2011.01.01.

Itt van, eljött 2011 és én még mindig pocakkal, éljen, megcsináltam(tuk?). Ennek nagyon örülök. Egyszerűen szükségem volt még erre a pár hétre, most már tudok Hudini érkezésére koncentrálni. Nagyon rossz lett volna ha a karácsonyi készülődés teljes káoszába érkezik. Most már valóban körülötte forognak a gondolataim, várom, hogy 3D-ben a kezemben tarthassam, nagyon szeretném már tudni, hogy minden rendben van vele és az utóbbi pár stresszes hét nem viselte meg nagyon. Szeretném látni az arcát, fogni a csöpp kezeket. Szóval részemről most már bármikor szülhetünk, annyi hasfájásom van, ha indul akkor legyünk túl rajta gyorsan. Ebből a szempontból (sem) vagyok egy ősanya, ha gyorsít a folyamaton jöhet burokrepesztés, gátmetszés csak a császárt ússzam meg, attól rettegek.

Addig is amíg Hudinire várunk azért zajlik az élet nálunk. Miki tegnap este még egy köhögő roham zárásaként az ágyába is bukizott, gyors ágyhúzás majd az éjszaka hátralevő része ebből a szempontból eseménytelen volt. A zsíros pelus reggelre sokat javított az állapotán, ma alig köhögött.
A szokásos szilveszteri durrogás nem zavarta a fiúkat, szerencsére kolléganő fölöttünk a tüzijátékot leszámítva nem volt hangosabb mint általában, a tüzijátékokat este 9-ig elszórták és nem is volt olyan sok. Nem voltam oda a dologért de egy évben egyszer ennyi belefér. Nem sokkal takarodó után volt egy nagyobb pukkanás, Ádám kijött megkérdezni mi volt az, elmondtam, majd visszament aludni, nem foglalkozott a dologgal többet. Szokás szerint Leót viselte meg legjobban az éjszaka, bekúszott az ágyunk mögött a radiátor alá, csak fél 5-kor préselte ki magát.
Reggel 7 után arra riadtam, hogy Miki sír, "felpattantam" az ágyból, sebességem jól érzékelteti, hogy közben volt időm azon gondolkodni, most megint bukizott, vagy egyéb dráma van. Bementem, fönt ült Ádám ágyán ott sírt, gondolom valamin összevesztek de nekem csak kakiról beszélt pedig a pelusban csak pisi volt. De ha már így alakult, felkeltek, Ádám megtámadta a tévét, Miki beült apához az ágyba és így még egy kicsit lustiztunk. Jó volt.
Miki köhögése ugyan javult de délután enyhe lázat mértem, estére hőemelkedéssé szelidült, kicsit elesett a drágám, ha csak tehette ücsörgött az ölemben. Várom a fejleményeket, Ádámmal kedden mindenképp vissza kell mennem az orvoshoz, meglátom Miki mit mutat ha nem igényel holnap ügyeletet lehet már hétfőn visszamegyünk.
Azért volt ma jókedve is, apa megbízta feladattal, megcsinálta utána jött megint:
- Apa kéek fedatot. (kérek feladatot)

Ééééés most dicsekszem ma két kísérletem is sikerült. Ebédre sajt alatt sült fokhagymás karaj volt, egy új receptet próbáltam ki ami nagyon jól sikerült. Délután pedig szintén új csokis sütit próbáltam ki az is finom lett. Rám fért már egy kis sikerélmény, mostanában valahogy az új receptek nem úgy váltak be ahogy eredetileg elterveztem.