2012.02.29.

Megint csak gyorsan mert mindjárt kész a vacsora.

Majának kibújt a 7. foga ez még mindig nem az amit két hete várok de ami késik eljön.

Tegnap megbeszéltem a fiúkkal, hogy elégett a kiszebáb, elűzték a telet vége a farsangnak ezért a lampionokat le fogjuk szedni. Annyira nem örültek. Viszont ma emlékeztek rá és különösebb dráma nélkül leszedtük a dekorációt.

Az oviból hazafelé Ádám nagyon örült a napsütésnek és ugrált az udvaron:
- Itt a tajasz!!! Itt a tajasz! E má téjeg a tajasz!
Tegnap a hóesésben hazafelé jövet teli torokból énekelték a Süss fel nap című örökzöldet. Úgy látszik a nap meghallotta mert ma a szél ellenére egész nap sütött. Remélem ezek már a böjti szelek mert utána tényleg a tavasz szokott jönni. Ez a saját megfigyelésem és évek óta így van.

Még valami, tegnap a fiaim vacsora után teljes csendben bámulták a Thomast. Még Miki is békében heverészett közben a szőnyegen. Én levegőt is alig mertem venni és nagyon szorítottam, hogy kitartson addig a csoda amíg Maja eszik. Ez túl merész kívánság volt de legalább 20 percig teljes béke volt itthon. :-)

2012.02.28./2.

Gyors hírek

Megvolt a kiszebáb égetés az oviban. Abszolút fair play volt, ugyanis az elűzendő tél egész napos hóeséssel képviselte magát. Tehát szó nem érheti a ház elejét nem távollétében lett elűzve. :-D
Pihés fiaim egymás szavába vágva, csillogó szemmel mesélték a nagy eseményt. Az oviban minden évben megrendezik ezt a programot de Ádám tavaly előtt bárány himlős volt, tavaly pedig szinte folyamatosan betegszabin volt. Szóval ő is most látott ilyet először.

Majának tegnap kibújt a 6. foga de nem az amelyiket két hete várom, hanem egy teljesen másik szép csöndben feltűnésmentesen egyszer csak megjelent.
Ja és ma elmaradt a mindent elöntő kaki.
Valamint megérkezett a pelenka pontokért járó telefonja. A siker szokás szerint 10 másodperces volt de azért délután még többször kézbe vette. Bezzeg a fiaim egymás kezéből cincálták ki.

Délelőtt apa hasmenése is javulást mutatott, a többi kiderül ha hazaért.

Én küzdök egy kitörni készülő torokgyulladással. Múlt héten már kapart a torkom, aztán egy gyógytea után elmúlt és most mintha újult erővel készülődne valami. Énmááá nagyon unom a telet! Tavasz gyere gyorsan!

2012.02.28.

Hétvégén végre már március lesz és március végén jön a nyári időszámítás. Alig várom. Valami rejtélyes oknál fogva utódaim ilyenkor nagyjából egy órával tovább alszanak. Pedig nem csinálok másként semmit. Szóval alig várom a tavaszt. Addig is próbálok elvonatkoztatni a kint nagy pelyhekben szakadó hótól és hoztam egy kis tavaszt, nagyon szirupos ez a mese, mikor Mikit vártam az egyik rész alatt émelyegni kezdett a gyomrom, még épp időben értem ki a WC-be. A rossz emlékeken túllendülve és a cukorkaáradatot leszámítva nagyon szeretem hallgatni a dalokat ez pedig most ránk fér nagyjából 3.15-nél kezdődik:


Az oviba mára kiszebáb égetés és télűzés program volt tervezve, lehet a hóesés nyert majd délután kiderül. Részemről remélem elűzték ma a telet mert már a farsangnak rég vége, a busójárás is befejeződött, torkos csütörtök is megvolt múlt héten. Szóval kedves tél szerződésed lejárt vállalt kötelezettségeid teljesítetted karácsonykor ráérsz visszajönni. Addig megőrzünk emlékezetünkben.

2012.02.27.

Kereskedőként hamar megtanultam, hogy nem minden az aminek reklámozzák most hoztam egy cikket. A felsorolt termékek közül én sosem vásárolok (és nem is fogok) mert eddig is úgy gondoltam, hogy a reklám ellenére semmivel sem egészségesebb mint sima társai akkor minek fizessek érte többet? Ha a gyereknek cukrot akarok adni akkor kezébe nyomok egy kocka cukrot és legalább tudom mit eszik.

Végre elolvadt a hó! Na jó itt-ott még felfedezhető néhány kupac de a nagy latyak már eltűnt. Ezzel egy időben előkerültek a hóból kiolvadó kutyakakik. Valami eszményi két gyerek helyett is sasolni az utat nehogy aknára lépjenek.

Ádám kigyógyult a hasmenésből, Miki a hétvégén letudta neki nem is volt annyira veszélyes, Maja még nem világos hol tart a három nap diéta már lejárt de a napi egy mindent elöntő kaki megmaradt. És ma apa is beállt a sorba. Lécccci, léccccci, lécccccci én had maradjak ki!

2012.02.26.

Gyerekszáj:

Ádám a dédivel beszélt telefonon az ebéd volt a téma. Ádám sorolja:
- Pajamicsoj jeves, kumpistészta, pajacsita, ... (paradicsom leves, krumplis tészta, palacsinta) - közben Miki ugrál körülötte:
- É huhit, é huhit, huhit! (és husit) - Miki a húsevő. :-D

Mikinek biciklit fog hozni a nyuszi, már elkezdtük keresni a megfelelőt. Ma találtunk egy vagány fiús darabot mindenkinek tetszett. Apával megbeszéltük, hogy ez igazán fiús. Miki kikérte magának:
- Ne fiús! É Szabó Miki hagyo! (vagyok)

Legozunk. Próbálom összeépíteni Miki autóját, néha kiszedi a kezemből, mert ő össze tudja rakni. Aztán szinte azonnal vissza is adja:
- Ana öszejakod neke, ige? - folytatom. Közben Ádám folyamatosan rajtam keresi a darabkáit:
- Ana lécike kees neke ilyet. - megtalálom a kezébe nyomom, már jön is az újabb feladat:
- Ana lécike kees neke ilyet.

Miki ismét felfedezte a zuzuját. Nagyjából 2 havonta fellángol a szerelem. Ma Maja is beszállt. Csöpp lányom egészen belezúgott abba a nyamvadt egérbe. Zuzu megy, Maja utána és közben nagyokat kacag, ha sikerül elkapnia akkor még jobban örül.

2012.02.25.

Tegnap elfelejtettem említeni a Mátyás napot. Ez egy időjós nap a néphagyomány szerint ha Mátyás nem talál jeget akkor hoz. Mifelénk nem volt jég tegnap még reggel sem. Pedig én már tavaszt akarok. Remélem Mátyás a jeges területeken ébredt.

Van egy sorozat a mese csatornán. Nekem nagyon tetszik. A főszereplő Sid egy 4 éves kíváncsi, élénk fiúcska. Majdnem átlagosnak mondható családja van. Általában az apukája van otthon a kis tesójával, apa szokott főzni és vízcsapot szerelni. Anyu viszi iskolába és dolgozni jár, suli után pedig a nagyi viszi haza. Ez nem olyan érdekes. Ami a lényeg az iskolában egy kedves lelkes tanerővel beszélgetnek az élet nagy dolgairól (növekedés, változás stb.) a téma kapcsán mindig van kézzel fogható kísérlet amit lehet tapogatni, vizsgálni majd a tapasztaltakat lerajzolják és ismét megbeszélik. Nagyon tetszik ez a fajta oktatás. A fiaim teljesen mozdulatlanul bámulták, még Miki is pedig őt semmi nem köti le. Ma a vízről és a visszafordítható folyamatról is szó volt. Kaptam az alkalmon és mi is beraktunk a frigóba egy adag vizet jégkockának. Ők töltötték meg a tartót. Ha Miki felébredt megnézzük mi lett belőle.
Ja és nem egy átlagos tanteremben ülnek hanem a szőnyegen párnákon aztán egy nagy asztalnál kísérleteznek és rajzolnak. A végén a tanárnő énekel is (ez már főleg a tévéző gyerekeknek szól). Valami ilyen iskolát keresek én is a gyerekeimnek. Addig is beérjük a sorozattal és piszkálom apát szerezze meg valahonnan.
Bemutatom Sid-et a kis tudóst:

Sajnos csak a főcím és ezt is csak angolul találtam meg. Magyarul rendkívül rossz minőségű alternatív szinkronos darabok vannak fönt. De a figura így legalább kap arcot. Ha jól sejtem (nem néztem utána a sorozat születésének) amerikai gyerekpszichológusok munkája, szokás szerint a játékos tanulás a cél de itt végre nem nézik hülyének a gyereket! Van több marék ilyen sorozat gondolom sokan ismeritek Elmot és a Szezám utca lakóit na én tőlük ki tudnék futni a világból! Mikor először láttam azt hittem valami kisegítő iskolából szivárgott ki. Nagy bánatomra Ádám egy időben oda volt a nyávogós Elmoért. Ezt vagy kinőtte vagy csak azért mellőzött mert most épp nem fut sehol a tévében.

Nem olyan régen írtam a gyereknevelős könyvemről és az alvós táblázatról. Keresés közben találtam egy jutalmazós táblázatot is. Egy nehezen kezelhető, dührohamos, hisztis gyereket "kezeltek" vele. Megtetszett a sablon de fogalmam sincs, hogyan tudnám alkalmazni. Szóval kicsi Jo táblázatát ébredéstől lefekvésig 3 órás szakaszokra osztották. Minden hiszti mentes szakaszért két jutalom matrica járt. Ha hisztizett de kérésre abbahagyta akkor csak egy és ha nem érdemelte ki a matricát egy szomorú arcot kapott. A nap végén nagy jutalom járt akkor ha minden szakaszba matrica került illetve ha egybe nem. Így kicsi Jonak volt egy lehetősége hibázni. Gyereket nevelünk nem katonákat.
Amiért nekem tetszik az a dübörgés és visítás megszüntetése. Tulajdonképpen már hónapok óta ezekért osztok matricát, mert nekem az egész gyerekezősdibe ez okozza a legnagyobb fejfájást, hogy a szomszédok is hallják a gyerekeimet. A kivitelezésnél viszont elakadtam, az enyémeknek nem jelent semmit a 3 órán keresztül, nem ismerik az órát. Aztán vannak dolgok amik reggel tilosak de később szabad (pl: nagy, hangos autókat tologatni). És végül a legfontosabb ezzel a gyermeki lét lényegét irtanám ki. Tényleg akarok két némán ücsörögve autót tologató gyereket? Mert ebben a házban csak azt nem hallják a szomszédok. A következetesség pedig azt kívánja, ha reggel ez van, akkor később is. Egy gyerek ha örül, visít és ugrál, ha összevesznek visítanak (nekik van kivel összeveszni kedves szomszédok), ha jó kedve van teli torokból énekel, sőt időnként csak úgy ül a szőnyegen és spontán visít. Baromira nem érdekli, hogy milyen napszak van. Nyilván rászólok de ez nem tartja vissza attól, hogy máskor is megtegye és ha eredményt akarok rá kell szólnom napközbe is. Én pedig időnként utálom magam amiért a fenti tök természetes dolgokban korlátoznom kell mintha kaszárnyát vezetnék. Mert egy társasházban vannak szabályok amiket be kell tartani.
Ha valaki tud bentlakásos gondnoksági állást egy hallássérülteket gondozó otthonban ne kíméljen, zaklasson bátran!

Amit még észrevettem ha Ádámmal halk de komoly hangsúllyal beszélek ő is automatikusan felveszi ezt a hangsúlyt. Aztán becsörtet Miki és Ádám ismét visít. Mikivel az alapállás sem működik, ő simán a képembe a vihog és él tovább saját elképzelései szerint.
Ez nekem nem új. Ádámmal születése előtt óta van köztünk egy érzelmi kapocs. Csak ránézek és tudom mit akar (talán ezért nem sietett beszélni), tudom, hogy szóljak hozzá ha eredményt akarok.
Miki más, ő engem tanít születése óta. Az ő érkezése óta tudok alkalmazkodni a káoszhoz és várom, hogy elmúljon. Miki nem hagyja magát irányítani, amit kitalált keresztül viszi. Én pedig úgy érzem sokkal hatékonyabb vagyok ha hagyom kibontakozni (ésszerű határok) mintha folyamatosan keménykedek és vetélkedünk ki a falkavezér. A felnőtt én vagyok.

2012.02.24.

Már írtam többször, hogy az én koránkelő csapatomnak a későn fekvés nem megoldás mert még korábban kelnek. Most ezt kicsit konkrétabban dokumentálom is.
Tegnap este eltávot kaptam, hivatalosan aláírt kilépővel. Nem sokkal 7 után értem haza így a vacsora-fürdés program csúszott kicsit kb. 10 percet. Az egész vége az lett, hogy a szokásos fél 8 helyett 8 előtt 10 perccel csuktuk be magunk mögött a kincstár ajtaját. Tehát szemem fényei 20 perccel később kerültek ágyba. Hogy ténylegesen mikor aludtak el nem tudom de feltételezem hamar mert nagy volt a csönd.
Ma reggel a szokott időben 5 körül már ébredezett a csapat fél 6-ra mind ébren volt. Oké lehet mondani, ez a 20 perc nem jelentős különbség bár Maja a vacsorájába majdnem belefejelt annyira álmos volt. Szóval nincs az a hatalom amiért én a későn fekvésből rendszert csinálok. Maját muszáj időben letenni a fiúk viszont nem mehetnek később mert Maja felébred az ajtónyitásra és 1,5 múlva hajlandó csak visszaaludni. Ha a fiúk mondjuk aludnának is reggel tovább Maja akkor is 5-kor kel. Ha Maja ébren van arra előbb-utóbb Miki is felébred. Tehát mit nyerek vele? Semmit.

Miki szerencsére még mindig nem mutat hasmenéses tüneteket így ma is mehetett oviba. Korán értünk haza Maját letettem aludni, hogy az orvosnál ne nyüglődjön. Tízre kaptunk időt hozzánk képest a város másik felébe, ez azt jelenti, hogy 9-kor két gyerekkel teljes menetfelszerelésben elindultunk. A rendelőbe nem sokkal 11 előtt már be is jutottunk, fogalmam sincs minek mentem oda 10-re. Ádám ücsörgött a padon, elfoglalta magát a játékaival (készültem - hű de ravasz) Maja viszont csak úgy maradt csöndben ha álltam vele. Így vártunk közel egy órát. Mikor a papírokat az asszisztens néni kezébe nyomtam ő lazán megkérdezte mért nem mentem rögtön a hallás vizsgálatra. Mert mikor legutóbb először oda mentem az volt a baj. Erre felhúzta a szemöldökét és távozott. Aztán végre bemehettünk. A dokinéni számon kért mint valami lógós diákot, hogy hol a fenébe voltam én eddig ezzel a gyerekkel. Mert ő odaírta magának, kb egy éve, hogy kontroll és nekem már hónapokkal ezelőtt meg kellett volna jelennem a színe előtt. Valóban szó volt róla, hogy allergia teszt után talán kiveszik a gyerek manduláit de, hogy ezen kívül is látni akarja arról nem volt szó. Az én papíromon rajta se volt. Most is csak azért mentünk mert az ovis hallásvizsgálat megállapította, hogy az egyik fülére nem hall rendesen. Ezt tudtam mert a dokinéni is mondta még tavaly előtt (a legelső ott jártunkkor) és azt is, hogy a különbség nem veszélyes, valószínűleg az allergia okozza, további kezelést nem igényel. Az allergia miatt visszarendelt februárra akkor el is mentünk. Utána allergia tesztre vittem, Leót elajándékoztuk, a gyerek szedi a gyógyszert, kap orrcsöppöt ahogy azt a dokinéni javasolta nem gondoltam, hogy nekem feltétlenül muszáj visszacipelnem. A saját dokinénik nem sürgette a mandula műtétet és tavaly az apró Majával semmi kedvem nem volt egy ilyen műsorhoz. Most sincs és saját felelősségemre húzom is amíg lehet.
Szóval a fejmosás után megvizsgálta Ádámot a füle most nem olyan csúnya mint legutóbb bár az alap állapot ugyanaz az orra folyamatosan el van dugulva, a füle gyulladt. Ez az allergia miatt ilyen. A gyógyszer amit szed csak a tüneteket enyhíti megoldást nem jelent. Ezek után mehettünk a tényleges hallás vizsgálatra ami most szinte mérhetetlen különbséget mutatott. Az eredményt elvittük a dokinéninek aki tulajdonképpen elégedettnek látszott a műtét szó el sem hagyta a száját. Abban maradtunk, hogy az allergiája miatt 3 havonta látni akarja Ádámot 3 hónap múlva újabb hallás vizsgálat. Sok értelmét nem látom de ha ragaszkodik hozzá rajtam nem múlik. Azon kívül a végeredmény tekintetében tényleg nem értem mért kellett volna nekem ott nyomulnom mondjuk fél évvel ezelőtt. Az allergiája nagyon úgy tűnik az idők végezetéig vele maradt nem fog változtatni semmin ha ezt x havonta megállapítják.
Ez az egész program indulástól érkezésig 9-12.45-ig tartott, Maja ezt az időt végig a hasamra kötözve töltötte a végére már nem éreztem a vállam. Ebből az időből a három vizsgálat fél óra volt összesen az oda-vissza út közel két óra természetesen busz várással együtt. Hazafelé amíg vártuk a buszt Maja elaludt akkor lett csak igazán nehéz és természetesen hazaérkezés előtt 5 perccel ébredt fel. Legalább nem volt gond az ebéddel. Utána viszont nem akart aludni, helyette összekakilta a ruháját és az ágyát. Hibaelhárítás után játszott kicsit Ádámmal és fél 3-kor tudtam visszatenni most már tényleg aludni.

2012.02.23.

Csodás reggelünk volt! A nap sütött, a madarak daloltak, a kellemes tavaszi szellő virágillatot hozott ... aztán felébredtem. Még alig múlt 5 óra és tök sötét, a szomszéd szobából bizonytalan eeeeeeeee hallatszott. Aztán Miki nyöszörgését hallottam és mire felültem már mászott az ágyamba. Maja meggondolta magát vagy Miki kikapcsolta útközben mert csend lett. Miki rajzfilmet kért és befészkelte magát a helyemre, békés 20 perc következett. A reggeli utánig ment minden a szokásos módon. Akkor Miki megállt a nappali közepén és az alig lenyelt tejet a tegnapi ebéd maradékával kirakta. Jól megijedt. Alig győztem megnyugtatni, hogy az élet megy tovább. Ádámot nyomatékosan megkértem, hogy maradjon a széken amíg föltakarítok. Mikit elvittem a fürdőbe levetkőztetni közben visszatért az életkedve. Ekkor Ádám jelent meg kétségbeesett arccal:
- Kakini keee! (még mindig hasmenése van) - Mikit gyorsan lekaptam a WC-ről megkértem, hogy üljön a szőnyegre. Felmarkoltam a vödröt és nagyon reménykedtem, hogy Mikire nem most jön rá a futhatnék mert hiába van még csak 6 óra hányás takarítás közben nem tudom őt is szórakoztatni. Persze titkon reméltem, hogy mégis csak futkározik kicsit mert szívesen megkérdeztem volna a szomszédot, hogy hányást szeretne takarítani vagy a virgonccal küzdeni, hogy legalább 3 percig maradjon egy helyben, közben fél szem Ádámon ha segítségre szorulna kakilás közben (néha még előfordul). Aztán végül is Ádám boldogult egyedül Miki sem fordította föl a lakást takarítás közben fedeztem fel a bűnöst, Miki zöldbabot evett. Valamiért azt mindig kihányja. Mire végeztem Maja fura tócsában tapicskolt az asztalán. Emlékeim szerint csak egy kekszet adtam neki ha összenyammogja az nem így szokott kinézni. A fiúk állították, hogy ő is hányt. A nyomozást felfüggesztettem kimostam a lányt, az asztalt felöltöztünk és megcéloztuk az ovit. Miki teljesen oviban adható képet mutatott, nem fájlalta a hasát, neki nincs hasmenése (még) mivel minden bajunk forrása a zöldbab volt, ami már kint van, így nem láttam okot rá, hogy itthon tartsam.
Már csak 5 háznyira voltunk, mikor Maja szolidan a nyakamba (nyakunkba) rakta a reggeli keksz maradékát. Nem végzett fél munkát mind a két oldalról beterített. Gyorsan felmértem, hogy a nálam lévő papírzsepi max a szétkenésre elég így csak folytattuk az utat. Mikit leadtuk és gyorsan hazajöttünk. Itthon Ádám fontoskodó hangon elmondta mi a teendőm:
- Ana, Maja kabájá és a tiédet tedd a szennyesbe. - a hangsúlyát hallva hirtelen kedvem lett volna egy hegyi beszédet tartani a ki kinek ad feladatot témakörben aztán kifelé mégis csak ennyi hallatszott:
- Igen, oda fogom tenni. - valahol már említettem a személyes példamutatás fontosságát tehát ha én is ezt a választ szeretném hallani ha én kérek tőle akkor most ez a helyes válasz.

A napunk csendesen telt. Ádám feltalálja magát egyedül vagy játszik Majával, néha olyan mintha gyerek se lenne itthon. Aztán délutánra már kezd unalmassá válni a nagy nyugalom akkor berobban kis mókus és kezdődik a civakodás.

Ádám elbűvölten nézte, hogyan készül a zenélő doboz. A tetejére kerülő intarzia különösen tetszett neki.
- Ana, majd mi is csinájuk ilyet?
- Mi nem tudunk ilyet csinálni, látod milyen sok fura szerszámot használ a bácsi? Nekünk nincs ilyenünk. - lógatta az orrát - Tudod ilyet az asztalosok csinálnak, ők megtanulják használni a szerszámokat. Ha nagy leszel te is lehetsz asztalos és ha sokat tanulsz te is csinálhatsz ilyet. És tanulhatsz mást is, amit csak szeretnél. Lehetsz asztalos, autószerelő vagy bármi. - visszajött a kedve, közben autófelújítós műsor kezdődött és kijelentette, hogy autószerelő lesz.

Pár hete próbálkozunk a masni kötéssel. Én igyekszem magyarázni bár nagyobb feladat mint gondoltam. Sokkal egyszerűbb megkötni azt a nyamvadt masnit mint elmutogatni mit hova. Ádám még nem ismeri az ujjak nevét és különben sem hiszem, hogy egy hivatalos "mutató ujjadat ide aztán a nagy ujjadat oda ..." típusú leckével sikert érnénk el. Szóval próbálkoztam a nyuszifülekkel meg hadováltam a körbe szaladásról de nem sikerült kerekre a történet. Viszont Ádám nem csüggedt. Már tud csomót kötni egyedül és ma először ketten összeügyeskedtünk egy masnit is. Ő fogta én hadováltam a nyuszikról (biztos vagyok benne, hogy egy kukkot sem értett belőle) de fogtam a kezét és pakoltam az ujjait a megfelelő helyekre, hogy érezze mit csinálunk és egyszer csak megszületett a csoda egy kissé viharvert de teljesen valódi masni formájában. Megismételni nem akarta, elment a kedve, majd máskor folytatjuk.

Miki este azt mondta fáj a hasa, óvatosan megtapogattam nagyon puffadtnak tűnt. Elment kakilni de végül is produkció nem volt. A többi reggel kiderül.

2012.02.22./2.

Ádámnak tegnap óta hasmenése van, diétázik és betegszabit kapott. Tegnap az óvónő melegen ajánlotta az orvos felkeresését és a gyerek elkülönítését. Az ajánlással részben egyet értek csak az elkülönítést fizikai képtelenség kivitelezni 45 négyzetméteren. Az orvoshoz pedig nem rohanok fejvesztve. Valami hasmenős vírus tarol az oviban. A vírussal nem lehet kezdeni semmi érdemlegest. A dokinéni ilyenkor diétát és bélbacikat szokott javasolni, ezt megoldom egyedül is.
Maja ma délután kezdte a hasmenést. Remélem Miki még kihúzza péntekig, mert Ádámmal hallásvizsgálatra megyünk (két hónapja kértem időpontot). Bízom benne, hogy Ádám addigra jobban lesz Miki pedig még nem kapja el. Így is két gyerekkel kell mennem, hárommal nem fog menni.

Végre olvad a hó ez egy jó hír. Csak közlekedni nehéz, még mindig. Reggel a fagyott latyakon csúszkálunk el az oviig, délután az olvadásban gázolunk haza. Uuuuuuuutálom a telet! Tegnap vittem a fiúknak gumicsizmát, ez igazán jó ötlet volt (veregeti a vállát), a probléma ott kezdődött, hogy Miki rángatta Ádám kezét majd a lendülettől elterült a szutykos járdán, többször is. Az utolsónál szó szerint belefeküdt egy tócsába. Mire hazaértünk nagyon hasonlított egy kismalacra.

Ádám nagyon szeret hivatalosnak tűnő papírokat "kitölteni" az oviban múlt héten marék szám hordta haza a rajzolós papírokat mert a hátulján kitölthető részek voltak. Összegyűjtött 20-25 lapot talán kettőt kitöltött a többit csak hurcolta, "fontos papírok". Vettem egy sima füzetet, apa vadászott a netről nyomtatványokat és morgott egy sort amiért a kis alakú füzet lapjaira kellett méretezni az A4-es mintákat de megcsinálta, kinyomtatta. Összeraktam a füzetet és Ádám nagyon boldog volt vele. Most van egy egész fontos füzete és legalább nem a többi gyerek rajzolós papírját nyúlja le.

Délelőtt kukás autót nézett. Most ő is kukás autót szeretne (van már vagy 3db) de olyat ami belül forog mint az igazi. Javasoltam, hogy írjon a jézuskának és addig nagyon sokat kell jónak lenni. Lövésem sincs létezik-e ennyire élethű kukás autó. Közben eszébe jutott, hogy a nyuszi előbb jön. Azt nagyon határozottan leszögeztem, hogy a nyuszi ilyen autót nem hoz. Nem csüggedt, a nyuszitól egy nyomtatót kért mert neki olyan még nincs. Az sem tántorította el, hogy számítógépe sincs és egymagában a nyomtató nem működik. Annyira fejébe vette a nyomtatót, hogy még le is rajzolta.

Maja ma is megtett 1,5 métert teljesen egyedül, szabadon, ma a kockákba se kapaszkodott és Ádám is látta a mutatványt.
Felismerte magát a fényképen. Nézegettük a gépen a képeket, meglátta magát a kijelzőn először oda mutatott aztán magára. A fiaim csak egy évvel később csináltak hasonlót.
Valamint rájöttem Maja mért szeret autózni. Mert az autóval egy csomó klassz dolgot lehet csinálni, az autó gurul, mozog lehet vele mászni és közben börrögni. Ezzel szemben mire jó egy baba? Ölelgetésre. A fésülgetés ebben a korban még nem izgalmas. Az én hajamat szívesebben tépkedi.

2012.02.22.

Mindjárt kezdődik a nap. Az enyém már fél 4 óta tart. Miki akkor jött, inni kérni, csuklott. Vissza felé a kutyáját kérte, mire megtaláltam Maja felébredt. Kiszöktem és reméltem vissza alszik, 10 perc múlva csend lett, már majdnem visszaaludtam mikor ismét nyílik a gyerekszoba ajtó.
- Kakini keee. - áll meg az ágyam mellett Miki.
- Menjünk. - a gyerekszobában csend én kockázatot mérek. Ha Miki a mi ágyunkba fekszik Maja nem ébred fel, én ugyan már nem alszok de legalább csend lesz. Ha vissza megy az ágyába Maja talán nem ébred fel és én is alhatok még. Nem tudtam dönteni. Miki elkészült, csak pisilt, majd határozottan a mi szobánk felé vette az irányt. Elhelyezkedtünk majd a másik szobából:
- eeeee! - kicsit vártam, reménykedtem de nem, ez a legrosszabb forgatókönyv. Maja határozottan nem akart aludni. Tettem pár kört a nappaliban és a vállamon egyenletes szuszogásba kezdett. Megcéloztam a gyerekszobát, abban a pillanatban felemelte a fejét és mire az ágyához értünk már ordított. Újabb pár kör a nappaliban ismét alvást színlel, ránézek a gyerekszoba ajtóra ezt megszimatolja és felemeli a fejét, közben jól állon vág és vigyorog. Akkor reggelizzünk, imádok Majával a karomon tejpépet kotyvasztani. Utána letettem a szőnyegre és fél 6-kor kezdte az álmosság jeleit mutatni. Először nem akartam letenni, mindjárt kelnek a fiúk erre kis időre minek. Aztán nagyon nyüglődni kezdett, letettem. Most mindenki alszik, én is alhatnék (hupsz fölöttem valamelyik szomszéd leesett az ágyról - vajon mikor kopognak, megmutathatnám, hogy mind alszik) de ha Miki mellé kúszok be, felébred ha Miki üres ágyába fekszek be Maja ébred fel. Fele királyságom adom még egy szobáért!
Közben fél 7 lett és mindenki felébredt. Miki öklendezik éljen!

2012.02.21.

Történelmi pillanatnak voltam a tanúja! Maja két kockát a kezében tartva felállt, kapaszkodás nélkül és teljes 1,5 métert megtett a szobában a saját lábán egyedül. A kockákat közben rettenetesen szorongatta és mikor végül földet ért iszonyú büszke volt magára. Én meg rá. Ezek a pillanatok harmadszorra is csodálatosak.

A mai reggel is átlagos volt. Maja 5-kor kelt utána főleg a karomban kókadozott de aludni nem volt hajlandó. Mikor Miki is csatlakozott Majával sétálgatás közben leszedtem róla a pisis pizsit és száraz ruhát adtam rá utána semmi szokatlan nem történt ismételgettem amit mindig: Miki halkabban, Miki ne szaladgálj, Miki ülj le, Miki gyere le a pultról/asztalról. Ez utóbbit nem annyira forszíroztam inkább csak az illem kedvéért amíg ugyanis a hűtő tetején rámol, nincs kapcsolata a padlóval ergo nem hallják őt a szomszédok. A hűtő tetején csupa olyan holmit tartunk ami nem gyerek kezébe való ezért ilyenkor mérlegelek Majával a karomban egyszerűbb futkosni utána és megfékezni a reggeli forgószelet vagy hagyom matatni ilyenkor akár 10 percet is elnézelődik egy helyben. Lehoznia semmit nem szabad ha megnézte vissza kell rakni mindent a helyére, félig legális tevékenység. Hasonló a DVD lejátszó, amíg eldönti mit is akar nézni az asztalon ácsorog közel 5 percet.
Az egyik akció közben felvisít:
- Kakiniiii keeee!
- Menjél kakilni, ha kész vagy szólj. - Éljen! Maja 3 perce kéretőzött le. Miki elindul a fürdő felé. Maja utána.
- Miki halkabban lépkedj (gyakoroljuk a macskaüzemmódot). - Közben eszébe jut, hogy magával vinné a fél játékos ládát, ezt nem engedem, összeveszünk, visít. Mire végre a fürdőhöz ér már Maja is ott van akinek nem szabad bemenni. Miki még mindig az ajtónál piszmog a kilinccsel, Maját fölveszem, visít mert be akart volna menni, Mikit bezavarom ő is visít. És még csak fél 7. Miki hüppögve kijön a fürdőből.
- Kész a kaki???
- Nem kej kakini.
- De ha kell időben indulj el. - alig telik el 5 perc megint a fürdőben piszmog múzeumot csinál a mosóporos vödör tetején Büdikutyából és egy munkagépre emlékeztető járműből, közben baljós hangsúllyal ér a fülemhez a mondat:
- Ana bekakitam! - Maját leteszem a nappaliba, egy kézzel nem tudok gyereket kimosni a szarból, zokon veszi visít. Mikiről leszedem a kakis alsót, állítja kell még neki, ráül, addig kimosom a gatyót. Maja a fürdőajtóhoz ér a kukucskálással remekül szórakozik. Miki kész, átemelem a kádba, lemosom, kimegyünk, Maját elkapom a küszöbön megint visít.
Ádám nem sokkal 7 előtt ébred, Miki pisis pizsi alsóját teregetem a fürdőbe mikor Ádám jelenik meg az ajtóban:
- Bekakitam. - leveszem róla a pizsi alsót semmi nem látszik, nagy baj nem lehet. A gatyónál kiderül, hogy nincs is, egy kis puki csúszott ki. Ráül, elintézi a többit, én újabb gatyát mosok (ha ma Maja is tokától bokáig kakit produkál megyek lottózni) utána rendbe rakom a popsiját és otthagyom fogat mosni mert Maja már ordít az etetőszékben Miki pedig szétszedte a nappalit.
Maja ma nem kakilt nem lottózok.

A nap egyéb eseményei
Délben itt ücsörögtem a gépnél, csak a napi eseményeket futottam át, Maja már fél órája aludt a szomszéd pedig teljes erejéből veri a falat. Körülöttem tök csend, az egész házból egy pisszenés nem hallatszik. Mint említettem nincs hangszigetelés, egy tüsszentésre minimum 5 szomszéd kíván jó egészséget (vagy nem annyira jót) tehát ha valamit hall azt nekem is kellett volna. De csak a falverés jutott. Lehet hangosan nyomkodtam a billentyűzetet?

2012.02.20.

A fiúk a hétvégét a mamámnál töltötték. Maja három napja küzd a hatodik fogával. Már volt hasmenés, piros popsi, orrfolyás és nyüglődés, nyüglődés, nyüglődés. Éjjel rosszul alszik, nappal sehogy, ma ebédelni se nagyon akart. Remélem holnapra áttöri az ínyét és megnyugszunk kicsit. Még egyik fogával sem küzdött ennyit.

Szombat este 9 és 10 óra között azt hallgattam, hogy beszólós szomszéd gyereke futkos és valamit ütemesen a padlóhoz csapkod. Ez már nem az első eset. Számtalanszor arra aludtam el, hogy a fejem fölött topog (ismétlem két emelettel lakik fölöttem de a parketta alatt nincs lépészajcsökkentő a házból pedig kimaradt a hangszigetelés). Komolyan bennem van a hiba ha cserében némi toleranciát várok el a fiaim koránkelése miatt? Nálunk nincs hangos zene, nem szoktam részeg randalírozókat szállásolni, fúrás, kalapálás évente egyszer, háztartási gépeket fényes nappal használok, nem szoktunk ajtót/étkészletet csapkodva, veszekedni. De van 3 gyerekem akikkel gyakran vagyok egyedül és igen a gyerek az hangos. Mert ebben a házban csak annak a járását nem lehet hallani aki macska üzemmódban közlekedik. Erre egy gyerek maximum 5 percig képes, aztán felfedez valami csudaizgit és odaszalad és rászólok erre a másik is odaszalad és megint rászólok aztán autózni kezdenek és összevesznek és kezdhetem újból.

Ádám ma követelőzve kérdezte:
- Jaj miko kötözü má ej innen? Én má úgy szejetné máshoj jaki! (mikor költözünk már el inenn, úgy szeretnék máshol lakni)
- Én is szeretnék máshol lakni. (mondjuk hallássérült szomszédok között vagy egy világ végi tanyán ahol a szomszédot csak távcsővel látom juj ez mégsem jó, városi lány vagyok a tanyasi élet nem nekem való)
- És mikoj kötözűűű? - szált be Miki is.
- Majd ha nyerünk a lottón. - ez teljes zavart okozott mert fogalmuk sincs mi az a lottó. Ja és nem is lottózunk.

Maja már hetek óta kísérletezik a szabadon állással, felállással a leülés egyenlőre jobban megy. A kezdeti egyetlen pillanatos kísérletekből a hétvégére sikerült fényképezhető időre megállnia. Ez pont egy letottyanás előtti pillanat.
Aztán egy magabiztosabb tapsolással egybekötött.
Másik új kísérlete, hogy sétáláskor csak az egyik kezemet fogja, így már kétszer átmegyünk a szobán egy szuszra.
Valamint egyre magabiztosabban alkalmazza megfelelő időben a tapsi-tapsi és integetés mozdulatokat. Papának kétszer is integetett hétvégén távozáskor.
Karneváli dekoráció
Ha jól figyeltem már nagyon a finisben van a farsangi szezon de most volt alkotó kedv. Múlt héten a fiúk a tévében látták a zörgővel együtt a lampion készítést de akkor a zörgő nyert. Ádám szombaton reggel nem sokkal indulás előtt akart lampiont gyártani. Nem volt egyszerű de kiegyeztünk és átütemeztük az alkotó munkát. Ma délután jutott eszébe újra. Nagyon lelkesek voltak ők vágtak én ragasztottam. A képen látható mennyiség több mint felét Miki vagdosta, Ádám hamar ráunt. Aztán a helyére akasztani ismét egymást taposva siettek segíteni.

2012.02.17.

Ma jutottam el odáig, hogy vérnyomásom megőrzésével tudok gondolni a szomszédra. Rögtön elkezdtem terveket készíteni a megoldásra. Először az jutott eszembe, elhívom a barátnőmet (4 lánya van 3 járóképes) én magam jelölöm ki a lakásban a futópályát és eleresztem az 5 gyereket had szóljon. Ha a szomszéd lemerészkedik ártatlanul pislogok, hogy vendégeim vannak. Aztán ezt végül is elvetettem. Kicsinyes bosszú lenne és azt lenézem. A lelkemnek viszont nagyon jót tett legalább az amíg végig gondoltam. Egy inteligensebb is eszembe jutott de lehet nem ér annyi fáradságot ez a liba.

