2012.02.25.

Tegnap elfelejtettem említeni a Mátyás napot. Ez egy időjós nap a néphagyomány szerint ha Mátyás nem talál jeget akkor hoz. Mifelénk nem volt jég tegnap még reggel sem. Pedig én már tavaszt akarok. Remélem Mátyás a jeges területeken ébredt.

Van egy sorozat a mese csatornán. Nekem nagyon tetszik. A főszereplő Sid egy 4 éves kíváncsi, élénk fiúcska. Majdnem átlagosnak mondható családja van. Általában az apukája van otthon a kis tesójával, apa szokott főzni és vízcsapot szerelni. Anyu viszi iskolába és dolgozni jár, suli után pedig a nagyi viszi haza. Ez nem olyan érdekes. Ami a lényeg az iskolában egy kedves lelkes tanerővel beszélgetnek az élet nagy dolgairól (növekedés, változás stb.) a téma kapcsán mindig van kézzel fogható kísérlet amit lehet tapogatni, vizsgálni majd a tapasztaltakat lerajzolják és ismét megbeszélik. Nagyon tetszik ez a fajta oktatás. A fiaim teljesen mozdulatlanul bámulták, még Miki is pedig őt semmi nem köti le. Ma a vízről és a visszafordítható folyamatról is szó volt. Kaptam az alkalmon és mi is beraktunk a frigóba egy adag vizet jégkockának. Ők töltötték meg a tartót. Ha Miki felébredt megnézzük mi lett belőle.
Ja és nem egy átlagos tanteremben ülnek hanem a szőnyegen párnákon aztán egy nagy asztalnál kísérleteznek és rajzolnak. A végén a tanárnő énekel is (ez már főleg a tévéző gyerekeknek szól). Valami ilyen iskolát keresek én is a gyerekeimnek. Addig is beérjük a sorozattal és piszkálom apát szerezze meg valahonnan.
Bemutatom Sid-et a kis tudóst:

Sajnos csak a főcím és ezt is csak angolul találtam meg. Magyarul rendkívül rossz minőségű alternatív szinkronos darabok vannak fönt. De a figura így legalább kap arcot. Ha jól sejtem (nem néztem utána a sorozat születésének) amerikai gyerekpszichológusok munkája, szokás szerint a játékos tanulás a cél de itt végre nem nézik hülyének a gyereket! Van több marék ilyen sorozat gondolom sokan ismeritek Elmot és a Szezám utca lakóit na én tőlük ki tudnék futni a világból! Mikor először láttam azt hittem valami kisegítő iskolából szivárgott ki. Nagy bánatomra Ádám egy időben oda volt a nyávogós Elmoért. Ezt vagy kinőtte vagy csak azért mellőzött mert most épp nem fut sehol a tévében.

Nem olyan régen írtam a gyereknevelős könyvemről és az alvós táblázatról. Keresés közben találtam egy jutalmazós táblázatot is. Egy nehezen kezelhető, dührohamos, hisztis gyereket "kezeltek" vele. Megtetszett a sablon de fogalmam sincs, hogyan tudnám alkalmazni. Szóval kicsi Jo táblázatát ébredéstől lefekvésig 3 órás szakaszokra osztották. Minden hiszti mentes szakaszért két jutalom matrica járt. Ha hisztizett de kérésre abbahagyta akkor csak egy és ha nem érdemelte ki a matricát egy szomorú arcot kapott. A nap végén nagy jutalom járt akkor ha minden szakaszba matrica került illetve ha egybe nem. Így kicsi Jonak volt egy lehetősége hibázni. Gyereket nevelünk nem katonákat.
Amiért nekem tetszik az a dübörgés és visítás megszüntetése. Tulajdonképpen már hónapok óta ezekért osztok matricát, mert nekem az egész gyerekezősdibe ez okozza a legnagyobb fejfájást, hogy a szomszédok is hallják a gyerekeimet. A kivitelezésnél viszont elakadtam, az enyémeknek nem jelent semmit a 3 órán keresztül, nem ismerik az órát. Aztán vannak dolgok amik reggel tilosak de később szabad (pl: nagy, hangos autókat tologatni). És végül a legfontosabb ezzel a gyermeki lét lényegét irtanám ki. Tényleg akarok két némán ücsörögve autót tologató gyereket? Mert ebben a házban csak azt nem hallják a szomszédok. A következetesség pedig azt kívánja, ha reggel ez van, akkor később is. Egy gyerek ha örül, visít és ugrál, ha összevesznek visítanak (nekik van kivel összeveszni kedves szomszédok), ha jó kedve van teli torokból énekel, sőt időnként csak úgy ül a szőnyegen és spontán visít. Baromira nem érdekli, hogy milyen napszak van. Nyilván rászólok de ez nem tartja vissza attól, hogy máskor is megtegye és ha eredményt akarok rá kell szólnom napközbe is. Én pedig időnként utálom magam amiért a fenti tök természetes dolgokban korlátoznom kell mintha kaszárnyát vezetnék. Mert egy társasházban vannak szabályok amiket be kell tartani.
Ha valaki tud bentlakásos gondnoksági állást egy hallássérülteket gondozó otthonban ne kíméljen, zaklasson bátran!

Amit még észrevettem ha Ádámmal halk de komoly hangsúllyal beszélek ő is automatikusan felveszi ezt a hangsúlyt. Aztán becsörtet Miki és Ádám ismét visít. Mikivel az alapállás sem működik, ő simán a képembe a vihog és él tovább saját elképzelései szerint.
Ez nekem nem új. Ádámmal születése előtt óta van köztünk egy érzelmi kapocs. Csak ránézek és tudom mit akar (talán ezért nem sietett beszélni), tudom, hogy szóljak hozzá ha eredményt akarok.
Miki más, ő engem tanít születése óta. Az ő érkezése óta tudok alkalmazkodni a káoszhoz és várom, hogy elmúljon. Miki nem hagyja magát irányítani, amit kitalált keresztül viszi. Én pedig úgy érzem sokkal hatékonyabb vagyok ha hagyom kibontakozni (ésszerű határok) mintha folyamatosan keménykedek és vetélkedünk ki a falkavezér. A felnőtt én vagyok.