2010.08.30.

Tegnap hazafelé Miki itt a házelőtt meglátott egy lepkét, kicsit megkergette, majd nagyokat nevetve tapsolt neki. Nekem az egész jelenetről a Süsü egy részlete jutott eszembe: "Várj meg lepke, várj meg, lepkepillangó várj meg!"

Délután körtét ettünk, Mikié elfogyott:

- Anya ké mé kőtte. (kérek még körtét) - és az egész jelenethez ellenállhatatlanul pislogott.

Ma reggel Miki megette a reggelit majd ledobta (ejtette?) a kanalat. A tányért a kezembe nyomta majd szurkolni kezdett:

- Kanam, kanam. (kanalam) - nézek körbe keresem, nem találom, Miki már majd kiesik a székből annyira mutogat, végül megtaláltam a hűtő alatt. Miki ezt hatalmas tapssal jutalmazta.

Délelőtt megtalálta az egyik telefont. Felült a parkolóház tetejére, majd fontos beszélgetésbe kezdett, természetesen nagyon komoly arckifejezéssel.

A fiúk fodrászosat játszottak a hajammal. Jól indult, mint egy sztárnak, készült a frizurám, két fodrász dolgozott egyszerre a fejemen, kis szépséghiba, hogy fésű és hajszárító helyett csavarhúzóval és kombinált fogóval dolgoztak. De az én fiaim kreatívak és megoldották :-) Ádám egész belendült az alkotásba, kezdtem hasonlítani egy felizgatott WC kefére. Erre Miki vérszemet kapott és csak úgy puszta kézzel tépkedni kezdte. Miután meggyőződtem róla, hogy van még hajam befejeztük a játékot. Borravalót nem kaptak a fodrászok, remélem egyik sem akar Hajas nyomdokaiba lépni :-D

2010.08.28.

Részemről jöhet az ősz csak akkor jöjjön már, ez a folyamatos frontátvonulás nagyon nem tetszik Hudininek, nekem sem. A héten többször volt kemény a hasam mint nem, lassan magnézium mérgezésem lesz.

Csütörtökön nagy orvoslátogatást rendeztem, voltam a háziorvosomnál belgyógyászati vizsgálaton, szerencsére ott helyben az EKG-t is megcsinálták azért nem kell külön máshova rohangálnom. Utána Mikit vittem tanácsadásra. Mivel a két doki szinte szomszéd, és arra számítottam, hogy csak beutalót kapok, ő is jött velem. Nagyon ügyesen és türelmesen viselkedett, egész meglepődtem, de nagyon büszke voltam rá. Egy mukkanás nélkül kivárta a vizsgálat végét. A tanácsadáson is türelmes volt, életében másodszor ordítás nélkül kibírta a hosszmérést, mert olyan rettenetes dolog különben. Ezen kívül nem sok érdekes történt, gyerekkel minden rendben 87 cm, 11.11 kg.

Az orvos után a dédinél ebédeltünk, Ádám ott maradt, így Mikivel kettesben (két és felesben) jöttünk haza. Annyira hosszúra nyúlt a délelőtt, hogy már a 3. buszmegállónál aludt. Ez a leszállást igen megnehezítette, még a buszon előkotortam a kulcsom, átügyeskedtem a vállamra az alvó pihést, majd kecsesen lelibbentem a buszról (had emlékezzem így az eseményre). Ezután már csak egy zebrán (természetesen nem álltak meg), két rácson, egy kapun, és egy ajtón kellett bejutnom. Nem könnyen de simán ment a dolog és a nappali közepén az én szemem fénye nyitogatni kezdte a szemét. Gyorsan letettem az ágyára, lekapkodtam róla a cipőt, sapit, és mint aki ott sem volt, kiosontam. Majd reménykedtem. És győztem, visszaaludt.

Délután boltba mentünk, hazafelé, nagyon elfáradt, leült a padra pihenni.

Tegnap tett egy kört a nappaliba majd megkérdezte:

- Ádá ovi? (Ádám oviba)

- Ádám a dédinél van, tegnap ott maradt, emlékszel.

Azért napközben még kereste párszor. De alapvetően élvezi az osztatlan figyelmet, kicsit (nagyon) aggódom milyen nagy tesó lesz.

Délután sütit készítettünk Mikivel. Már másodszor ugrom neki ennek a receptnek de a végeredmény még mindig nem nyűgözött le. Lehet feladom. Azért Miki élvezte a folyamatot, még be is öltözött.

Apa új dolgot tanított Mikinek:

- Hogy hívnak?

- Iki. (még mindig gyakran "Ádá"-t mond)

- Hány éves vagy?

- Ketőőő. - és az ujján is mutatja

- Hol laksz?

- Péte. (Pécsen)

Miki ma megalkotta élete leghosszabb mondatát:

- Apa képez Ádá ment dédi. (Apa képzeld Ádám a dédihez ment.)

2010.08.24.

Reggel megyek be a fiúkhoz, Ádám még Miki ágyán heverészett, Miki alig várta az ajtónyitást.

- Jó reggelt!

- Jege! - mondta Miki és azzal slisszolt is kifelé.

- Jege cica! - Leó még szeretett volna békében pihizni a széken.

A reggel szokott módon telet, mikor hazaértünk arra a lehetetlenre vállalkoztam, hogy rakott krumplit készítek. Ismét megfogadtam, gyerekkel a sarkamban soha többet. Az eleje simán ment, föltettem a krumplit, a tojást és vártunk. De aztán kész lett a tojás, míg pucoltam Miki szorgosan nyitogatta a hűtőt, kapcsolgatta a tűzhelyt, a mikrót. Közben megfőtt a krumpli is, mindenki biztonsága érdekében átköltöztem az ebédlőasztal közepére, sikerült úgy becélozni, hogy ne érje el a forró krumplit. Valami mégis kell, folyamatosan elcsórta és megette a krumplihéjat. Már csak 3 krumpli volt vissza mikor elfogyott a fejemből a vér és muszály volt keresnem valami vízszintes helyet. Gyorsan biztonságba helyeztem a krumplikat és eldőltem Miki ágyán, szerencsére velem jött és szórakoztatott amíg kissé magamhoz tértem. Utána igyekeztem volna befejezni a művet de megint kezdtük a hűtő nyitogatást és hasonlókat. Még az idegösszeomlás előtt beraktam a sütőbe, addigra a gyermek is elfáradt így együtt telepedtünk le bámulni a tévét amíg sül.  

Az oviban vártuk Ádámot. Miki kivett egy fésűt és fésülködni kezdett. Rendetlen anya vagyok, a 0,5 cm-s hajukhoz nem vettem fésüt, tehát ez a dolog az oviban nagyon izgi. Megjelenik "Ödönke" és kezdi kicsavarni Miki kezéből a fésűt:

- Nem a tiéd!!!

- Mért veszed el tőle? Csak megfésülködik és visszarakja, nem fogja megenni! Neked meg menni kell fogatmosni! - rögtön elengedte a fésüt és megszeppent. A kutyafáját, ha más játékát veszi el és a tulaj jogosan követeli vissza az egy dolog, de egy fésűn már nehogy fennakadjunk! "Ödönkének" sem árt ha megtanul osztozkodni. Miki befejezte a frizuráját, nem maradt benne csomó, ellenőriztem :-DDD és szó nélkül ment visszatette a fésűt oda ahonnan elvette. Rendszerető gyermek. :-)

- Ádám jól érezted magad az oviba?

- Jó, nem sítam! (milyen szerencse :-DDD)

Hazajöttünk az oviból Miki elment aludni, Ádám heverészett a tévé előtt, a fölöttünk lévő lakásból isszonyú dübörgés, dörömbölés hallatszott, mintha valami elefánt csorda bulizott volna. Úgy vártam mikor jönnek a kedves szomszédok, kopogni. Annnnnyira szerettem volna az orruk alá dörgölni, hogy az enyémek épp pihennek, keressék máshol a zajforrást.

