti