Miki pénteken és szombaton is nagyon ügyes volt, megúsztuk a napot egy-egy balesettel. A kezdeti sikerek után tegnap óta erős visszaesést mutat. Az egy dolog, hogy akkor is megyünk pisilni amikor nem kell de amikor meg tényleg kell későn szól. Most elbizonytalanodtam, hogy legyen a folytatás, talán még várok pár napot, kísérletezünk és ha romlik a találati arány felfüggesztjük a dolgot.
Reggel életemben először használtam a porszívós orrszívót. Nekünk egy hónappal ezelőttig nem volt, egy kis elemes kézi orrszívót vettem még sokéve Ádámnak és egészen eddig az elég is volt. Szerencsére nem volt beteges a banda a kis gép nekünk hosszú éveken keresztül bevált. De most már a fiúk nagyok és nincs akkora ereje, hogy mindenhonnan kiszívja a cuccot. Az áldozat Miki volt, még csak az első lyuknál tartottunk, azzal is csak félúton és a porszívó elhallgatott. Miki örült, én kétségbe, majd pánikba estem, hogy a porszívónk kilehelte a lelkét. Jobb ötletem nem volt, elpakoltam a gépet és egyéb dolgaim után néztem. Kicsit később előszedtem a porszívót megnyomtam a gombot és életre kelt, éljen! Mikit ismét elkaptam, az orrához tettem de nem szív! Hangja van de nem szív! Vizsgálom a gépet, próbáltam bekukucskálni a csőbe, lehet eltömődött, mikor észrevettem a porzsáktartó nyitva van. Amíg elmentem az orrszívóért valamelyik pihés garázdálkodott. Imádnak szétszedni mindent amit lehet és azt is amit nem. :-( Visszaraktam a helyére a porzsákot, rendesen lecsuktam a tetejét és a porszívó ismét szívott.
2011. január 31., hétfő
2011. január 30., vasárnap
2011.01.30.
Maja kapott egy szatyor csajos ruhát, kíváncsi fiaim hamar rácsaptak és leleltározták. Mikinek ez a sapi lett a kedvence, bár a rózsaszín nem kifejezetten az ő színe. :-D
Ádámnak ez a topánka tetszett legjobban
A hétvége nagy eseménye Ádám szülinapja, ez még nem a hivatalos ünneplés csak úgy szűk körben köszöntöttük meg, mert apa már nagyon oda akarta adni az ajándékot. Tegnap délután a két pihés aktív érdeklődése közepette megsütöttem a piskótát. Ádám gesztenye tortát kért, életében először választott szülinapi tortát. Eddig nem érdekelték ilyen apró részletek. :-) Hamar összeállítottam a krémet is, igazán büszke vagyok rá, finom lett pedig csak úgy fejből alkottam. Este takarodó után megtöltöttem. Reggel Ádám első dolgai között volt ellenőrizni a hűtőben várakozó tortát.
Ebéd után, a nap fénypontjaként jött el a torta ideje. Az ünnepelt elfújta a gyertyákat. A tortával nagyon elégedett volt, kisebb sokként élte meg, mikor délután elfogyott. A kitörni készülő hisztirohamot gyorsan megelőzendő, megígértem sütök máskor is. Egy visítással kevesebb, éljen!
Az ajándék
Az összeszerelő brigád
A kész mű és boldog tulajdonosa
Én is megnézhettem
Ádámnak ez a topánka tetszett legjobbanA hétvége nagy eseménye Ádám szülinapja, ez még nem a hivatalos ünneplés csak úgy szűk körben köszöntöttük meg, mert apa már nagyon oda akarta adni az ajándékot. Tegnap délután a két pihés aktív érdeklődése közepette megsütöttem a piskótát. Ádám gesztenye tortát kért, életében először választott szülinapi tortát. Eddig nem érdekelték ilyen apró részletek. :-) Hamar összeállítottam a krémet is, igazán büszke vagyok rá, finom lett pedig csak úgy fejből alkottam. Este takarodó után megtöltöttem. Reggel Ádám első dolgai között volt ellenőrizni a hűtőben várakozó tortát.
Ebéd után, a nap fénypontjaként jött el a torta ideje. Az ünnepelt elfújta a gyertyákat. A tortával nagyon elégedett volt, kisebb sokként élte meg, mikor délután elfogyott. A kitörni készülő hisztirohamot gyorsan megelőzendő, megígértem sütök máskor is. Egy visítással kevesebb, éljen!
Az ajándék
Az összeszerelő brigád
A kész mű és boldog tulajdonosa
Én is megnézhettem
2011. január 28., péntek
2011.01.28.
Juj de hosszú volt ez a délelőtt és hol van még a nap vége!
Maja fél 4-ig aludt egyhuzamban este 8-tól, igaz utána egy órán keresztül evett. Addig kiment az álom a szememből, mire újra elaludtam volna Ádám kezdett köhögni ezzel sikeresen felébresztette Mikit és még csak fél 6 volt. Visszazavartam őket az ágyukba és erősen bizonygattam, hogy még sötét éjszaka van. Ádám továbbra is köhögött így esélytelen volt a visszaalvás de legalább a szobájukban maradtak 7-ig és Maját sem ébresztették fel.
Mire a fiúk megreggeliztek a Királylány is reggeliért csöngetett. A következő két órában felváltva rohangáltam Majához, aki sem aludni sem egyedül lenni nem akart, és próbáltam elpakolni a reggeli romjait, a fiúknak levezényelni a fogmosást, átöltözést. Most éreztem igazán milyen hasznos julis, mert csak bedobáltam a tegnapi edényeket és amíg én a gyerekek közt rohangáltam ő elmosogatott.
Mikiről levettem a pelust, kapott egy alsót, megint megbeszéltük, hogy nagy fiú lesz és szól ha pisilni kell. Több se kellett neki, máris pisilni akart, rögtön a WC-be, kamut sejtettem de minden kezdet nehéz ha most nem kísérem el, később megszívom. Tehát mentünk, felültünk, roppant boldog volt ahogy ott ücsörgött és folyamatosan bizonygatta, ő pisil. Hiába kukucskáltam, eltakarta. Nehogy unatkozzak, közben bepakoltam a mosógépet, Miki közben annyit mondott:
- Pukizom.
- Jó, pukizzál.
Aztán egy tompa csobbanást hallottam. Miki a WC-be kakilt! Gyorsan körbeugráltam, megdicsértem, vérszemet kapott:
- Még kakiok!
- Jól van, csak dolgozzál, szólj ha kész vagy. - közben megtelt a mosógép, elindítottam, addigra Miki is kész lett.
Nem sokkal később megint Majánál voltam, Miki egy szál fütyire vetkőzött és Ádám ágyán randalírozott.
- Miki ha pisilni kell szólj.
- Jó.
- Pisiok.
- Gyere le, ne pisild össze Ádám ágyát. - lejött, irány a fürdő. Maja a karomban picit sem akarta elengedni a cicijét így Mikit a bilire irányítottam arra egyedül is rá tud ülni. Én lepődtem meg a legjobban, hogy megint pisilt. A bili kiborítást elnapoltam, mert Maja még mindig a karomban volt. Nekem minden bilizni tanulóhoz jut egy újszülött? Ádám is akkor kezdte a bili leckét mikor Miki volt 2-3 hetes. Igaz ő magától, Mikinél most én szorgalmaztam, mert hetek óta olyan lelkesen jön a fürdőbe utánam:
- Pisiok, pisiok!!!!!! - és ráül a bilire, szerintem ez elég egyértelmű jel arra, hogy itt az idő.
Maja végre elaludt, nekiálltam az ebédnek, Miki ismét pisilni akart. Gondoltam egy merészet és kivettem a bilit a fürdőből. Most már tényleg meg voltam győződve róla, hogy csak szórakozni akar a bilin. Visszamentem a konyhába, hogy végre a sütőbe kerüljön az ebéd, így is késésben voltam vele. Miki közben kész lett, megkértem hagyja ott, menjen játszani. Úgy tett. Egy kis edénykével merte ki a pisit a biliből és locsolta szét. Szívroham helyett gyorsan elvittem kezet mosni, mire föltakarítottam a konyhában találtam a tűzhely mellett kevergette az üres bolonyai szószos edényt, vastag paradicsomos bajuszt festett magának és még a lapot is bekapcsolta alatta. Itt már tényleg a szívroham kerülgetett.
Viszont pisi ügyben ma eddig balesetmentesek vagyunk. Szundi után folytatjuk.
Maja fél 4-ig aludt egyhuzamban este 8-tól, igaz utána egy órán keresztül evett. Addig kiment az álom a szememből, mire újra elaludtam volna Ádám kezdett köhögni ezzel sikeresen felébresztette Mikit és még csak fél 6 volt. Visszazavartam őket az ágyukba és erősen bizonygattam, hogy még sötét éjszaka van. Ádám továbbra is köhögött így esélytelen volt a visszaalvás de legalább a szobájukban maradtak 7-ig és Maját sem ébresztették fel.
Mire a fiúk megreggeliztek a Királylány is reggeliért csöngetett. A következő két órában felváltva rohangáltam Majához, aki sem aludni sem egyedül lenni nem akart, és próbáltam elpakolni a reggeli romjait, a fiúknak levezényelni a fogmosást, átöltözést. Most éreztem igazán milyen hasznos julis, mert csak bedobáltam a tegnapi edényeket és amíg én a gyerekek közt rohangáltam ő elmosogatott.
Mikiről levettem a pelust, kapott egy alsót, megint megbeszéltük, hogy nagy fiú lesz és szól ha pisilni kell. Több se kellett neki, máris pisilni akart, rögtön a WC-be, kamut sejtettem de minden kezdet nehéz ha most nem kísérem el, később megszívom. Tehát mentünk, felültünk, roppant boldog volt ahogy ott ücsörgött és folyamatosan bizonygatta, ő pisil. Hiába kukucskáltam, eltakarta. Nehogy unatkozzak, közben bepakoltam a mosógépet, Miki közben annyit mondott:
- Pukizom.
- Jó, pukizzál.
Aztán egy tompa csobbanást hallottam. Miki a WC-be kakilt! Gyorsan körbeugráltam, megdicsértem, vérszemet kapott:
- Még kakiok!
- Jól van, csak dolgozzál, szólj ha kész vagy. - közben megtelt a mosógép, elindítottam, addigra Miki is kész lett.
Nem sokkal később megint Majánál voltam, Miki egy szál fütyire vetkőzött és Ádám ágyán randalírozott.
- Miki ha pisilni kell szólj.
- Jó.
- Pisiok.
- Gyere le, ne pisild össze Ádám ágyát. - lejött, irány a fürdő. Maja a karomban picit sem akarta elengedni a cicijét így Mikit a bilire irányítottam arra egyedül is rá tud ülni. Én lepődtem meg a legjobban, hogy megint pisilt. A bili kiborítást elnapoltam, mert Maja még mindig a karomban volt. Nekem minden bilizni tanulóhoz jut egy újszülött? Ádám is akkor kezdte a bili leckét mikor Miki volt 2-3 hetes. Igaz ő magától, Mikinél most én szorgalmaztam, mert hetek óta olyan lelkesen jön a fürdőbe utánam:
- Pisiok, pisiok!!!!!! - és ráül a bilire, szerintem ez elég egyértelmű jel arra, hogy itt az idő.
Maja végre elaludt, nekiálltam az ebédnek, Miki ismét pisilni akart. Gondoltam egy merészet és kivettem a bilit a fürdőből. Most már tényleg meg voltam győződve róla, hogy csak szórakozni akar a bilin. Visszamentem a konyhába, hogy végre a sütőbe kerüljön az ebéd, így is késésben voltam vele. Miki közben kész lett, megkértem hagyja ott, menjen játszani. Úgy tett. Egy kis edénykével merte ki a pisit a biliből és locsolta szét. Szívroham helyett gyorsan elvittem kezet mosni, mire föltakarítottam a konyhában találtam a tűzhely mellett kevergette az üres bolonyai szószos edényt, vastag paradicsomos bajuszt festett magának és még a lapot is bekapcsolta alatta. Itt már tényleg a szívroham kerülgetett.
Viszont pisi ügyben ma eddig balesetmentesek vagyunk. Szundi után folytatjuk.
2011. január 27., csütörtök
2011.01.27.
Hetek óta fogalmazgatok egy levelet a lépcsőházba, a kedves dörömbölős szomszédnak, egyenlőre csak nagyon csúnya szavak jutottak eszembe, 10-15 sor pontot pedig mégsem rakhatok ki. Valamint az ilyen névtelen lépcsőházi üzengetést mindig is lenéztem de lehet nem marad más választásom. Mégse kopoghatok be minden ajtón:
- Bocs te szoktál dörömbölni? - kérdéssel.
Maját szoptattam és ilyenkor rendszerint elszabadul a pokol, Miki mint akit fölhúztak föl-le rohangált a lakásban és természetesen hiába kértem meg sem hallott. Ezer bocs, szoptatás közben nem szeretek fölugrálni csak ha életveszélyt kell elhárítani. A szomszéd megint dörömbölt, erre a fiúk még a növésben is megálltak pedig mondtam, hogy akkor most szabad még két kört futni. De nem tette. A szomszéd biztos büszkén kihúzta magát és elégedetten nyugtázta, hogy elintézte. Nagyon irigylem, hogy munkanap délelőtt fél 10-kor tud aludni.
Ádám orra folyik, továbbra is betegszabin van. Nagyjából 5 percenként jön (szerencsére többnyire jön) orrot fújni. Remélem hétfőig javul, mert akkor akarom az oviba küldeni a szülinapi tortáját.
Miki hetek óta lelkesen jön velem "pisilni" sőt minden alkalmat megragad amikor csak beteheti a lábát a fürdőszobába. Ilyenkor csak úgy ruhástul ráül a bilire. Tegnap este kijelentette:
- WC-be pisiok! - felült és meg is tette! Nagyon megdicsértük és úgy döntöttem ma ismét megpróbálkozunk a szobatisztasággal. Reggel alsót adtam rá és megkértem, szóljon ha pisilnia kell. Az eredmény kettő mellé, egy a WC-be, egy felesbe a nappaliba és a bilibe. Hamar lenulláztuk a három, mára kijelölt, alsót. Még gondolkodom délután érdemes-e folytatni.
Ádám tegnap megszoptatta a kisvakondját. Mikor Mikit szoptattam akkor egy plüss cicát szoptatott. :-)
Ma megint karfiol levest főztem (jót tesz a tejhozamomnak), Miki szépen belapátolta az adagját, Ádám szerintem meg sem kóstolta csak kijelentette:
- Nem fiom. - és eltolta a tányért. Félve pillantottam Mikire de nem foglalkozott Ádámmal, kanalazott tovább.
Utána kiosztottam a másodikat, egy technikai malőr miatt a mai ebéd pulykamell bolonyai szószban spagettivel. Bolonyai spagettinek indult de menet közben derült ki, hogy amit darált húsnak hittem az tulajdonképpen kockázott pulykamell. Nem volt kedvem három gyerekkel boltba rohanni, így rögtönöztem. Ádám repetázott is, szerencsére nagyon szeretik a szószos tésztákat.
Ebéd közben Ádám megbillentette a tányérját, az étel a tányérban maradt, nem történt semmi ő mégis olyan visítást rendezett miatta, mintha épp élve nyúznám. Először megkíséreltem megnyugtatni, hogy nem történt semmi egyen tovább, ettől még jobban visított. Feladtam és inkább Mikivel beszélgettem, utána egész hamar megnyugodott.
Ádám régóta hajlamos ilyen semmiségekért hatalmas hisztit csapni, miután meggyőződöm róla, hogy műbalhé, látványosan ott hagyom és más tevékenységbe fogok. De csak nem akarja elhagyni ezt a szokását.
Képzeljétek! Az előbb felhívott Mesterházy Attila. Na jó majdnem. Egy hölgy közölte velem, hogy politikai hirdetést fogok hallani a magánnyugdíj rendszerről, utána mutatkozott be a pasi és kezdte volna a mondókáját, feltételezem felvételről, itt letettem a telefont. Maja épp étkezett meg amúgy sem érdekel ez az egész hiszti a nyugdíjak körül. Nekem teljesen mindegy hol van a pénzem, úgysem látok belőle egy fillért sem, mert én már nem leszek nyugdíjas. Nem, nem azért mert idő előtt meghalok, terveim szerint majd 100 éves korom után egyszer szépen elalszok, de mire én elérném a nyugdíjas kort már nem lesz nyugdíjkorhatár, helyette mindenki dolgozik végelgyengülésig. Szóval vitatkozhatnak a nyugdíjakról kedvükre, sajnos én már nem érzem magam érintettnek.
- Bocs te szoktál dörömbölni? - kérdéssel.
Maját szoptattam és ilyenkor rendszerint elszabadul a pokol, Miki mint akit fölhúztak föl-le rohangált a lakásban és természetesen hiába kértem meg sem hallott. Ezer bocs, szoptatás közben nem szeretek fölugrálni csak ha életveszélyt kell elhárítani. A szomszéd megint dörömbölt, erre a fiúk még a növésben is megálltak pedig mondtam, hogy akkor most szabad még két kört futni. De nem tette. A szomszéd biztos büszkén kihúzta magát és elégedetten nyugtázta, hogy elintézte. Nagyon irigylem, hogy munkanap délelőtt fél 10-kor tud aludni.
Ádám orra folyik, továbbra is betegszabin van. Nagyjából 5 percenként jön (szerencsére többnyire jön) orrot fújni. Remélem hétfőig javul, mert akkor akarom az oviba küldeni a szülinapi tortáját.
Miki hetek óta lelkesen jön velem "pisilni" sőt minden alkalmat megragad amikor csak beteheti a lábát a fürdőszobába. Ilyenkor csak úgy ruhástul ráül a bilire. Tegnap este kijelentette:
- WC-be pisiok! - felült és meg is tette! Nagyon megdicsértük és úgy döntöttem ma ismét megpróbálkozunk a szobatisztasággal. Reggel alsót adtam rá és megkértem, szóljon ha pisilnia kell. Az eredmény kettő mellé, egy a WC-be, egy felesbe a nappaliba és a bilibe. Hamar lenulláztuk a három, mára kijelölt, alsót. Még gondolkodom délután érdemes-e folytatni.
Ádám tegnap megszoptatta a kisvakondját. Mikor Mikit szoptattam akkor egy plüss cicát szoptatott. :-)
Ma megint karfiol levest főztem (jót tesz a tejhozamomnak), Miki szépen belapátolta az adagját, Ádám szerintem meg sem kóstolta csak kijelentette:
- Nem fiom. - és eltolta a tányért. Félve pillantottam Mikire de nem foglalkozott Ádámmal, kanalazott tovább.
Utána kiosztottam a másodikat, egy technikai malőr miatt a mai ebéd pulykamell bolonyai szószban spagettivel. Bolonyai spagettinek indult de menet közben derült ki, hogy amit darált húsnak hittem az tulajdonképpen kockázott pulykamell. Nem volt kedvem három gyerekkel boltba rohanni, így rögtönöztem. Ádám repetázott is, szerencsére nagyon szeretik a szószos tésztákat.
Ebéd közben Ádám megbillentette a tányérját, az étel a tányérban maradt, nem történt semmi ő mégis olyan visítást rendezett miatta, mintha épp élve nyúznám. Először megkíséreltem megnyugtatni, hogy nem történt semmi egyen tovább, ettől még jobban visított. Feladtam és inkább Mikivel beszélgettem, utána egész hamar megnyugodott.
Ádám régóta hajlamos ilyen semmiségekért hatalmas hisztit csapni, miután meggyőződöm róla, hogy műbalhé, látványosan ott hagyom és más tevékenységbe fogok. De csak nem akarja elhagyni ezt a szokását.
Képzeljétek! Az előbb felhívott Mesterházy Attila. Na jó majdnem. Egy hölgy közölte velem, hogy politikai hirdetést fogok hallani a magánnyugdíj rendszerről, utána mutatkozott be a pasi és kezdte volna a mondókáját, feltételezem felvételről, itt letettem a telefont. Maja épp étkezett meg amúgy sem érdekel ez az egész hiszti a nyugdíjak körül. Nekem teljesen mindegy hol van a pénzem, úgysem látok belőle egy fillért sem, mert én már nem leszek nyugdíjas. Nem, nem azért mert idő előtt meghalok, terveim szerint majd 100 éves korom után egyszer szépen elalszok, de mire én elérném a nyugdíjas kort már nem lesz nyugdíjkorhatár, helyette mindenki dolgozik végelgyengülésig. Szóval vitatkozhatnak a nyugdíjakról kedvükre, sajnos én már nem érzem magam érintettnek.
2011. január 26., szerda
2011.01.26.
Tegnap, betelepszek Majával a szoptatós fotelbe, csörög a telefon, gyerek a mellemen, kislattyogok, felveszem, Miki épp valahol szétszedni készült a lakást, majd a csörgésre a lábamnál kezdett tombolni a telefonért.
- Én is beszéek dédimama!!!!!
- Nem a dédimama.
- De én is beszéek dédimamaaaaaaa!!!!!!!!
Egy hölgy bemutatkozott, ő a Lopjunkegyütt KFT megbízásából telefonál, egyszer válaszoltam valamilyen kérdéseikre és ők ezért annnnnyira hálásak, hogy megajándékoznak egy hiper-szuper takaró, párna garnitúrával. Aha, persze. A mézesmadzag után jött is a feladat. Ők gerincsérvvel és gerincproblémákkal foglalkoznak és ha már úgyis nálunk járnak az ajándék átadása ürügyén, tartanak egy naggggyon érdekes előadást, ami annnnnyira érdekes, hogy feltétlenül hívjak meg akkora egy-két ismerősömet, nehogy lemaradjanak. Itt megköszöntem a lehetőséget és elmondtam, hogy újszülött van a házba, nem vagyok alkalmas ilyen tipusú vendéglátásra.
Asssszem komolyan érdeklődni fogok a szolgáltatónál, hogy lehet titkosítani vagy legalább rendelkezni arról, hogy ne adják ki a számom reklám célokra. Nagyon elegem van a hasonló hívásokból. Először csak 2-3 havonta hívtak, múlt hónapban hetente, a héten már kétszer. Általában kedvezményes áru karakószörcsögi wellness hétvégét kínálnak (két személyre a gyereket meg a szekrénybe hagyom), egészségnapot és hasonlókat. Igyekszem türelmesen végighallgatni és finoman lerázni, mert a hívóm csak a munkáját végzi, nem érdemli meg, hogy bunkó legyek vele de már nagyon unom ezeket a hívásokat. Ja és mindig SzabóNÉ-ként keresnek. Borsózik a hátam a NÉ-től, oké nem tudják a nevem de olyan nehéz lenne Szabó úr feleségét keresni?
Hosszú szolgálat után az etetőszékünk végleg kilehelte a lelkét. Nagy bánat ez nekem, mert ez volt az egyetlen hely ahol Miki biztonságosan egy helyben maradt. Ha rajtam múlik talán 18 évesen szoktatom ki belőle. :-DDDD De az élet mást hozott, így két napja kísérletezünk a széken evéssel ha egyedül van egész jól megy csak 3-4-szer kell visszazavarni a helyére közben. Ha Ádám is mellette van olyan messzi kell ültetni őket, hogy ne érjék el egymást. Ez sem lesz könnyű menet.
Ma Ádám nem ment oviba, lehet a héten már nem is megy, esetleg pénteken a logopédia miatt. Megint nagyon köhög és félek elkap valami durvábbat, amit rögtön hazahoz Majának. Tehát ma az átlagnál hangosabbak vagyunk. Kérem szépen ebben a házban a gyereknek már sírni sem szabad. Miki az előszobában tevékenykedett valami félig legálisat, beütötte a kezét, elég jól sikerült nagy piros horzsolást szerzett, visított is rendesen a szomszéd meg úgy verte a falat, azt hittem nyakunkba esik a fölső két emelet. Bár tudnám ki az, felajánlanám, hogy amíg ő lefoglal két gyereket majd én verem a falat.
Ezt leszámítva a fiúk önmagukhoz képest igazán rendesen viselkednek. Amíg én főztem az ebédet, Ádám Mikivel játszott, mutatta neki mi a feladat és több-kevesebb sikerrel Miki utánozta. Most épp egy kiszuperált billentyűzettel autós számítógépes játékot játszanak. Miki Ádám ölében ül, Ádám nyomkod és börrög. Miki elunta és fölült az asztalra, most lejárt a szabadidőm, megyek leszedem.
- Én is beszéek dédimama!!!!!
- Nem a dédimama.
- De én is beszéek dédimamaaaaaaa!!!!!!!!
Egy hölgy bemutatkozott, ő a Lopjunkegyütt KFT megbízásából telefonál, egyszer válaszoltam valamilyen kérdéseikre és ők ezért annnnnyira hálásak, hogy megajándékoznak egy hiper-szuper takaró, párna garnitúrával. Aha, persze. A mézesmadzag után jött is a feladat. Ők gerincsérvvel és gerincproblémákkal foglalkoznak és ha már úgyis nálunk járnak az ajándék átadása ürügyén, tartanak egy naggggyon érdekes előadást, ami annnnnyira érdekes, hogy feltétlenül hívjak meg akkora egy-két ismerősömet, nehogy lemaradjanak. Itt megköszöntem a lehetőséget és elmondtam, hogy újszülött van a házba, nem vagyok alkalmas ilyen tipusú vendéglátásra.
Asssszem komolyan érdeklődni fogok a szolgáltatónál, hogy lehet titkosítani vagy legalább rendelkezni arról, hogy ne adják ki a számom reklám célokra. Nagyon elegem van a hasonló hívásokból. Először csak 2-3 havonta hívtak, múlt hónapban hetente, a héten már kétszer. Általában kedvezményes áru karakószörcsögi wellness hétvégét kínálnak (két személyre a gyereket meg a szekrénybe hagyom), egészségnapot és hasonlókat. Igyekszem türelmesen végighallgatni és finoman lerázni, mert a hívóm csak a munkáját végzi, nem érdemli meg, hogy bunkó legyek vele de már nagyon unom ezeket a hívásokat. Ja és mindig SzabóNÉ-ként keresnek. Borsózik a hátam a NÉ-től, oké nem tudják a nevem de olyan nehéz lenne Szabó úr feleségét keresni?
