2012. február 17., péntek

2012.02.17.

Ma jutottam el odáig, hogy vérnyomásom megőrzésével tudok gondolni a szomszédra. Rögtön elkezdtem terveket készíteni a megoldásra. Először az jutott eszembe, elhívom a barátnőmet (4 lánya van 3 járóképes) én magam jelölöm ki a lakásban a futópályát és eleresztem az 5 gyereket had szóljon. Ha a szomszéd lemerészkedik ártatlanul pislogok, hogy vendégeim vannak. Aztán ezt végül is elvetettem. Kicsinyes bosszú lenne és azt lenézem. A lelkemnek viszont nagyon jót tett legalább az amíg végig gondoltam. Egy inteligensebb is eszembe jutott de lehet nem ér annyi fáradságot ez a liba.

Ádám 2007. nyár
Maja 2012.02.16. Tegnap percekig szórakozott ezzel a dobozzal, ha levettük róla ismét visszabújt alá.
A fiúk főzőcskéztek, 20 teljes percig békében együtt.
Ádám tortát sütött Majának, az a lila a gyertya. Kérte, ültessem be a lányt, hogy meg tudja enni de már nagyon közel volt a vacsora idő, Maja nyűgösködött és semmi kedvem nem volt egy újabb kiboruláshoz. Elővettem minden meggyőző képességem és elmagyaráztam Ádámnak, hogy Maja még kicsi és nem tud játékból enni. Ő azt fogja hinni, tényleg vacsorát kap és mikor rájön, hogy nem akkor sírni fog. Közben agyon dicsértem a gyereket, hogy ilyen gyönyörű tortát alkotott a húgának. Ádám szája egyre görbébb lett. Előkaptam a gépet és a megörökítéstől rögtön megnyugodott. (húhh egy hisztivel kevesebb, éljen)
A babérok learatáshoz Miki is asszisztált. A kép után a torta hirtelen apáé lett és keresnünk kellett neki egy Mikimentes helyet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése