2011.01.13.

Felmondok vagy világgá megyek. Hosszú idő után Ádám ma ment volna először oviba, tegnap reggel tüsszögött, este köhögött, ma reggel már több mint fél órája köhög. Így nem engedem oviba. Tegnap óta megint köptetőt kap, estére zsíros pelusba tekerem és remélem még időben kikúrálom nem kell orvoshoz menni. Az elmúlt öt évben szinte csak tanácsadásra jártunk oda most meg már törzsvendégnek számítunk. :-(
Tény, hogy terveztem Ádám szülés után itthon marad kicsit, szokjuk a nagy családot, egymást és ne rögtön hordjon haza minden bacit az újszülöttnek. De én úgy terveztem azért marad itthon mert én akarom, nem azért mert beteg és muszáj.

Lassan egy hete ismerik egymást a gyerekek, szerintem a fiúk egész jól fogadták Maját. Egyenlőre nem féltékenyek, körülugrálják, megsimogatják. Az sem okozott különösebb gondot, hogy nem voltam itthon, a mamáktól úgy jöttek haza mint bármikor máskor. Úgy terveztem, itthon lesznek mikor jövünk haza, ez nem sikerült de ettől még nem lesznek sorozatgyilkosok. Néha tiszta szerencse, hogy a pasik nem vesznek mindent a szívükre.

Maja pelenkázásával gyakran küzdök, egy fiút egyszerűbb letakarítani, igaz ott is figyelni kell, minden lógó alkatrész alatt ki legyen törölve, de most még arra is figyelnem kell merre törölgetek. Lányos mamák most biztos jót mosolyognak. A kórházban megmutattak mindent, én meg csak figyeltem mint egy első gyerekes. Jól van, na lányom még nem volt. :-D

Tegnap előszedtem a fiúk babaképeit, hihetetlen. Mind a kettőt lánynak vártam és mégis igazi fiús fiúk lettek, már babaként is masszívak, izmosak voltak, egészen pici koruktól olyan ügyesen tartották magukat. Maja pedig igazi lányos lány pici, törékeny, nagyon kell figyelnem, hogy veszem fel, mert őt bizony jobban kell tartani. A fejét rövid időre szépen megtartja de alapvetően, hagyja, hogy szolgálatára legyek. Szerintem ez egy szerencsés felállás. Szeretem ha külső jegyek alapján rögtön látszik fiú vagy lány, bár a fiaim talpig kékben is lépten nyomon lánynak nézték.