Hosszú szolgálat után az etetőszékünk végleg kilehelte a lelkét. Nagy bánat ez nekem, mert ez volt az egyetlen hely ahol Miki biztonságosan egy helyben maradt. Ha rajtam múlik talán 18 évesen szoktatom ki belőle. :-DDDD De az élet mást hozott, így két napja kísérletezünk a széken evéssel ha egyedül van egész jól megy csak 3-4-szer kell visszazavarni a helyére közben. Ha Ádám is mellette van olyan messzi kell ültetni őket, hogy ne érjék el egymást. Ez sem lesz könnyű menet.
Ma Ádám nem ment oviba, lehet a héten már nem is megy, esetleg pénteken a logopédia miatt. Megint nagyon köhög és félek elkap valami durvábbat, amit rögtön hazahoz Majának. Tehát ma az átlagnál hangosabbak vagyunk. Kérem szépen ebben a házban a gyereknek már sírni sem szabad. Miki az előszobában tevékenykedett valami félig legálisat, beütötte a kezét, elég jól sikerült nagy piros horzsolást szerzett, visított is rendesen a szomszéd meg úgy verte a falat, azt hittem nyakunkba esik a fölső két emelet. Bár tudnám ki az, felajánlanám, hogy amíg ő lefoglal két gyereket majd én verem a falat.
Ezt leszámítva a fiúk önmagukhoz képest igazán rendesen viselkednek. Amíg én főztem az ebédet, Ádám Mikivel játszott, mutatta neki mi a feladat és több-kevesebb sikerrel Miki utánozta. Most épp egy kiszuperált billentyűzettel autós számítógépes játékot játszanak. Miki Ádám ölében ül, Ádám nyomkod és börrög. Miki elunta és fölült az asztalra, most lejárt a szabadidőm, megyek leszedem.
2011. január 25., kedd
2011.01.25.
Ádám tegnap új dallal jött haza az oviból. Az ismert beszédproblémánk miatt csak az első sort érettem a többi maradt dallamos halandzsa. Ettől függetlenül nagyon megdicsértem és kértem énekelje el még egyszer, ő pedig boldogan szerepelt.
Este még egy új dologgal lepett meg: tornáztunk. Kérte, hogy üljek úgy ahogy ő, mutatta a feladatot és utánoznom kellett. Tavaly volt az oviban lábtorna (sajnos idén nincs) arra járt és most lábfej gyakorlatokat mutogatott. Sajnos későn kezdtük el, már vacsora idő volt de megbeszéltük, hogy ma időben elkezdjük és végig csináljuk. Alig várom. :-)
Miki folyamatosan azt csinálja amit nem szabad és rendszerint bajba kerül. Tegnap a gyerekszobába mászott föl az ablakpárkányra, csak kismilliószor kértem fel se másszon, ha már fönn van jöjjön le de füle botját sem mozgatta. Addig ügyeskedett, hogy beesett a pelenkázó és az ablakpárkány közti résbe. Csak a lábát ütötte meg de utána végre lejött. Amint kiért a nappaliba, új kihívást keresett. A karácsonyra kapott autószállító kamionra állt föl, onnan az ablakpárkányra, megint leparancsoltam közben becsípte az autó platóján a kicsi lábujját. Először azt hittem a kezét csípte be a radiátorral, így eltartott egy darabig mire kiszabadítottam, közben visított. Végre összeszedtem, igyekeztem megvigasztalni, közben ápoltam, kedvenc szomszédom meg verte a falat. Legközelebb zoknit tömök a gyerek szájába. grrrrrrrrr!
Ma amíg szoptattam a mosogatóban talált koszos vízbe mártogatta a szivacsot és azzal törölte le a hűtőmet. Letettem Maját, igyekeztem helyere állítani, közben jött utánam a fürdőszobába és apa viráglocsolós vizével fellocsolta a fürdőszobát. Közben Maja észrevette, hogy elvettem a cicijét és vad ordításba kezdett, Miki pedig azt leste, hogy tudna visszaosonni a mosogatóhoz. Nekem minden újszülötthöz jut egy dacos kétéves?
A szomszédokkal szoktunk sütit cserélni, így a tányérok is vándorolnak. Karácsonykor eggyel elmaradtam, most adtam vissza. Tegnap jön a szomszédbácsi, hogy az nem az ő tányérjuk és valóban a mi ünneplős készletünkből adtam egyet nekik. Fölforgattuk a lakást, hogy akkor hol lehet az ő tányérjuk, megnéztünk minden elképzelhető és elképzelhetetlen helyen, sehol. Próbáltunk visszaemlékezni de nem törtünk mostanában semmit, kölcsön tányért főleg nem. Már letettünk róla, mikor a szomszédbácsi jön, hogy megvan a hiányzó tányérjuk, bent volt a mosogatógépben. :-D
Kaptam ajándékba nevesincs pelust. Jobban örültem neki mint egy 12.328. plüss macinak de nem szoktam ilyen pelust venni. Ismerjük a mondást az ajándék lóról és fogairól, kipróbáltam. A pisit jól bírja de két nap alatt kétszer öntötte el a lányt a kaki, annyira, hogy még nekem is át kellett öltöznöm peluscsere után. Éjszakára rá se merem adni.
Maja tokát növesztett, ide nézzetek:
Miki építette amíg szoptattam, van, hogy ügyesen elfoglalja magát:
Este még egy új dologgal lepett meg: tornáztunk. Kérte, hogy üljek úgy ahogy ő, mutatta a feladatot és utánoznom kellett. Tavaly volt az oviban lábtorna (sajnos idén nincs) arra járt és most lábfej gyakorlatokat mutogatott. Sajnos későn kezdtük el, már vacsora idő volt de megbeszéltük, hogy ma időben elkezdjük és végig csináljuk. Alig várom. :-)
Miki folyamatosan azt csinálja amit nem szabad és rendszerint bajba kerül. Tegnap a gyerekszobába mászott föl az ablakpárkányra, csak kismilliószor kértem fel se másszon, ha már fönn van jöjjön le de füle botját sem mozgatta. Addig ügyeskedett, hogy beesett a pelenkázó és az ablakpárkány közti résbe. Csak a lábát ütötte meg de utána végre lejött. Amint kiért a nappaliba, új kihívást keresett. A karácsonyra kapott autószállító kamionra állt föl, onnan az ablakpárkányra, megint leparancsoltam közben becsípte az autó platóján a kicsi lábujját. Először azt hittem a kezét csípte be a radiátorral, így eltartott egy darabig mire kiszabadítottam, közben visított. Végre összeszedtem, igyekeztem megvigasztalni, közben ápoltam, kedvenc szomszédom meg verte a falat. Legközelebb zoknit tömök a gyerek szájába. grrrrrrrrr!
Ma amíg szoptattam a mosogatóban talált koszos vízbe mártogatta a szivacsot és azzal törölte le a hűtőmet. Letettem Maját, igyekeztem helyere állítani, közben jött utánam a fürdőszobába és apa viráglocsolós vizével fellocsolta a fürdőszobát. Közben Maja észrevette, hogy elvettem a cicijét és vad ordításba kezdett, Miki pedig azt leste, hogy tudna visszaosonni a mosogatóhoz. Nekem minden újszülötthöz jut egy dacos kétéves?
A szomszédokkal szoktunk sütit cserélni, így a tányérok is vándorolnak. Karácsonykor eggyel elmaradtam, most adtam vissza. Tegnap jön a szomszédbácsi, hogy az nem az ő tányérjuk és valóban a mi ünneplős készletünkből adtam egyet nekik. Fölforgattuk a lakást, hogy akkor hol lehet az ő tányérjuk, megnéztünk minden elképzelhető és elképzelhetetlen helyen, sehol. Próbáltunk visszaemlékezni de nem törtünk mostanában semmit, kölcsön tányért főleg nem. Már letettünk róla, mikor a szomszédbácsi jön, hogy megvan a hiányzó tányérjuk, bent volt a mosogatógépben. :-D
Kaptam ajándékba nevesincs pelust. Jobban örültem neki mint egy 12.328. plüss macinak de nem szoktam ilyen pelust venni. Ismerjük a mondást az ajándék lóról és fogairól, kipróbáltam. A pisit jól bírja de két nap alatt kétszer öntötte el a lányt a kaki, annyira, hogy még nekem is át kellett öltöznöm peluscsere után. Éjszakára rá se merem adni.
Maja tokát növesztett, ide nézzetek:
Miki építette amíg szoptattam, van, hogy ügyesen elfoglalja magát:
2011. január 24., hétfő
2011.01.24.
Ma reggelre vékony hótakaró borította a környéket, Miki meglátta és folyamatosan szánkózni akar. Pedig annyi hó nincs. :-(
Tegnap fokhagymás csigát sütöttem, el is fogyott mind, legalábbis én azt hittem. De ma amíg a Királylány étkezett Miki a fotel alól egy csigával bújt elő. Úgy örült a megtalált kincsnek, mint aki három napja nem evett, be is termelte gyorsan.
Maját megetettem, elrendeztem és elhatároztam, hogy hajat mosok. Ez mindig macerás mert szeretem ha magától szárad meg ami az én esetemben több mint fél nap. Ezért a hajmosást úgy kell időzíteni, hogy legyen idő a száradásra is. Ha vizes hajjal fekszek le még másnap reggel is vizes. Szóval bevettem magam a fürdőszobába a 2,5 évessel a sarkamban, először lelkesen nézett, aztán elunta és pisilni akart. Ilyenkor ruhástul ráül a bilire de most a WC-be akart pisilni. Én a kádba hajolva, félig habos hajjal, igyekeztem megakadályozni, féltem, beleesik. Nem vesztette kedvét, elment a mosdóhoz kezet mosni, majd ismét a WC-vel próbálkozott, belefötört a macskaalomba, a macskakajába és kis híján eláztatta a törölközőmet. Soha többet nem mosok hajat ha gyerek is van a fürdőszobában.
A mai ebéd túrós csusza, Miki lelkesen jött segíteni, vettem egy nagy levegőt és rábíztam a szalonna kisütést. Egész ügyesen kevergette, a konyha is egyben maradt és szalonna sem égett meg pedig a főszakács néha elszaladt a szolgálati helyéről.
Tegnap fokhagymás csigát sütöttem, el is fogyott mind, legalábbis én azt hittem. De ma amíg a Királylány étkezett Miki a fotel alól egy csigával bújt elő. Úgy örült a megtalált kincsnek, mint aki három napja nem evett, be is termelte gyorsan.
Maját megetettem, elrendeztem és elhatároztam, hogy hajat mosok. Ez mindig macerás mert szeretem ha magától szárad meg ami az én esetemben több mint fél nap. Ezért a hajmosást úgy kell időzíteni, hogy legyen idő a száradásra is. Ha vizes hajjal fekszek le még másnap reggel is vizes. Szóval bevettem magam a fürdőszobába a 2,5 évessel a sarkamban, először lelkesen nézett, aztán elunta és pisilni akart. Ilyenkor ruhástul ráül a bilire de most a WC-be akart pisilni. Én a kádba hajolva, félig habos hajjal, igyekeztem megakadályozni, féltem, beleesik. Nem vesztette kedvét, elment a mosdóhoz kezet mosni, majd ismét a WC-vel próbálkozott, belefötört a macskaalomba, a macskakajába és kis híján eláztatta a törölközőmet. Soha többet nem mosok hajat ha gyerek is van a fürdőszobában.
A mai ebéd túrós csusza, Miki lelkesen jött segíteni, vettem egy nagy levegőt és rábíztam a szalonna kisütést. Egész ügyesen kevergette, a konyha is egyben maradt és szalonna sem égett meg pedig a főszakács néha elszaladt a szolgálati helyéről.
2011. január 23., vasárnap
2011.01.23.
Már megint jól el vagyok maradva. Szeretném ha lenne belőlem még kettő és három műszakban váltanánk egymást: 1. műszak család, háztartás, 2. műszak alvás, 3. műszak szabad foglalkozás. Talán így jutna mindenre időm. Na nem nyafogok tovább.
A csütörtöki orvoslátogatás egész jól sikerült, mindenkit hazahoztam épségben. Maja 51 cm és hízott is több mint 30 dekát. Ezt már öltözéskor sejtettem, mert teljesen kitöltötte azt a rugdalózót amiben hazahoztuk a kórházból, pedig akkor még szinte elveszett benne. Miki kis híján 12 kg ezzel elérte születési súlya háromszorosát és 89 cm. Ő is sokat nőtt.
Ádám múlt hét óta anyuval jár oviba, mire Miki felébred már nincs itthon. Miki pedig minden reggel keresi, apát csak hétfőnként, aztán tudja, hogy elment dolgozni.
Pénteken Mikivel játszottunk, hozza a kockákat, hogy építsek neki házat, mikor elkészült a mű beraktuk Zuzut. Nagyon tetszett neki a Zuzu ház de a hátulját is kibontatta velem, így a házból lényegében alagút lett, amin Zuzu keresztül ment. Ez volt az igazi szenzáció.
Miki mesét akar nézni. Megáll a lejátszó előtt:
- Akaok nézni dzseitom (Tom és Jerry) - még a gépet sem kapcsoltam be folytatja - akaok nézni pőszi ( Percy - Thomasból) - keresem a másik lemezt, de már jön az újabb kívánság - akaok kuha (kutya). - itt feladtam és beraktam az első lemezt ami a kezembe akadt. Lényegében teljesen mindegy mi megy, mert a főcímet sem nézi végig, keres valami elfoglaltságot csak háttérzajnak kell a játék mellé.
Ádám néha még nézi a hasam és keresi a kistesóját. Megbeszéljük, hogy Maja az és a szobában alszik. Aztán elmondja, hogy amikor picike volt ő is a hasamban volt. Mostanában sokat beszél arról, mi volt amikor ő picike volt, mutatja a kiságyat, abba aludt, ő is úgy evett ahogy Maja most és hasonlókat.
Jaj dicsekszem! Ádám hosszú kihagyás után pénteken végre találkozott a logopédussal, aki megdicsérte, mert sokat fejlődött az utolsó találkozásuk óta. Ennek nagyon örültem, mert én is észrevettem a haladást de nekem rózsaszín szemüvegem van és apró eredményeket is nagynak gondolok. De ha a szakember szerint is haladunk az tényleg jó. Lényegében most már beszél a gyerek de minden szót hibásan használ. Van még mit fejleszteni.
Kaptam kölcsön egy könyvet, tegnap el is olvastam, olyan jó volt, közben újra felnőttnek éreztem magam. Nem is tudom minek siettem vele annyira. Rég olvastam csak úgy kedvtelésből, az utóbbi években gyereknevelős és utónév könyvek voltak a kezemben.
A csütörtöki orvoslátogatás egész jól sikerült, mindenkit hazahoztam épségben. Maja 51 cm és hízott is több mint 30 dekát. Ezt már öltözéskor sejtettem, mert teljesen kitöltötte azt a rugdalózót amiben hazahoztuk a kórházból, pedig akkor még szinte elveszett benne. Miki kis híján 12 kg ezzel elérte születési súlya háromszorosát és 89 cm. Ő is sokat nőtt.
Ádám múlt hét óta anyuval jár oviba, mire Miki felébred már nincs itthon. Miki pedig minden reggel keresi, apát csak hétfőnként, aztán tudja, hogy elment dolgozni.
Pénteken Mikivel játszottunk, hozza a kockákat, hogy építsek neki házat, mikor elkészült a mű beraktuk Zuzut. Nagyon tetszett neki a Zuzu ház de a hátulját is kibontatta velem, így a házból lényegében alagút lett, amin Zuzu keresztül ment. Ez volt az igazi szenzáció.
Miki mesét akar nézni. Megáll a lejátszó előtt:
- Akaok nézni dzseitom (Tom és Jerry) - még a gépet sem kapcsoltam be folytatja - akaok nézni pőszi ( Percy - Thomasból) - keresem a másik lemezt, de már jön az újabb kívánság - akaok kuha (kutya). - itt feladtam és beraktam az első lemezt ami a kezembe akadt. Lényegében teljesen mindegy mi megy, mert a főcímet sem nézi végig, keres valami elfoglaltságot csak háttérzajnak kell a játék mellé.
Ádám néha még nézi a hasam és keresi a kistesóját. Megbeszéljük, hogy Maja az és a szobában alszik. Aztán elmondja, hogy amikor picike volt ő is a hasamban volt. Mostanában sokat beszél arról, mi volt amikor ő picike volt, mutatja a kiságyat, abba aludt, ő is úgy evett ahogy Maja most és hasonlókat.
Jaj dicsekszem! Ádám hosszú kihagyás után pénteken végre találkozott a logopédussal, aki megdicsérte, mert sokat fejlődött az utolsó találkozásuk óta. Ennek nagyon örültem, mert én is észrevettem a haladást de nekem rózsaszín szemüvegem van és apró eredményeket is nagynak gondolok. De ha a szakember szerint is haladunk az tényleg jó. Lényegében most már beszél a gyerek de minden szót hibásan használ. Van még mit fejleszteni.
Kaptam kölcsön egy könyvet, tegnap el is olvastam, olyan jó volt, közben újra felnőttnek éreztem magam. Nem is tudom minek siettem vele annyira. Rég olvastam csak úgy kedvtelésből, az utóbbi években gyereknevelős és utónév könyvek voltak a kezemben.
2011. január 20., csütörtök
2011.01.20.
Tegnap délután végül mégis elaludtak a csibék, amint csönd lett én is gyorsan bevetettem magam az ágyba, már majdnem elaludtam, mikor csörög a telefon. Gyorsan lerendeztem és visszakúsztam, később arra ébredtem, hogy kopognak. Valaki kalapált a házba de félálomban pont olyan hangnak tűnt, mikor Miki kopog az ajtón ébredés után. Benyitok a szobába, alszik a kis csapat, megint visszafeküdtem és még fél órát pihizhettem az igazi ébredésig.
Mikinek ízlett a tegnapi karfiol leves. Ez azért nagy dolog, mert az utolsó két alkalommal megkóstolni sem volt hajlandó. Meglátta, hogy Ádám nem eszik és ő sem evett, sőt a karácsonyi levesbe a sok egyéb zöldség mellé tettem karfiolt is. Felfedezték és bele se nyaltak. Most is félve tettem Miki elé a tányért, igyekeztem sok tésztát és ici-pici karfiolt bele tenni. Lelkesen nekiállt lapátolni, többször hangoztatta:
- Fiom leves! Ez fiom leves!
Mikor a karfiolhoz ért, kivette a tányérból:
- Viág! (virág) - és megette!
Délután vártuk haza apát és Ádámot, közben Miki kakaót főzött. Ültünk a szőnyegen, hozta a csészéket, meg néhány fém kanalat a fiókból (a műanyag nem volt jó) és szorgalmasan töltögette a csészémet. Szerintem egy hektó liter kakaót "megittam", olyan jót játszottunk. :-)))
Ma terv szerint orvoshoz kell mennem két gyerekkel. Maja picit sárga volt mikor a dokinéni nálunk járt és most látni akarja, meg aktuális egy súlymérés. Miki kíséretként tart velünk, és őt is leméretem ha már ott járunk. Már nem sárga a lány, így ha nagyon cudar idő lesz nem megyek. Az a súlymérés nem olyan fontos, hogy esőbe átbuszozzak a városon.
Mikinek ízlett a tegnapi karfiol leves. Ez azért nagy dolog, mert az utolsó két alkalommal megkóstolni sem volt hajlandó. Meglátta, hogy Ádám nem eszik és ő sem evett, sőt a karácsonyi levesbe a sok egyéb zöldség mellé tettem karfiolt is. Felfedezték és bele se nyaltak. Most is félve tettem Miki elé a tányért, igyekeztem sok tésztát és ici-pici karfiolt bele tenni. Lelkesen nekiállt lapátolni, többször hangoztatta:
- Fiom leves! Ez fiom leves!
Mikor a karfiolhoz ért, kivette a tányérból:
- Viág! (virág) - és megette!
Délután vártuk haza apát és Ádámot, közben Miki kakaót főzött. Ültünk a szőnyegen, hozta a csészéket, meg néhány fém kanalat a fiókból (a műanyag nem volt jó) és szorgalmasan töltögette a csészémet. Szerintem egy hektó liter kakaót "megittam", olyan jót játszottunk. :-)))
Ma terv szerint orvoshoz kell mennem két gyerekkel. Maja picit sárga volt mikor a dokinéni nálunk járt és most látni akarja, meg aktuális egy súlymérés. Miki kíséretként tart velünk, és őt is leméretem ha már ott járunk. Már nem sárga a lány, így ha nagyon cudar idő lesz nem megyek. Az a súlymérés nem olyan fontos, hogy esőbe átbuszozzak a városon.
2011. január 19., szerda
2011.01.19.
Ádám tegnap óta ismét oviba jár. Reggel korán kell kelnie, mert anyuval megy, eddig ez nem okozott fennakadást. Maja kb akkor ébred így tegnap és ma is Ádámot ébren találtam az ágyába. Tegnap kapott egy fényképet Majáról, hogy mindenkinek meg tudja mutatni a hugát, nagyon büszkén vitte. :-)
Mikivel az élet egy csöppet sem unalmasabb, mintha Ádám is itthon van. Tegnap apa kabátzsebét túrta ki, a zsepikbe gondosan kifújta az orrát (már nagyon ügyesen egyedül fúj orrot) és talált egy öngyújtót is. Ezt csak csellel sikerült elszednem tőle.
Ma aranygaluskát készítettem, már mikor előkerült a liszt és a kelesztőtál, odacsoportosult a konyhába:
- Anya mingyá gyúmázuk?
- Ha kész lesz a tészta akkor gyurmázunk.
- Én is gyúmázok?
- Igen te is. - még alig fejeztem be a mondatot, ismét az első kérdést tette fel. A következő 20 percben beszélgetésünk erre a négy mondatra korlátozódott. Akkor eluntam és megígértem neki ha még egyszer megkérdezi, nem fog gyurmázni. Itt csórta el a hagymám, majd a szoba közepén megpucolta.
Most az ebéd utáni szundival küzdünk. Eddig olyan szépen aludtak együtt 1,5-2 órát, tegnap én is egy kis szundit terveztem magamnak erre felváltva ébredtek és a jelek szerint ma is ez lesz a program. :-(
Mikivel az élet egy csöppet sem unalmasabb, mintha Ádám is itthon van. Tegnap apa kabátzsebét túrta ki, a zsepikbe gondosan kifújta az orrát (már nagyon ügyesen egyedül fúj orrot) és talált egy öngyújtót is. Ezt csak csellel sikerült elszednem tőle.
Ma aranygaluskát készítettem, már mikor előkerült a liszt és a kelesztőtál, odacsoportosult a konyhába:
- Anya mingyá gyúmázuk?
- Ha kész lesz a tészta akkor gyurmázunk.
- Én is gyúmázok?
- Igen te is. - még alig fejeztem be a mondatot, ismét az első kérdést tette fel. A következő 20 percben beszélgetésünk erre a négy mondatra korlátozódott. Akkor eluntam és megígértem neki ha még egyszer megkérdezi, nem fog gyurmázni. Itt csórta el a hagymám, majd a szoba közepén megpucolta.
Most az ebéd utáni szundival küzdünk. Eddig olyan szépen aludtak együtt 1,5-2 órát, tegnap én is egy kis szundit terveztem magamnak erre felváltva ébredtek és a jelek szerint ma is ez lesz a program. :-(
2011. január 17., hétfő
2011.01.17.
Jól el vagyok maradva. Kicsit lemerültek a tartalékaim, nem könnyű 3 gyerekkel plusz a házimunka. Most ott tartunk, hogy holnap talán Ádám el tud menni oviba, nem tudom mennyivel lesz egyszerűbb az élet itthon két gyerekkel.
Kaptunk kedves ajándékokat, Maja a barátnőimtől egy helyes kis cipőcskét és egy szép köszöntő lapot, én részt vettem egy blog játékban (itt lehet jelentkezni) és most érkezett meg az ajándékom Edittől, erre a képkeretre kértem pasis díszítést. Ugye milyen szépek?
Maja már hivatalosan is a gyerekszoba lakója, megérkezett a neve az ajtóra.
A napirendünk egyenlőre elég káoszos, ha délelőtt eszik-alszik, akkor délután óránként ébred vagy fordítva. De szerencsére éjszaka elég jól alszik, tegnap lényegében végigaludta az éjszakát este 8-tól fél 5-ig. Ez egy ekkora emberpalántától igen szép teljesítmény, 4 körül arra riadtam föl, hogy nagyot aludtam.
Az alvás így pocak nélkül is körülményes, mert most a cicim miatt nem tudok hason aludni, sőt néha még az oldalt fekvés is nehézkes. Cserébe rájöttem, hogy tudok háton fekve is aludni, ez eddig nem igazán ment.
A fiúk eddig igazán ügyes nagytesók, fürdésnél segítenek tiszta ruhát előkészíteni a szennyest elviszik, az egy szobában alvással sincs probléma. Ami nehezen megy a nappal. Maja alszik a gyerekszobába a fiúk közben tombolnak a nappaliban. Igazán nem várom el, hogy lábujjhegyen közlekedjenek és suttogva beszéljenek de a kergetőzés, dörömbölés továbbra is tilos, autózni csak a szőnyegen szabad. Ennek ellenére, mintha a falnak beszélnék. Alig megszüntettem az egyik zajforrást a másik rögtön nekivág egy autót a gyerekszoba ajtajának. Kértem szépen, határozottan, összeszidtam őket, büntettem de semmi, elfogyott az ötletem.
Azért vannak apró sikerek is. Tegnap ketten együtt jácccásiból fényképeket "nézegettek" legalább 10 percig teljes volt a béke. Este pedig felváltva főztek, terítettek a nagy asztalnál, Ádám még tortát is sütött apának és Mikinek. Nagyon kevés olyan játék van amibe mindkettőt be lehet vonni, Ádámmal nagyon sokfélét lehetne játszani de Miki mint egy kis godzilla beletenyerel mindenbe. Tegnap Ádámmal memória játékot akartunk játszani, Mikinek hiába magyaráztam a szabályokat ő csak minnél több táblácskát akart begyűjteni. Ádám visít, anya győzködi Mikit, hogy pakolja vissza amit elvett, majd tíz perc múlva visít mind a kettő, anya feladja a memória játékot. És rengeteg hasonló eset van. Ádám szépen eljátszik egyedül, Miki odamegy és szétrombolja. Vagy Miki játszik valamit, nem egészen szabályosan Ádám odamegy felvilágosítani és kezdődik a visítás.
Kaptunk kedves ajándékokat, Maja a barátnőimtől egy helyes kis cipőcskét és egy szép köszöntő lapot, én részt vettem egy blog játékban (itt lehet jelentkezni) és most érkezett meg az ajándékom Edittől, erre a képkeretre kértem pasis díszítést. Ugye milyen szépek?
Maja már hivatalosan is a gyerekszoba lakója, megérkezett a neve az ajtóra.
A napirendünk egyenlőre elég káoszos, ha délelőtt eszik-alszik, akkor délután óránként ébred vagy fordítva. De szerencsére éjszaka elég jól alszik, tegnap lényegében végigaludta az éjszakát este 8-tól fél 5-ig. Ez egy ekkora emberpalántától igen szép teljesítmény, 4 körül arra riadtam föl, hogy nagyot aludtam.Az alvás így pocak nélkül is körülményes, mert most a cicim miatt nem tudok hason aludni, sőt néha még az oldalt fekvés is nehézkes. Cserébe rájöttem, hogy tudok háton fekve is aludni, ez eddig nem igazán ment.
A fiúk eddig igazán ügyes nagytesók, fürdésnél segítenek tiszta ruhát előkészíteni a szennyest elviszik, az egy szobában alvással sincs probléma. Ami nehezen megy a nappal. Maja alszik a gyerekszobába a fiúk közben tombolnak a nappaliban. Igazán nem várom el, hogy lábujjhegyen közlekedjenek és suttogva beszéljenek de a kergetőzés, dörömbölés továbbra is tilos, autózni csak a szőnyegen szabad. Ennek ellenére, mintha a falnak beszélnék. Alig megszüntettem az egyik zajforrást a másik rögtön nekivág egy autót a gyerekszoba ajtajának. Kértem szépen, határozottan, összeszidtam őket, büntettem de semmi, elfogyott az ötletem.
Azért vannak apró sikerek is. Tegnap ketten együtt jácccásiból fényképeket "nézegettek" legalább 10 percig teljes volt a béke. Este pedig felváltva főztek, terítettek a nagy asztalnál, Ádám még tortát is sütött apának és Mikinek. Nagyon kevés olyan játék van amibe mindkettőt be lehet vonni, Ádámmal nagyon sokfélét lehetne játszani de Miki mint egy kis godzilla beletenyerel mindenbe. Tegnap Ádámmal memória játékot akartunk játszani, Mikinek hiába magyaráztam a szabályokat ő csak minnél több táblácskát akart begyűjteni. Ádám visít, anya győzködi Mikit, hogy pakolja vissza amit elvett, majd tíz perc múlva visít mind a kettő, anya feladja a memória játékot. És rengeteg hasonló eset van. Ádám szépen eljátszik egyedül, Miki odamegy és szétrombolja. Vagy Miki játszik valamit, nem egészen szabályosan Ádám odamegy felvilágosítani és kezdődik a visítás.
2011. január 13., csütörtök
2011.01.13./2.
Tegnap eget rengető dolog jutott eszembe ha a gyerekekről van szó már nem lehet csak úgy elintézni, hogy "a fiúk" a mi csapatunk már koedukált. :-)
Ma ráültem a telefonra és minden szűrővizsgálatra időpontot kértem. Még nagyon régen Ádámot a Klinikán végig vizsgálták és nem kellett az alig egy hónapos babával bóklászni sehova. Éljen a fejlődés! Szóval két vizsgálat simán ment de az ortopédia (valahova kell egy h képzeljétek oda) jan.1-vel elköltözött, telefonszámot cserélt én meg a régit hívtam. A hölgy majdnem leharapta a fejem, mintha nekem tudom kellett volna, hogy náluk felfordulás volt. Szendén bocsánatot kértem a zavarásért, ekkor összekapta magát, egész kedves lett és megadta a jó számot.
Apa csinált magának dicsőség falat. Ilyen emléklapot azok az apukák kapnak akik túlélik a szülést. Apa igazi harcedzett veterán, ha a negyedik még Majánál is gyorsabban jön, már simán tud nekem segíteni. :-D
Ma ráültem a telefonra és minden szűrővizsgálatra időpontot kértem. Még nagyon régen Ádámot a Klinikán végig vizsgálták és nem kellett az alig egy hónapos babával bóklászni sehova. Éljen a fejlődés! Szóval két vizsgálat simán ment de az ortopédia (valahova kell egy h képzeljétek oda) jan.1-vel elköltözött, telefonszámot cserélt én meg a régit hívtam. A hölgy majdnem leharapta a fejem, mintha nekem tudom kellett volna, hogy náluk felfordulás volt. Szendén bocsánatot kértem a zavarásért, ekkor összekapta magát, egész kedves lett és megadta a jó számot.
Apa csinált magának dicsőség falat. Ilyen emléklapot azok az apukák kapnak akik túlélik a szülést. Apa igazi harcedzett veterán, ha a negyedik még Majánál is gyorsabban jön, már simán tud nekem segíteni. :-D
2011.01.13.
Felmondok vagy világgá megyek. Hosszú idő után Ádám ma ment volna először oviba, tegnap reggel tüsszögött, este köhögött, ma reggel már több mint fél órája köhög. Így nem engedem oviba. Tegnap óta megint köptetőt kap, estére zsíros pelusba tekerem és remélem még időben kikúrálom nem kell orvoshoz menni. Az elmúlt öt évben szinte csak tanácsadásra jártunk oda most meg már törzsvendégnek számítunk. :-(
Tény, hogy terveztem Ádám szülés után itthon marad kicsit, szokjuk a nagy családot, egymást és ne rögtön hordjon haza minden bacit az újszülöttnek. De én úgy terveztem azért marad itthon mert én akarom, nem azért mert beteg és muszáj.
Lassan egy hete ismerik egymást a gyerekek, szerintem a fiúk egész jól fogadták Maját. Egyenlőre nem féltékenyek, körülugrálják, megsimogatják. Az sem okozott különösebb gondot, hogy nem voltam itthon, a mamáktól úgy jöttek haza mint bármikor máskor. Úgy terveztem, itthon lesznek mikor jövünk haza, ez nem sikerült de ettől még nem lesznek sorozatgyilkosok. Néha tiszta szerencse, hogy a pasik nem vesznek mindent a szívükre.
Maja pelenkázásával gyakran küzdök, egy fiút egyszerűbb letakarítani, igaz ott is figyelni kell, minden lógó alkatrész alatt ki legyen törölve, de most még arra is figyelnem kell merre törölgetek. Lányos mamák most biztos jót mosolyognak. A kórházban megmutattak mindent, én meg csak figyeltem mint egy első gyerekes. Jól van, na lányom még nem volt. :-D
Tegnap előszedtem a fiúk babaképeit, hihetetlen. Mind a kettőt lánynak vártam és mégis igazi fiús fiúk lettek, már babaként is masszívak, izmosak voltak, egészen pici koruktól olyan ügyesen tartották magukat. Maja pedig igazi lányos lány pici, törékeny, nagyon kell figyelnem, hogy veszem fel, mert őt bizony jobban kell tartani. A fejét rövid időre szépen megtartja de alapvetően, hagyja, hogy szolgálatára legyek. Szerintem ez egy szerencsés felállás. Szeretem ha külső jegyek alapján rögtön látszik fiú vagy lány, bár a fiaim talpig kékben is lépten nyomon lánynak nézték.
Tény, hogy terveztem Ádám szülés után itthon marad kicsit, szokjuk a nagy családot, egymást és ne rögtön hordjon haza minden bacit az újszülöttnek. De én úgy terveztem azért marad itthon mert én akarom, nem azért mert beteg és muszáj.
Lassan egy hete ismerik egymást a gyerekek, szerintem a fiúk egész jól fogadták Maját. Egyenlőre nem féltékenyek, körülugrálják, megsimogatják. Az sem okozott különösebb gondot, hogy nem voltam itthon, a mamáktól úgy jöttek haza mint bármikor máskor. Úgy terveztem, itthon lesznek mikor jövünk haza, ez nem sikerült de ettől még nem lesznek sorozatgyilkosok. Néha tiszta szerencse, hogy a pasik nem vesznek mindent a szívükre.
Maja pelenkázásával gyakran küzdök, egy fiút egyszerűbb letakarítani, igaz ott is figyelni kell, minden lógó alkatrész alatt ki legyen törölve, de most még arra is figyelnem kell merre törölgetek. Lányos mamák most biztos jót mosolyognak. A kórházban megmutattak mindent, én meg csak figyeltem mint egy első gyerekes. Jól van, na lányom még nem volt. :-D
Tegnap előszedtem a fiúk babaképeit, hihetetlen. Mind a kettőt lánynak vártam és mégis igazi fiús fiúk lettek, már babaként is masszívak, izmosak voltak, egészen pici koruktól olyan ügyesen tartották magukat. Maja pedig igazi lányos lány pici, törékeny, nagyon kell figyelnem, hogy veszem fel, mert őt bizony jobban kell tartani. A fejét rövid időre szépen megtartja de alapvetően, hagyja, hogy szolgálatára legyek. Szerintem ez egy szerencsés felállás. Szeretem ha külső jegyek alapján rögtön látszik fiú vagy lány, bár a fiaim talpig kékben is lépten nyomon lánynak nézték.
2011. január 12., szerda
2011.01.12.
2011. január 11., kedd
2011.01.11.
Apa minden reggel mielőtt elmegy le szokta csapni a tűzhely biztosítékát, így nincs áram alatt ha a gyerekek tekergetik. Az tilos de ettől még megteszik. Eddig korán reggel ez nem is okozott problémát, mert akkor úgyis a konyhában vagyok, nekem annál több kilométert, hogy állnék neki főzni de a tűzhelyben nincs áram. Tehát irány az előszoba és a biztosíték nagy pocakkal lábujjhegyre állni. Ma nem csapta le. Maja királylány épp étkezett a fiúk a konyhámban ügyködtek, mikor Miki hozza az edényt:
- Jó meleg. - azt hittem jácccásiból mondja, megfogom az edényt, tényleg meleg volt! Rohantam ki, Ádám bekapcsolta a lapot. Lecsaptam a biztosítékot, Majával a karomon lábujjhegyen balettozni izgi volt.
Maja ma nyűgös volt, délelőtt óránként fölébredt, próbáltam a fiúkat lehalkítani (holnap inkább zöldre festem az eget). Épp Mikit győzködtem, hogy a fém tálba ne dobálja az evőeszközt, mikor Ádám lazán kiszól a konyhából:
- É csöndbe zögök.
Ez a konyhaszekrény kirámolás még biztos nagy só lesz pár napig (évig?). Tudom egyáltalán nem kéne hagynom, hogy turkáljanak de a szoptatós fotelből ezt nehéz kivitelezni. Valamint sosem voltam telhetetlen, inkább az edényekkel szórják tele a nappalit mint kiugráljanak az ablakon vagy könyékig matassanak a WC-be.
Ádám a nap nagy részében főzött, volt borleves, autófőzelék, hús ezt nekem össze is vágta, "főzött" tortát de azt már nem tálalta föl. Minden fogásra megkérdezte szeretem-e, és mindenből adott Majának is vagy félrerakta a részét.
Miki elbliccelte a délutáni szundit. Megpróbáltam letenni a mi szobánkba, mellé feküdtem, jött Ádám is, mesét olvasott Mikinek, majd ő is lefeküdt de folyamatosan valami ficeregni valója akadt, kint maradt a kacsa, autó kellett, pisilni kellett, takarókkal küzdött stb. Persze Miki őt figyelte és eszébe sem volt aludni, 20 perc után feladtam. Az eredmény az lett, hogy Miki elaludt az etetőszékben amíg krémet készítettem egy kis adag babapiskótához. Tőle mindössze két lépésre használtam a turmixgépet, nem zavarta a zaj.
Először csak a szemét csukta be...
... majd a buksi is nehéz lett. Fél óra múlva felébresztettem. Csúnya, gonosz anya, hagyta ott aludni de mire beügyködtem volna az ágyra felébred, így legalább szuszizott kicsit.
A csokikrém, életem legjobbja lett, pedig csak úgy összedobáltam találomra a hozzávalókat. Sajnáltam, hogy nem tölthetem be egy igazi piskótába, megérdemelte volna.
Maja köldökcsonkja tegnap leesett jupi, jupi, jupi! Utálok köldökcsonkot kezelni, Ádámé 3 hétig megvolt, már azt hittem köldökcsonkkal megyünk érettségizni.
Tegnap voltam először kimenős, elrohantam három házzal arrébb a patikába, sőt még az út túloldalára a boltba is. Nagyot dőzsöltem :-DDD Olyan jól sikerült, ma is elengedtek a boltba egyedül. Jó volt már kicsit kidugni az orrom.
Amúgy tegnap mindenki a levegőzéssel piszkált. Tudom, hogy kell a gyereknek a friss levegő de mire két szoptatás között hármat felöltöztetek, kijutunk a lépcsőházból, már nagyjából fordulhatok is vissza. Ezzel a séta témával még várunk kicsit.