Korszakalkotó dolgot fedeztem fel. Ha csak kicsit is koszos lesz Miki keze már rohan a fürdőszobához:

- Keze, keze. - kezet mosni. De nem azért mert olyan rendes gyerek, nem. Ő tudja, hogy ilyenkor nyílik a csap és lehet pancsolni!

Délután a szokásos öltözős program, Ádámon nadrág, pulcsi:

- Esi eső! (áll a nappali közepén, kint hétágra süt a nap)

- Hol???

- Há fönt! (világos)

Kiszalad az előszobába a cipőmben tér vissza:

- Szombato haza jövö, godozni (dolgozni) mentem, este hazajövö. - ezt így mind egy mondatban.

- Akkor most este jösz vagy szombaton?

- Este.

Miki az egész esemény alatt végig szorosan Ádám sarkában és halandzsa nyelven mondott utána mindent.

Közben elkészült a süti is, alig bírták kivárni, hogy meghűljön, végre a szeleteléshez értünk, gyorsan kiosztottam az első kört meg a másodikat is és mire a harmadikhoz értünk addigra sikerült leporcukroznom. Odateszem Miki elé, csodálja mint aki még életében nem látott porcukrot, majd beledugja az orrát és lelkesen szimatolni kezdni. Felemeli a fejét vigyorog és az orra hegye fehér a cukortól (tényleg porcukor volt). A látványt a fantáziátokra bízom, mert ezt a jelenetet a fénykép sem adná vissza.

A süti finom volt, csak sajnos ez abba a kategóriába tartozik ami hamar elkészül és még hamarabb elfogy. Legközelebb duplát sütök, különben nem érdemes nekiállni :-D

Miki szótár 2010.08.24-től

kaka mani - kaka matyi

tekőbéka - teknősbéka

repüjő - repülő

maká - lekvár

egi - egér

bigaga - csigabiga

szunyo - szúnyog

pipe - csípte

pojajam - poharam

lepötö - lecsöpögött

fésze maga - madárfészek

kokoji - krokodil

kőtte - körte

miá, nyáááá - nyávogás közben Leóra mutogat

kaga - Ádám alvós kacsája

bifi - kifli

vijá - virág

teté - tessék

szia

api - sapi

autó

kek - kesz

páputá - pakolás

nyucszi - nyuszi

elmojott - elromlott

kociz - kocsi (egész pontosan a bevásárlókocsi)

epek - lepke

éteee - értem

kakaócsika - kakaós csiga

tűzotóautó - tűzoltóautó

pöszi - cipő

uboka - uborka

maxipoka - maxipocak

elfott - elfogyott

póósziíí - porszívó, porszívózik

pacszi - paci

kivako - kisvakond

kukaoutó - kukás autó
Popa Pe - Postás Pat
damarin - mandarin
kajáfa - karácsonyfa

Ádám szótár 2010.08.24-től

helikoper - helikopter

megpitte szunyo - megcsípte a szúnyog

kocsiszemét - kukásautó

képez - képzeld

tehó - tesó

bizóóó - bizony (közben nagyon komoly arccal bólógat)

godozni - dolgozni

szukuzi - szuzuki

ónéni - óvónéni

sziato - sziasztok

sziániá - szivárvány

hapaka - sapka

mezetegiga - meztelencsiga

kagabáb - kacsaláb

ketke - kecske

jó - ló

toja - tojás

kukuci - kukorica

kakaki - kankalin

fáji - Ferrari

püszi - cipő

2010.08.22.

Tegnap reggel indultunk a boltba, szandál húzás közben Ádámnak rettenetesen fontos telefonálni valója akadt. Húztam Miki szandiját közben csak fél füllel figyeltem Ádámot, apával beszélt. Leteszi:

- Jaj apa is vesz tej, kenyé!!! - közli kétségbeesetten.

- Akkor majd elrakjuk a fagyasztóba és holnap nem kell venni, jó lesz így?

- Jó! - fülig érő vigyor és szemmel láthatóan megkönnyebbült.

Kiértünk a parkolóba láttunk egy érdekes kisautót, számomra ismeretlen márka. Ádám nagyon örül, mutogat rá:

- Mizi mozi!!! (mini morris) - nem az volt csak hasonló de velem lehet egyezkedni, így ennyiben maradtunk.

Mai aranyköpések:

Ádám ebédnél:

- Apa te nagyon ühe votá. (ügyes voltál)

- Miért.

- Me fözté fino ebé. (mert főztél finom ebédet)

Apa a konyha közelében sem járt egész délelőtt az ebédet én főztem, de a babérokat learatta. :-(

Miki délután:

- Miki szótfogadsz anyának, jó leszel amíg nem vagyok itthon?

- Ige.

- Biztos?

- Nem. (őszinte gyermek)

Kicsit később:

- Fiúk elmegyek pisilni addig ne romboljátok szét a házat!

- Nem! - még az ajtót se csuktam be hallom Ádám suttógó hangját (életében nem beszélt még suttogva)

- Miki gyee, rombojuk szét háza.

Ma kapok egy piros pontot, kettőt! Életemben először valódi napon érett paradicsomból ketchupot főztem. Még dunsztolódik de nagyon finom lett. Büszke vagyok magamra :-D

2010.08.20.

Ma messzi mamánál voltunk grillezni. Reggel korán indult a busz, ezért a fiúkat fél 6-kor keltettem. Nagyon furcsa volt így bemenni a szobájukba, álltalába, ők jönnek ki vagy már javában játszanak mikor bemegyek. Gyors reggeli, öltözés és 6-kor már indultunk. A távolsági busz külön élmény volt mindenkinek másért. Miki életében először utazott ilyen busszal, sajnos az újdonság varázsa hamar elmúlt és nem volt könnyű meggyőzni az egy helyben ücsörgés hasznosságáról (talán mégsem olyan hülyeség a gyerekülés bevezetése a tömegközlekedésben?). Ádám rutinosan élvezte az utazást, bámészkodott. Mi apával a szédítő 30-as tempóban repesztő járműnek szurkoltunk, hogy legalább az út mellett rallyzó csigákat előzzük meg.

Megérkeztünk, lepakoltunk, a fiúk egy pillanat alatt eltűntek az udvaron.

Első kedvencük ez a hintakukac

Ketten is elfértek rajta

Kisütöttem a pogit, közben a család másik fele is megérkezett, élen a főszakács

aki hamar birtokba vette a tábori konyhát és munkához látott.

A fiúk bemerészkedtek a kútvízzel töltött medencébe, ami akkor még nem volt valami meleg. Ádám igazi forróvérű gyerek (az én vérem!) nem zavartatta magát. Miki hamar vacogni kezdett, de egyszerűen nem engedte magát kiszedni.

A 237. próbálkozásnál sikerült elkapni a lilára fagyott de ordítva tiltakozó gyereket. Gyorsan kipakoltuk a napra, majd hamarosan jött Ádám is.

Ázott veréb

Ezt a kalapot mindenki felpróbálta egy kicsit.

Csajozós vigyor

Ebéd után Miki aludt egy kicsit, Ádám visszament a medencébe, közben a víz már melegedett valamennyit, hihetetlen pancsolás következett.

A következő pihenőnél komoly póker partiba kezdtünk, először egy kis taktikai megbeszélés

aztán Ádám osztott vagy gyűjtött? :-)

A nap sztárja ez a teknős volt aki megpróbált feltűnés nélkül sétálni egyet a kertben. Nem sikerült.

Kicsit hintáztak

majd felfedezték az udvaron álló autót. A nap hátralevő részét lényegében ott töltötték:

Végre vezető pozícióban!

Ki van mögöttem? Tolathatok?

Elvihetlek?

Nagyon jól éreztük magunkat, az ebéd finom volt, ettünk egy csomó sütit, a pogácsámnak kihűlni sem volt ideje úgy elfogyott. Lehet legközelebb nem is küzdök húspácolással, meg salátával csak sütök egy 5-6 adag pogit és cserélünk :-DDD

Indultunk hazafelé, az volt a terv, hogy Ádám ott marad de már tegnap óta kitartóan mondogatta, hogy hazajön, nem is akart maradni.

- Ádám jól érezted magad?

- Ige.

- Jössz máskor is?

- Ige.

- És akkor itt alszol?

- Ne é haza megye.

Ezt csak így a végére mert nem passzol sehova. Miki mai aranyköpése:

- Miki van kaki?

- Nem.

- Szólsz ha lesz?

- Nem. (bíztam benned :-DDD)

2010.08.19.

Ma reggel Miki már 6 előtt felébredt alig tíz perc alatt a bátyját is felébresztette. Kijöttünk reggelizni, gyanítom nem voltunk csendesek. Komolyan mondom már utáltam a saját hangom: ne dobolj az asztalon, hagyd abba, ne kiabálj. Vártam mikor jön valamelyik szomszéd. De lehet megszöktek :-DDD

Már majdnem indultunk, mikor Ádám cipőhúzás közben csak úgy csacsog (érthetően! igen, már ilyet is szokott):

- Képez megi apa eljöt értem! (képzeld megint apa jött értem - tegnap apa ment érte oviba)

- Anya szombato megi megyük Balatonra? (szombaton megint megyünk Balatonra)

- Nem megyünk Balatonra. Honnan vetted? - rángatja a vállát. Lehet emlékszik a tavalyi nyaralásunkra? Pedig mostanában nem is beszéltünk róla.

Eljutunk az oviba, az egyik pad alatt egy szuper autószállító kamion áll, valamivel kisebb mint Miki. Természetesen mágnesként vonza a pihéseket. Próbálom Ádámot rábírni az öltözésre, Mikit meg arra, hogy tegye vissza. Egyszerűbb feladatnak tűnik a Balaton-Los Angeles autópálya kiépítése. Miki felfedezi, hogy a rámpát ki lehet nyitni sőt még villog és börrög is. Nagy nehezen Ádám átöltözik sikerül visszatenni a csodamasinát a helyére és mindezt megúsztuk hiszti nélkül. Nagyon igyekszem de nem értem mi a fenének ekkora, feltételezem nem olcsó, járművet elcipelni az oviba??? Oké azt még megértem, hogy a reggeli hiszti elkerülésére "Ödönke" elhozza a fél lakást, de mért kell otthagyni? A szobába úgysem lehet bevinni. Ebéd után megint összeakadtunk a kamionnal (hurrá :-(). Miki magához ragdta, Ádám rögtön jön fogkefével a szájában, csak háromszor zavartam vissza. Közben megjelenik "Ödönke 1":

- Le fog merülni. (igen a villogós, elemes játékokkal ez gyakran előfordul, nem fogat kéne mosnod? - ezt nem mondtam ki)

Jön "Ödönke 2", hamar kiderül ő a csodamasina tulajdonosa, habozás nélkül, két kézzel tépkedi ki Miki kezéből. Felébredt bennem az anyatigris de még időben visszafogtam és nem tömtem be a gyereket a zsákba. Cserébe nagy nehezen lefejtettem Mikit az autóról, meglepően hamar megnyugodott és túllépet a dolgon vigasztalásként beengedtem a csoportszobába, ott egyedül garázdálkodhatott a teljes játékfelhozatallal. Majdnem egyedül mert két túlbuzgó csemete, önkéntes idegenvezetést vállalt. Miki nem túl boldogan de türte. Közben sikerült Ádámon kicserélni a cipőt. Összeszedtem a csapatot és sikerült elhagynunk a szobát. Egy kislány még utánunk szólt, hogy ő holnap is várni fog minket. Szerintem a kedvéért nem nyitják ki az ovit :-DDD Ez a kislány amúgy sem a szívem csücske, vagy az összevonások miatt van itt, vagy új, két hét múlva kiderül. Szóval picit túlárad benne a szeretet, különösen Mikiért van oda és folyton a sarkában van, ölelgeti, puszilgatja, ami alapvetően kedves dolog de az én nehezen barátkozó csemetémnek ez sok. Talán sikerül valahogy összeszoknunk.

Hazafelé Ádám megígértette velem, hogy neki is veszünk ilyen kamiont, egész pontosan megegyeztünk, hogy ír a jézuskának kamion ügyben. Úgyis régóta tervezzük, hogy beszerzünk valami nagyobb méretű járművet, busz, kamion, kukásautó, vagy valami hasonló. Természetesen mindjárt kettőt, azon sokkal de csudajobban lehet veszekedni :-DDD

Esti pakolás, Miki szokás szerint lelkesen szedegetni kezdi az autókat, Ádám a szőnyegen hervad:

- É ne pakook. (nem pakolok)

- De gyere te is segíts az öcsédnek.

- É ne pakook mer köhögök.

- Nem is köhögsz.

- De! - és erőltet pár köhintést.

2010.08.18.

Ádám reggel apával ment oviba, elköszönt mindenkitől de Miki húzódozott. Oké, Miki nem kér puszit, elmentek. Amint becsukódott az ajtó:

- Puccci, puccci???

- Az előbb még nem kellett, most lemaradtál róla.

Délután nézegeti a lábát és nyöszög, én is nézem egy pici seb van az egyik kisujján. Megbeszéljük, hogy bibis és este fürdés után bekenjük. Jön Ádám doktor (nehogy kimaradjon valamiből) nézi Miki lábát:

- Bibis. (diagnózis) Máki is? - és megnézi a másik lábát is. Mindezt teljesen komoly, szakértő arckifejezéssel. Nem bírtam ki röhögés nélkül :-D

Kicsit később, Miki eltéveszthetetlen szagot húz maga után:

- Miki, kakis vagy?

- Neeem.

- Biztos?

- Neeem. (mindjárt gondoltam)

Ezt még tegnap akartam írni csak elfelejtettem. Szóval tegnap jövünk haza az oviból, a szokásos jól érezted, magad, mi volt az ebéd kérdések után, Ádám csak úgy mesélni kezd:

- Mé ketőt jövö oviba és megyü messzi mamához. (még kettőt jövök oviba és megyünk messzi mamához) - hirtelen levegőt sem kaptam, hogy ezt így kiszámolta! A megdöbbenésem oka, hogy általában nincs tisztában a napok jelentőségével. Pedig szoktuk neki mondani, hogy még ennyit meg annyit alszol és utána jön érted a papa stb. stb. akkor lelkesen bólogat majd másnap már fogalma sincs mit és mennyit számoltunk. Ráadásul most nem is nagyon beszéltünk a közelgő programról, pontosabban csak hétfőn reggel próbálkoztam de akkor épp el volt foglalva a "nem akarok oviba menni" című hisztivel. És akkor még hármat kellett menni. Fogalmam sincs mikor és kivel számolt de én olyan büszke voltam az okos fiamra, hogy rögtön nőttem tíz centit. :-DDD

Mikivel öltözni mostanában külön sportesemény egészen pontosan a szabadfogású birkózásra hasonlít. Be van sózva, megyünk boltba/oviba/világvégére/mindegy csak az ajtón ki, de a pelenkázón hirtelen minden más sokkal fontosabb lesz mint az öltözés. Halaszthatatlanul le kell rámolni a plüssöket, föl kell mászni a polcra, megnyalogatni a szandit, vagy legalábbis vadul kapálózni kell érte pedig még a pólónál sem tartunk. Ha nem a pelenkázón öltözünk akkor mindezt kombináljuk egy fogócskával is. Milyen szerencse, hogy nem egy 500 szobás palotában lakunk, estig se öltöznénk fel :-D

Viszont ha kuglófom kisebb mazsolája saját kedvére öltözhet, természetesen véletlenül sem a saját ruháiba azt nagyon élvezi, még modellkedni is hajlandó:

- szuperman jelmez (a tornyot egyedül építette)

- takarítónőőőőő vagy Mike Tyson? (Ádám ovis pizsijében)

- Ádám kimenős nadrágja (térdig visszahajtva) és a tavalyi játszós cipője a sapi a szekrény mélyéről került elő

- Apa pólója kicsit szűk, lábujjban pont szorít :-DDD

2010.08.17.

Ma lekváros kenyér volt a reggeli. Ádám meglátja az üveget:

- É ne szejete lekvá. (nem szeretem a lekvárt)

- Tegnap még szeretted. - lerakom Miki elé a kenyeret, szokás szerint rábukik mint aki már 3 napja nem evett. Ádám méltatlankodni kezd:

- Nekem nincs kenyejem.

- Mert nem ülsz a helyeden. Látod Miki a helyén ül, kapott reggelit. (he-he az etetőszékből nincs hová menni :-D) - Ádám is leül, elé rakom a kenyeret.

- Finom barack lekvár, messzi mama küldte.

- Messzi mama kűte??? (küldte) É szejetem lekvájos kenyé!!! - (3 perce még nem szerette) érdekes módon lekvárosan még a kenyér héjja is el fogyott.

Ma Miki volt a soros tejborogatásban. Kiöntötte a tálcára és boldogan tapicskolt benne a tenyerével. Ádám azzonal jött árulkodni, pedig csak szerettem volna egyedül pisilni. Majd egyszer 10 év múlva talán megint részem lesz ilyen luxusban. :-) Feltakarítottam a tejet és azon gondolkodtam lehet egyszerűbb lenne ha minden nap rögtön a parkettára önteném az adagot. Készítem össze a mosogatógépet, nagyon kacifántos az öblítő tartálya (vagy mi nem találjuk az egyeszerű módszert) fogóval lehet csak rendesen kinyitni. Kinyitom, nézem, mennyi van benne, a döbbent pelyhesek felváltva tiltakoznak:

- Anya te szejesz??? Apa szejej!!! (szerel)

- Igen tudom de apa most nincs itthon, én szerelek. (Talpra esett lány vagyok tudom, hogy működik a fogó :-DDD)

Öltözünk, készülünk az oviba, Miki egyik pólója már koszos, tegnap elfeljtettem betenni a szennyesbe, ma pótolom. Visítva jön utánam:

- Neeeeee én pójóm!!!!!! - kiszedi a szennyesből, hiába ajánlgatom a másik tisztát. Szerencsére a pelenkázón már elfelejtette, így a tisztát húztuk föl és egy óvatlan pillanatba a koszost becsempésztem a szennyesbe.

2010.08.16.

KI CSERÉLTE KI A FIAMAT???

Nem tudom mi történt Ádámmal de ma a sokéves átlagon is túltesz! Reggel malackodással kezdte. Nem az a fő probléma, hogy malackodott és takarítani kellett utána, hanem, hogy DIREKT csinálta! Először könyékig belenyúlt a tejesbögrébe, majd szétcsöpögtette és kente az asztalon. Mikor enni tanult akkor sem csinált ilyet. Aztán nem akart oviba menni, ez nem újdonság de most nem múlt el. A csoportszoba előtt olyan zokogásba kezdett, hogy tényleg majdnem hazahoztam. Hiába próbáltam kutatni mi baja az ovival, mért nem akar maradni csak azt hajtogatta, hogy nem akar oviba menni. Rossz volt így otthagyni. Ebéd után mentem érte, az óvónő megnyugtatott, hogy pár perc alatt megnyugodott és utána minden rendben volt. Engem is jókedvűen fogadott.

Itthon letettük Mikit aludni, én is próbáltam kicsit pihenni, Ádám közben kitúrta a bárszekrény tartalmát, talált egy tollat és az összes szabad falfelületet összefirkálta. Később a macskát zaklatta. Szerencsétlent követte és rugdosott felé, az ilyen durva vislkedésért harapok!  Mikor Miki felébredt megették a maradék tortát, pontosabban Ádám evett, Miki élvezte, hogy nem az etetőszék fogságában van és össze-vissza mászkált a lakásban. Természetesen a tortás tányérhoz közben nem volt szabad hozzányúlni mert rögtön jött vad vísítással:

- Neeeee még esze!!! (eszem)

- Akkor ülj ide és egyél. - újabb két másodpercig a helyén maradt. Hogy fogunk így kiszokni az etetőszékből lövésem sincs. Pillanatnyilag ha rajtam múlik tuti abba fog enni kb 18 éves koráig :-DDD

A torta után megkíséreltem bepakolni julist, gyermekeim behúzódtak a gyerekszobába és kitúrták a ruhásszekrény felső polcát. Ott tartom a nem összetúrható ruhákat. A látványt a fantáziátokra bízom. És most villámgyorsan megyek fülöncsípem mindketőtt mert megint a gyerekszobába vandálkodnak. Juj de hosszú lesz ez a délután. Ígértek valami vihart lehet az a felfordulás oka, én sem vagyok a toppon, gyakran elfogy a fejemből a vér és le kell feküdnöm mielőtt elájulnék.

Folyt.

Bizony hosszú volt még a délután! Volt:

* kockadobálás 

* hűtőnyitogatás, ez mért olyan izgi, nem értem. Odamegyek becsukjuk, összeszidom, elzavarom, leülünk mást játszani, már megint oson a hűtőhöz. Ezt ma eljátszottuk pontosan 10.813-szor, a kismama tornát legalább megspórolják nekem. 

* tévé kapcsolgatás, nem az a gond, hogy lemaradok a Mr. Bean aktuális részéről, amit mellesleg már 18-szor látok három napon belül, hanem, hogy ki-be kapcsolgatja mint valami diszkólámpát. Nem szeretném ha ezért menne tönkre a gép. 

* autódobálás, Ádám simán hozzám vágott egy autót csak úgy, tényleg mint akit kicseréltek. 

* polclerámolás, Ádám bevallotta, hogy ő a tettes (Miki nem is tud olyan magasra mászni, még - mély sóhaly), büntiből bezártam a szobába rendet rakni. Kicsit később jön elő:

- Nincs kedve pakoni. (nincs kedvem pakolni)

- Milyen szerencse, hogy a szétpakoláshoz volt kedved!

* tesópüffölés ezért ma mindekttő sarokba állt. 

* anya idegeire menés. 

Eredetileg azt terveztem, hogy kimegyünk a játszóra, de olyan rövid időt tudtam csak biztonságosan állni, hogy nem mertem bevállalni a programot.

Ne csak nyavajogjak, azért pici időre aranyosak voltak. Találtak két cipősdobozt, megtöltötték autókkal és Ádám vezetésével felsorakoztak előttem. Ádám énekelt:

- Boldog szüimapot, boldog szüimapot... (szülinapot) - majd átadták az ajándékot. Igazán édesek voltak! (nincs szülinapom de Ádám a saját szülinapja óta gyakran játszik ilyet)

2010.08.14./2.

Süti készítés, egy mindenlében kanál két évessel

Anya kinézi a konyhapult legjobban védhető pontját majd előpakolja a tojásokat és gondosan elbarikádozza. A piskóta massza viszonylag simán elkészül csak néha mikor a turmix elhallgat jön, vágyakozó tekintettel:

- Kész van? - meg szokta kapni a habverőket lenyalni.

- Még nincs kész, visszamehetsz játszani.

Sokkal izgibb anyát szó szerint kifúrni a helyéről, hátha akkor előbb sikerül megkaparintani a habverőt. Azért elkészül a massza, végre bent van a sütőbe, gyerek boldog a habverőkkel, már az ablak is olyan, mert természetesen nyalakodás közben jön a helikopter és azt feltétlenül meg kell nézni. Sebaj, majd letöröljük. Kaki szag van, 5 perc pelus csere-szünet. Gyorsan kezdjük el a krémet összeállítani. Közben elfogy a massza a habverőkről, bedobja a mosogatóba, segíteni tilos, ő akarja egyedül, majd ha már ott van tekergeti egy kicsit a sütő gombját és 1023-szor is kinyitja a mélyhűtőt. A krém részei kész vannak, várom, hogy megfelelő hőmérsékletűre hűljön. Kész a piskóta. Ki kéne venni. Gyermek ugrásra kész, hogy is lehetne bemászni a sütőbe? Megpróbálok a sütő és a gyerek közé állni, azt hiszem sikerül, nagy örömmel veszem ki a sütés viszontagságait túlélő piskótát. Az idillnek itt vége mert a gyermek keze már a forró rácson van (tuti van egy polip a rokonságban!). Anya villámgyorsan elkapja a csöpp kezet, gyerek ordít, anya szívrohamot kapna de nem ér rá. Futás Firstben fürdünk, vigasztalom, fújom. Már csak hüppög, akárhogy nézem nem hólyagosodik (hatalmas puffanás, leesett a kő a szívemről) csak kicsit piros. Anya megnézi mi maradt a sütiből, még menthető. Piskóta hűl az erkélyen, anya összeállítja a krémet. Gyermek keze még mindig nem hólyagosodik, hála a gyors ápolásnak. Merészen anya úgy dönt befejezi a tortát (jeles alkalomra készül: házassági évfordulónk van ma). Gyermek kap egy tányér szilvát, eszközök előkészít, elfogyott a szilva. Kap egy tányér barackot, torta megtölt, az utolsó pár kocka barack nem kell, már a krémes tálér tüntet.

Sikerül befejezni a díszítést is, a hős bár nem túl türelmes két éves elnyeri a jutalmát: a krémes tálat.

Anya biztonságba helyezi a kalandosan elkészült tortát.

2010.08.14.

Akkor most van végleg elegem a szomszédokból!!!!!!!!!! Állítólag a 3-ra fölhallatszik, hogy a gyerekek hupognak. Valóban nagyon kopog a parketta ahogy végig mennek rajta de mégsem közlekedhetnek 10 centivel fölötte. Nem kergetőznek, nem ugrálnak csak közlekednek, élnek. Mégis mi a fenét várnak 2 és 4 éves gyerekektől??? Délelőtt 10-ig durmolnak, a nap hátralevő részében meg sakkoznak? Figyelem őket, a következő szokott történni: letelepszünk a földre játszani, közben jönnek-mennek autót hoznak, majd építőkockát minden alkalommal 3 lépés a játékos doboz. Öltözni akar, 10 lépés a szekrényig, kihozza, felhúzzuk, másik ruhadarabért megy. Nem páros lábbal ugrálva, csak simán odamegy de a parketta kopog, még a szőnyeg alatt is bár ott valamivel tompábban. Aztán el kell menni pisilni, nem éri fel rendesen a kilincset, az ajtó csapódik. Nem szándékosan de csapódik. Segítenék becsukni, de akkor hisztizik, hogy ő akarja, meg akkor is el kell menni pisilni ha én épp a másikat pelenkázom/tésztát szűrök és ha a fene fenét eszik akkor sem tudom otthagyni az aktuális tevékenységemet. Igen tudom, hogy a házban ezt mindenki hallja, én is hallom mikor a fölöttem lakó este fél 10-kor porszívózik vagy csak közlekedik a lakásban, azt is hallom mikor a szomszédok csapkodják a bejárati ajtajukat mert egyszerűbb mint előkotorni a kulcsot. Nagyon sajnálom a sok otthon egyedül üldögélő, unatkozó szomszédot de elegem van! Nem vagyok hajlandó a napomat azzal tölteni, hogy a fiúkat terrorizálom a csendesen járással. Pont elég nekem megakadályozni az életveszélyes dolgokat, a két éves rá van kattanva a gombtekergetésre tűzhely, mikró, mosogatógép, mindegy, nyitogatja a mélyhűtőt, ha valami megfelelő dobbantót talál megpróbál kimászni az ablakon. Ezek mellett nincs energiám a szomszédok komfortjával foglalkozni.

2010.08.13.

Ma életemben először igazi paradicsomból főztem levest. Messzi mamától kaptunk finom, valódi napon érett, saját termesztésű paradicsomot gondoltam pár szemet föláldozok és kísérletezek. Paradicsompasszírozóm nincs de éljenek a modern konyhagépek először leforráztam és lehámoztam az alanyokat, majd mikor megfőtt összeturmixoltam. Nagyon finom lett a végeredmény, Miki is lelkesen lapátolta :-)

Ebéd után szoktunk menni Ádámért az oviba, amíg befejezi mi kint várunk. Miki ilyenkor felfedezi az öltözőt és a padon hagyott játékokat megnézi majd visszateszi. Ezer bocs nem látom ebbe mi lenne bűn, így amíg visszatesz mindent, hagyom. Van egy fiú, mindenféle csuda autókat szokott tárolni a padon, természetesen az én fiaim meg rögtön ráröpülnek. Múltkor az egyik kislány kijött és jól ki is oktatott, hogy az az autó az "Ödönkéé" aki nagyon irigy és nem enged vele senkit játszani. Nem értem minek hurcolja az oviba, a szobába úgysem viheti be (csak alvós állatokat lehet bevinni, így egyeztünk meg az óvónőkkel) csak heverészik hetek óta a padon. Tegnap Miki egy rózsaszín játékmobilt talált ami gombnyomásra hangot adott meg villogott, természetesen rögtön beleszeretett. Nem is volt semmi baj addig amíg az ajtóba meg nem látta a gazdája és szívrohamot kapott. A dadusnéni vette észre, Miki egy hős módjára szó nélkül átadta a mobilt. Ma már nagyon bátor volt a szentem és elkezdett a zsákokban turkálni. Azt pedig szigorúan tilos! Mentünk is gyorsan visszarakni minden elemelt játékot, az egyik zsákba több műanyag mütyür volt mint ruha. Ezt sem értem mi ebbe a jó de mindegy.

Ádámot ma taknyosan kaptam vissza az oviba, egész délután levert volt. Láza nincs, csak a szokásos köhögés, orrfolyás. Végül is már 3 hete jár oviba és eddig ez nem jelentkezett. Hosszú volt a mai délután. Ádám a takony miatt volt nyűgös de nem akart bemenni a szobánkba pihenni, kint meg Miki nyúzta. Ő sem volt teljesen a toppon mert korán elment aludni de fel kellett ébresztenem, mikor Ádámért mentünk. Így nem aludta ki magát, nyűgösködött egész délután. Cserébe ma megszavaztuk a korai takarodót és este 8-kor már csönd volt :-)

2010.08.12.

Reggel Ádám nem akart menni oviba. Ez nálunk nem újdonság, szinte minden héten kétszer-háromszor előfordul, de aztán csak elmegy fogatmosni, felöltözik és mire az oviba érünk el is felejti. Így volt ez ma is. Beértünk, átöltözött és amíg Mikit kivadásztam a mosdóból, már be is rongyolt a szobába. Úgy kellett visszakönyörögni egy pusziért. Aztán kintről szoktunk még integetni de ma hiába mentünk az ablakhoz, az én fiam olyan elfoglalt volt az oviba, hogy nem ért rá velem foglalkozni :-D

Miki, a tavaly még erősen antiszociális gyermekem, pedig hatalmasat változott! Egyedül megy és ha neki szimpatikus valaki azzal azonnal barátkozik. Ma az oviban vártuk Ádámot és simán elbeszélgetett egy másik anyukával akit most látott életében először. Miből lesz a cserebogár!

