2011.01.05. Maja érkezése

A legfontosabb: köszönöm mindenkinek a kedves szavakat, gratulációkat, nagyon jól esett minden kedves sor, SMS, telefonhívás.
Ma engedtek haza a kórházból, Maja már a saját ágyában alszik. Mióta itthon vagyunk, igazán egy szavam se lehet, eszik, alszik.
A szülés röviden? Gyors volt, intenzív, fájt. Maja rendes lány volt, megtette amit kértem, kibírta a karácsonyt, szilvesztert, újévet de most úgy döntött, ő a soros és jött. Mint a villám.

És akkor most megpróbálom összeszedni az elmúlt napok eseményeit.
Vasárnap
Reggel Ádámmal elsétáltunk Mikinek pelusért, közben már gyenge és rendszertelen görcsöket éreztem. Csak fél árbócon figyeltem rá, ilyen görcsökkel csináltam végig a karácsonyt. Itthon a fiúknak ebédet melegítettem, közben a görcsök sürűsödtek és erősödtek, apa mint aki kardot nyelt, épp csak lézengett köztünk. Éhesnek éreztem magam de valahogy már nagyon nem kívántam enni. Mikit letettem aludni, apát kicsit megnyugtattam így ő is ebédelt én meg lefeküdtem a szobába és figyeltem az órát meg a fájásokat. Két órán keresztül tartotta a 8-10 perceket és erőssen kellett markolásznom a párnát közben. Akkor szóltam apának, hogy hívom a szülésznőt, ez már nem tréfa. Ő is azt mondta, hogy ha így állunk akkor irány a kórház. Anyu jött vigyázni a fiúkra, közben lezuhanyoztam, összekaptam a nesszeszerbe ami még kellett, Miki enyhe lázat mutatott. A ház elől kanyarodtunk ki az autóval mikor elfolyt a magzatvíz (13.30) szerencsére a kocsiban volt régi törölköző azt gyorsan magam alá kaptam, nem mertem visszajönni mégegyszer zuhanyozni, átöltözni. A kórházba valamivel 14.00 előtt csekkolunk be, rövid papírmunka után 14.00 körül feküdtem föl a szülőágyra (asztalra?). Az ott lévő szülésznő vizsgált először, azt mondta nagyon fönn van még a baba. Picit megijedtem, jaj sokáig fog tartani. Közben a szülésznőm is megérkezett és rögtön elkezdte előszedni a szükséges eszközöket, mert emlékezett, hogy Mikivel sem szórakoztunk sokat. Mondta is, hogy hiába van magasan a gyerek, puha a méhszáj és ha elindul ő nem beilleszkedni fog, ahogy a rendes gyerekek, hanem lendületből jön. Az én szülésznőm egy profi, pont úgy lett ahogy mondta. Még épp csak végzett a pakolással, alig tudott két fájás között egy csövet (bocs nem tudom mi a pontos neve) rakni a vénámba én már szűnni nem akaró feszítést éreztem és a jól ismert kakilási ingert. A doktornő még a méhszáj állapotát szerette volna ellenőrizni de ahogy a hátamra fordultam és széttettem a lábam láttam a gyerek fejét. Vissza kellett tartanom a tolófájást, hogy legalább valaki steril kesztyűt húzzon és a doktornő tudjon gátat metszeni (ezt most sem úsztam meg). Mikor ez megvolt, kettőt nyomtam és életemben először könyöklő dokik nélkül páholyból végignéztem ahogy a kis buksi kibújik majd rögtön az egész baba (14.35 nem írtam el az időket, tényleg ilyen gyors volt). Hihetetlen gyors volt az egész! Arra sem volt időm, hogy a megfelelő szülési pózt felvegyem, a lábaim valahol kalimpáltak, valamibe kapaszkodtam és még a szemem is elfelejtettem becsukni. Szerencsére a fájdalom erősségét nem tudom felidézni csak a kicsusszanó baba képét, mint valami filmet. Kicsit várni kellett mire megtalálták az ollót, elvágták a köldökzsinórt. Közben elkezdtem sasolni honnan láthatok a lába közé de már hallottam Ági hangját: LÁNY! Hihetetlen! Felemeltem a lábam és meggyőződhetem a saját szememmel: nincs fütyi. Lányom van. Sikerült. Kiérdemeltem. Apa is megnézte majd leroskadt mellém a székre és sírt. Egy kicsit megkaptuk, majd őt elvitték rendbe tenni, lemérni, pik-pak apa pólyában hozta vissza, legkisebb szemünk fényét 3120g és 49cm. Igazi szolid lányméretek. Miki után azt mondtam, akkor szülök legközelebb ha valaki megígéri, hogy max 3,5kg lesz, januárban érkezik és esetleg lány (ja és ha piros hó esik) a piros hó elmaradt. Most asssszem kívánok egy lottó ötöst is és életünk hátralévő részében lógatjuk a lábunk :-DDD

Hétfő
Már a harmadik gyermekem szülöm, ugyanabban a kórházban, kicsit reménykedtem talán törzsvendégként kiérdemeltem a VIP szobát. Még nem. De jó helyem volt az egyik 3 csillagosba is. Azonkívűl két kórház összevonásával, rengeteget fejlődött a Klinika pozitív irányba. Egy egész csapat kedves, aranyos csecsemős nővérrel bővült a gárda, szuper felszereléseket kaptak, egyszerűbbek és hatékonyabbak lettek a vizsgálatok. Ami romlott az a kaja. Oké sosem volt valami mesés de ennél ehetőbbre emlékeztem.
Maja folyamatosan éhes az előtej mennyiségével nem éri be, csak dühösen köpködi ki ha már nem talál benne semmit. Az egyik csecsemős nővér megsajnál csempészik egy kis tápszert a teába. Így Maja alszik 3 teljes órát én kicsit pihenhetek. Éjjel ugyanezt folytatjuk, Maja vagy cicin vagy ordít, az éjszakás nővér elvitte és csak szoptatni hozta ki, olyan jó volt végre kicsit aludni.
Közben itthon Miki állapota romlott, én a kórházban aggódtam és haza akartam jönni.

Kedd
Apa elvitte a fiúkat orvoshoz, Miki nagyon beteg, sőt mindkettő fertőz, vagy nem jövök haza Majával, vagy a gyerekek mennek a mamákhoz, pár napra. A mamák bevállalták a fiúkat.
Reggel vettem észre a lapján, hogy kapott egy kis tápszert éjjel. Innentől kezdve az én lányom mint akit kicseréltek, sokkal kevesebbet követelőzik, többet alszik, többet eszik ezzel a tejem is kezd beindulni.

Szerda
Reggel a vizit alkalmával alig hittem el, mikor a doktornő lazán azt mondta, Maja ma hazamehet (ha én is), a védőnő még háromszor elmondta mire elhittem. Ádámmal nagyon sokat voltunk bent és ez mély nyomot hagyott bennem, általában akkor hiszem el a hazamenést ha már kezemben az összes záró papír. Ma valami miatt soha nem látott gyorsasággal ment a hazamenős procedúra 11-re az összes záró a kezemben volt! Apa még itthon elrendezte Mikit, hozta a hazamenős ruhánkat, a RÓZSASZÍN kupacot, majd Edit barátnőm férje jött értünk autóval ez nagyon nagy segítség volt.
Itthon az üres lakás fogadott valamint mamám küldött húslevest és madártejet. Olyan furcsa volt a délután, mint egy gyerekes korunkban csak közben nagyon hiányzott a két nagyobb.