Ádám 2007. nyár
Maja 2012.02.16. Tegnap percekig szórakozott ezzel a dobozzal, ha levettük róla ismét visszabújt alá.
A fiúk főzőcskéztek, 20 teljes percig békében együtt.
Ádám tortát sütött Majának, az a lila a gyertya. Kérte, ültessem be a lányt, hogy meg tudja enni de már nagyon közel volt a vacsora idő, Maja nyűgösködött és semmi kedvem nem volt egy újabb kiboruláshoz. Elővettem minden meggyőző képességem és elmagyaráztam Ádámnak, hogy Maja még kicsi és nem tud játékból enni. Ő azt fogja hinni, tényleg vacsorát kap és mikor rájön, hogy nem akkor sírni fog. Közben agyon dicsértem a gyereket, hogy ilyen gyönyörű tortát alkotott a húgának. Ádám szája egyre görbébb lett. Előkaptam a gépet és a megörökítéstől rögtön megnyugodott. (húhh egy hisztivel kevesebb, éljen)
A babérok learatáshoz Miki is asszisztált. A kép után a torta hirtelen apáé lett és keresnünk kellett neki egy Mikimentes helyet.

2012.02.16.

Tegnap azzal az aljas hátsó szándékkal készítettem a zörgőket, hogy hajnalban azt nyugodtan lehet rázni, a lakásból nem fog kihallatszani. Ez egy tök jó terv volt! Csak épp a fiúk nem akartak vele rendeltetés szerűen zörögni. Aztán Maja is kapott egyet amit kis rázogatás után elkezdett nyalogatni, a papír átázott a rizs szétszóródott a szőnyegen. Utána folyamatosan azt figyeltük, hogy az őrizetlenül hagyott zörgők ne kerüljenek Maja kezébe.
Oviba is elvihették, délután Ádámé még egyben volt.
Ilyen bohócokat készítettek az ovis farsangra.
Már megint fordítva rakta be. De igazából a lufi a lényeg. Ezeket a lufikat apa közel két hete a zsúrra fújta föl és a túlélők még mindig olyan rugalmasak mint új korukba. Még sosem láttam ilyen lufikat!

Ádám száj:

- Majd Maja az ágyamba ajhat mejettem, az új kifiú pedig abba (és a kiságyra mutat).
Lefordítva ez azt jelenti, ha születik még egy testvére (reményei szerint fiú) akkor Majának csinál helyet a saját ágyában. Szóval el fog férni a negyedik, Ádám megoldotta. :-)

- Akoját jegeiztem! Olyan mézes hót, nagyon fiom , nem ettem bejője. (akkorát reggeliztem, olyan mézes volt, nagyon finom, nem ettem belőle)
Valószínűleg az ovis tízórairól vagy uzsonnáról beszélt.

A szomszéd ügy kapcsán elővettem az egyik gyereknevelős könyvemet. Nekem se jó, hogy korán kelnek de eddig semmi sem vált be ellene. Ha később rakom le őket még korábban kelnek, valamint jön egy másik szomszéd akit az esti műsor zavar. Nálunk a fürdés tényleg baromi hangos, főleg, hogy az előszobából nyílik a fürdő és így minden kihallatszik a lépcsőházba. Erre nincs szükségem.
Szóval a lényeg a könyvben van egy alvás táblázat* arra gondoltam, hogy talán keveset alszanak. Az eredmény 6 éves alvás igénye 10 3/4 óra délutáni szundi nincs, 4 éves 11 1/2 óra délutáni szundi nincs, 1 éves 13 3/4 ebből az éjszakai 11 1/2 óra.
Ovis napokon a fiúk többnyire alszanak délután, az éjszakai alvás pedig 9-10 órára jön ki. Nagyjából teljesítik. Majánál tapasztaltam némi eltérést, ő is kb 10 órát alszik éjjel viszont nap közben több mint 3 órát szokott. Tehát az átlagot teljesítik, ennyi alvásra van szükségük, korán kelnek, mert így állt be az órájuk.
* Imádom a táblázatokat. Természetesen mindig előveszem hozzá a józan eszem. A táblázatok csak adatok, sok-sok gyermek átlaga alapján. Ezért soha nem fogok sokkot kapni ha egy táblázatban szereplő adat nem vág össze az általam mérttel. De nekem ad egy kapaszkodót, hogy az átlaghoz képest merre vagyunk.
Aztán előszedtem régi vágyam tárgyát: szobai trambulin! Kedves rokonok, karácsonyra egy ilyen szerkezetet szeretnék a gyerekeknek. A kezdeti lelkesedés elmúltával akinek túl sok az energiája 5 perc bünti ugrálást kap. :-DDD A gyerek mozog de nincs kapcsolata a parkettával, zseniális!

Végül még valami kikivánkozik. Van egy kisfiú az oviban, az apukája mindig nyugodt, kedves hangon beszél vele, ezt baromira irigylem! Ami viszont tőlem teljesen távol áll az a folyamatos lelkendezés. Azt értem, hogy pozitív hozzáállás és csináljunk a gyereknek is kedvet a naphoz (élethez) de nekem akkor is olyan idegen a "jaj de jó, hogy megjöttünk az oviba!", "hűűű de szuper ma is kék melegítő nacit húzunk!", "annnnyira jó, hogy levetted a sapidat!" és hasonló teljesen apró dolgokat is üdvrivalgás kísér. Tényleg jó a gyereknek ha mindig mindent nagyszerűnek állítunk be?

2012.02.15./2.

Próbálom összekaparni magam. Hajnalban negyed 4 körül tudtam elaludni Maja negyed 6-körül nyösszent, aztán negyed óra múlva megint végül háromnegyedkor kellett felkelnem. Tegnap ebéd óta ma ebédre már tudtam enni.
A legrosszabb még csak most jön. Apára ilyenkor rájön a bizonyítási kényszer és folyamatosan veszekszik a fiúkkal a csendes járás, ajtócsukás, szaladgálás, visítás stb. miatt. Természetesen ezekért én is folyamatosan szólok de ami a legfontosabb igyekszem jó példával elöl járni. Ez nem egy gyors módszer de hosszútávon hatásos. Tehát halkan mozgok a lakásba, reggel különösen, a fiúkkal is csendesen beszélek a "ne üvöltsééééél!" csatakiáltás helyett a "halkabban mert Ádám/szomszédok alszanak" kérést alkalmazom. Ha másfél óra kérlelés után elszakad a cérnám akkor is próbálok nem teli torokból ordítozni.

Azért van ám dicsekedni valóm is. A fiaim igenis képesek tanulni, fejlődni. Már írtam, hogy a hó által beszűkült járdák miatt napok óta gyakoroljuk az egyes oszlopba fejlődést amikor valaki szembe jön. (ha nincs hó ez nem olyan nagy dolog, bemennek a fűbe) Természetesen ezt nekik nem ebben a hivatalos megfogalmazásban adtam elő. És akkor most dobpergés, ma megtörtént a csoda: Miki észlelte a szembe jövő gyalogost és szó nélkül beállt Ádám mögé sőt a művelet közben lökdösődés nélkül, zavartalanul haladtak tovább! Jól meg is dicsértem őket, aztán a következő gyalogosnál nem sikerült, majd a maradék három szembejövőnél megint maguktól felvették a libasort. Összességében baromi büszke vagyok rájuk! Kedves szomszédok egyszer a hajnali csendes lét is sikerülni fog.

Ma volt az ovis farsang. Nálunk a szülinap óta kalózláz van. Őszintén szólva hatékony propagandám eredménye ez. Ősszel Ádám róka Miki meg talán egér (már nem emlékszem) akart lenni. Ilyen jelmezeket készíteni nem tudok, kölcsönözni macerás, mert ne arról szóljon a buli, hogy "jaj a jelmezt el ne szakítsd". Messzi mama szépen varr de mit csinálok utána a felesleges jelmezekkel? Akkor jött a kalózosdi, ahhoz lényegében van itthon minden ruha. A szülinapon csak kifestettem őket, amit imádtak, a buli után csendesen megkérdeztem mik akarnak lenni farsangon: "KAJÓÓÓZ!!!!" bingó, nyertem. :-D Következő héten lepróbáltuk a ruhákat, tegnap kardokat készítettem, ma reggel kifestettem a bandát (egy szembejövő bácsi meg is jegyezte micsoda marcona legények :-D) és megcéloztuk az ovit.
Jól érezték magukat, egymás szavába vágva meséltek délután, Ádám tejszínhab nyaló versenyt nyert, a kardja két darabban került elő. Miki azt sérelmezte, hogy lemosták róla az arcfestést és boldogan lobogtatta a még egyben lévő kardját.
Itthon vettem észre, hogy Miki hátán fura maszatok vannak, jobban szemlélve azért mert az eleje volt hátul amit ebédnél leevett.