Ma kaptam szép barackot, nagyon odavagyok a szép nagy, sárgahúsú barckért, meg a főtt kukoricáért (évente max egy cső a normál fogyasztásom), egy hónapja a dinnye volt a sláger az most már nem érdekes. Meg csúszna minden ami édes de ezzel próbálok óvatos lenni. Ja és reggel 10 előtt nem nagyon tudok enni de utána akár folyamatosan.

Állítólag minden terhesség más, nem tudom megcáfolhatatlanul igazolni. Nekem sok ponton egyezik eddig mind. Talán az, hogy mást kívántam. Ádámnál a halászlé, kocsonya, édesség, lecsó és a lecsós dolgok viszont nem ment le a torkomon a máj amit amúgy szeretek. Mikinél a paradicsomleves, tejfölöshús szaftja tésztával volt a nyerő és tiltólistára került a halászlé, kocsonya. Ami közös, ilyenkor sokkal szívesebben és több gyümölcsöt eszek, vannak aktuális kedvencek de alapvetően bármi jó amihez épp hozzájutok.

2010.08.11.

Mikor az ember lánya pocakos lesz (mondjuk én) és egyre egyértelműbb, hogy nem dinnyét loptam akkor elindulnak a találgatások: fiú vagy lány. Részemről azt terveztem lesz egy lányom és egy fiam, így ebben a sorrendben, tehát ennek megfelelően elsőre lányt vártam. Fiú lett. Nagy ügy majd a következő, lényeg a vegyes páros. Őt már nagyon lánynak vártam. Fiú lett. Semmi gond már úgyis van gyakorlatom a fiús játékokban, fiús ruhák vadászatában.

Most így harmadszorra felcsillant a remény, talán még is költözik egy kis rózsaszín kék világunkba (apa szerint lány lesz) de már meg vagyok győződve róla, hogy nekem csak fiú jár. Természetesen nem fogok Dunának menni ha valami véletlen folytán mégis lány lesz de alapvetően nagyon kicsi esélyt látok erre a csodára. Minden esetre a családom szurkol :-) Én meg félek. Mit fogok csinálni két fiú után egy lánnyal? (azért megoldom :-D) Hogy nem lesz belőle plázacica az biztos! Sőt, simán el tudom képzelni, hogy autószerelőnek, rallyversenyzőnek vagy vadakat terelő juhásznak áll, míg a fiaim, elmennek tánctanárnak, fodrásznak vagy egyéb földi foglalkozást választanak. Majd az élet hozza, én meg igyekszem felnőni a feladathoz és boldog embernek nevelni őket.

Ilyenkor felmerül a névválasztás is. Nálunk ez nem jelent akkora fejtörést, mert eddig mindig jóval az aktuális gyermek fogantatása előtt megvolt a két befutó, most is. De azért néha belelapozok az utónév könyvbe hátha meggondolom magam. Lánynévből most épp a Napsugár a kedvencem. Az ember egyszerűen mosolyog ha kimondja. De iszonyú nehéz becézni, sőt szerintem lehetetlen, márpedig egy elég hosszú névről van szó. Belegondoltam, hogy a család fantáziája elindul és pusztán szeretből idétlen becézett alakokat találnak ki brrrrrrrrrr. A családnévhez sem passzol, szóval ez a név kilőve. Fiúneveket nem nagyon szoktam nézegetni, már kilőttük a minden szempontnak megfelelőket.

Szoktam nézegetni a fiúkat és elképzelem vajon milyen lesz a legkisebb: ügyes, talpraesett mint Ádám, határozott és eltökélt mint Miki, kopasz, kék szemű mint a testvérei. Vagy ezek valamilyen kombinációja, esetleg egészen más és életemben először hajas babám lesz? Egy biztos az első találkozásunkkor kicsi lesz, lila, ordítós és nagyon fog fázni. :-)

2010.08.10.

Ádám ma egy ragtapasszal a térdén jelent meg az oviba.

- Mi történt?

- Ejettem. (elestem)

- Fájt, sírtál?

- Ühüm. - ezzel be is fejezte a beszámolót.

Kicsit később már itthon mutatja a tapaszt:

- Ónéni bekötöte. (óvónéni bekötötte)

- Igen látom, este fürdésnél levesszük, hogy gyorsabban gyógyuljon.

- Jó.

Miki rosszalkodni készül, most épp a mélyhűtő nyitogatása a kedvence (nekem nem :-():

- Anya mejé, mejé aja feje! (menj arra fele) - és hesseget a kezével. Mindezt élőben látni egy 80 centis mini mókustól, nehéz megállni röhögés nélkül.

Lementünk délután a játszóra, gondoltam arra az alig egy órára amit előreláthatólag lent leszünk nem érdemes vizet vinni, így csak fogtam a pelyheseket meg a homokozó játékot és mentünk. Rögtön megszállták a homokozót, én letelepedtem egy árnyékos padra és élveztem ahogy elvannak nélkülem. Kicsit később Ádám hintázni akar, természetesen Miki is. Bepakoltam őket és kisebb megszakításokkal de kb egy órát hintáztak! Szerintem életükben összesen nem ültek ennyit a hintába. A jobb karom holnap valószínűleg meg sem tudom majd mozdítani :-DDD Közben az is kiderült, hogy Ádám tudja hajtani a hintát, tökéletes a technikája de mivel Mikit úgy is lökni kell, így kényelmesebb volt neki is.

Később kezdett megelevenedni a játszó, jöttek-mentek a gyerekek. Miki bepöffeszkedett a homokozóba és mindenki más játékával boldogan játszott sőt barátkozott is miközben én Ádámot löktem a hintában és nem is voltam közel. Természetesen a saját homokozója picit sem érdekelte, szerencsére a többi gyerek jót játszott vele, legalább csere alapnak jó volt :-)

Jött egy kislány kacsás, kerekes járművel. Az a fajta amibe a 1,5-2 éveseket szokták belerakni biztonságos ülés, körbe kapaszkodó, teteje is van és tolni lehet. Az érdekes az volt, hogy ebbe egy kb 5-6 éves kislány ült (lövésem sincs, hogy passzírozták bele). De a jármű Mikinél abszolut sikert aratott, sőt felfedezte, hogy vannak rajta gombok amit ha megnyom bugyuta dallamot játszik. Innentől kezdve a játszó többi része megszűnt létezni. Sőt az én furfangos fiam, megfogta a kezem, elvezett a gurulós kedvencétől jó messze aztán mikor azt hitte nem látom visszasomfordált. Ezt még eljátszottuk párszor, aztán Ádám megint hintázni akart, így Mikinek is érdekes lett, majd mikor elunták hazajöttünk. Hihetetlen de 2,5 órát elvoltunk mindenféle hiszti és visítás nélkül, izé volt nyivákolás de kivételesen nem az enyémek cirkuszoltak. Na de mikor hazaértünk! Rögtön ruhástul beraktam őket a kádba ott vetkőztek, mivel már közel volt a vacsora idő meg is fürödtek. Utána elengedtem őket játszani és jött a nyivákolás is, meg a hűtő ajtó nyitogatás, csillár piszkálás, ágy szétrombolás. Nehogy kimaradjon a napi hiszti így fél órába sűrítve megkaptam :-(

2010.08.08.

Ádám tegnap hazajött:

- Jól érezted magad?

- Ige.

- Mész máskor is?

- Ige. - ezzel az élménybeszámoló véget is ért. Pedig egyik éjjel sátorba aludt, kint kempingeztek az udvaron. Ez megint egy olyan dolog amit az erkélyen nem lehet csinálni :-)

Ma reggel ismét próbálkoztam hátha mesél:

- Mit csináltál a mamánál?