- Jó meleg. - azt hittem jácccásiból mondja, megfogom az edényt, tényleg meleg volt! Rohantam ki, Ádám bekapcsolta a lapot. Lecsaptam a biztosítékot, Majával a karomon lábujjhegyen balettozni izgi volt.
Maja ma nyűgös volt, délelőtt óránként fölébredt, próbáltam a fiúkat lehalkítani (holnap inkább zöldre festem az eget). Épp Mikit győzködtem, hogy a fém tálba ne dobálja az evőeszközt, mikor Ádám lazán kiszól a konyhából:
- É csöndbe zögök.
Ez a konyhaszekrény kirámolás még biztos nagy só lesz pár napig (évig?). Tudom egyáltalán nem kéne hagynom, hogy turkáljanak de a szoptatós fotelből ezt nehéz kivitelezni. Valamint sosem voltam telhetetlen, inkább az edényekkel szórják tele a nappalit mint kiugráljanak az ablakon vagy könyékig matassanak a WC-be.
Ádám a nap nagy részében főzött, volt borleves, autófőzelék, hús ezt nekem össze is vágta, "főzött" tortát de azt már nem tálalta föl. Minden fogásra megkérdezte szeretem-e, és mindenből adott Majának is vagy félrerakta a részét.
Miki elbliccelte a délutáni szundit. Megpróbáltam letenni a mi szobánkba, mellé feküdtem, jött Ádám is, mesét olvasott Mikinek, majd ő is lefeküdt de folyamatosan valami ficeregni valója akadt, kint maradt a kacsa, autó kellett, pisilni kellett, takarókkal küzdött stb. Persze Miki őt figyelte és eszébe sem volt aludni, 20 perc után feladtam. Az eredmény az lett, hogy Miki elaludt az etetőszékben amíg krémet készítettem egy kis adag babapiskótához. Tőle mindössze két lépésre használtam a turmixgépet, nem zavarta a zaj.
Először csak a szemét csukta be...
... majd a buksi is nehéz lett. Fél óra múlva felébresztettem. Csúnya, gonosz anya, hagyta ott aludni de mire beügyködtem volna az ágyra felébred, így legalább szuszizott kicsit.A csokikrém, életem legjobbja lett, pedig csak úgy összedobáltam találomra a hozzávalókat. Sajnáltam, hogy nem tölthetem be egy igazi piskótába, megérdemelte volna.
Maja köldökcsonkja tegnap leesett jupi, jupi, jupi! Utálok köldökcsonkot kezelni, Ádámé 3 hétig megvolt, már azt hittem köldökcsonkkal megyünk érettségizni.
Tegnap voltam először kimenős, elrohantam három házzal arrébb a patikába, sőt még az út túloldalára a boltba is. Nagyot dőzsöltem :-DDD Olyan jól sikerült, ma is elengedtek a boltba egyedül. Jó volt már kicsit kidugni az orrom.
Amúgy tegnap mindenki a levegőzéssel piszkált. Tudom, hogy kell a gyereknek a friss levegő de mire két szoptatás között hármat felöltöztetek, kijutunk a lépcsőházból, már nagyjából fordulhatok is vissza. Ezzel a séta témával még várunk kicsit.
2011. január 10., hétfő
2011.01.10./2.
Ádám főzött, az edény tele volt kis fém autókkal, rázogatta, ahogy a pattogatott kukoricát szoktam (jól zörgött) közben mesélt:
- Anya fözö kukoricá, hugi is eszi?
- Igen, ebből a kukoricából biztosan.
Egész jól ment a szoptatás két plusz gyerekkel. Egy darabig körülöttem voltak a szobába, autóztak a szőnyegen, bújócskáztak. Ez tényleg mókás volt a bútorraktárnak álcázott gyerekszobába :-) Miki bebújt a kiságy alá, Ádám pedig jácccásiból elkezdte keresni. Miki remekül szórakozott picit sem érdekelte, hogy Ádám "keresi" az meg végkép nem, hogy Ádám cserélni akart. Később kimentek és ismét megtámadták a konyhabútort, Ádám vinnyogott is egy sort, valamit nem tudott kirángatni. Szerencsére nem sikerült neki.
Szoptatásnál Ádám nézte a cicimet, az, hogy Maja abból eszik nem okozott fennakadást, szerintem még emlékszik amikor Mikit szoptattam. De ő is meg akarta szoptatni Maját és mutatta, hogy neki még kicsi a cicije.
- Ádám neked nem is lesz nagyobb, mert fiú vagy.
- Nem lesz. (görbülő száj)
- Nem. A lányoknak cicijük van, a fiúknak fütyijük. (kicsit megörült)
Nem sokkal előtte beszéltük meg, hogy ők fiúk és van fütyijük, apa is fiú, neki is van, anya és Maja lányok nekik nincs fütyijük. Este fürdésnél ezt mindketten meg is csodálták. Már csak ki kell találni valami szalonképes szót, hogy Majának mije is van ha nem fütyi. Ez nálunk eddig nem volt téma, itt túl nagy az egy nézetméterre eső pasik száma és mind boldog a saját fütyijével.
Ádám egész nap nagyon szerette volna Maját dajkálni, én meg az első alkalmat lefényképezni. De nem mertem ezt a mutatványt egyedül bevállalni, Maját is tartani meg a gépet is. Megegyeztünk Ádámmal, ha apa hazaért akkor dajkálhat. Apa alig bírta átlépni a küszöböt Ádám már köszönés helyett dajkálni akart. Kicsit később betekertem a gyereket egy takaróba, óvatosan Ádám ölébe fektettem, apa fényképezett. Utána természetesen Miki is sorba állt de ő halmozta a dolgot és Majástul az ölembe ült. :-)
Ádám tisztán mondja a Maja és hugi szavakat. Ez nagy dolog mert alig maréknyi szó van amit tisztán használ.
- Anya fözö kukoricá, hugi is eszi?
- Igen, ebből a kukoricából biztosan.
Egész jól ment a szoptatás két plusz gyerekkel. Egy darabig körülöttem voltak a szobába, autóztak a szőnyegen, bújócskáztak. Ez tényleg mókás volt a bútorraktárnak álcázott gyerekszobába :-) Miki bebújt a kiságy alá, Ádám pedig jácccásiból elkezdte keresni. Miki remekül szórakozott picit sem érdekelte, hogy Ádám "keresi" az meg végkép nem, hogy Ádám cserélni akart. Később kimentek és ismét megtámadták a konyhabútort, Ádám vinnyogott is egy sort, valamit nem tudott kirángatni. Szerencsére nem sikerült neki.
Szoptatásnál Ádám nézte a cicimet, az, hogy Maja abból eszik nem okozott fennakadást, szerintem még emlékszik amikor Mikit szoptattam. De ő is meg akarta szoptatni Maját és mutatta, hogy neki még kicsi a cicije.
- Ádám neked nem is lesz nagyobb, mert fiú vagy.
- Nem lesz. (görbülő száj)
- Nem. A lányoknak cicijük van, a fiúknak fütyijük. (kicsit megörült)
Nem sokkal előtte beszéltük meg, hogy ők fiúk és van fütyijük, apa is fiú, neki is van, anya és Maja lányok nekik nincs fütyijük. Este fürdésnél ezt mindketten meg is csodálták. Már csak ki kell találni valami szalonképes szót, hogy Majának mije is van ha nem fütyi. Ez nálunk eddig nem volt téma, itt túl nagy az egy nézetméterre eső pasik száma és mind boldog a saját fütyijével.
Ádám egész nap nagyon szerette volna Maját dajkálni, én meg az első alkalmat lefényképezni. De nem mertem ezt a mutatványt egyedül bevállalni, Maját is tartani meg a gépet is. Megegyeztünk Ádámmal, ha apa hazaért akkor dajkálhat. Apa alig bírta átlépni a küszöböt Ádám már köszönés helyett dajkálni akart. Kicsit később betekertem a gyereket egy takaróba, óvatosan Ádám ölébe fektettem, apa fényképezett. Utána természetesen Miki is sorba állt de ő halmozta a dolgot és Majástul az ölembe ült. :-)
Ádám tisztán mondja a Maja és hugi szavakat. Ez nagy dolog mert alig maréknyi szó van amit tisztán használ.
2011.01.10.
Talán a legfontosabb, rájöttem Maja mért nyüszög ilyen sokat. Ha kényelmesen betelepszünk a szoptatós fotelba (ahogy a szoptatós guruk javasolják: kényelmes babának-mamának = jó) csak nyugicumizik de ha változtatok a testhelyzetemen nagyokat kluttyogva eszik. Nekem baromi kényelmetlen de 20-30 perc alatt megtankol és utána kb 3 órát alszik, meg se mukkan. Csak ez lehet a probléma mert már több mint egy napja így eszünk és azóta teljes a béke. Éjszaka csak kétszer hívatott 11 óra körül és legközelebb fél 4-kor, 8-kor úgy kellett felébresztenem reggelizni, mert már majdnem kidurrantam. Most nagyon optimista vagyok a jövőt illetően, talán nem is lesz olyan nehéz 3 gyerekkel. Pontosítok, nem lesz könnyű de menni fog, meg tudom oldani.
Maja ma megpróbált lepisilni, nem talált de a pelenkázót eláztatta. :-) Bezzeg a fiúk! Ők már a kórházban megmutatták mire képesek. Persze spéci locsolócsővel felszerelkezve sokkal egyszerűbb. :-DDD
Fura dolgot figyeltem meg a méretekkel kapcsolatban. Mikor Mikit hoztuk haza a kórházból Ádám hirtelen olyan nagy lett mellette, pedig még ő is kicsi volt (2,5 éves). Most Mikinél nem ennyire szembetűnő, talán annyi változott, hogy egy héttel ezelőttig Miki volt a család babája. Azóta pedig egész nagyfiúsnak látom az arcát, már nem olyan babás. Maja igazi törékeny lány, egészen apró kezei vannak, arcvonásai finomak. Nekem ezek olyan új dolgok, a fiaim mindketten olyan "izmosan" születtek. Maja súlyát a karomban nem is érzem, közel 3 kiló lehet most de mikor fölveszem, nagyon kell kapaszkodnom bele mert mintha semmi nem lenne a karomba.
Igaz, hozzászoktam a fiúk súlyához, ők pedig már jóval 10 kiló fölött vannak régóta.
Ádám ismét a fedélzeten! Délutánig volt kimenős de reggel már nem bírta tovább és addig nyaggatta messzi mamát, hogy délelőtt hazajöttek. Úgy örültem neki! Ő meg Majának, megcsodálta, majd bakancsostul (erről mikor tudunk leszokni?) berohant a nappaliba, átgázolt a konyhaszekrényem teljes tartalmán, amit Miki szórt ki. Megcsodálta a bútort is, majd megint Maját és ismét a bútort, sőt közben elkezdte összekapni a földről az edényeket amivel játszani akart. Alig bírtuk róla leszedni a kabátot is.
Maja befejezte a reggelit, közben a fiúk összevesztek az újonnan előkerült edényeken, majd az ajtónál civakodás közben Ádám ujját becsípték. A Királylányt letettem aludni, a fiúkkal kivonultunk a nappalba, ők folytatták az edények szétszórását, majd hagymát pucoltak, mikor a szeleteléshez (trancsiroláshoz) értek elkoboztam. Aztán szépen sorban elszedtem az evőeszközöket, a serpenyőket és mikor már sikerült egészen lehalkítanom a kis ördögöket Maja akkor nyöszörgött picit. Szó szerint picit, mert két nyafi után csend is lett, pedig a fiúk már kezdtek fölsorakozni az ajtóhoz. :-) Úgy látszik nagy volt a csönd a kisasszonynak :-DDD
Maja ma megpróbált lepisilni, nem talált de a pelenkázót eláztatta. :-) Bezzeg a fiúk! Ők már a kórházban megmutatták mire képesek. Persze spéci locsolócsővel felszerelkezve sokkal egyszerűbb. :-DDD
Fura dolgot figyeltem meg a méretekkel kapcsolatban. Mikor Mikit hoztuk haza a kórházból Ádám hirtelen olyan nagy lett mellette, pedig még ő is kicsi volt (2,5 éves). Most Mikinél nem ennyire szembetűnő, talán annyi változott, hogy egy héttel ezelőttig Miki volt a család babája. Azóta pedig egész nagyfiúsnak látom az arcát, már nem olyan babás. Maja igazi törékeny lány, egészen apró kezei vannak, arcvonásai finomak. Nekem ezek olyan új dolgok, a fiaim mindketten olyan "izmosan" születtek. Maja súlyát a karomban nem is érzem, közel 3 kiló lehet most de mikor fölveszem, nagyon kell kapaszkodnom bele mert mintha semmi nem lenne a karomba.
Igaz, hozzászoktam a fiúk súlyához, ők pedig már jóval 10 kiló fölött vannak régóta.Ádám ismét a fedélzeten! Délutánig volt kimenős de reggel már nem bírta tovább és addig nyaggatta messzi mamát, hogy délelőtt hazajöttek. Úgy örültem neki! Ő meg Majának, megcsodálta, majd bakancsostul (erről mikor tudunk leszokni?) berohant a nappaliba, átgázolt a konyhaszekrényem teljes tartalmán, amit Miki szórt ki. Megcsodálta a bútort is, majd megint Maját és ismét a bútort, sőt közben elkezdte összekapni a földről az edényeket amivel játszani akart. Alig bírtuk róla leszedni a kabátot is.