Délután kreatívkodtunk, zörgőt gyártottunk. Mondhatnám, hogy igazi élvezet volt a gyerekekkel alkotni, minden pillanat megérte és felejthetetlen élmény volt. Ami bizonyos szemszögből igaz.
Kiteregettem az asztalra az újságpapírokat, előszedtem az eszközöket, anyagokat. A fiúk közben izgalmukban egyesével mindent háromszor megkérdeztek. Aztán asztalhoz ültek elkezdtük a munkát. Miki folyamatosan vinnyogot:
- Éniiii kéek jagasztóóóóó, hojan a ojjóóóóó, é akajom jevágiiiii ... (én is kérek ragsztót, hol van az olló, én akarom levágni) és minden mondatot háromszor levegővétel nélkül. Igyekeztem sorba osztani a ragasztót, segíteni, mutatni, mit, hogyan kell csinálni, hol fogja, hogy megragadjon stb. Közben folyamatosan Mikit próbáltam meggyőzni, hogy vinnyogás helyett várja ki a sorát, jövök, mondom, mutatom csak várjon meg. A program színesítésére Miki elkezdett föl-le pattogni a helyéről, közben rántotta magával a fél kész művet, a papírszemetet, az ollót csak kétszer koboztam el Majától. Aki természetesen ha épp nem a lepottyanó ollóra startolt akkor a lábamba kapaszkodva ordított, vagy az asztalról lelógó újság sarkáért nyújtózott amit rendre el is ért és magával rántott. Imádom a csendes nyugodt alkotó munkát.
Amikor végre elkészültek a zörgők (fotó később) naívan azt hittem, hogy ezzel nyerek legalább 10 perc nyugit, hiszen zörög, lehet rázni mégsem olyan hangos, hogy a szomszédok is hallják. Ez mind igaz lett volna ha közben nem ugrálnak, de ők ugráltak ezt betiltottam és megmutattam a helyes használatot, 3 percen belül elvesztették érdeklődésüket.

Ezt a sok perecet a bulira sütöttem, arra külön büszke vagyok, hogy nincs köztük két egyforma, valódi kézműves termék!
Ovis alkotások

2012.02.15.

Hogy valami jót is írjak ha már nem tudok aludni.
A napokban elképesztő ajánlatokkal találkoztam:
- a boltba akciós a jeges kávé, bomba üzlet, most tuti nem melegszik fel!
- hiper-szuper VIP meghívót akartak rám sózni egy borkóstolóra. Nem szeretem a bort, és a hivatkozásuk szerint jártam a szállodájukban onnan van meg a nevem. Még soha az életben nem voltam szállodában.
- ajándékba küldenének nekem egy nyakláncot, ami csodaszép, ha megveszem a hozzátartozó karláncot 560ft + postaköltségért. Most komolyan miből lehet az a lánc ennyi pénzért? Ja és nem tudott semmi extrát se gyógyhatás, se 600 karátos arany, brilliáns medállal.
- piackutatót is fogtam ő a csipsz (és egyéb rágcsálni valók) fogyasztási szokásaimról érdeklődött. Nem voltam épp megfelelő alany, mert nem vásárolok ilyesmit. Sznob vagyok és jobban szeretek a gyerekeknek pogácsát, kakaós csigát sütni, mint csipszet venni. Ez nem a csipsz hibája, az én becsípődésem. Viszont a válaszaimért kaptam két dobozzal a kedvenc teámból.

Hétfőn hoztam haza a fiúkat már odafelé megbántam, hogy nem fogtam magamhoz a gumicsizmákat, minden olvadt, tocsogott. Magam sem értem mért a fiúkkal fölhúzattam a harisnyájukat. Reggel kell de az oviba a melegítő alá sok, hazafelé nem volt olyan hideg. Azért fölhúztuk, bomba jó volt Majával a hasamon harisnyát húzni Mikire aki folyamatosan ficergett, Ádámét is megigazítottam. A bakancsuk még vizes volt a délelőtti szánkózás miatt, hazafelé jól belegyalogoltak mindenbe ami csatakos volt és végül a járdára fölevickélés közben Miki teljes testhosszában elterült a szutykos latyakban. A játszón meg akartak állni szaladgálni, gondoltam, most már mindegy, hogy térdig vagy tökig vizesek, maradtunk kicsit. Itthon győztem minden ruhát kiteregetni.

Megint Valentin nap van (volt), ez is egy olyan ünnep amit szokás utálni. Kicsit utána néztem ITT az évről évre unásig hallott legendákból mi igaz. Ez sem egy ős amerikai ünnep csak onnan került vissza hozzánk. Egyik évben azt hallottam (link nincs ez csak legenda szintű infó), hogy Amerikában nem annyira a szerelmesek ünnepe, megajándékozzák egymást a rokonok, barátok, ismerősök is. Sok évvel ezelőtt egy élelmes pasi üdvözlő kártyákra szép üzeneteket írogatott majd eladta és ezzel bomba üzletet csinált. Valahogy így indulhatott a szívecske őrület. Azt én is utálom, giccsparádé brrrrr. De az alapgondolat: apró figyelmességgel kimutatni valakinek, hogy szeretjük, az tetszik. Igaz ezt meg lehet (kellene) tenni az év bármely napján. De ha már van Valentin nap mért ne? Adni jó és kapni is. Én ma egy kis csomag Raffaellót kaptam ez a kedvencem. Apának pedig bonbont készítettem.
A golyókat a fiúk kapták.

Már 2 óra van, aludnom kéne, talán még van értelme 6-ig megpróbálkozni vele. Mért tud ennyire fölzaklatni egy szomszéd?
Maja nyöszög lehet tényleg nem érdemes már lefeküdnöm, mire elaludnék kelhetek.

2012.02.14.

Megpróbáltam aludni de ez a mai (hupsz már tegnapi) dolog nem hagy nyugodni. Ha leírom talán jobb lesz.
Délután bekopogott a szomszéd (az amelyik a korlátot verve takarította a havat az erkélyéről), hogy a fiúk ne szaladgáljanak. Munkanap délután 5-kor. Mondtam, hogy nem. De ő nem a mostra gondol hanem hétvégén negyed 7-kor a fiaimra ébredt. Én pedig szinte minden nap este fél 8 és fél 10 (van, hogy még később) az ő tündérmackóját hallgatom, szerényen megkérdeztem, hányszor mentem föl. Kerek szemekkel közölte, hogy a gyerek csak 1,5 éves és van köztünk egy emelet. Ja, az egészen más, lefelé nem terjed a hang, én kérek elnézést. A hangszigetelés hiányának érzékeltetésére elmondtam, hogy azt is hallom ha a porszívót húzza a parkettán. De ő hétköznap porszívózik, akkor sem terjed a hang csak hallucináltam. Találjak valami megoldást mert ez így nem jó. Igen nagyon, nagyon szeretnék elköltözni, lehetőleg családi házba hallássérült szomszédok közé. Ennek hiányában beérem egy 3 centi vastag perzsával és valakivel aki azt takarítja. Önként felkarolta a többi szomszéd védelmét (akik alig vannak itthon). Hősiesen döngette a mellényét, hogy ő leviszi a fiát szaladgálni. És rászól ha a lakásban szaladgál. Ezt én mind el is hiszem de a parketta alatt nincs lépészajcsökkentő nem kell szaladgálnia ahhoz, hogy lehallatszon, ezt ő nem hitte el. Mellesleg az én fiaim oviba járnak, ott minden nap kimennek az udvarra (kivéve ítélet időbe) szaladgálni, az oviba gyalog, megyünk, gyalog jövünk, hétvégén amikor lehet kimegyünk a játszóra, most télen ez korlátozott és Maja miatt nem is lehetünk kint annyit amennyit a fiúk bírnának. Mit tehetnék még?
Tudjátok baromira elegem van! Ők ketten vannak egy gyerekre, milyen jogon oktat ki??? Marha nehéz egy hangszigetelés nélküli házban 3 gyereket csendes elfoglaltságra bírni. Gyakran egyedül vagyok itthon, Ádám igényelné a foglalkoztató feladatokat (az csendes) de amíg elolvasom a feladatot, elmagyarázom, megmutatom Miki szétszórja a ceruzákat, belefirkál Ádám füzetébe, Ádám visít. Persze, hogy Miki is kap füzetet amit 10 másodperc alatt telefirkál majd tépkedni kezdi, a cafatokat Maja szedi össze a ceruzákkal együtt. Maja felfedezi, hogy nem vele foglalkozom a lábamba kapaszkodva ordít, ha felveszem a hadonászásától alig tudok olvasni. Ilyen programmal reggel meg se próbálkozok mert a visítozás miatt a másik házból is küszöbömön toporogna a szomszédság. Igen korán kelnek, igen ha már felkeltek mászkálnak is, gyerekek tehát ezt nem lábujjhegyen teszik, igen rájuk szólok, büntetek, hangos játékot elszedek de kikapcsolni nem tudom őket.
Búcsúzóul beígérte, hogy ezentúl le fog jönni reggelente. Állok elébe, kávét nem kap.
Annyira fölbosszantott, hogy egy órán keresztül remegett mindenem. Mászkáltam föl-le mint egy ketrecbe zárt oroszlán persze a feszültséget Maja is átvette, csak a karomban volt hajlandó csöndbe lenni ha az ölembe ültettem akkor is ordított, szóval sétálgattam. A fiúk szerettek volna játszani velem de nekem alig jutott el a tudatomig mit mondanak. És most sem tudok aludni. Megéri? Mi a fenét foglalkozom vele? Mert bánt, mert zavar, hogy reggel 5-től vért izzadva dolgozom azon, hogy a gyerek csendben legyen erre szemrehányást kapok mert a szomszéd negyed 7-kor miattunk ébredt föl. Könyörgöm, több mint egy órát csöndben voltak, mit várnak még???
Aki Nanny McPhee-vel találkozik azonnal irányítsa hozzám!

2012.02.12./2.

Képek csak úgy
Ádám és a mamusz
Miki állította, hogy ő nem álmos, nem kell aludni ebéd után.
Megint autót szerel
Miki festett az oviban
Maja és az első lekváros bukta
Darkvödör
2012. tavasz-nyár trendje: öltözzünk rétegesen a tavaszi kiegészítő sapit ...
... nyáron cseréljük mamuszra
Hamupipőke

2012.02.12.