- Háááá, jóóóó. - na most aztán mindent tudok :-D

Délelőtt mama küldött nekem egy kis karfiolt cserébe apu elrabolta ebédre Ádámot. Úgy örült a kis pihés, hogy mehet a dédihez! Én meg megint itt maradtam Ádámtalanul. Sebaj, Miki és a szilvásgombóc kitöltötte a délelőttöt, délután vártuk haza Ádámot. Meg is érkezett de a kacsa ott maradt. Spuri vissza érte. Ádám pedig kijelentette, hogy ő bizony vissza akar menni a dédihez. Hosszas egyezkedés, a könnyek csak nem apadnak, végül is megegyeztünk, hogy most visszamegy a papával és majd jön haza kacsástul. Közben a mamám telefonált és elkérte éjszakára is. Holnap a papa hozza és az ovi előtt találkozunk. Jó, hogy lassan vége a nyárnak, olyan elfoglalt volt elsőszülöttem, hogy alig láttam. Ha így folytatjuk, jövő nyár elején kapok róla egy fényképet mert a mamák elrabolják, ősszig nem is látom :-D

Miki ma reggel kihasználta a pillanatott és fölmászott az asztal tetejére, mutogatja a vitrinbe a Ferrárikat:

- Ez mi?

- Autó.

- Neeee faji!!!!! (Ferrari) - igaza van, nem mindegy.

A héten egyik nap fürdés után addig tapogatta a vitrint, hogy megtalalálta azt a pici rést ahol el van törve. Az ujja pont befér és pont elvágta. Nem nagy vágás de jól vérzett. Próbáltam szorítani, aztán tettem rá ragtapaszt, leszedte, itt kedzett ordítani. A vágás nem érdekelte, az ápolásnak álcázott macera annál jobban bosszantotta. Nehogy egyszerű legyen, pont az ujja hegyét vágta el, körbe rá se tudtam tekerni a tapaszt. Egy újabb felkűzdött majd leszedett tapasz után találtam valami spéci kórházi ragasztót az elsősegély dobozomba, azt ragasztottam rá, sikerrel. De mire idáig eljutottunk a pelenkázó és környéke úgy nézett ki mint egy mészárszék. A gyerek meg ... hagyjuk, jó, hogy nem akkor jártak erre a gyerekvédelmisek :-) Azért a kitartó munka eredményeként másnapra csak egy picit látszott a seb és Miki tudomást se vett róla többet.

2010.08.06.

Ádám messzi mamánál nyaral, most kicsit üres a ház bár Miki minden tőle telhetőt megtesz, hogy ne unatkozzak :-) Drága csöppöm ma reggel felkelt, kijött a nappaliba és kérdezgette:

- Ádá? Ádá?

- Ádám a mamánál van, holnap jön haza. - ezzel meg is nyugodott és apját kezdte keresni.

Ma valami front van/volt vagy csak szimplán jó ráfogni de délelőtt kétszer is le kellett feküdnöm mert elfogyott a fejemből a vér. Szerencsére apa itthon volt, gyorsan rábíztam a vaniliasodó kevergetését. Miki nem tudta mi történt, keresett égre-földre, hatalmas palotánkban ez igen komoly feladat :-D és mikor végre megtalált nagyon örült. Pedig tényleg nem mentem messzire csak elterültem Miki ágyán, ez volt a legközelebbi vízszintes hely :-)

Most pedig megyek és Leó bundájáról leszedem a csíkokat. Nem tudom mi lelte de föl-alá mászkál és iiiiiiszonyúúúúúan nyivákol. Pedig ha jól hallom Miki még csak most csöndesedett el. Ha szőrmezsák úr nem ébreszti fel akkor kicsit később megyek és megnézem mit művelt a szobába, 10 perce még a fiókot nyitogatta, lehet ma is a szekrényből kell kiszednem az alvó gyereket :-)

Megtaláltuk:

2010.08.05.

Ezt gyorsan az elején mert nem illik a mai mondandóba sehova. Miki új kedvenc szava: minná (mingyárt) a gyere ide kérésre szinte mindig ez a válasz.

Reggel elmentünk boltba, útközben láttunk egy markolót (az ilyen gépeket kötelező a járda szélén állva megcsodálni) Miki örvendezik:

- Makojó, makojó!!!

- Ha nagy leszel fogsz ilyet vezetni?

- Ige ... nem tudo ... nem. - na most döntsd el melyik. Éljenek a határozott pasik. (kaján vigyor)

Már megint szobatisztaság. Igen, gyermekem ma is vetkőzéssel kezde a napot, előhoztam a bilit és reménykedtem. Ma különösen rossz a találati arány, egészen pontosan egy mazsolányi kakin kívül minden mellé ment. Komolyan felmerült bennem a gyanú, hogy tulajdonképpen azt élvezi, hogy amíg én takarítok ő beszökik a fürdőbe és ott garázdálkodik.

Miki pisil, a nappaliba a szekrény előtt:

- Pisite!!! (éljen, látom) Büdikutya hajszál híjján úszta meg, elindulok a felszerelésért, közben kihátrál az előszobába és két újjabb teljesen külön álló tócsát hagy maga után, boldog (én nem):

- Piste, piste!!!

- Miki lesz még pisi?

- Neeee!

- Biztos?

- Neeee! - (sejtettem)

Amíg takarítok megtámadja a WC-t és Ádám szűkítőjét, hirtelen ötletként ráültettem, nagyon boldog, kizavar:

- Mejé ki! (menj ki) - a kezével az ajtó felé heseget - arra mejé, kakiok. - (na abból nem eszel, nem fogsz itt egyedül ücsörögni).

- Nem megyek, szólj ha kész vagy.

Kicsit később.

- Miki kész vagy?

- Neeeeeeee!

Megint később.

- Kakitaaaaa. - csak puki volt. Leszedem, kimegyünk.

Következő alkalommal, pisi a szoba közepére, rohanás a fürdőbe, szinte előbb bent van mint én, már a küszöbről startol a szűkítőhöz, felültetem, boldog:

- Pisiteee, pisíííteee!

- Igen, tudom az előbb a padlóra. Kész vagy?

- Nem.

Kicsit később hagyja magát leszedni, természetesen eredmény most sincs. Hogy lesz ebből szobatisztaság??? Egyszerűen megállt a tudományom. A pelust leszedi de a bilit csak ötletszerűen használja, főleg ücsörgésre, én meg takaríthatok. De jó lenne egy tenyérnyi árnyas gyep, kiengedném oda egyszál fütyibe és jelölgethetne kedvére :-)

Az utóbbi napokban annnnnyi kakit takarítottam, hogy érdemes lenne lottóznom, már jár nekem egy kis szerencse! Ma úgy döntöttem kipucolom a szőnyeget, összetekerjük és amíg ez a bili mizéria tart berakjuk a hálóba. A parkettát sokkal könnyebb fölmosni.

2010.08.04.

Tegnap kimentünk a játszóra, dög meleg volt de a lakásba unatkoztak. Csapat összetrombitál, felöltözik, felszerelkezik némi vizzel, homokozó játékkal és irány a játszó. Egy darabig rendben is voltunk, fiúk játszanak, anya ücsörög a padon. Eszükbe jut a hinta, mindkettő hintázni akar. Természetesen ebbe a hiper-szuper EU-szabvány hintába még Ádám sem tud egyedül beülni, anya megy sorba bepakolja a pihéseket és hintázunk, talán egy egész percig:

- É ki akaok szállni. (ki akarok) - Ádám

Abban a pillanatban már Miki is nyújtózkodik. Hű, ezért érdemes volt ekkorát tornáznom. De nincs mit tenni a hintában egyhelyben kell lenni, az meg az én fiaimnak nem erőssége. Kiszedem őket, megtámadják a mászókát, anya visszaül. Felfedezik a poharakat, természetesen mindkettő szomjas. Kicsit küzdünk, mert pohárral nincs elszadgálás, aki ivott távozás előtt leadja a poharat. Akkor inkább isznak. Mért is töltöttem tele a poharakat? Végre elfogy a víz, vissza játszani. Kis béke után Ádám megint hintázni akar.