Maja befejezte a reggelit, közben a fiúk összevesztek az újonnan előkerült edényeken, majd az ajtónál civakodás közben Ádám ujját becsípték. A Királylányt letettem aludni, a fiúkkal kivonultunk a nappalba, ők folytatták az edények szétszórását, majd hagymát pucoltak, mikor a szeleteléshez (trancsiroláshoz) értek elkoboztam. Aztán szépen sorban elszedtem az evőeszközöket, a serpenyőket és mikor már sikerült egészen lehalkítanom a kis ördögöket Maja akkor nyöszörgött picit. Szó szerint picit, mert két nyafi után csend is lett, pedig a fiúk már kezdtek fölsorakozni az ajtóhoz. :-) Úgy látszik nagy volt a csönd a kisasszonynak :-DDD
2011. január 9., vasárnap
2011.01.09.
Ma az jutott eszembe, hogy vehetek hercegnős lepedőt, meg rózsaszínt, meg vehetek rózsaszín minizoknikat. Valami hasonló apró örömmel minden nap szórakoztatom magam. Eltart egy darabig mire természetessé válik Maja. A fiúnak is nagyon örültem volna, ő olyan teljesen természetesen érkezett volna családunkba és szívemben teljes békével hoztam volna haza a harmadik királyfit. De Maja lány és az újdonság teljes erejével csöppent közénk. Remélem sikerült érzékeltetni mit is akarok ebből kihozni.
Ma nagyon jó napunk volt, Maja evett és főleg nagyokat aludt délután fél 3-tól pedig egész sok időt töltött ébren, nézelődött. Mikit különösen figyelte, szerintem csak egy cikázó foltot látott belőle, a hangját biztos felismerte, azt már hallotta. (az pici mancs a kiságyon Mikié) Igaz eddig valamivel profibb hangszigetelő anyagon keresztül élvezhette. :-) Apa egész nap kísérletezett Miki lehalkításával de szerintem ez energiapazarlás, egyszerűbb lenne zöldre festeni az eget. Maja remekül aludt így is. Ez remélem nem is fog változni, mert a gyerekszoba és a nappali között csak egy vékony ajtó van, a nappaliban holnaptól két fiú fogja nyúzni egymást. Majd kiderül, hogy tudunk összeszokni. Legjobban a szoptatástól félek, addig eléggé helyhez vagyok kötve, a fiúk szabadlábon, lehet szétszedik a lakást. Kedvenc dörömbölős szomszédom pedig repedésig verheti a falat akkor sem tudok egyszerre két helyen lenni.
Miki egyre többször közeledik Majához, nézegeti, megsimogatja. Amikor a karomban volt, hozta Maja maciját és oda ült ő is az ölembe, holnap már Ádám is jön. Nagyon várom!
Apa két napja a konyhabútorom építi, ma délután a nagyját sikerült bepakolni. Este 6-kor elkéretőztem kicsit szuszizni, csak fél óra volt de életmentő. Most pedig megyek folytatom amíg a Királylány hagy.
Ma nagyon jó napunk volt, Maja evett és főleg nagyokat aludt délután fél 3-tól pedig egész sok időt töltött ébren, nézelődött. Mikit különösen figyelte, szerintem csak egy cikázó foltot látott belőle, a hangját biztos felismerte, azt már hallotta. (az pici mancs a kiságyon Mikié) Igaz eddig valamivel profibb hangszigetelő anyagon keresztül élvezhette. :-) Apa egész nap kísérletezett Miki lehalkításával de szerintem ez energiapazarlás, egyszerűbb lenne zöldre festeni az eget. Maja remekül aludt így is. Ez remélem nem is fog változni, mert a gyerekszoba és a nappali között csak egy vékony ajtó van, a nappaliban holnaptól két fiú fogja nyúzni egymást. Majd kiderül, hogy tudunk összeszokni. Legjobban a szoptatástól félek, addig eléggé helyhez vagyok kötve, a fiúk szabadlábon, lehet szétszedik a lakást. Kedvenc dörömbölős szomszédom pedig repedésig verheti a falat akkor sem tudok egyszerre két helyen lenni.
Miki egyre többször közeledik Majához, nézegeti, megsimogatja. Amikor a karomban volt, hozta Maja maciját és oda ült ő is az ölembe, holnap már Ádám is jön. Nagyon várom!Apa két napja a konyhabútorom építi, ma délután a nagyját sikerült bepakolni. Este 6-kor elkéretőztem kicsit szuszizni, csak fél óra volt de életmentő. Most pedig megyek folytatom amíg a Királylány hagy.
2011. január 8., szombat
2011.01.08.
Tegnap délután Miki hazajött, nagyon tetszett neki Maja. Rögtön tanult néhány új szót:
abó maja - Szabó Maja
ugi, ugica - hugi, hugica
A fejés is egyre jobban megy, végre tudom használni a mellszívót. Masszírozni még gyakran kell mert pár óra alatt nagyon be tud keményedni, de akkor mellbőségben közelítek Pamela Anderson méreteihez. :-D Azon gondolkodom ezt az állapotot le kellene fényképezni és egyszer ha megérdemlem elmegyek plasztikai sebészhez, csináljon nekem egy pár ilyen szép cicit. Még azzal is megelégszem ha szilikon nélkül csak összekapja a hozott anyagot.
Maja nem akar aludni. Pontosabban csak akkor hajandó ha közben cicin lehet, én meg nem akarok cumi lenni. Csak fogalmam sincs, hogy szokjunk le róla. Éjjel aludtam 4 órát 17 részletben, mert folyton hozzá rohangáltam. Félek ha sokat sír, felébreszti Mikit. Délelőtt 7-10-ig aludt egy nagyot onnantól csak alig 30-60 perceket. Most már megfürdött, vacsorázott, 20 percet hagytam élvezkedni is de már megint nyüszög. Én meg álmos vagyok és alig élek. Mikivel ezt már egyszer eljátszottuk, több mint fél évig zombiként éldegéltem a sok éjszakazás miatt, most ezt nem akarom.
2011. január 7., péntek
2011.01.07.
Maja tegnap igazi minta gyerekként egész nap evett, aludt majd éjszaka bulizott fél 10-től nem volt hajlandó aludni, csak cicin akart lenni de nem evett, fél 3-kor ájult el, meg én is. Hatkor kelt, akkor jó nagyot reggelizett és szó nélkül elaludt. Lehet világosban szeret aludni? Remélem ezt hamar megoldjuk mert ha hazajönnek a fiúk nem fogom bírni a non-stop szolgálatot. Kellett volna erre a gyerekre egy ALVÁS gomb de az már megint kimaradt. :-(
Tegnap megnézte a védőnő, a dokinénink is eljött a lánnyal minden rendben, kicsit sárga, két hét múlva súlymérés.
Alakul a tejhozam is még sokat kell masszírozni, hogy szabadá váljanak az utak, Maja nagyon ügyes technikával eszik csak az egyiken van egy ici-pici seb és már be is gyógyult. A mellszívóval viszont nem sokra megyek, valahogy nem fekszik úgy föl egyszerűbb ha masszírozás közben kézzel kifejem. Sajnos nem olyan hatékony de a szívóval meg semmi sem jön. Talán ha végre fölpuhul az egész és puha is marad, akkor sikerül elkapni a ritmust a géppel is.
A fiúk jól vannak, Miki ma megy vissza a dokinénihez ha rendben találja akkor hazajön. Már úgy várom! Annyira hiányoznak, olyan üres a ház. Maja alszik, én meg csak ténfergek, főznöm se kell, apa még szerdán főzött egy adag paprikás krumplit, nagyon ügyes volt egyedül minimális telefonos segítséggel megoldotta, finom lett. Ma még tudok belőle ebédelni. A fennmaradó időben lógatom a lábam.
Tegnap megnézte a védőnő, a dokinénink is eljött a lánnyal minden rendben, kicsit sárga, két hét múlva súlymérés.
Alakul a tejhozam is még sokat kell masszírozni, hogy szabadá váljanak az utak, Maja nagyon ügyes technikával eszik csak az egyiken van egy ici-pici seb és már be is gyógyult. A mellszívóval viszont nem sokra megyek, valahogy nem fekszik úgy föl egyszerűbb ha masszírozás közben kézzel kifejem. Sajnos nem olyan hatékony de a szívóval meg semmi sem jön. Talán ha végre fölpuhul az egész és puha is marad, akkor sikerül elkapni a ritmust a géppel is.
A fiúk jól vannak, Miki ma megy vissza a dokinénihez ha rendben találja akkor hazajön. Már úgy várom! Annyira hiányoznak, olyan üres a ház. Maja alszik, én meg csak ténfergek, főznöm se kell, apa még szerdán főzött egy adag paprikás krumplit, nagyon ügyes volt egyedül minimális telefonos segítséggel megoldotta, finom lett. Ma még tudok belőle ebédelni. A fennmaradó időben lógatom a lábam.
2011. január 6., csütörtök
2011.01.06.
Ötödik napja nézegetem, csodálgatom a lányom, alig győzöm felfogni tényleg lányom van (pedig minden pelenkázásnál egyértelmű). Most különösen örülök, hogy az elmúlt hónapokban nem kiváncsiskodtunk a nemét illetően, szerintem így sokkal nagyobb meglepi volt az érkezése. Az egész családom lányt várt, én voltam az egyetlen aki "minden mindegy" érzésekkel illetve szinte biztosra vettem, hogy csakis fiú lehet. Tehát ennek megfelelően a család ünnepel én meg még mindig alig bírom fölfogni. Időnként eszembe jut, hogy most már vehetek fésűt, csattokat, lesz kivel tipikus csajos dolgokat csinálnom.
Nem félreérteni számomra ezek mind nagyon fontos és jó dolgok, nekem egyszerűen szükségem van erre a kis időre és arra is, hogy lassan, apró csodánként éljem meg Maja érkezését.
Nagyon szeretem a fiaim, eszméletlen boldog lennék ha történetesen vasárnap fiam születik de így ez most mégis más érzés. Tíz centivel a föld fölött járok annyira boldog vagyok, hogy vegyes kis csapat anyukája lehetek. Borzalmasan szorítok Editnek, hogy a három csaj mellé a negyedik fiú legyen. Remek érzés megtapasztalni milyen a másik oldal, neki is jár!
Az apukája máris a tenyeréből eszik, hiszen már ott kis lilán, magzatmázasan, ordítósan beleszeretett. Maja azóta csak előnyére változott (és fog is). Apa nagyon lányt várt és most tessék kapott egyet, pont olyan mint én csak kicsibe. Majd jól elkényezteti. Tudom, hisz engem is a tenyérén hordoz, főleg ha épp pocakos vagyok, akkor a zsebébe is betenne. :-D Most intézi a fegyverengedélyét, már szervezi a 24 órás őrséget a fiúknak (apa 5 évig hivatásos katona volt). Szóval itt és most üzenném Maja leendő kérőinek, kössék fel a nadrágot, mert erre a lányra megerősített díszőrség vigyáz. :-) A szülőszobán a doktornő meg is jegyezte, nem szeretne két fiú után kishug lenni, nem is értem miért? (naggggyon kaján vigyor) :-D
Nem félreérteni számomra ezek mind nagyon fontos és jó dolgok, nekem egyszerűen szükségem van erre a kis időre és arra is, hogy lassan, apró csodánként éljem meg Maja érkezését.
Nagyon szeretem a fiaim, eszméletlen boldog lennék ha történetesen vasárnap fiam születik de így ez most mégis más érzés. Tíz centivel a föld fölött járok annyira boldog vagyok, hogy vegyes kis csapat anyukája lehetek. Borzalmasan szorítok Editnek, hogy a három csaj mellé a negyedik fiú legyen. Remek érzés megtapasztalni milyen a másik oldal, neki is jár!
Az apukája máris a tenyeréből eszik, hiszen már ott kis lilán, magzatmázasan, ordítósan beleszeretett. Maja azóta csak előnyére változott (és fog is). Apa nagyon lányt várt és most tessék kapott egyet, pont olyan mint én csak kicsibe. Majd jól elkényezteti. Tudom, hisz engem is a tenyérén hordoz, főleg ha épp pocakos vagyok, akkor a zsebébe is betenne. :-D Most intézi a fegyverengedélyét, már szervezi a 24 órás őrséget a fiúknak (apa 5 évig hivatásos katona volt). Szóval itt és most üzenném Maja leendő kérőinek, kössék fel a nadrágot, mert erre a lányra megerősített díszőrség vigyáz. :-) A szülőszobán a doktornő meg is jegyezte, nem szeretne két fiú után kishug lenni, nem is értem miért? (naggggyon kaján vigyor) :-D
2011. január 5., szerda
2011.01.05. Maja érkezése
A legfontosabb: köszönöm mindenkinek a kedves szavakat, gratulációkat, nagyon jól esett minden kedves sor, SMS, telefonhívás.
Ma engedtek haza a kórházból, Maja már a saját ágyában alszik. Mióta itthon vagyunk, igazán egy szavam se lehet, eszik, alszik.
A szülés röviden? Gyors volt, intenzív, fájt. Maja rendes lány volt, megtette amit kértem, kibírta a karácsonyt, szilvesztert, újévet de most úgy döntött, ő a soros és jött. Mint a villám.
