2011.01.27.

Hetek óta fogalmazgatok egy levelet a lépcsőházba, a kedves dörömbölős szomszédnak, egyenlőre csak nagyon csúnya szavak jutottak eszembe, 10-15 sor pontot pedig mégsem rakhatok ki. Valamint az ilyen névtelen lépcsőházi üzengetést mindig is lenéztem de lehet nem marad más választásom. Mégse kopoghatok be minden ajtón:
- Bocs te szoktál dörömbölni? - kérdéssel.
Maját szoptattam és ilyenkor rendszerint elszabadul a pokol, Miki mint akit fölhúztak föl-le rohangált a lakásban és természetesen hiába kértem meg sem hallott. Ezer bocs, szoptatás közben nem szeretek fölugrálni csak ha életveszélyt kell elhárítani. A szomszéd megint dörömbölt, erre a fiúk még a növésben is megálltak pedig mondtam, hogy akkor most szabad még két kört futni. De nem tette. A szomszéd biztos büszkén kihúzta magát és elégedetten nyugtázta, hogy elintézte. Nagyon irigylem, hogy munkanap délelőtt fél 10-kor tud aludni.

Ádám orra folyik, továbbra is betegszabin van. Nagyjából 5 percenként jön (szerencsére többnyire jön) orrot fújni. Remélem hétfőig javul, mert akkor akarom az oviba küldeni a szülinapi tortáját.

Miki hetek óta lelkesen jön velem "pisilni" sőt minden alkalmat megragad amikor csak beteheti a lábát a fürdőszobába. Ilyenkor csak úgy ruhástul ráül a bilire. Tegnap este kijelentette:
- WC-be pisiok! - felült és meg is tette! Nagyon megdicsértük és úgy döntöttem ma ismét megpróbálkozunk a szobatisztasággal. Reggel alsót adtam rá és megkértem, szóljon ha pisilnia kell. Az eredmény kettő mellé, egy a WC-be, egy felesbe a nappaliba és a bilibe. Hamar lenulláztuk a három, mára kijelölt, alsót. Még gondolkodom délután érdemes-e folytatni.

Ádám tegnap megszoptatta a kisvakondját. Mikor Mikit szoptattam akkor egy plüss cicát szoptatott. :-)

Ma megint karfiol levest főztem (jót tesz a tejhozamomnak), Miki szépen belapátolta az adagját, Ádám szerintem meg sem kóstolta csak kijelentette:
- Nem fiom. - és eltolta a tányért. Félve pillantottam Mikire de nem foglalkozott Ádámmal, kanalazott tovább.
Utána kiosztottam a másodikat, egy technikai malőr miatt a mai ebéd pulykamell bolonyai szószban spagettivel. Bolonyai spagettinek indult de menet közben derült ki, hogy amit darált húsnak hittem az tulajdonképpen kockázott pulykamell. Nem volt kedvem három gyerekkel boltba rohanni, így rögtönöztem. Ádám repetázott is, szerencsére nagyon szeretik a szószos tésztákat.
Ebéd közben Ádám megbillentette a tányérját, az étel a tányérban maradt, nem történt semmi ő mégis olyan visítást rendezett miatta, mintha épp élve nyúznám. Először megkíséreltem megnyugtatni, hogy nem történt semmi egyen tovább, ettől még jobban visított. Feladtam és inkább Mikivel beszélgettem, utána egész hamar megnyugodott.
Ádám régóta hajlamos ilyen semmiségekért hatalmas hisztit csapni, miután meggyőződöm róla, hogy műbalhé, látványosan ott hagyom és más tevékenységbe fogok. De csak nem akarja elhagyni ezt a szokását.

Képzeljétek! Az előbb felhívott Mesterházy Attila. Na jó majdnem. Egy hölgy közölte velem, hogy politikai hirdetést fogok hallani a magánnyugdíj rendszerről, utána mutatkozott be a pasi és kezdte volna a mondókáját, feltételezem felvételről, itt letettem a telefont. Maja épp étkezett meg amúgy sem érdekel ez az egész hiszti a nyugdíjak körül. Nekem teljesen mindegy hol van a pénzem, úgysem látok belőle egy fillért sem, mert én már nem leszek nyugdíjas. Nem, nem azért mert idő előtt meghalok, terveim szerint majd 100 éves korom után egyszer szépen elalszok, de mire én elérném a nyugdíjas kort már nem lesz nyugdíjkorhatár, helyette mindenki dolgozik végelgyengülésig. Szóval vitatkozhatnak a nyugdíjakról kedvükre, sajnos én már nem érzem magam érintettnek.