2011.01.06.

Ötödik napja nézegetem, csodálgatom a lányom, alig győzöm felfogni tényleg lányom van (pedig minden pelenkázásnál egyértelmű). Most különösen örülök, hogy az elmúlt hónapokban nem kiváncsiskodtunk a nemét illetően, szerintem így sokkal nagyobb meglepi volt az érkezése. Az egész családom lányt várt, én voltam az egyetlen aki "minden mindegy" érzésekkel illetve szinte biztosra vettem, hogy csakis fiú lehet. Tehát ennek megfelelően a család ünnepel én meg még mindig alig bírom fölfogni. Időnként eszembe jut, hogy most már vehetek fésűt, csattokat, lesz kivel tipikus csajos dolgokat csinálnom.
Nem félreérteni számomra ezek mind nagyon fontos és jó dolgok, nekem egyszerűen szükségem van erre a kis időre és arra is, hogy lassan, apró csodánként éljem meg Maja érkezését.
Nagyon szeretem a fiaim, eszméletlen boldog lennék ha történetesen vasárnap fiam születik de így ez most mégis más érzés. Tíz centivel a föld fölött járok annyira boldog vagyok, hogy vegyes kis csapat anyukája lehetek. Borzalmasan szorítok Editnek, hogy a három csaj mellé a negyedik fiú legyen. Remek érzés megtapasztalni milyen a másik oldal, neki is jár!
Az apukája máris a tenyeréből eszik, hiszen már ott kis lilán, magzatmázasan, ordítósan beleszeretett. Maja azóta csak előnyére változott (és fog is). Apa nagyon lányt várt és most tessék kapott egyet, pont olyan mint én csak kicsibe. Majd jól elkényezteti. Tudom, hisz engem is a tenyérén hordoz, főleg ha épp pocakos vagyok, akkor a zsebébe is betenne. :-D Most intézi a fegyverengedélyét, már szervezi a 24 órás őrséget a fiúknak (apa 5 évig hivatásos katona volt). Szóval itt és most üzenném Maja leendő kérőinek, kössék fel a nadrágot, mert erre a lányra megerősített díszőrség vigyáz. :-) A szülőszobán a doktornő meg is jegyezte, nem szeretne két fiú után kishug lenni, nem is értem miért? (naggggyon kaján vigyor) :-D