És akkor most megpróbálom összeszedni az elmúlt napok eseményeit.
Vasárnap
Reggel Ádámmal elsétáltunk Mikinek pelusért, közben már gyenge és rendszertelen görcsöket éreztem. Csak fél árbócon figyeltem rá, ilyen görcsökkel csináltam végig a karácsonyt. Itthon a fiúknak ebédet melegítettem, közben a görcsök sürűsödtek és erősödtek, apa mint aki kardot nyelt, épp csak lézengett köztünk. Éhesnek éreztem magam de valahogy már nagyon nem kívántam enni. Mikit letettem aludni, apát kicsit megnyugtattam így ő is ebédelt én meg lefeküdtem a szobába és figyeltem az órát meg a fájásokat. Két órán keresztül tartotta a 8-10 perceket és erőssen kellett markolásznom a párnát közben. Akkor szóltam apának, hogy hívom a szülésznőt, ez már nem tréfa. Ő is azt mondta, hogy ha így állunk akkor irány a kórház. Anyu jött vigyázni a fiúkra, közben lezuhanyoztam, összekaptam a nesszeszerbe ami még kellett, Miki enyhe lázat mutatott. A ház elől kanyarodtunk ki az autóval mikor elfolyt a magzatvíz (13.30) szerencsére a kocsiban volt régi törölköző azt gyorsan magam alá kaptam, nem mertem visszajönni mégegyszer zuhanyozni, átöltözni. A kórházba valamivel 14.00 előtt csekkolunk be, rövid papírmunka után 14.00 körül feküdtem föl a szülőágyra (asztalra?). Az ott lévő szülésznő vizsgált először, azt mondta nagyon fönn van még a baba. Picit megijedtem, jaj sokáig fog tartani. Közben a szülésznőm is megérkezett és rögtön elkezdte előszedni a szükséges eszközöket, mert emlékezett, hogy Mikivel sem szórakoztunk sokat. Mondta is, hogy hiába van magasan a gyerek, puha a méhszáj és ha elindul ő nem beilleszkedni fog, ahogy a rendes gyerekek, hanem lendületből jön. Az én szülésznőm egy profi, pont úgy lett ahogy mondta. Még épp csak végzett a pakolással, alig tudott két fájás között egy csövet (bocs nem tudom mi a pontos neve) rakni a vénámba én már szűnni nem akaró feszítést éreztem és a jól ismert kakilási ingert. A doktornő még a méhszáj állapotát szerette volna ellenőrizni de ahogy a hátamra fordultam és széttettem a lábam láttam a gyerek fejét. Vissza kellett tartanom a tolófájást, hogy legalább valaki steril kesztyűt húzzon és a doktornő tudjon gátat metszeni (ezt most sem úsztam meg). Mikor ez megvolt, kettőt nyomtam és életemben először könyöklő dokik nélkül páholyból végignéztem ahogy a kis buksi kibújik majd rögtön az egész baba (14.35 nem írtam el az időket, tényleg ilyen gyors volt). Hihetetlen gyors volt az egész! Arra sem volt időm, hogy a megfelelő szülési pózt felvegyem, a lábaim valahol kalimpáltak, valamibe kapaszkodtam és még a szemem is elfelejtettem becsukni. Szerencsére a fájdalom erősségét nem tudom felidézni csak a kicsusszanó baba képét, mint valami filmet. Kicsit várni kellett mire megtalálták az ollót, elvágták a köldökzsinórt. Közben elkezdtem sasolni honnan láthatok a lába közé de már hallottam Ági
hangját: LÁNY! Hihetetlen! Felemeltem a lábam és meggyőződhetem a saját szememmel: nincs fütyi. Lányom van. Sikerült. Kiérdemeltem. Apa is megnézte majd leroskadt mellém a székre és sírt. Egy kicsit megkaptuk, majd őt elvitték rendbe tenni, lemérni, pik-pak apa pólyában hozta vissza, legkisebb szemünk fényét 3120g és 49cm. Igazi szolid lányméretek. Miki után azt mondtam, akkor szülök legközelebb ha valaki megígéri, hogy max 3,5kg lesz, januárban érkezik és esetleg lány (ja és ha piros hó esik) a piros hó elmaradt. Most asssszem kívánok egy lottó ötöst is és életünk hátralévő részében lógatjuk a lábunk :-DDDHétfő
Már a harmadik gyermekem szülöm, ugyanabban a kórházban, kicsit reménykedtem talán törzsvendégként kiérdemeltem a VIP szobát. Még nem. De jó helyem volt az egyik 3 csillagosba is. Azonkívűl két kórház összevonásával, rengeteget fejlődött a Klinika pozitív irányba. Egy egész csapat kedves, aranyos csecsemős nővérrel bővült a gárda, szuper felszereléseket kaptak, egyszerűbbek és hatékonyabbak lettek a vizsgálatok. Ami romlott az a kaja. Oké sosem volt valami mesés de ennél ehetőbbre emlékeztem.
Maja folyamatosan éhes az előtej mennyiségével nem éri be, csak dühösen köpködi ki ha már nem talál benne semmit. Az egyik csecsemős nővér megsajnál csempészik egy kis tápszert a teába. Így Maja alszik 3 teljes órát én kicsit pihenhetek. Éjjel ugyanezt folytatjuk, Maja vagy cicin vagy ordít, az éjszakás nővér elvitte és csak szoptatni hozta ki, olyan jó volt végre kicsit aludni.
Közben itthon Miki állapota romlott, én a kórházban aggódtam és haza akartam jönni.
Kedd
Apa elvitte a fiúkat orvoshoz, Miki nagyon beteg, sőt mindkettő fertőz, vagy nem jövök haza Majával, vagy a gyerekek mennek a mamákhoz, pár napra. A mamák bevállalták a fiúkat.
Reggel vettem észre a lapján, hogy kapott egy kis tápszert éjjel. Innentől kezdve az én lányom mint akit kicseréltek, sokkal kevesebbet követelőzik, többet alszik, többet eszik ezzel a tejem is kezd beindulni.
Szerda
Reggel a vizit alkalmával alig hittem el, mikor a doktornő lazán azt mondta, Maja ma hazamehet (ha én is), a védőnő még háromszor elmondta mire elhittem. Ádámmal nagyon sokat voltunk bent és ez mély nyomot hagyott bennem, általában akkor hiszem el a hazamenést ha már kezemben az összes záró papír. Ma valami miatt soha nem látott gyorsasággal ment a hazamenős procedúra 11-re az összes záró a kezemben volt! Apa még itthon elrendezte Mikit, hozta a hazamenős ruhánkat, a RÓZSASZÍN kupacot, majd Edit barátnőm férje jött értünk autóval ez nagyon nagy segítség volt.
Itthon az üres lakás fogadott valamint mamám küldött húslevest és madártejet. Olyan furcsa volt a délután, mint egy gyerekes korunkban csak közben nagyon hiányzott a két nagyobb.
2011. január 3., hétfő
2011. január 2., vasárnap
Boldog apuka
Én az apuka vagyok.
Megszületett Szabó Maja, igen kislány, 14:35-kor
49cm, 3120gramm
Anyuka és a baba jól vannak.
Ha hazajönnek, a fejleményeket, majd megírja.
Itt az idő
Vagy remélem, vagy nem is tudom, két órája 10 perces görcseim vannak, indulunk a kórházba. Majd üzenek a fejleményekről.
2011. január 1., szombat
2011.01.01.
Itt van, eljött 2011 és én még mindig pocakkal, éljen, megcsináltam(tuk?). Ennek nagyon örülök. Egyszerűen szükségem volt még erre a pár hétre, most már tudok Hudini érkezésére koncentrálni. Nagyon rossz lett volna ha a karácsonyi készülődés teljes káoszába érkezik. Most már valóban körülötte forognak a gondolataim, várom, hogy 3D-ben a kezemben tarthassam, nagyon szeretném már tudni, hogy minden rendben van vele és az utóbbi pár stresszes hét nem viselte meg nagyon. Szeretném látni az arcát, fogni a csöpp kezeket. Szóval részemről most már bármikor szülhetünk, annyi hasfájásom van, ha indul akkor legyünk túl rajta gyorsan. Ebből a szempontból (sem) vagyok egy ősanya, ha gyorsít a folyamaton jöhet burokrepesztés, gátmetszés csak a császárt ússzam meg, attól rettegek.
Addig is amíg Hudinire várunk azért zajlik az élet nálunk. Miki tegnap este még egy köhögő roham zárásaként az ágyába is bukizott, gyors ágyhúzás majd az éjszaka hátralevő része ebből a szempontból eseménytelen volt. A zsíros pelus reggelre sokat javított az állapotán, ma alig köhögött.
A szokásos szilveszteri durrogás nem zavarta a fiúkat, szerencsére kolléganő fölöttünk a tüzijátékot leszámítva nem volt hangosabb mint általában, a tüzijátékokat este 9-ig elszórták és nem is volt olyan sok. Nem voltam oda a dologért de egy évben egyszer ennyi belefér. Nem sokkal takarodó után volt egy nagyobb pukkanás, Ádám kijött megkérdezni mi volt az, elmondtam, majd visszament aludni, nem foglalkozott a dologgal többet. Szokás szerint Leót viselte meg legjobban az éjszaka, bekúszott az ágyunk mögött a radiátor alá, csak fél 5-kor préselte ki magát.
Reggel 7 után arra riadtam, hogy Miki sír, "felpattantam" az ágyból, sebességem jól érzékelteti, hogy közben volt időm azon gondolkodni, most megint bukizott, vagy egyéb dráma van. Bementem, fönt ült Ádám ágyán ott sírt, gondolom valamin összevesztek de nekem csak kakiról beszélt pedig a pelusban csak pisi volt. De ha már így alakult, felkeltek, Ádám megtámadta a tévét, Miki beült apához az ágyba és így még egy kicsit lustiztunk. Jó volt.
Miki köhögése ugyan javult de délután enyhe lázat mértem, estére hőemelkedéssé szelidült, kicsit elesett a drágám, ha csak tehette ücsörgött az ölemben. Várom a fejleményeket, Ádámmal kedden mindenképp vissza kell mennem az orvoshoz, meglátom Miki mit mutat ha nem igényel holnap ügyeletet lehet már hétfőn visszamegyünk.
Azért volt ma jókedve is, apa megbízta feladattal, megcsinálta utána jött megint:
- Apa kéek fedatot. (kérek feladatot)
Ééééés most dicsekszem ma két kísérletem is sikerült. Ebédre sajt alatt sült fokhagymás karaj volt, egy új receptet próbáltam ki ami nagyon jól sikerült. Délután pedig szintén új csokis sütit próbáltam ki az is finom lett. Rám fért már egy kis sikerélmény, mostanában valahogy az új receptek nem úgy váltak be ahogy eredetileg elterveztem.
Addig is amíg Hudinire várunk azért zajlik az élet nálunk. Miki tegnap este még egy köhögő roham zárásaként az ágyába is bukizott, gyors ágyhúzás majd az éjszaka hátralevő része ebből a szempontból eseménytelen volt. A zsíros pelus reggelre sokat javított az állapotán, ma alig köhögött.
A szokásos szilveszteri durrogás nem zavarta a fiúkat, szerencsére kolléganő fölöttünk a tüzijátékot leszámítva nem volt hangosabb mint általában, a tüzijátékokat este 9-ig elszórták és nem is volt olyan sok. Nem voltam oda a dologért de egy évben egyszer ennyi belefér. Nem sokkal takarodó után volt egy nagyobb pukkanás, Ádám kijött megkérdezni mi volt az, elmondtam, majd visszament aludni, nem foglalkozott a dologgal többet. Szokás szerint Leót viselte meg legjobban az éjszaka, bekúszott az ágyunk mögött a radiátor alá, csak fél 5-kor préselte ki magát.
Reggel 7 után arra riadtam, hogy Miki sír, "felpattantam" az ágyból, sebességem jól érzékelteti, hogy közben volt időm azon gondolkodni, most megint bukizott, vagy egyéb dráma van. Bementem, fönt ült Ádám ágyán ott sírt, gondolom valamin összevesztek de nekem csak kakiról beszélt pedig a pelusban csak pisi volt. De ha már így alakult, felkeltek, Ádám megtámadta a tévét, Miki beült apához az ágyba és így még egy kicsit lustiztunk. Jó volt.
Miki köhögése ugyan javult de délután enyhe lázat mértem, estére hőemelkedéssé szelidült, kicsit elesett a drágám, ha csak tehette ücsörgött az ölemben. Várom a fejleményeket, Ádámmal kedden mindenképp vissza kell mennem az orvoshoz, meglátom Miki mit mutat ha nem igényel holnap ügyeletet lehet már hétfőn visszamegyünk.
Azért volt ma jókedve is, apa megbízta feladattal, megcsinálta utána jött megint:
- Apa kéek fedatot. (kérek feladatot)
Ééééés most dicsekszem ma két kísérletem is sikerült. Ebédre sajt alatt sült fokhagymás karaj volt, egy új receptet próbáltam ki ami nagyon jól sikerült. Délután pedig szintén új csokis sütit próbáltam ki az is finom lett. Rám fért már egy kis sikerélmény, mostanában valahogy az új receptek nem úgy váltak be ahogy eredetileg elterveztem.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)