Amire emlékezni szeretnék a mai napból:

Miki reggel nem bírta kivárni amíg teát töltök neki, saját kezébe vette a dolgot és a kannát. Jól indult aztán rám nézett és fölborult a pohár a helyzet még menthető lett volna de megijedt elrántotta mielőtt odaértem és beterítette a konyhát. Szeretek reggel 6-kor fölmosással kezdeni.

Amíg én főztem ők szobaszétszedőset játszottak. Kivételesen mind a hárman békében elfoglalták magukat ezzel a tevékenységgel ezért igyekeztem befejezni a dolgom. Mikor benyitottam a szobába, pontosítok teljes erővel nekifeszültem az ajtónak, hogy legalább egy rés legyen amin benézhetek, a következőt láttam: az ágyak teljes tartalma összekeverve a ruhásszekrény tartalmával és gondosan az ajtó elé föltornyozva. Megfordult a fejembe, hogy kétségbe esem, aztán csak csöndben megkértem őket, hogy pakoljanak el és a ruhakupac mellett értem nyújtózkodó Majával távoztam. Nagyjából 5 perc múlva jelentették, hogy kész vannak, munka közben nem vesztek össze, figyelitek, ezt még egyszer leírom nem vesztek össze! Bementem átvenni a munkát az ágyakon kupacba állt az ágynemű és a plüssök de a megfelelő kupac a megfelelő ágyon, a ruhás szekrény megtekintéséről lemondtam, van fantáziám sejtem mi lehet benne. Mégis megdicsértem őket mert megtették amit kértem, az elvágólag ágyazás majd máskor lesz lecke.

Ádám kapott verdás mamuszt, szülinapjára (nálunk még mindig Ádám szülinap van). Ma egy másik Villám képpel hasonlította össze és megállapította, hogy a mamusznak nincs kipufogója. Fontolgattam a pótlást aztán viszonylag hamar túllépet a problémán.

Ádám mai aranyköpése:
- Én tudom ki a apa! (még szerencse)

Beszélgettünk és megint szóba került egy újabb kistesó.
- Fiút szejeték! (szeretnék) - mondja Ádám határozottan.
- Miki te mit szeretnél? - először nem értette a kérdést, Ádám segítőkészen magyarázott:
- Miki milyen kistehó szüjeten ana hasában? (milyen kistesó szülessen anya hasából)
- É Majat! (én Maját)
- Majánk már van.
- Miki fiút ke kéni. (fiút kell kérni) - súgja Ádám.

Délután kint voltunk
Van ám alattuk egy szánkó is!
Maja burokból figyelte az eseményeket
Mondom, van szánkó
Rudolf nem ért rá
Hogy tutira jusson a nadrág szárába is hó :-)

2012.02.11.

Ádámot péntek délután kölcsön adtuk a mamának. Reggel (ööö hajnalban) osontam be Majáért, ilyenkor a fiúkat gyorsan be szoktam takargatni. Miki után automatikusan fölnéztem Ádám ágyára, úgy tűnt be van takarva, fogtam a lányt és kint jutott eszembe, hogy Ádám nincs is itthon. Mentségemre negyed 5 volt.
Miki csak 6 előtt bújt elő (de jó lett volna Maja is durmol addig -mély sóhaj-). Reggeli után elkezdődött a nap akkor vettem észre, hogy Miki párnája Ádámé mellett van, fönt az ágyon. Pár napja reggel felkelnek Miki fölhurcolja Ádámhoz a párnáját és együtt viháncolnak kicsit az ágyban. Gondolom Mikinek hiányzott a rutin. Nekem azt lódította fönt aludt.
Miki fél 7-kor szerelni kezdett, ez nem lenne nagy baj de ő kalapált, pont a falat. Eltiltottam és más szerelni valót ajánlottam föl. Utána Majával próbált játszani ami borzasztó aranyos volt de Maja képességeit meghaladó szerepjátékot szeretett volna játszani. Királylány nagyon boldog volt, hogy vele foglalkozik de a feladatot nem értette csak folyamatosan mászott Miki felé. Miki pedig azt nem érti, hogy Maja még kicsi és nem érti a játékot. Ilyenkor nem olyan jó a kis korkülönbség.
Két napja ismét esik a hó (most mindenki elképzeli ahogy örömömben ugrálok a szoba közepén - nem sikerül? - nekem se, uuuuuutálom a havat!!!!!!!!!!) Miki megtalálta a karácsonyi CD-ket és egész nap azokat váltogatta. Erőt vettem magamon és próbáltam pozitívan hozzáállni, kint esik a hó, bent meleg van és karácsonyi zenét hallgatunk ja, hogy február van? Az kit érdekel? (psssszt azért karácsonykor sokkkkkal jobban örültem volna ennek a sok hónak) A barátnőm azt mondta mézest fog sütni, lehet csatlakozom és én is sütök egy adagot jövő héten.
Addig is egy karácsonyi kedvencem aminek a mondanivalója még nyáron is aktuális:



Gyerekszáj:
- Miki van barátod az oviba?
- Csak egy a jevi. (Levi)
- És lány barátod is van?
- IGEN! A Pannika! És a Ákosz!
- Miki az Ákos fiú.
- NEM a Ákosz nem fiú! Ő a Ákosz! (és tényleg :-D)

Egy alvás guru azt mondta az alvás alvást szül. Kísérleteztem a múlt héten minden nap Maja kétszer aludt, gondoltam így majd elmarad a reggeli korán kelés szerdáig 5 körül kelt, csütörtökön 4-kor pénteken fél 2-kor. A megelőző héten csak egyszer aludt nap közben és akkor is 5-kor kelt. Erős a gyanúm, hogy Maja nem olvasta az alvás gurut. Valamit ezennel megfogadom, hogy én is felhagyok az alvós tuti tippekkel. Az enyémek korán kelnek akkor is ha a fejemre állok. A három közül Ádám a legjobb alvó de ekkora korában bizony ő is 5-kor kelt. Csak ordítás helyett heverészett, játszott az ágyában.

2012.02.10.

A mai napom fél 2-kor kezdődött. Percekig nem tudtam hol vagyok, milyen nap van mikor Maja nyöszörögni kezdett, aztán kitisztult a kép és az is, hogy ez nem a "mindjárt visszaalszik" nyöszögés. Összeszedtem és sétáltunk a nappaliban, úgy 20 perc múlva a lábam már térdig lefagyott de a lány egyenletesen szuszogva szendergett a vállamon. Becsempésztem az ágyába én is visszafeküdtem, mire a lábam átmelegedett és elhittem, hogy alhatok ismét sírt, megint sétáltunk és ezt játszottuk 4-ig. Olyan 3 körül az egyik házban lakó kutya vonyított, ő színesítette a programot. Ha jól céloztam be a hangot két emelettel fölöttünk laknak ráadásul a ház tőlünk legtávolabbi pontján. Nagy unalmamban azt találgattam ha én itt a nappalimba hallom a vonyítást mit hallhatnak a közvetlen szomszédok. Negyed 6-kor kelt a gyerekszoba én próbáltam összekaparni magam. Addig a következő hallatszott: kuncogás, nevetés, röhögés, ordítva röhögés, Maja minden röhögtetésnél rázta az ágyát ami vagy a falnak vagy a földnek csapódott a fiúk pedig egyre jobban röhögtek. Klassz volt. Biztos élvezték a szomszédok is.

Az ovi felé vezető út sosem unalmas, általában egészen összetéveszthetőek vagyunk a vándorcirkusszal. A mai előadás szerintem különösen látványosra sikerült. A szokottnál korábban kellett mennünk, baromi hideg volt. Még itthon megkértem őket, hogy az úton fogják egymás kezét mert az én kezem le fog fagyni az oviig ha Miki kezét fogom. Ez ma úgy nézett ki, hogy az út első harmadán azzal küzdöttem, hogy fogják egymás kezét, ha Ádám nyújtotta Miki nem, aztán Miki nyafogott, hogy Ádám szorítja a kezét, ekkor tűnt fel: kis mókus kezén fordítva van a kesztyű. Megfordítottuk. Utána jött a szokásos terelőkutya szerep: "lassabban", "járda szélén állj meg", "gyere ki a mély hóból" és a legújabb lecke ha szembe jönnek egy sorba fejlődni. Muszáj összehúzódni mert csak két embernyi helyen van letaposva a hó. De ők jó esetben is csak ledermednek és megállnak a járda járható részének teljes szélességében, aztán volt még egymás belökdösése a hóba is. Ilyenkor iszoooonyúúúú messzi van az ovi. Azért ma is odaértünk.
Az átöltözés viszonylag simán ment, még csak a gyűjtő csoport működött, átkísértem őket és elfelejtettem Mikitől elkérni az autót. A kapuban jutott eszembe, nem mertem visszafordulni, féltem Miki zokogva ugrana a nyakamba. Viszont tőle szokatlan módon autóstul jött haza. (Ez az autó egyszer már elveszett az oviban és csak 6 hét múlva került haza.)