- Ádám újabb egy percért nem raklak be, játszál mást.

Addig büvészkedik a hintán, hogy arcal a homokba pottyan. Ordítva jön, vígasztalom, próbálom leszedni az izzadt arcáról a homokot, reménytelen. Apadnak a könnyek.

- Ádám szeretnél még játszani?

- Igen, hüp, hüp.

- Akkor mehetsz.

- Nem, hüp, hüp.

- Menjünk haza?

- Igen, ke pisini fűbe. (kell pisilni)

- Menj gyorsan a kerítés mellett intézd el. - kiáll a játszó közepére és vetkőzni kezd. - Nem ott!!! A kerítés mellett, csak vigyázz a csalánokra. - kiegyeztünk egy közeli fa tövében. Tudom nem a játszón kéne pisilni de ha ordít rövid időn belül pisil is és sürgetett az idő. Közben Miki segített összeszedni a játékokat, majd hazamentünk. Otthon a csapatot beraktam a kádba, ruha a mosógépbe, megpróbáltam leszedni Ádám arcáról a homokot, majd hagytam őket ázni a kádba.

2010.08.03.

Mire tanít meg a gyerek?

Például arra, hogy lakáskulcsot soha, soha, soha ne adj oda játszani. Hazaértünk az oviból, Miki elkunyizta a kulcsomat, gondoltam úgy is hallom merre zörög vele. Nekiálltam az ebédnek és a kulcsról meg is feledkeztem. Nem is volt semmi gond egészen az oviba indulásig, már felöltözve állunk az ajtóban, mikor hirtelen: DE HOL A KULCSOM??? Eszeveszett keresés, igazából már tíz perce úton kellett volna lenünk. Még a teljes idegösszeomlás előtt sikerült megtalálnom a fölső ágyon. Szóval most megfogadtam, hogy soha többet nem adom a gyerek kezébe a kulcsomat.

Tegnap kérdezem Ádámot:

- Mi volt az ebéd az oviban?

Elgondolkodik és egy vállrándítással kiböki:

- Finooo. (finom) - hű most aztán okosabb lettem.

Még egy kicsit gondolkodik:

- Tésza. (tészta)

- Milyen tészta?

- Fino tésza. (finom tészta)

- Megetted?

- Igen.

Ennél többet nem sikerült kihúzni belőle.

Ha Mikivel vagyok itthon beszélgetéseink igen egyhangúak:

- Ha pisilni kell ülj rá a bilire.

- iiiiiijóóóóóóóóó.

Kicsit később a válasz:

- NEM! - és tényleg nem is ül rá, de a pelust meg letépkedi magáról. Most nagyon unom a bili leckét. Ma délután fél óra alatt már nem is számoltam hányszor rohantam takarítani. Alig befejeztem, jött a következő adag. Tudom a pasik imádják körbejelölni a territóriumukat de egy lakásban ez annyira fölösleges. Ezért a 473. takarítás után elkaptam őkelmét és becsomagoltam. Nem tudom mi lelte de kivételesen meg se próbált levetkőzni. Jó lenne egy SZOBATISZTA üzemmód gomb valahol a gyerek hátán. Na nem baj majd a harmadikra rakunk :-)

2010.08.01.

Bemutatom Hudinit. Érkezését pár évvel későbbre terveztük, jól fel is borította békés mindennapjainkat. Mondhatnám azt is, hogy a gólya hozta, mert ő bizony minden általunk felállított akadályon átküzdve magát közzénk pottyant. De ha már neki ennyire sürgős a Szeleburdi családhoz tartozni, várjuk. Lassan megszokom a 3 gyerek gondolatát és hogy jövőre nagycsalád leszünk de azért ha jobban bele gondolok remeg a térdem rendesen. Ezért inkább nem gondolok bele túl sokszor :-)

Ádám szinte minden nap megkérdezi:

- Anya megva még tehó? (meg van még a tesóm)

Megnyugtatom, megmutatom a hasam és nagyon örül. Ma a szokásos kérdés után adott egy puszit a hasamra. Miki mellettünk ült, nem tudom mit értett az egészből de ő is adott puszit a hasamra.

- Miki, itt Ádá tehó. (itt van Ádám tesója)

- Meg a Miki tesója.

- Neee é tehó!!!! (én tesóm) - tiltakozott hevesen.

Próbáltuk magyarázni, hogy is van ez, nem tudom mennyit értett belőle de ezzel zárta:

- É szetem tehó. (szeretem tesóm)

2010.07.31.

Reggel fél 7-kor arra ébredtem, hogy CSÖND van. Nálunk ez nem olyan gyakori. Épp elhatároztam, hogy csöndben lapítok még kicsit az ágyban és élvezem a békés heverészést mikor a gyerekszobából hatalmas puffanás és ordítás. Felugrok, Ádám átesett a korláton, fut át az agyamon de ahogy benyitok, Miki tápászkodik föl a padlóról. Gyorsan fölkaptam, vígasztaltam, lassan apadni kezdtek a krokodil könnyek és visszakéretőzött az ágyába. Ezen csodálkoztam de visszaraktam, betakartam, Ádám is csak pislogott az emeleten, csöndben kiosontam. Visszafeküdtem heverészni, egy esős reggelen nem sok jobb dolgot tudok elképzelni. Kicsit később megélénkült a gyerekszoba és hamarosan jöttek is csapatba. Ádám csalódottan kereste az apját és mikor mondtam, hogy dolgozik ordítani kezdett. Miki egy darabig nézte a bátyját majd szolidaritásból ő is bömbölni kezdett. Hiába ígértem, hogy apa ebéd után haza jön, délután itthon lesz, bla, bla, bla szerintem a füléig sem jutott el. Vagy valamelyik mégis mert egyszer csak abbahagyta és mellém bújt az ágyba, Miki szorossan követte. Elhelyezkedtek és még legalább 20 percig bámultunk valami mesét a tévében. Lehet nem ez a legkészségfejlesztőbb program a világon de hihetetlenül jó volt!!! Ott szuszogtak békében mellettem. Meg különben is egy férjes asszony mikor lehet legálisan két pasival egy ágyban? :-)))

Az emeletes ágy még mindig nagy szenzáció, sok időt töltenek fönt kettesben. Az egyik ilyen alkalommal tompa puffanás, Miki sír. Ádám hangját hallom:

- Bobi Miki. (bocsi Miki) - egy puszi, vígasztaló morgás majd csend. Ádám feje jelenik meg. Nagy valószínűséggel az ő hibája volt Miki puffanása de olyan aranyosan megvígasztalta, hogy muszály volt megdícsérnem érte.

Az emeletes ágy nagy hátránya, hogy ha a gyermek felmászik, márpedig felmászik, akkor sokkal-sokkal magasabb lesz, és elér olyan dolgokat amiket nem kéne. Miki rendszeresen elbűvölten matatja a csillárt. Jobb ötlet híjján rászólok és a harmadik figyelmeztetés után leszedem az ágyról. Egy percen belül újra fönt van és folytatja. :-( Mamám zseniális ötlete: mondjam Ádámnak, hogy szóljon rá. Hát nem! Azért vagyok én az anyja, hogy én szóljak rá. Ádám már így is túl sokszor rászól Mikire pedig ez nem az ő dolga. A világból ki tudnék futni mikor fontoskodva pörög Miki fölött:

- Miki ne szaba! (nem szabad)

A másik igen bosszantó szokása amit az oviban szedett föl: az árulkodás.

- Anya, Miki fő mászi/leszete/evitte/stb. (föl mászik/leszedte/elvitte)

Ilyenkor mindig rászólok, hogy ne árulkodjon. Most komolyan, én tanítsam meg, hogy kell a tesóval a szülők ellen szövetkezni???