A korai indulás oka pedig az volt, hogy ma munka szerződni mentem reggel 8-ra. Megpályáztam egy 4 órás állást a közeli boltba. Már az önéletrajzomat is az esélytelenek nyugalmával adtam be, az interjúról majdnem megléptem, mert nagyon sokan voltunk és az én szememben mindenki esélyesebbnek tűnt. Szóval jól meglepődtem, hogy engem választottak. Aztán ma mégis nemet mondtam. A munkabeosztással nem jutottunk egyezségre. Én akkor tudok dolgozni menni ha apa itthon van, ez azt jelenti, hogy egyik héten délelőtt másik héten délután. Így nem tudtak beilleszteni a többiek munkabeosztásába. A mamák jelentkeztek bébiszitterkedni de akárhogy gondolkodom az mégsem járja, hogy heti 6 napból 5-ször Maja a mamával van, az pedig csak hab a tortán, hogy a fiúk oviba szállítását is meg kell oldani. Túl sok szervezéssel járt volna és összességében alig kaptam volna több pénzt mint ha itthon vagyok és kézben tartom a családot.
A reményt nem adtam fel, kell, hogy legyen olyan munka amit család mellett simán be tudok vállalni. Mert ha a fene fenét eszik nekem akkor is a családom lesz az első. A gyerekek hamar megnőnek és én hiszem, hogy az első három évben a legjobb nekik itthon.

2012.02.09.

Mára csak egy hírem van a fiúk szót fogadtak!
Reggel ahogy az ovi felé közeledtünk, láttam Ödönkét (vele vesztem össze múlt héten) a családjával bemenni. Szóltam a fiúknak, hogy aki délután matricát akar az szépen öltözik és nem szól Ödönkéhez akármit csinál. Megtették. Ugyan próbálkozott a gyermek de az enyémek rám figyeltek és öltöztek. Még Ödönke anyukája is megjegyezte milyen szépen öltöznek. Nagyon büszke vagyok rájuk!

Én Ferrarival járok!

2012.02.08.

Képzeljétek hószünet van, mert tél van és esik a hó. Ez ugyebár itt kis hazánkban egészen szokatlan és ritka jelenség, bele se merek gondolni mi lenne ha történetesen Afrikában élnénk és ott esne a hó. Szóval az ablakomból kitekintve az élet egészen zavartalannak tűnik a buszok járnak, a havat lapátolják, kotorják, tegnap néhány gyereket szánkón húzott az anyukája oviba, a mieinkért is apa szánkóval ment délután. A hószünetet mégis elrendelték és mivel itthon unatkozó anyuka vagyok illik itthon tartanom az utódaimat az oviban csak összevont gyerekmegőrzés folyik. Pedig az ovi ma sincs messzebb mint tegnap vagy holnap. Félreértés ne essék biztos van olyan hely ahonnan nehéz eljutni bárhova, híreket csak szűrten nézek/hallgatok/olvasok (mert nem érdekel a sok katasztrófa, robbantás, merénylet hatékonyan segíteni nem tudok akkor minek szörnyülködjek más nyomorán) és nem tudok elzárt településről. Tehát itt ülök és nem értem minek ez a nagy felhajtás. Azért mi igyekszünk jól érezni magunkat.
A gyerekek csak háromnegyed 6-kor keltek 6 előtt 5 perccel már büntetésüket töltötték az asztalnál ülve. Maját vetkőztettem, a fiúk közben a nappaliban ordítva civakodtak egy plüss kutyán. Nem kedves szomszédok, ha a fene fenét eszik akkor sem tudom a lányt a pelenkázón hagyni, hogy odaugorjak szétválasztani a visítozókat és karomon a félig ruhátlan lánnyal sem vagyok előrébb. Szóval először csak kértem aztán a végére én is ordítottam, hogy engedjék már el egymást, aztán jött a büntetés.
Reggeli és egyebek után 8 körül már a játszón voltunk, szánkózni. Iiiiiszonyúúúúú hideg van, Maja 15 perc múlva lázadozni kezdett a zsebembe, begyűjtöttem a fiúkat és hazajöttünk.
Most épp béke van, Maja alszik a fiúk Legoznak én pedig lógok a neten.
És a legnagyobb hír: már egy napja nem esik a hó!

2012.02.07./3.

Lényeges hétvégi kép maradt ki:
Az ajándék
Építés közben
Kész
A díszítés és a sorsa
Itt még a helyén
Miki bujkál a lufik mögött
Kis huzakodás
Maját is hagyták lufizni
A lufiárus szerepében ismét Miki látható vagy nem annyira látható.

2012.02.07./2.

Vasárnap a dédihez voltunk hivatalosak ebédre, Miki már három nappal előbb elkezdett pakolni először egyesével szállította hozzám az autókat, repülőket, plüss állatokat meg mindent ami a kezébe akadt:
- Etis hozhato dédihez?
- Igen hozhatod de addig tedd vissza a helyére. - semmi kedvem nem volt azon nyafogni, hogy nem hozhatja a dédihez a teljes építőkocka felszerelést, mikor a látogatás csak 3 nap múlva lesz és addigra úgyis elfelejti, hogy a fél szobát vinni akarja. Na de az én fiam igen eltökélt tud lenni és minden darabot amit megmutatott az asztalomra rakott, ez egy akkora halmot eredményezett, hogy a laptop teljesen eltűnt alatta.

Ádám a déditől egy pár kutyás mamuszt kapott (bimbi kék színben pompázót) és egy verses könyvet gyerekeknek. Nagy Bandót humoristaként szerettem, vásárlóként is járt nálam többször, igazán szimpatikus ember de ezektől a versektől zsibadt az agyam. Eleve nem szeretem a verseket de mikor 10 sorból 6 ugyanaz akkor nagyon unalmas olvasni. Vasárnap este olvastam belőle párat Mikinek tegnap mikor előhozta fellázadtam és másik könyvet fogtam.
A mamuszt Ádám meglátta és kijelentette, hogy ő nem ilyet kért. Tényleg, mert olyat kért amilyen a Mikié de az ő méretében nem volt. Miki viszont szabad prédának tekintette az elhagyott ajándékot és csak is abban volt hajlandó közlekedni, úgy három ujjnyival nagyobb mint a lába. A béke kedvéért hazahoztuk, aludni is abba akart, végül megegyeztünk, Miki az ágyba mamusz az ágy mellett alszik. Ádám tegnap este volt hajlandó először fölhúzni és természetesen rögtön tetszett neki, vissza akarta kapni de ez a hajó már elment. Duzzogott.
Azért kapott olyat is aminek örült, egy Villám McQueen-es táskát.

Tegnap popsitepsikkel felszerelve mentünk oviba. Miki az úton kotorta vele a havat egy néni megdicsérte milyen ügyes, hogy lapátol, ja az eltakarított járdára túrta a havat. Gondosan rajzoltam rájuk jelet és megkértem őket, hogy aki ép nem csúszik adja kölcsön olyan kis pajtásnak akinek nincs csúszkája.
Délután mentem értük szedegettem a száradó ruhák közül a sajátunkat, közben észre vettem, hogy Miki csúszkája nincs meg. Egy Mancika véletlenül hazavitte. Sajnos a jelrajzolás nem volt hóálló, Ádáméról is lekopott az alkoholos filc. Dadusnéni megígérte, hogy intézkedik.
Ma új infóként elárulták, hogy ők elásták a hóba az oviudvaron. Az én fiaim teli vannak meglepetéssel, egyszer csak meg lesz az a csúszka.

Ovi után fogorvosnál is voltunk. Mikit felkészítettem: beül a székbe, nagyra nyitja a száját és dokibácsi megnézi a balesetes fogát. Nem is volt semmi gond a váróig. Ott elkezdett sírni, hogy ő nem akar itt lenni, menjünk haza. Isten bizony nem riogattam semmi foghúzással de még csak fájdalommal sem. Aztán végre bejutottunk és Miki megszeppenve ugyan de hagyta, hogy a dokibácsi beültesse a székbe és szépen együttműködően kinyitotta a száját, hagyta dokibácsit vizsgálni, ült nyugodtan, fogta a kutyáját és a kezemet. Megdicsértem, büszke voltam rá, a kezdeti nehézségek ellenére a vizsgálat sima volt. Kapott egy egész matrica táblázatot. Az eredmény: szerencsére semmi komoly a fogával most nem kell csinálni semmit ha esetleg elszíneződne vagy érzékennyé válna akkor kell vissza menni. Valamint ha nőnek az állandó fogai akkor kell figyelni mert előfordulhat, hogy megsérült a csontfog csírája. Dokibácsi azt is elmondta, hogy a dőlésszögből adódóan nagy valószínűséggel nem sérült meg.

Reggel már majdnem indultunk, az ajtóból léptem vissza a telefonhoz. A mamám aggódott, hogy ugye nem viszem oviba a fiúkat mert iskolaszünet van. De igen, mert ők ovisok. Jaaaaaj de úúúúgy fúúúúj a szééééél! Az oviban nem fúj, ráadásul a mi ovinknak saját kazánja van, gondnok bácsi mindig ügyel rá, hogy ne fázzanak a gyerekek. Szóval elindultunk. A szél nem fújt jobban mint egy átlagos hóesős napon. Az oviban az óvónő is meglepve mesélte, hogy valóban csak ügyeleti nap van, ma és holnap, ő is csak reggel érkezéskor tudta meg. A holnapi napot lemondtam. A többit nem. Mi gyalog járunk oviba és hó ide vagy oda én pont ugyanúgy dolgozom minden nap.

Egy aranyköpés Mikitől:
- Akoját ámodtam mint a Maja! (akkorát álmodtam mint a Maja)
Persze, hogy adok autogrammot!
Rámolok
Reggeli öltözködés nehéz volt őket egy képre tenni. Részletekben:
Miki pizsama fölsőben, farmerban, Ádám sapijában.
Ádámnak az volt a lényeg, hogy a kesztyűje is a képen legyen.
Maja Miki sapijában.